Ez igen érdekes volt...Beával éppen arról beszélgettünk tegnap este, hogy nehogy keveset merjek írni, erre tessék, a tegnepi bejegyzés nyulfarknyi lett...Na, rakok hozzá még egy anakondányit:).
Első dolog: mivel a kijövetelemet támogatta az Outdoor magazin is, akiket ezúton is üdvözlök, élen Barkó Felszerelés Csabival:), megígértem nekik, hogy az itteni tapasztalataimról írok néha egy-két beszámolót, elvégre outdoor szempontból igen érdekes a hely, úgyhogy az alábbi címen el is érhető az első beszámoló:
http://www.outdoor-online.hu/index.php?page=cikk&id=3996
Nem csodálkozni, hogy kicsit más, mint amit itt lehet olvasni. Azt, hogy valójában miért vagyok itt, nem szánom mindenkinek.
Nos, olvassátok azt is, szeretettel.
A napról.
A reggeli átlagos volt, kezd az agyamra menni a konzervhal:). Reggel Harold kérdezte, hogy nem kérek-e ceruzákat, meg irodafelszerelést, én meg nem kértem, mert most nem nagyon van rá szükségem. Erre hoyott nekem kettő ceruzát. Legközelebb kipróbálom, hogy nem kérek gyémántot, olyan negyven karátosokat se...ha bejön...:)
Ja, igen állatságok. Már én is kezdtem elhinni, hogy Porcsalma-Tyukodon vagyok a határban, amikor pár napja láttam valami elég nagyot a levegőben, hmm, mondom, első látásra úgy másfél-két méter szárnyfesztáv, na ez szép lesz. Nem lett, mert a dögkeselyű viszonylag nem tekinthető különösebben dekoratív élőlénynek, hacsak nem vagy te is dögkeselyű, bár erősen kétlem, hogy a társas kapcsolatokat a szépség határozza meg dökeselyűéknél. Nyilván a szép foglama is eltérhet, vagy esetleg inkább nem merül fel...Asszem kissé túl is tárgyaltam, nem? Viszont nem sikerült lefotózni, úgyhogy messziről jött, izé, messziről beszélő ember azt mond, amit megtapasztalt. Vagy valami ilyesmi.
Állat szempotjából a szerda is jó volt, mert láttam egy kifejlett varánuszt, a maga másfél méterével. Oké, lehet, hogy leguán volt, a kocsiból láttam, kb kettő másodpercre(Valerij vezetett...)
Az ebéd jó volt, bár nem újdonság, az egészben sütött csípős szószos hal. EZ a hal legalább jól esett.
A fúrásokhoz ugye kimentem, aztán elég hamar neki is vágtam a környező vidéknek. Nincs meg egy jó pár út, ismeretlen kitermelési gödrök, és így tovább. Na ez ki is kerekedett egy jókora outdoor sétában:) Összességében legalább 5 km-t nyomtam le, igen vegyes terepen, ami azt illeti eléggé elfáradtam...
Ja, igen, Valerij ún. vezetési stílusa, mint olyan. Azt ugyebár említettem, hogy mondjuk úgy sportos stílusban tolja, de azért a józan észnek is vannak határai, ugyebár. Ő már egy ideje túl van rajta...A gyár felé indultunk, ami azt illeti ezen az úton többnyire kis picurka Caterpillar billencsek járnak, kb 4.5m magas, 12 hosszú, meg vagy 2.5 széles(lehet, hogy az adatokban tévedek, de nem jelentőset). Tudjátok, amelyik motorját tilos 2800 percenkénti fordulat főle hajtani SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT(ez csak idézet volt:)).
A nem belátható kanyarokban mindenki dudál, hogy így hívja fel a többi közlekedő számára a figyelmet, hogy jön. A billencs is, pedig azt még a LandRover-ből is hallani, amikor Valerij kettesben negyvenig húzatja(autót nem vezetőknek: mintha sima, nem váltós bicajjal akarnál nyolcvannal tekerni...Aki tud jobb hasonlatot, kommentbe lökje:)). Aztán persze befordul egy dudálás nélkül befordul egy egyáltalán nem belátható kanyarba, úgy 44-el, még mindíg kettesben. Tetszenek ezek az óriási Caterpillarok, tényleg, utazni rajtuk is marha jó, kényelmesek. A töréstesztjük biztos, hogy 8 csillag az ötből, de a gyalogosgázolásban teljesen biztos, hogy mínusz négy.
És ennek a behemótnak egy LandRover is gyalogosnak számít.
Úgy húsz méterről, negyvenpulsz satufékkel közeledve egy földúton, annyira már nem tetszett az a böhöm nagy Caterpillar. Szerencsére a kanyar előtt minden értelmes közúti közlekedő lassítani szokott, így a billencsek szakképzett vezetői is. Ki tudott térni,mi meg egyenesen egy az út szélén lévő, nagyjából kb öt méter mély jelöletlen gödör felé csúsztunk. Szerencsére a gödör csak úgy nyolcvan centi átmérőjű (még most is), és le is fulladt(!) a LandRover előtte(!). Hmm...Igazándiból nem volt veszélyes, ahhoz a billencs sofőrjének is el kellett volna múljon az agya, de az a fickó még szeretne sokáig itt dolgozni, szóval inkább lenyugtatja valahogy a mindenkiben ott szunnyadó Súmakkert, hehe.
Na, így utazni férfias dolog, nem az, hogy puhányan, biztonságosan, hanem hajrá, hadd szóljon, mit nekünk a többi közlekedő...Hülyék mind.
Na, túléltük, ez a lényeg.
A gyalogtúrám után vissza a táborba(ezt is túléltem, hehe:)), be a kantinba, ledobni a cuccot. Alex, a kis filippinó, már ott van, vigyorog, mint a tejbetök. Egyszer beszélgettem vele Valerijről (jó téma, mindíg csinál valamit), aztán valahogy arra terelődött a beszélgetés, hogy hasonlít nagyapáimra az öreg Val, és ez valahol igaz is, külsőleg a kettő mixe(remélem nem haragszol meg emiatt Katona papa), de vérmérsékletben a néhai Trefán nagyapámhoz hasonlít inkább...
Na, azóta vagy az apám, de többnyire a nagyapám Valerij, legalábbis ha Alex megát, mindíg azt kérdi, hogy hol van a nagyapád...:)
Most is megkérdezte, én hanyagul csak a hátam mögé böktem.
Másrészt Valerij állandóan különböző halálnemekkel fenyegeti Alexet, és mindíg egy utolsó napot ad neki:)...
Na, a vacsora rántott csirke volt, persze nem az a jóféle otthoni, hanem jóféle itteni, mit mondjak, jól esett...Közben odahív Mike, akinek kétszeri ismételteésre már értettem is a kérdését (nyelvileg ő a legnehezebb eset):
- Tetszenek neked a fekete csajok?
Csadpát sejdítettem, de belementem a játszmába:
- Ja, szépek, mert?
- Hát akkor irány Bagbema, és kapj el egyet!
- De Feleségem van, haver!
- Ó, Ő nagyon-nagyon messze van...és hidd el nem fogom neki elmondani.
Na, erre kitört a röhögés, én is csatlakoztam, de nem volt vége:
- A magyar jog nem érvényes Sierra Leone-ban ugye?
- Nemtom... - válaszoltam.
- Á, biztos, hogy nem, szerintem nyugodtan mehetsz... - újabb röhögés.
Itt véget vetett a mókának némi sörivás, (nem, nem én, Mike), amit kihasználva gyorsan levágódtam a gép elé és hajrá.
Szerencsére kitaláltunk Beával egy átmeneti megoldást az érthető beszélgetésre, afféle walkie-talkie-ként használtuk a Messengert. F2 felveszi a beszédemet, F2 fel elküldi. Otthon nem sok értelme volt, itt van. dancóval is tudtam így beszélni, hát, végre értettem, hogy mit mondd a kis okostojás:), most épp Moby Dick van soron:) El is mentettem mindent, amit mondtak:)
Valerij bevette a fájdalomcsillapítóit sörrel, már megint, és kitalálta, hogy csütörtökön átmegyünk a Block-A-ba, ami a Bagbe másik oldalán van. Csónak is, de az minek. Előre féltem a dologtól, de nem lett baj, ezt a csütörtöki bejegyzésben majd részletezem...
Aztán ahogy már említettem, el is küldött aludni, de a pupillája már gombostűhegynyi volt, és nem tudott üvöltésnél halkabban beszélgetni, még egy méteres távolságból se.
Na, hallgattam rá, mondván jó lesz egy kis pihenés, meg egyebek. Ugyanolyan szarul aludtam, mint az utóbbi napokban általában. Na mindegy.
Első dolog: mivel a kijövetelemet támogatta az Outdoor magazin is, akiket ezúton is üdvözlök, élen Barkó Felszerelés Csabival:), megígértem nekik, hogy az itteni tapasztalataimról írok néha egy-két beszámolót, elvégre outdoor szempontból igen érdekes a hely, úgyhogy az alábbi címen el is érhető az első beszámoló:
http://www.outdoor-online.hu/index.php?page=cikk&id=3996
Nem csodálkozni, hogy kicsit más, mint amit itt lehet olvasni. Azt, hogy valójában miért vagyok itt, nem szánom mindenkinek.
Nos, olvassátok azt is, szeretettel.
A napról.
A reggeli átlagos volt, kezd az agyamra menni a konzervhal:). Reggel Harold kérdezte, hogy nem kérek-e ceruzákat, meg irodafelszerelést, én meg nem kértem, mert most nem nagyon van rá szükségem. Erre hoyott nekem kettő ceruzát. Legközelebb kipróbálom, hogy nem kérek gyémántot, olyan negyven karátosokat se...ha bejön...:)
Ja, igen állatságok. Már én is kezdtem elhinni, hogy Porcsalma-Tyukodon vagyok a határban, amikor pár napja láttam valami elég nagyot a levegőben, hmm, mondom, első látásra úgy másfél-két méter szárnyfesztáv, na ez szép lesz. Nem lett, mert a dögkeselyű viszonylag nem tekinthető különösebben dekoratív élőlénynek, hacsak nem vagy te is dögkeselyű, bár erősen kétlem, hogy a társas kapcsolatokat a szépség határozza meg dökeselyűéknél. Nyilván a szép foglama is eltérhet, vagy esetleg inkább nem merül fel...Asszem kissé túl is tárgyaltam, nem? Viszont nem sikerült lefotózni, úgyhogy messziről jött, izé, messziről beszélő ember azt mond, amit megtapasztalt. Vagy valami ilyesmi.
Állat szempotjából a szerda is jó volt, mert láttam egy kifejlett varánuszt, a maga másfél méterével. Oké, lehet, hogy leguán volt, a kocsiból láttam, kb kettő másodpercre(Valerij vezetett...)
Az ebéd jó volt, bár nem újdonság, az egészben sütött csípős szószos hal. EZ a hal legalább jól esett.
A fúrásokhoz ugye kimentem, aztán elég hamar neki is vágtam a környező vidéknek. Nincs meg egy jó pár út, ismeretlen kitermelési gödrök, és így tovább. Na ez ki is kerekedett egy jókora outdoor sétában:) Összességében legalább 5 km-t nyomtam le, igen vegyes terepen, ami azt illeti eléggé elfáradtam...
Ja, igen, Valerij ún. vezetési stílusa, mint olyan. Azt ugyebár említettem, hogy mondjuk úgy sportos stílusban tolja, de azért a józan észnek is vannak határai, ugyebár. Ő már egy ideje túl van rajta...A gyár felé indultunk, ami azt illeti ezen az úton többnyire kis picurka Caterpillar billencsek járnak, kb 4.5m magas, 12 hosszú, meg vagy 2.5 széles(lehet, hogy az adatokban tévedek, de nem jelentőset). Tudjátok, amelyik motorját tilos 2800 percenkénti fordulat főle hajtani SEMMILYEN KÖRÜLMÉNYEK KÖZÖTT(ez csak idézet volt:)).
A nem belátható kanyarokban mindenki dudál, hogy így hívja fel a többi közlekedő számára a figyelmet, hogy jön. A billencs is, pedig azt még a LandRover-ből is hallani, amikor Valerij kettesben negyvenig húzatja(autót nem vezetőknek: mintha sima, nem váltós bicajjal akarnál nyolcvannal tekerni...Aki tud jobb hasonlatot, kommentbe lökje:)). Aztán persze befordul egy dudálás nélkül befordul egy egyáltalán nem belátható kanyarba, úgy 44-el, még mindíg kettesben. Tetszenek ezek az óriási Caterpillarok, tényleg, utazni rajtuk is marha jó, kényelmesek. A töréstesztjük biztos, hogy 8 csillag az ötből, de a gyalogosgázolásban teljesen biztos, hogy mínusz négy.
És ennek a behemótnak egy LandRover is gyalogosnak számít.
Úgy húsz méterről, negyvenpulsz satufékkel közeledve egy földúton, annyira már nem tetszett az a böhöm nagy Caterpillar. Szerencsére a kanyar előtt minden értelmes közúti közlekedő lassítani szokott, így a billencsek szakképzett vezetői is. Ki tudott térni,mi meg egyenesen egy az út szélén lévő, nagyjából kb öt méter mély jelöletlen gödör felé csúsztunk. Szerencsére a gödör csak úgy nyolcvan centi átmérőjű (még most is), és le is fulladt(!) a LandRover előtte(!). Hmm...Igazándiból nem volt veszélyes, ahhoz a billencs sofőrjének is el kellett volna múljon az agya, de az a fickó még szeretne sokáig itt dolgozni, szóval inkább lenyugtatja valahogy a mindenkiben ott szunnyadó Súmakkert, hehe.
Na, így utazni férfias dolog, nem az, hogy puhányan, biztonságosan, hanem hajrá, hadd szóljon, mit nekünk a többi közlekedő...Hülyék mind.
Na, túléltük, ez a lényeg.
A gyalogtúrám után vissza a táborba(ezt is túléltem, hehe:)), be a kantinba, ledobni a cuccot. Alex, a kis filippinó, már ott van, vigyorog, mint a tejbetök. Egyszer beszélgettem vele Valerijről (jó téma, mindíg csinál valamit), aztán valahogy arra terelődött a beszélgetés, hogy hasonlít nagyapáimra az öreg Val, és ez valahol igaz is, külsőleg a kettő mixe(remélem nem haragszol meg emiatt Katona papa), de vérmérsékletben a néhai Trefán nagyapámhoz hasonlít inkább...
Na, azóta vagy az apám, de többnyire a nagyapám Valerij, legalábbis ha Alex megát, mindíg azt kérdi, hogy hol van a nagyapád...:)
Most is megkérdezte, én hanyagul csak a hátam mögé böktem.
Másrészt Valerij állandóan különböző halálnemekkel fenyegeti Alexet, és mindíg egy utolsó napot ad neki:)...
Na, a vacsora rántott csirke volt, persze nem az a jóféle otthoni, hanem jóféle itteni, mit mondjak, jól esett...Közben odahív Mike, akinek kétszeri ismételteésre már értettem is a kérdését (nyelvileg ő a legnehezebb eset):
- Tetszenek neked a fekete csajok?
Csadpát sejdítettem, de belementem a játszmába:
- Ja, szépek, mert?
- Hát akkor irány Bagbema, és kapj el egyet!
- De Feleségem van, haver!
- Ó, Ő nagyon-nagyon messze van...és hidd el nem fogom neki elmondani.
Na, erre kitört a röhögés, én is csatlakoztam, de nem volt vége:
- A magyar jog nem érvényes Sierra Leone-ban ugye?
- Nemtom... - válaszoltam.
- Á, biztos, hogy nem, szerintem nyugodtan mehetsz... - újabb röhögés.
Itt véget vetett a mókának némi sörivás, (nem, nem én, Mike), amit kihasználva gyorsan levágódtam a gép elé és hajrá.
Szerencsére kitaláltunk Beával egy átmeneti megoldást az érthető beszélgetésre, afféle walkie-talkie-ként használtuk a Messengert. F2 felveszi a beszédemet, F2 fel elküldi. Otthon nem sok értelme volt, itt van. dancóval is tudtam így beszélni, hát, végre értettem, hogy mit mondd a kis okostojás:), most épp Moby Dick van soron:) El is mentettem mindent, amit mondtak:)
Valerij bevette a fájdalomcsillapítóit sörrel, már megint, és kitalálta, hogy csütörtökön átmegyünk a Block-A-ba, ami a Bagbe másik oldalán van. Csónak is, de az minek. Előre féltem a dologtól, de nem lett baj, ezt a csütörtöki bejegyzésben majd részletezem...
Aztán ahogy már említettem, el is küldött aludni, de a pupillája már gombostűhegynyi volt, és nem tudott üvöltésnél halkabban beszélgetni, még egy méteres távolságból se.
Na, hallgattam rá, mondván jó lesz egy kis pihenés, meg egyebek. Ugyanolyan szarul aludtam, mint az utóbbi napokban általában. Na mindegy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése