2009.02.17-18. Kedd-Szerda

Az Utolsó Napok Krónikái 3-2-1-0

Ez a 230-ik bejegyzés. Az utolsó, ebben a blogban. Igen, akárhogy is lesz, ez a blog ezzel a bejegyzéssel véget ér. Hogy miért most?

Nos, nem pénteken megyek Freetownba, hanem csütörtökön, szóval az egész fizetett üdülés része egy nappal hosszabb lesz. Azt hiszem megérdemlem. Jobb lenne a családdal, de ők nem lehetnek itt; majd otthon együtt megyünk mindenhová. Szóval csütörtökön délután már csobbanni akarok az Atlanti óceánban, amely mint az első, amit láttam és úsztam is benne, mindig kiemelt jelentőséggel fog birni nálam. 

Ahogy Sierra Leone is. Sok mindent átéltem itt. Sok mindent megtanultam és önmagammal is jobban képbe kerültem ez alatt az egy év alatt. 

Majdnem 10 hónap nettó itt töltött idő. Nem múlhat el nyomtalanul. 

Nyilván kikövetkeztettétek, hogy nem fogom a szerződéshosszabbitást elfogadni, feltéve ha meg akarják hosszabbitani - legalábbis ezekkel a feltételekkel nem. Szóval elképzelhető, hogy a sztori folytatódni fog, de ha fog, akkor nem ebben a formában. 

Köszönöm mindenkinek, aki velem tartott.

Viszlát otthon.

2009.02.13-16. Péntek-Hétfő

Az Utolsó Napok Krónikái 4.

A munkán kivül nem történt sok más emlitésre méltó. Talán annyi, hogy egyik este - 14.-én - Riian azt mondja nekem este 10 órakor, hogy:

- Figyelj, ma ejszaka Te leszek éjszakai műszakban.

Felröhögtem.

- Vicc, ugye?

- Nem, tényleg, helyettem kéne menni, segits ki.

Ettem - igen jó kaját csináltak, nem barbeque volt, hanem tárcsás kaja - egy nagy főzőedény domború tetjét felforditották, a tűz fölé rakták és beledobtak hagymát, gombát, káposztát, szálasra vágott sárgarépát, meg csirke és marhahúst. Kis fűszer, megforgatni párszor - betegre ettem magam, nagyon jó volt. Az otthoni kinai kajákra emlékeztetett.

Szóval vezettem 6 órát.

Utána pihenőnap. Szerda este megint lesz egy műszak és az lesz az utolsó produktiv dolog, amit itt csinálok.

Pénteken reggel 6-kor indulunk Freetown-ba. Hannes-t leteszzük a reptéren, átkompozunk Freetownba, be a Bintumani-ba, szombat pihi, vasárnap 23:55 felszállás. Előtte persze káosz, meg ahogy szokott lenni. Kibirom valahogy:)

Az utolsó térképek a következőek lesznek:

- Waidala fúrási eredmények

- Tefeya kitermelési gödör

Szinte hadititkokat adtam ki, mi?

2009.02.05-12.Csütörtök-Csütörtök!

Na, ez a legnagyobb időutazás, amit eddig végrehajtottam. Oka van, nyilván. Egy hét bejegyzés nélkül...Igen, éjszakai műszak. Jó kifogás mindenre, de tényleg. Mint ahogy az is valójában, noha az utóbbi időben simán, egyszerűen elfelejtettem, hogy ez is benne kéne legyen a napi rotációban, noha minden nap eszembe jutott, hogy na, most irni kéne.

Szóval az éjszakai műszak felsőbb utasitásra keddig tartott, azonban a nettó két hét mégsem változott, mivel legalább hétfőn és kedden nem kellett menjek, mert csak előkészités folyt éjszaka. Egyszer 11 helyett hajnal 1-kor keltem(volt egy pár nap, amikor 7-7 helyett 11-7 volt a műszakom), de addig 3 forduló ment le, és amikor becsatlakoztam, elfogyott a szállitandó matéria, mehettem vissza...dolgozni. Nem voltam elég fáradt az alváshoz, szóval ezen a két kitűnő napon, mikoris nem kellett kisérgetnem, akkoris dolgoztam hajnalban. Riian ugyanis berendelt egy adag térképet, én meg nem tudok ellenállni, ha valaki térképet kér tőlem, olyan nagy öröm az első időkhöz képest, amikor senki nem kért tőlem semmit. Oké, ez vicc, de akkor is, csak sikerült felébreszeteni a térinformatikust bennem, mégha a titulusért még én is szétugdosnám a valagamat. 

A legjobb része mégis az, hogy most, 13.-án, pénteken, haha, már csak valami 9 napra vagyok az indulástól, és 10-re a hazaérkezéstől.

Otthon nagy a móka és kacagás, mert megérkezett a bárányhimlő, azaz Dancót el is neveztük pöttyös gombának:) Megérkezett a laptop is, szóval mostantól láthatom őket, ha az itteni net engedi. Vannak napok, amikor nem. Azokat a napokat nem kedvelem annyira.

Szóval a munkát kissé már félvállról veszem - igen, nem dolgozok csak 10-ig, nem pedig 11-ig este, ha a család vonalban van, akkor az az első, a munka meg megvár, és láss csodát: tényleg.:) A mostani feladatom megint a jig (ejtsd: dzsig), üritése. Csak elvették tőlem a játékomat, a fizikai munkát belőle, mert szivattyúval üritünk, nade ez van. Igy unalmasabb, mint egy kutya segge, bocsánat az érzékeny lelküektől.

Úgy gondolkodok, hogy jövő hét végén haza:)

Na ez felemelő érzés:)

2009.01.31-02.04. Szombattól Szerdáig

Na, szép időszak volt. Éjszakai műszak, ugye. Nem hozta meg a írhatnékomat, hogy őszinte legyek. Hajnal háromtól elég rendes küzdelem volt minden nap illetve hajnalban, hogy nyitva tartsam a szemem. Nem emlékszem, hogy milyen nagyszerű dolgok történtek, mert nem volt túl sok. Egy azonban csak megmaradt. Illetve a mai nappal kettő, sorjában.
Az egyik kör alatt Tefeyában a rajongói klubom néhány tíz év körüli tagja - lányok - megállították a kocsit és a kezembe nyomtak egy papírfecnit.
Levél, nyilván, szerencsére nem szerelemes. Fatmata Kamara a leány neve, aki írta. Kissé darabos angolsággal először azt kéri, hogy csináljak valamit a porral, mert betegek lesznek tőle, - no ezt meg tudtuk oldani, mivel a locsolókocsi az esetre vagy 20 percre járt arra - de aztán jön a többi: ha már kérünk legyen kövér. Segíts, hogy iskolába mehessek, hogy legyen könyvem, füzetem, tollam, hogy tudjunk egyenruhát venni, "meg mindent, amire szükségünk van". Nincs pénzük, az anyjuk szegény, apjuk nincs, segítsek, segítsek.
A dolog onnan indult ki, hogy egyszer jófej akartam lenni, és odaadtam nekik a vizet, amit magamnak hoztam.
Kettős érzések kerítettek hatalmukba. Igen, nyilván segíthetnék, mert valszeg mindent összevetve kb egy heti béremből nagyjából az egyetemig elég pénzt tudnék adni, illetve valszeg még az egyetemi tanulmányokra is futná részben. Elgondolkoztam, hogy alapítványt csinálni a dolog kezelésére. Jelen pillanatban pedig egyfajta zen semmiben lebegek a kérdéssel kapcsolatban.
Akárhogy is van, akármennyire is gondban vannak, a család az első nekem.
Nem lehetek mindenki megmentője itt. Mindenesetre a dolog foglalkoztat, de még nem tudom, hogy mit is kéne tennem.
A másik "eset". Ma szerdán. 7-kor ugye kiszédültem a kocsiból, hurrá, holnap nappali műszakon vagyok. Na, ez azt jelenti, hogy aludni meg éjszaka kéne most. Azaz fent kell maradni valahogy.
Mentem követ gyűjteni. Jó móka. Közben beszélgetek, egyszer odajön egy muki, úgy 50 körüli, köszön, köszönök. Mivel az ilyen odamegyek, köszönök, jópofizok a helyieknél azt jelenti, hogy akarnak valamit, nomeg a fáradságom miatt, pokróc voltam, nem kicsit.
Miért?
Hogy szeretné, ha találkoznék az unokahúgával, vagy kijével, mert adtam neki csokit(!), és hát meg akar ismerni a leány.
Csokit?, kérdeztem.
Ja, mondja, csokit.
Oké, kétszer adtam bármit is mind a kétszer víz volt. Meg az egyik esetben egy doboz kóla pluszban. Az egyiket egy 7 év körüli kislánynak adtam a másikat meg Fatmata Kamarának, aki egy 10 év körüli kislány.
És, - itt jön a gonoszság - ha van csokim, megeszem. Mert szeretem, és ha van is, nincs sok. Szóval azt nem adhattam, azaz vagy valakivel összekevernek, vagy beindul a behálózós hadművelet, a fiatal fehér fickó úgyis jólnevelt lesz, nem mond nemet egy meghívásra, aztán meg "összeboronálódnak" a dolgok.
Négyszer magyaráztam el, hogy nem megyek.
A végén már olyanokat kérdeztem, hogy itt mit jelent a "nem", mert úgy tűnik nem értik.
Lassan megértette. Remélem. Az itteniek félreértelmezésben nagyon jók. Főleg a csajok. KP(ejtsd:képí), a sofőröm, aki majd Freetownba visz, valami 18 nap múlva:), azt mondta, hogy hozzá odajárnak a csajok, hogy le akarnak "tesztelni", KP meg tudja, hogy nekem csak a család létezik, és ezt el is mondja nekik, na most jön a meglepi: rendszeresen. Nem hajlandóak felfogni, hogy nem. Sok esélyük persze nem lesz rajongásuk kifejezésére, mert nem járkálok a falvakban, valszeg a hegymászást is kihagyom, mert nem lesz rá idő. Mondjuk az olyan település közelében van, ami nem esik útba - Bagbema - így ott még tudtommal nincs ilyen jellegű probléma:)
Sokat hallgattam a velem lévő rendőrök beszámolóit - az egyiknek nagyon választékos az angolja, mivel tanár is - ma este, amikor az esti sétámon voltam - nagyon hiányzik a mozgás, mivel egész nap csak a kocsiban ülök - szóval odajött, hogy hogy vagyok. Aztán el akart hurcolni Waidalába, merthogy ott engem várnak. Többen is.
Itt ugye a promiszkuitás vidám téma, mindenki mindenkivel, házas asszonyok is, meg szoptatós anyák is benne vannak minden buliban. Majd minden férfi több nyársat is tart a tűzben, hehe ez kissé mocskos volt, nade az én blogom, bocs:P
Szóval a tizedes egy órát gyalogolt feleslegesen, mert megmondtam, hogy ma este aludni fogok. Mivel imádom a kétértelműséget, így is fejeztem ki magam. A fickó intelligens, szóval tudja, hogy hagytam egy kiskapunak tűnő valamit, de azt is sokszor elmondtam neki, hogyzseretem összezavarni az embereket.
:)
Mocskos egy lény vagyok.

Fontosabb.
Mindenki számára emészthető jazz: Esperanza Spalding. Egy aranyos afro csaj basszusgitárral, vagy nagybőgővel és isteni zenét tol. Javallott inkább valami élő felvételen megnézni/meghallgatni, ott jobban üt. Amit mindenképp hallgassatok meg tőle: I know you know.
A hét a jazz hetében telt el, most is Michel Camilo-t hallgatok, aki a ismert univerzum:) egyik legelismertebb latin jazz zongoristája. A triójában zseniális zenészek egész sora játszott/játszik, tőle is van egy kompozíció, amit kiemelnék: From Within. A két részes, az első része maga az isteni Zene, míg a második része egy kicsit jobb. Nem vicc. Ilyet én még nem pipáltam, olyan központozás/fokozás van benne, hogy szem nem marad szárazon. Igen, keményvonalas jazz. Szóval szólisztikus az egész, de remélem, hogy aki rászánja az időt, ugyanazt a katarzist fogja átélni, ami én éltem át és élek át minden alkalommal, amikor hallgatom. Ezt is érdemes élő felvételről megnézni, a basszusgitáros, Anthony Jackson arca külön tanulmány. De Camilo-é is...
A Youtube-on rákeresve elég sok felvételt lehet találni, ott érdemes keresgélni.
oké
itt a két link:
Esperanza Spalding - I know you know:
http://youtube.com/watch?v=c8gynGy8pSg
Michel Camilo Trio - From Within:
http://www.youtube.com/watch?v=Hrlki01Aa5c&feature=related
Michel Camilo Trio - Descarga for Tito:
http://www.youtube.com/watch?v=hMXDccj-O0Y&feature=related

Ennyi elég lesz, nehogy megártson:)

2009.01.27-30. Kedd-Péntek

Éjszakai műszak. A csoda maga. Ez alatt az idő alatt kirúgattam egy fickót, aki már 4 éve dolgozott a cégnek, csupán mert volt olyan ostoba, hogy azt hitte, hogy hajnal négykor már nem figyelek, és megpróbált üzemanyagot lopni; láttam billencset az oldalára borulva, mert a sofőr elaludt. A háznyi méretű gép 15m-re feküdt egy háztól. Ha a fickó három másodperccel később alszik el, és tér magához, akkor katasztrófa történt volna.

Aztán üvöltöztem emberekkel, főleg sofőrökkel, mert azt az egyszerű dolgot nem tudták felfogni, hogy a követési távolság maximum 25m.
A napközbeni alvás nem nagyon megy. Az éjszaka során 5-6 bögre duplafilteres tea kell ahhoz, hogy végig tudjam csinálni. És igy is előfordul, hogy egy-egy másodpercre elalszok, bár az utóbbi két napban már nem volt ilyen.
Ma meg a markoló robbant le, azaz amig meg nem javitják, pihnehetek. Jövő hét nappali műszak.
Várom.

2008.01.25-26. Vasárnap-Hétfő

Talán észre lehetett venni, hogy viszonylagos ügyességgel forgatom a szavakat, amikor olyan napokról írok, mikor semmi érdemleges nem történt. Vasárnap, pont ez a kategória, csak a viszonylagos ügyességem hagy cserben...Kellenek olyan napok is, amiket nem tudok felidézni, nem?:P
A hétfőt fel fogom tudni. Az hétszentség.
Reggel azzal indít Riian, aki ezek szerint az új főnököm, hogy átrak éjszakai műszakra, Roli meg megy nappalira, mivel ugye most vagy 2 hetet volt éjszakain. Ami nem olyan jó. Egy, vagy két hetet most én is kipróbálom, milyen, ha napközben kéne a 30 fokos szobában kipihenni magam az éjszakai túrához. Hehe.
Asszem nem fogja megsűríteni a bejegyzéseket.
Kiderül.

2009.01.24. Szombat

Hurrá. Egy hónap múlva ilyenkor már otthon fogok birkózni a gyerekekkel. Egy nap mínusz, egy centi megint levágva a centiből, meg ilyenek. A nap említésre méltó dolgot nem hozott. Dolgoztam. Vezettem egy csomót.
Még korábban lefotóztam az utat a gödörig, meg félig vissza(az akku lemerült), most még fotózgattam egy párat.
Ami érdekesnek minősíthető, de lehet, hogy csak a fáradtság teszi: a helyiek közül páran már előre köszönnek, amikor meglátnak a kocsiban, megkérdezik, hogy hogy aludtam, meg ilyenek. Az egyik asszony, akinek a gyerekeivel folyton perlekedek az aggyálkaját kérdéskörben még kaját is ajánlott fel(meg még egy páran), sőt, az egyik legellenszenvesebb alkoholizáló társaság egy kis pálmabort kínált, amit kedvesen elutasítottam.
Ja, a négy deci vodkának(tisztázzuk: csak a vodka volt 4 deci!, a többi plusz) nem volt semmi hatása a mai napon, ellenben Martin, aki nagyjából egy bő felest ivott meg, meg ugyanannyi rumot, marhaságot marhaságra halmozott a mai napon, főleg a generátor körül(6 leállás).
Na, tőmondatokban ennyi:P