2008.10.28-29. Kedd-Szerda

Azt mondanám, hogy érdekes napok voltak ezek. Pasisi előjött a tervével: tereljük el a folyót. Nyugalom, engem is meglepett. Merthogy olcsó.
Hogy mi?
Hát kell hozzá egy dózer, egy exkavátor, meg egy, vagy két billencs. Hat hét alatt kész lehet az elvezetőcsatorna, és akkor a száraz évszakban meg adhatjuk az ívet. Azaz csinálunk egy _nagyon_ mély folyót. Egyes helyeken le kell menni a folyófenék alá vagy 20 méterrel. Tessék csak kalkulálni. Én megtettem, irtózatos számok jöttek ki, és a géppark is kevés. No, csütörtökön előadjuk magunkat Nissimnek, ő meg majd bólint vagy nem.
Ha lesz rá keret, toljuk, ha nem lesz rá, akkor nem.
Sokat ettől függetlenül nem dolgoztam mondjuk kedden, de rámfért egy kis pihenő. Mondjuk Richard így is elhurcolt a P16-hoz, ahol az év első felében annyit fúrtunk(99:)), hogy legyen egy kis terepismeretem. Hát, igen, megváltozott a hely. Egyrészt még mindíg majd minden nap esik. Azaz a sár elépzelhetetlen méreteket ölt, hiába próbálják tömöríteni a szárazabb altalajjal, mert az meg agyag. Durva, amikor a billencs tengelyig merül ebben a ragadós matériában.
De kijön belőle:)
Itt egyébként van egy másik hely, amit kitermelünk, a foylóval együtt...Na, sírtam egy kicsit, amikor megpróbáltam összefűzni az adatokat. De erről később.
Aztán a kotrón mutattam meg Augustnak, hogy hogy is kell a megtört kimeneti csövet kiegyengetni. Hehe, nem egy agysebészet. Előre, ki a hátulját a kotrónak, az áramlat, ami még most is nagyon erős, meg belekap a víz felszínén úszó csőbe és kiegyengeti. Miért is kellek ehhez? Mert nem tudnak visszanavigálni oda, ahonnan kiindultak. Nem azért, mert buták, hanem mert nálam van a GPS:)
Aztán meg elszórakoztam a térképek összegyűjtögetésével a folyóeltereléshez, meg meghallgattam Pasisi előadását a dologról. Tud az öreg.
Aztán meg akinek elveszett a gyógyszere. 11-re megcsináltam minden térképet, amit akartam, és beájultam az ágyba.
Szerdán meg csak finomítgattam a dolgokat, meg megnéztem a kotrót megint(kétszer), meg elküldtem a térképeket neten Richardnak. Vagy kétszer.
Egyeztettünk az eltereléről, meg majdnem sírógörcsöt okoztam Riian-nek, amikor rámutattam, hogy annál a szektornál, ahol a gátat csinálja, a folyóban 40m mélyen van az alapkőzet alja.
Hát odáig simán, gátakkal nem fognak lejutni. Oda is elterelés kell. Ez az amit Második Számú Programnak hívunk. Majd 2 év múlva:)
Mindenesetre ma is legyártottam, amit kellett térkép formában.
Most meg megnézem, hogy hogy bírom ezt a pihenés dolgot mondjuk ha már 10 körül elkezdem...

2008.10.25-26-27. Szombat-Vasárnap-Hétfő

Elég egyben telt el ez a pár nap, főként azzal voltam elfoglalva, hogy a kotró helyzetét tettem rá a térképre, meg a P16-os területet jártam be - terepismeret mindenekelőtt - egyszer Richarddal, meg kis népi zenekarával, egyszer meg csak úgy, egy sofőrrel. Richard már "mate"-nek hív, ami nagyjából havert, pajtást jelent. Mindenesetre megteszek mindent, hogy a munkámmal ne legyen senkinek se gondja, de a szocializációval nem törődök egyáltalán. Ennek ellenére kapok olyat, hogy "mate", meg Efritől olyat, hogy "please", azaz kérlek, ami az ő szájából ritka. Legalábbis eddig nem hallottam sokat, oké, legtöbbet a helyiekkel beszél, azokhoz meg nem fog úgy szólni, hogy "please".
Hogy tisztára mossam a dolgot: sokaknak úgy tűnhet, mintha ez az ország a hülyék és kurvák gyűjtőhelye volna, ez azonban nem igaz. Sok a műveletlen, és itthon se várjuk el a segédmunkástól, vagy a betanított munkástól, hogy Adyt szavaljon, vagy a kvantummechanikáról értekezzen - mármint érdemben, úgy értem. Szóval ilyen itt is van, természetesen. Meg olyan is, aki csak azért nem tudott elmenni közgázegyetemre, mert nem tudta kifizetni a tandíjat. Meg olyan is, akit teljesen bepörget annak a lehetősége, hogy vesz egy laptopot, és meg tud tanulni egy csomó dolgot, pl CAD, GIS, meg egyebek, és tud érvényesülni azon a szinten túl is, amit most talán fel sem tud fogni. Meg vannak geológusok harmincnál több év tapasztalattal, akinek a munkamódszerére azt mondta egy amerikai geológusprof, hogy tökéletesen nemzetközi, a nemzetközi normákkal konform.
Szóval mielőtt ítélkeznénk, vegyük ezt is számításba. Az én hibám, hogy negatív képet festettem először. Először mindíg az tűnik fel, ami legjobban eltér az otthoni dolgoktól.
Nyilván nem segít, hogy gyakorlatilag egy amúgyis fejletlen ország legfejletlenebb részén vagyunk. De itt is van érték.
És tudjátok mit? Aki innen ki tud emelkedni, a sárkunyhóból oda, hogy mérnök, geológus, vagy közgazdász legyen, és van jövőképe, az sokaknak lehetne példakép. Magyarországon is.
Ja, megy a hírem a geológusok közt Sierra Leone-ban. Pasisi az egyik legnagyobb szaktekintély és egy másik, hasonló szaktekintély irodájában járt, amikor otthon volt. Elmondta neki, hogy van egy GIS-es fickó, akivel együtt dolgozik, és hogy össze tudja hasonlítani az 9tven évvel ezelőtti méréseket a mai állapottal, meg hogy ilyen 3D, meg olyan 3D, meg egybeesés, meg egyebek.
Nos, találkozni akar velem a fickó, azonban ez nem tudom, hogy mikor fog összejönni, mert valszeg hétfőn megyek haza, ha minden jól megy Nem hiszem, hogy lesz időm előtte ezzel foglalkozni.
Majd legközelebb.
Szóval hétfőre a kotró pozícióba került, mostmár mehet a pumpálás, kotrás. Nagyon remélem, hogy lesz értelme, hogy van ott valami. Mondjuk August azt mondta, hogy a kortóról láttak egy kb 2m-es szép zöld kígyót úszni a vízen egy bokros rész irányába. Itt zöld kígyó kétféle van. Az egyik a zöld lombsikló, ami kb másfél méteresre nő meg.
A másik a zöld mamba.
Ami mellesleg fél az embertől szóval nem kell aggódni.
Kígyószezon van:)
No, nemsokára itt van Nissim, nekilátunk, megpróbálunk egy programot átadni neki, ami egy folyóeltérítési progam lesz - nem megyek bele jobban most - meg egy kutatási jelentést illetve egy előzetes tervet a kutatás beosztásáról.
Nameg persze kismilló kérdésre kell majd válaszolni.
Ezért vagyok itt:)

2008.10.24. Péntek

Na, ha valakinek nem esne le a tantusz, ez a nap felszíne, egy svédországi napkutató obszervatórium 1m-es távcsövével, természetesen H-alfa színképtartományban.

A tegnapi kérdésemre adott válaszok statisztikai kielemzése után a következőre jutottam:

• A válaszolásra képes olvasók döntő hányada (100%) picsogó szerencsétlenségnek tart amiatt, mert a hazamenetelem időpontja körül vekengek.

Hm, lehet.
Mindegy.
Ettől még 11-ig dolgoztam, ami 8:30 lett volna, ha délelőtt nem vész el először másfél órányi, másodszor pedig egy órányi munkám.
Richard amikor meglátta a művet, azt mondta, hogy küldjek neki is egyet belőle, löki be a beszámolóba. Tulajdonképpen a modellt dolgoztam tovább. Szép lett.
Nem is tudtam elaludni rendesen.

2008.10.23. Csütörtök

Nos, összegezve: minimum egy hetes ráhúzás, meg kell várni Nissimet. Mert el kell magyarázni neki bizonyos térképeket(a jelmagyarázat mire is való?!), meg meg kell majd csinálni egy adag újabb térképet/kalkulációt egy befektetői beszámolóhoz.
Maradjunk annyiban, hogy volt már kellemesebb napom is; egyike azon napoknak, amiket az ember nehezen felejt el.
Sikerült egy egész napos fejfájást gyártani ezzel a tilitolival.
Lehet, hogy bennem van a hiba és túl sokat kérek.
Kíváncsi vagyok a véleményetekre:
Túl nagy kérés az, hogy pontosan tudjam, hogy mikor mehetek haza?(*)

2008.10.22. Szerda

A nap, amely választ ad.

Ja, persze, csicsergő kismadár, meg ilyenek. Leszámolhat az ember az illúziókkal, na. Pesszmista hangvétel, negatív gondolatok.
Ma, miután összeraktam egy pár térképet, csak úgy, nem volt rá igény, de tudjátok, a tréning az tréning - szóval utána a tanulás rögös útját jártam. Jóformán csak annyira szakítottam meg a dolgot, hogy egyek egy kicsit, meg hogy Hectortól elbúcsúzzak - hazament az öreg, kicsit idegesen, na ja a műtét gondolata engem sem dobna fel. Mindenesetre kitartást kívántam neki.
És belevetettem magam a Mapinfo világába. Elég pöpec, azt kell mondjam. Vannak részei, amelyek kifinomultabbak, mint az ArcGIS, és ez még úgy is feltűnő, hogy még csak a 4. lecke végénél járok. Nem baj, jól fog ez jönni később... Amúgy nem tűnik vészesnek a használata, persze még nem tudom ugyan azt megcsinálni benne, mint az ArcGIS-ben, de valószínüleg nem is mindent lehet. Meglátjuk. A 3D-s dolgaira nagyon kíváncsi vagyok, de az talán nincs is benne az oktatóanyagban.
Ha ezzel végeztem, és még itt vagyok, jön a Manifold, na az is király lesz. Aztán sorban a többi.
Nem gyűjtögetek tovább, ha hörcsög lennék, aki a tutorialokat gyűjti, a virtuális pofazacskóm a Marsig érne. Csakhogy ha már a fejemben tartom - képzavar, szép nagy, mindegy - akkor inkább az agyamban.
Értitek, nem?
Nem?
Oké. Én se.
Na, este hat, megyek enni. Utána elvileg megtudom.
Ettem. Richard ott volt, beszélgettünk, jó sokat. Az első dolog, amit mondott: Efri osztja be az eltávokat, holnap reggel kérdezzem meg tőle.
Magamban vállat vontam.
Mi a fenére számítottam?
Pont valami ilyesmire. Holnap reggel kiderül, hogy mi lesz. Ha itt lesz Efri, vagy el tudom kapni.
Mondjuk már majdnem holnap van...

2008.10.21. Kedd

Ötkor keltem.

Nem mintha kellett volna, csak hogy önmagamnak bebizonyítsam, hogy meg tudom csinálni. Mondjuk ha jobban belegondolok, kellett is. Amit tegnap megalapoztam, azt ma felépítettem. Mint kiderült, majdnem teljesen feleslegesen.
Elég sok gürccel járt összerakni a térképeket - nem mintha olyan bonyolult lenne, csakhát kartográfia is van a világon, szóval nem csak odapakolom a cuccot a papír közepére, oszt jólvan, hanem egyfajta dizájnra is szükség van.
Persze túlzások nélkül.
Összehoztam. Jó alkalom, hogy megint rákérdezzek, hogy végül is mennyi ideig akar még itt tartani.
Na, ez persze nem így megy.
Elég sokaknak sikerült előttem még beszélni vele.
Eléggé kivan idegileg, 5 hónapja itt dekkol, a kotró különösebb eredmény nélkül füstöli el naponta az itteni havi fizumat, Nissim piszkálja emiatt, Nissimet a fő befektető, valami nő New York-ból, szóval elég lehet.
Na persze az együttérzés nem fog hazavinni innen.
Elmondta, hogy ha a kotró nem ért szerda délre a folyóra, akkor leállítja, Nissim meg eladja.
Ja, az ára 1.3 millió dollár volt.
Jó kis kocsi...:)
Mindenesetre ígéretet tett, hogy szerda este a vacsora után beszélünk a dologról.
Hát, ennyim van, mondhatnánk kirakhatom az ablakba.
Csak reménykedni tudok.
Ennek örömére megkezdtem az ismerkedést a Mapinfo és a Manifold System nevű térinformatikai szoftverekkel. Mivel a témában van némi jártasságom, feltételezem menni fog. És akkor ezt is beírhatom az önéletrajzomba...:)
Este kimenetm a kotróhoz megnézni, hogy mi van, hát Toni "vezette", ami elég furán nadta ki magát, merthogy elvileg a két filippínó, August, meg Rio 12 óráznak rajta felváltva.
Megjelent August is, és mondta, hogy nagyon el van fáradva, azt hitte, hogy Toni jöttem váltani. Na, kicsit bepukkantam, mert semmi gond nincs ezzel, csak ne tíz perccel előtte szóljanak. Végül kiderült, hogy nem kellett menni, mert Rio az éjszakás, csak ki akarta puhatolni, hogy mennyire vagyok segítőkész.
Miután megjelentem a felszerelésemmel a kotrónál, átmentem a vizsgán.
Apró probléma, hogy nem szeretem a tesztelgetést.
Bár ez elég ártalmatlan volt.
És átmentem.:)
Most meg az álom kapuján fogok.

2008.10.19-20. Vasárnap-Hétfő

Vasárnap.
Sok felidéznivalót nem találok.

Talán annyi, hogy nagy eső volt, a felhőket kimentem fényképezni, és alighogy visszaértem elkezdett szakadni. Nagy erejű széllel, az esőt becsapta a közlekedőfolyosóra is, szóval nem kispályás cucc volt.
Délután rádöbbentem, hogy biza gond van a szonáros mérésekkel, szóval nekiestem és kiderült, hogy újra kell csináljam az egészet...Nem lettem boldog. Legalább az eddigi össze-vissza struktúrát egy kicsit ráncba tudtam szedni. Hozzá kell tegyem, hogy hétfő estig tartott, mire sikerült megcsinálni a dolog első felét - mondjuk ez a munkaigényesebb rész volt, de legalább nem kellett gondolkodni sokat rajta: be kellett digizni újra az egészet, ami 10000 azaz tízezer kattintást jelentett a hétfői napon csak ezzel kapcsolatban.
De legalább az eredmény önmagáért beszél. Viszont Richard sikítófrászt fog kapni, kórusban Nissimmel, mert biza van egy hely, ahová igyekszünk a kotróval, és az eddigi értelmezés alapján 14-16m mélységig kellett volna csak lemenni. Így meg lett az 20 is... Az meg gátépítés nélkül nem megy.
Mondom, lesz itt frász meg frász.
Ezt reszeltem hétfőn is, gyk egész nap, persze a megvilágosodás éjszaka jött, hogy mit hogy kéne még csinálni, hogy üssön. Hozzá is látok majd...
Ja, hétfő.
Igen vicces volt, hogy Richard áthívott, hogy számoljak némi statisztikát, mert zúga feje, nem tud koncentrálni.
Először kétségbeestem.
Aztán amikor megláttam, hogy mit is kell csinálni, azt hittem viccel. Nem tudom miért, de oprációkutatási statisztikai feladatok jutottak eszembe, legalább 20 perc számolással, meg biomertiai statisztika...
Egy osztás, meg egy szorzás.
Tényleg eléggé zúghatott a feje...

2008.10.17-18. Péntek-Szombat

Péntek.
A legfontosabb, hogy talán az utolsó nap a kotrón. Persze különféle csalafintaságokkal. Fél hat körül mentem le, jelezték, hogy itt bizony tankolás lesz, ami nem 3 perc. Jó. Valami másfél óra alatt - de lehet, hogy volt az kettő is - feltöltötték a tartályokat. Így mehetett a légkondi, meg minden egyéb is, pl világítás, ami nem jön rosszul ezekben a sötétebb órákban. Aztán hajrá.
Toninak kb 11.30-12 között kellett volna jönnie, nem jött, amin csodálkoztam, de mivel eddig csak ő volt éjszakai műszakban, nem húztam fel magam.
Aztán úgy hajnal 1 magasságában valami eldugította a szivattyút.
Villogó vészjelzések, komolyan, mint valami másodosztályú scifi-ben, csak itt nem valami nagyokos villogtatta a fényeket:) és egy arc az üzemből is jött szólni, hogy jó lesz leállni, mert fent is gondok vannak. Hiába no, csőstül jönnek, ahogy mondani szokás.
Na, leállás. A másodlagos motorból dől a füst - szerencsére a kipufogón át, de akkor is rossz jel, hogy a színe kékes, vagyis eszi az olajat.
Szűrőcsere, határozza meg a dolgot Roli, aki a quadján lerobogott hozzánk az üzemből. Ezt laza egy óra alatt sikerült nyélbe ütni - mármint azt, hogy megjelent egy arc a légszűrővel, és hozzálátott. Addigra megérkezett Toni is, szóval valamikor 2 körül mehettem is alukálni.
Persze a csónakból melléléptem a drága anyaföldnek és térdig merültem a jóféle iszapban - egy könnyű gumicsónakot használunk közlekedésre, amire ha ránézek is megindul. Szóval löktem egy félspárgát, és elméláztam arról, hogy milyen szép is az élet itt délen, majd harmadjára a bal lábammal sikeresen visszahúztam a gumicsónakot, ami már menni vágyott, persze benne a lábammal, és obszcén cuppanás kíséretében kiszabadítottam a jobb lábam.
De a bal csak menni vágyott vissza a kotró irányába, a csónakkal.
Kissé 22-es csapdája volt a dolog.
Most nagyjából így nézett ki a dolog: bal láb a gumicsónakban, mozog a kotró irányába, hiába a fizika nagy úr. Jobb láb kapálódzik az iszapos vízben, támasztékot keresve. A két kezem meg a parton, kapaszkodót keres. Szóval így, ebben a speciális fekvőtámaszhelyzetben is elméláztam egy pillanatra, most a vizet bámulva a hasam alatt, azon mélázva, hogy itt vajon már gyártottunk-e egy 14m mély lyukat. Arra jutottam igen, viszont legcsekélyebb mértékben sem akartam megnézni, hogy valóban 14m-e. Túl piszkos volt a víz.
Heroikus erőfeszítéssel és egy hirtelen ötlettel a jobb lábam talált egy jó kis helyet, szóval 3-1 lett a szárazföld javára, már csak a súlypontomat kellett meggyőzni arról, hogy jobb, ha a part irányába mozdul, ami így némi izommunka árán már nem volt kivitelezhetetlen.
Elég viccesen cuppogott az iszap a bakancsomban.
2 órát aludtam, keltem a családhoz beszélgetni. 2 bögre duplafilteres teával tudtam az életbe visszatalálni, persze ez csak illúzió volt, ami 9 körül szertefoszlott. Egy kicsit ledőltem, de tényleg csak fél óra volt, mert jött Bok, a takarító, aki mikor meglátta a képem, azt mondta, hogy visszajön később.
Mindegy, mondtam, és jöttem a régóta tervezett újratelepítéshez nekifogni. Persze csak az előkészületek elvettek vagy 3 órát, mire mindent(na jó, majdnem mindent) sikerült előkészíteni, hogy gyorsan tudjak haladni.
Aztán eltüntettem a régi rendszert, és felraktam az újat. Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy még mindíg nincsen kész... Ezzel elszórakoztam egy keveset...ááá.
Nem, ez még pénteken volt, szombaton már csak a finomítgatásokat csináltam - na itt látszik, hogy a fáradtság mennyire befolyásolja a memóriát.
Eszembe jutott, hogy még pénteken, illetve szombat hajnalban bejöttem az irodámba, hogy egy pár nagyobb frissítést, meg mindenféle egyéb telepítését elindítsak...
Na. Végre összállt. Végig úgy éreztem, hogy össze-vissza írok mindenféle időrendi sorrend nélkül, és tessék, igaz volt...
Na, szóval szombaton már "csak" finomhangolás, meg a saját cuccok telepítése volt hátra, de annyi alvással a hátam mögött nem voltam túl hatékony, és még Richardnak is csinálnom kellett egy térképet.
Délután "ledőltem egy kicsit", majd 5 körül felébredtem, egy kicsivel tisztább volt a fejem... Folytattam a dolgot. Jött a jó hír, hogy tényleg nem kell menni a kotróra többet, mert a két filippínó majd 12 órás műszakokban tolja a dolgot. Hurrá.
Jött egy kiadós nagy vihar a netet kikapcsolták biztonsági okokból, ettem.
Közben ment a tv-ben valami film.
Jet Li - Fearless. Feliratkozott a kedvencek közé. Nem egy bonyolult cucc, noha nem az az agyatlan verekedős film, a wushu stílus alapítójának az életét dolgozza fel, aki szerint Jet Li nem színész, nézze meg és csodálkozni fog... csak nagyjából a háromnegyedét láttam, de az nagyon jó volt. Mióta kint vagyok a Children of Men mellett ez a másik emlékezetes filmélmény.
Oké, nem is láttam többet...
Na, ennyi mára.

2008.10.16. Csütörtök

Nos, semmi különöset nem tudok erről a napról mondani; az elején csináltam a térinfóhoz tartozó dolgokat, de abból nem volt olyan sok - mondjuk szívesen újraraknám ezt a gépet, van is hozzá szoftver, meg minden, de piszkosul nem visz rá a lélek. Lehet, hogy majd pénteken mégiscsak ráveszem magam. Jó lenne minden szemetet letakarítani, ennek az Abi nevű nőszemélynek még az emlékét is kitörölni. Az elcseszett beállításokkal, meg hibás regisztrációs adatbázissal együtt. Meg megfrissíteni a drivereket, meg hasonlók.
Tanultam egy kis Oracle-t, meg AutoCad-et, aztán délután a kotróra.
Ott épp azzal foglalatoskodtak, hogy a horgonypontokat mozgatták. Jó, akkor visszamentem enni. Amikor visszatértem a kotróra, Rio az új filippínó kotrókezelő még ott volt, pedig már lejárt a műszak neki, és mondta, hogy a jobb oldali kábel laza.
Ja, mert elszakadt, mint kiderült.
Még egy jó óra szívás, mire megoldottuk a dolgot. Hajrá.
És akkor végre megtörtént az, amiért itt van ez az Fehér Elefánt. Sikerült a szilárd álfekükőzetet áttörjem és bő egy órán át pumpáltam felfelé azt a kavicsos cuccot, amire már hetek óta vártunk. Felhívtam Richardot, azt mondta, hogy fantasztikus, végre. Érthető.
Ja, napközben volt egy érdekes mozzanat.
A helyi Munkaügyi Minisztériumból jöttek ellenőrizni, nekem kellett nyomtatni az egyik fickónak. Pendrive-ról.
Valami azt súgta, hogy előtte nem fog ártani, ha egy vírusellenőrzést tartok, és milyen igazam volt.
24 vírus, köztük 2 rootkit, a legveszélyesebb fajta.
Mondom még egyszer: a Munkaügyi Minisztériumból.
Megköszönték, hogy leírtottam.
Még jó.
Szóval a kotrón már csak annyi volt, hogy amikor eljöttem, egy jófajta sűrű eső kezdett el esni. Simán bőrig áztam.

2008.10.14-15. Kedd-Szerda

Először is, mindenkitől elnézést kérek, aki a zsotiqua@gmail.com emailcímemre küld levelet, és nem válaszolok, de a gmail kizárt "szokatlan fiókhasználat" címmel. Nem igazán értem, mivel nem kaptam sok levelet, nem küldtem sokat, szóval legalább 24 óra, míg zárva lesz.
Utána mindent pótolok, ígérem.
Ami a fenti két napot illeti, a kedd egy eléggé szokásos nap volt, a szerda már kevésbé, egy nagyon kedves rokonom sajnos meghalt. Nyugodj békében, Mariska nénje!
Ahogy ez lenni szokott, ilyenkor sok egyéb is összejött, ezekbe inkább nem mennék bele.
Ami a munka részét illeti, kissé óvatosabb vagyok, és nem szakítottam el a kábelek egyikét sem, ami jó hír. Az eredményeket meg majd megtudom, ha megkérdezem Richardot.
Elég sok erőforrást leköt a kotró, a cégtől is - nem csoda. Coenie már a kezembe akart nyomni egy gyújtót, meg hozták volna a kanna benzint. Vicces volt.
Szerda este megengedtem magamnak, hogy vacsorázzak - az első normális étkezésem volt aznap - erre Richard tökéletes műfelháborodással:"Miért nem szóltál, így húsz perc termeléskiesést okoztál!" Én erre nagy lazán:"Akkor vond le a fizumból." Viszonylag vicces lehetett, mert mindenki röhögött.
Pedig nem is volt egy nagyon vicces nap.

2008.10.13. Hétfő

Szép nap a mai. Az oka az, hogy ma este nem kellett kotrózni, mert 4 körül, amikor hozzáláttam, megpróbáltam az utasításoknak megfelelően 'még öt méterrel' előrébb vonszolni a bárka seggét. Aminek az lett a vége, hogy a jobb első kábel beadta az unalmast. Nos, ami azt illeti én vagyok a hibás, mert túlerőltettem.
Valahogy azt vettem észre, hogy jól esik, ha vállalom a felelősséget, és nem bújkálok előle. Egyszerűen jó érzés az, hogy nem tudnak spekulálni, hogy mi volt: odaálltam és azt mondtam, hogy az én hibám volt.
Ha esetleg holnapután már otthon vagyok, akkor csak nem értékelték ezt a fene nagy őszinteséget:)
Szóval a nap ezt megelőzően semmi különöset nem tartogatott. Tettem a dolgom. Ami nem volt túl sok.
Richardnak eszébe juttattam, hogy 26=haza, legalábbis ideális esetben így szeretném.
Holnap ha minden jól megy egyeztetünk az ügyben. Legalábbis szeretnék.
No, sok még a tennivaló ma. Aludni kell:)

2008.10.11-12. Péntek-Szombat

Nagyjából ugyanolyan volt mindkét nap: délután ötig piszkálom a térinfós tennivalókat, utána meg a kotrón vagyok úgy éjfélig. Toninak még királyabb, ő éjfél után van. Mindíg. Cserélne vele valaki? Gondoltam...
Én fogok...
Szóval az utóbbi két napban finoman szólva elég sokat kellett piszkálni a kotrót, ami természetesen időkiesés, azaz nem nagyon haladunk. Nade a kotrófej is 11-12m mélységben van, gondolgatjátok. A tó feneke megy mondjuk 2.5. 8-9m-nyi cuccot kell lehántani és felpumpálni a derítőüzembe, ami eléggé alulméretezett - ha 4m/s-nél nagyobb sebességgel toljuk felfelé a cuccot, nemcsak ott megy keresztül, ahol kéne, hanem dől mindenhonnan, ami nem tesz jót a hatékonyságnak.
Ez ilyen.
Szóval marad a tötymörgés.

2008.10.10. Péntek

Címszavakban:
- fúrási naplók feldolgozása
- interpolációs technikák csiszolása
- egyeztetés a kotróval kapcsolatban
- kotrózás 17-23.15 között
- kotrózás alatt: vihar; megtört a jég, krokodil úszott el a kotró előtt
- egy óra magasságában alvás

2008.10.09. Csütörtök

Ma munka szempontjából egy inkább térinfós napnak indult, mint egy kotrósnak, persze a látszat néha csal. Térinformatikai szempontból elkészítettem életem eddigi talán legjobb térképét(amiben rögtön találtam hibát, azaz hibákat)(hiába no, nem tagadhatom meg magam:)), miközben a családdal beszélgettem. Jó hatással van rám a gyerekzsivaj:)
Aztán már csak információkat gyűjtöttem, meg ebédeltem. Richardnak odaadtam a térképet, rögtön kért még egy másikat, meg kiküldött, hogy hol kell a gépeknek ásni a tó mellett, kimértem, úgyhogy az exkavátorok, meg a bulldózerek dolgozhatnak.
Négy körül szólt August, hogy menjek váltani. Mentem. Négytől kilencig, két leállás volt, a második a végső. A kotrófej sokszor leáll, aztán nem tudjuk elindítani akkor sem, ha a hidraulikában a nyomás visszaáll normálisra. Na, majd holnap dolgoznak rajta a szakértők.
Holnap már péntek:)
Ez a hét viszonylag hamar eltelik, úgy érzem.
Legyen így a következő kettővel is.

2008.10.08. Szerda

Ma elvileg este hattól éjfélig toltam volna az ipart. Ez azt jelenti, hogy a nap nagy része szabad volt, legalábbis relatíve. A gyakorlatban azonban jött egy rahedli fúrási napló, azzal el tudtam szórakozni egy kicsit, ezeket át kellett beszélni Richarddal, meg Riian is kért egy térképet. Mondjuk ilyen még nem volt.
Aztán volt több áramszünet, mindig a legrosszabbkor, meg pihentem egy kicsit az esti bevetés előtt. Richard elmondta, hogy szerinte ki kellene mélyítenünk a csatornát a folyó felé, mert nem marad elég víz a tóban, a folyó vízszintje esik, a belefolyó kis patak meg nem elég, mint utánpótlás. Szóval a kotró átmegy földmunkagépbe:)
Cserébe nagyon köves a mostani szakasz, alig van benne a vízben a fej vagy másfél méternyire, rögtön kezdődik a rázkódás. Ami még nem is baj, csak ha beragad.
Mivel most elég figyelmesen kellett közlekedni a batárral, gyorsabban telt az idő. És a végén még hamarabb is kellett befejezni, mert Richard nem akarta megkockáztatni, hogy az üzemanyag kifogyjon.
Szóval nyertem egy kis időt.
Megyek is aludni.

2008.10.07. Kedd

Fú, ennek a napnak is vége van.

Délelőtt 10-től 18.15-ig toltam. Közben megtanítottam Richardnak is, és hagytam egy fél órát garázdálkodni. Nagyon tetszett neki, és még ebédelni is tudtam. Délelőtt csak annyi történt, hogy beragadt a kotrófej, nem kőbe, vagy sziklába, hanem agyagba. Tessék elgondolkodni azon, hogy egy ilyen erejű gép hogy tud beragadni. Kiemeltem a fejet, egy kicsit pánikoltam felette, hogy nem mozdul, hívtam Augustot, kijöttek ketten, a két helyi beosztottam meg megtisztította a fejet a sok mocsoktól és mintegy fél óra után beindult újra.
Utána látogattak meg Richard, Coenie, meg Riian, meg Hector.
Ettem, majd visszatértem és folytattam a kotrást. Hector visszajelzett, hogy nagyon jó minőségű cuccot tolok fel neki az üzembe. Aztán négy körül meghozták az üzemanyagot, amiből úgy 2500 liternyit bele is raktunk a Fehér Elefántba(copyright by Hector).
Ezzel nagyjából el is ment hatig az idő, két és félezer liter nem csekélység.
Most egy kicsit pihenek, és reggel folytatom.
Ennek a végére meglesz az asztrofizika diplomám, komolyan. Folyton ezeket az előadásokat hallgatom közben, a végén még kiokosodok:)
Tudom-tudom, ez a veszély nem fenyeget:D

2008.10.06. Hétfő

Kotró, kotró, kis kotró, vagy ahogy Hector hívja, a Fehér Elefánt. Tegnap este sikerült a beragadó csörlő miatt kirántani a bal oldali hátsó rögzítést, nem tudtuk javítani, mára tolódott. Megoldották. Ugyanakkor a bal oldali első csörlőt egy gyorsan növő, ezért ritka rossz szerkezeti szilárdságú fához rögzítették, amit gyakorlatilag a kotró folyamatos mozgatásával egyszerűen kicibáltam a földből. Azt is megoldották, a kábelt egy 365-ös exkavátorhoz rögzítették:)
Dél körülre lett minden kész, addig August volt ott, akkor felváltottam, és nagyjából ötig nyomtam a melót, meg az Univerzumról szóló előadássorozatot hallgattam közben. Hát, elég súlyos élmény volt, na:)
Aztán a első mozgatókábelek nagyjából egy vonalba kerültek a kotró elejével, azaz nem tudtam tovább előre menni.
Na, ezt nem tudtuk megoldani, pedig jött Richard is, de jött egy könnyed trópusi vihar is, ami azóta is tart. Leállítani visszamentem még, ennyi.
Megyek, mert fáradt vagyok. Holnap is dolgoznom kell:)

2008.10.05. Vasárnap

Brian hazament, illetve legalábbis elment Freetownba. Pasisi is. Az "új" generátor nagyjából 20 percig bírta a terhelést. Igen, új, de csak nekünk...

Másfél óra szerelés után újra ment. Azaz kb 3-tól nagyjából 6-ig toltam, Közben a marófejjel kilyukasztottuk a csónakot, de más izgalmas dolog nem történt.
Megyek is, mert hajnal kettőig én vagyok, utána meg August.

2008.10.04. Szombat

Nos. Nem nagyon pihentem ki magam. Ez persze kissé rányomta a reggelemre/délelőttömre a bélyegét.
Az új generátor nem érkezett meg; szóval a kotró állt, mi meg újra és újra nekifuthattunk az indítási és leállítási műveleteknek - ez utóbbiakat én említettem meg, hogy nem lenne rossz, Brian egyetértett és le is írta nekünk. No, így már el tudjuk indítani, tudjuk használni, meg le tudjuk állítani a kotrót. Ez majdnem minden, amit tudnunk kell erről a cuccról.:)
Beszélgettünk egy keveset még, aztán délben vissza a táborba. Ott kiderült, hogy elvileg jön a generátor, szóval én egy rövidet beszélgettem a családdal - utóbbi sajna elég esetlegessé vált az utóbbi időben - és mentem aludni. Fél hatkor azzal a kedves hírrel fogadtak, hogy a generátor legföljebb éjfélre ér ide, ma éjszaka se lesz semmi - nem sírtam el magam. De nem is örültem. Nyúlik, mint a rétestészta, és hetekig ezt kell majd csináljam. Minél hamarabb elkezdjük, annál hamarabb végzünk vele. Most ez a legfőbb cél: ezen túllenni.
Igen, ezt nem élvezem.
Ami eddig volt, annak megvolt a nehézsége, de megoldható volt; a éjszakázást még akkor sem szeretem, ha előtte pihenek. Eleget éjszakáztam már, nem hiányzik több.
Ennek örömére a családdal töltöttem az időm nagy részét a vacsoráig.
Ami most barbeque volt, nomeg Toni születésnapja. Megköszöntöttem. A többiek is ittak már, én is nekiláttam. Toni meghívott egy fantára:) Brian meg kérdezgetett, hogy Magyaroszágon hány időzóna van, meg mi a helyzet a fegyverviseléssel. Elbeszélgettünk.
Aztán Hector egyszer csak azt mondta: menjünk krokodilt lesni! Kaland! Izgalom! Reszkető inak!
Brian is jött.
Körbehajóztunk a tábor körül a hihetetlenül felhízott Bafi, ami meglepő erővel és sebességgel örvénylett körülöttünk, lámpával próbálva elkapni ezeknek a kövületeknek a szeme villanását.
Nos, valószínűleg tudták, hogy jövök. Semmi.
Visszamentünk, aztán mindenki elment a dolgára.
Én ide.
Még van erőm, szóval ebből még tanulás lehet.

2008.10.03. Péntek

Nightshift.

Jó szó, tetszik. A hozzá kapcsolódó feladat kevésbé, de mit tegyünk, ezt dobta a gép. Vagyis inkább a főnökök.
Ja, az angolul nem annyira beszélők kedvéért éjszakai műszakot jelent.
Miután reggel nagyjából fél nyolctól, uszkve kettőig a kotrót igazgattam, kiderült ez a műszak dolog. Nem repestem. Evés, pihenés, este héttől, reggel hétig. Mit mondjak, jól indult: a jobb oldali kábel elszakadt, azt ki kellett cserélni, újra kikötni a kotrót, majd indítás hajrá.
Mondjuk úgy napközben nem gond, mondjuk éjszaka se nagyon, csak a jupiterlámpáink fényére egymillió bogár gyűlt oda. És persze a kabinba is volt elég.
No, mondanom se kell ez nem segített az elmélyülésben, ott volt velem August, legalább vele el tudtam beszélgetni. Egy óránként váltottuk egymást, aztán 11-kor jött a krach, az üzemegység generátora lefulladt, és nem javítható volt a problémája.
Mehettünk aludni.
Persze még pörögtem, mint az állat, emiatt az alvás nem ment annyira nagyon jól, valamikor éjfél után sikerült ágyba kerülni, aztán meg bámultam a plafont még egy darabig.
Na, ez van.
Megyek a kotróra:)

2008.10.01-02. Szerda-Csütörtök

Szerda, ez érdekes volt, a nap java részét a kotrón töltöttem... Ismerkedtem az egész felépítésével, a működés alapelveivel, figyeltem, hogy Brian hogy csinálja. Nem egy agysebész munka, de mindenképp figyelni kell, mivel millió dolcsi feletti gépről van szó, amennyire hallottam.
Ilyen drága cuccot még nem vezettem:)
Reggeli magasságában hívtak, hogy kell a kulcs az irodához, Daniel Chen volt az, ha itt van, az én irodámat használja, utólag megmondta, hogy azért, mert az a legnyugodtabb hely, ott tud dolgozni. Elég jókat beszélgettünk, mondott egy pár sztorit a hadseregben töltött éveiről, nem semmi egy arc. Miután leszerelt, a hadsereg álomszerződést kínált neki, a nem álom része az volt, hogy 12 évre. Az meg egy kicsit sok volt neki. No mindegy, mindenesetre jó volt vele is beszélni egy kicsit, főként, hogy valami oknál fogva úgy érzem, megnőtt az ázsióm a szemében. Az okát nem tudom, mindenesetre nyilván nem esik rosszul az embernek az ilyesmi.
A kotró.
Két nagy dízelmotor van rajta, az egyik akkora, mint amit a billencsekben, a másik nagyobb egy kicsit. Van még egy generátor, meg nagy és több kisebb szivattyú. A nagynak a szivattyúlapátja a tokozással együtt kb akkora mint én. A kotrófej egy méter körüli átmérőjű fogazott rettenet, irgalmatlanul tetszik, nagyjából egy kaktusz levágott félgömbszerű végére hasonlít. Csak a "tüskék" egy irányba állnak mind.
Szóval elég jó gép.
Délelőtt feljött Richard és Nissim is, utóbbi megjegyezte, hogy ide biza hordhatom felfelé a csajokat az éjszakai műszak alatt, Richard pedig még egyéb ötleteket is adott, hogy hogyan lehet kényelmesebbé tenni a dolgot(eresszem rá a kotrófejet egy sziklára, mert az keményen rázza a gépet...) Alapvetően jót röhögtünk ezen, mindazonáltal az éjszakai műszak megjegyzés bezony kicsit úgy elgondolkodtatott, szóval nem volt olyan nagyon őszinte a mosolyom.
A délután folyamán is a kotrón voltam, igyekeztünk volna csinálni, amit kell - letisztítani a felesleges iszapot-homokot a kavicsos rétegről - persze az üzem nem ment valami miatt, eztért vártunk. Közben eleredt az eső, amolyan, most félóra alatt leesik ötven milliméter típusú, mi meg épp ezeket a nagy motorokat indítottuk befelé. Harminc másodperc alatt bőrig áztunk. Utána be a jó légkondis vezérlőfülkébe. Nem fáztam meg szerencsére.
Brian mesélte, hogy egyszer az USA-ban amikor üzembe helyezték a kotrót, érezte, hogy a kotrófej karmol valamit, de nagyon, nagyobb fordulatra kapcsolta, és a vízből előrobbant és a levegőbe repült egy kétszáz literes hordó méretű propán-bután palack. Kicsit elgondolkodott, hogy mi lett volna, ha kilyukasztja véletlenül...
A vihar során megcsodálhattuk, ahogy a ledózerolt domboldalon ömlik lefelé a víz kis zuhatagokban, illetve tőlünk körülbelül 80-100 m-re lecsapott egy villám.
Nagyon nem tudtunk végül dolgozni. Az eső ugyan elállt, de a csővezetéket nem tudták időben - értem ezalatt azt, hogy munkaidőben - összerakni. Szóval vártunk, majd láttuk, hogy jön az eső második hulláma is, gyorsan leállítottunk mindent, és vissza a táborba.
A villámcsapás mitadisten kinyírta a műholdas routert.
Szóval ezért nem tudtam a szerdai dolgaimat feltölteni csak most.
Aztán csütörtökön meglepő módon reggel megint a kotrón kezdtem, aztán Brian egyszecsak gondolt egyet, és átadta a helyét.
Ami igazándiból fura volt, hogy nem izgultam. Elég elfogadhatóan ment, végülis olyannyira, hogy egyszecsak Brian azt mondta, hogy oké, most ő megy reggelizni, csak így tovább.
Végülis oké:)
Nem is volt gond. Haladtam tovább a munkával, ahogy kell. Elég rövid idő alatt sikerült ráéreznem a ritmusára, illetve inkább a mikéntjére a dolognak. Sose lehet tudni, hogy mikor jön jól ez a dolog:)
Telepakoltam az üzemet rendesen:)
Alalpvetően van a dologban egy "funfactor", magyarán lehet élvezni a dolgot, illetve ahogy Brian megjegyezte, egy idő után már majdnem unalmas.
Na, az az idő nekem még nem jött el.
Egy darabig nem is fog, remélem.
Brian vissza, én el, enni. Jött egy csóka, aki a hálózatot, meg a gépeket tartja majd rendben, jónak tűnik a csóka, nálam mindenesetre jobb ebben a hálózat témában. Nekem nagyjából elég az, amit ebből tudok. Á, ez már a halál, megelégedtem az informatikai tudásommal...:)
Eltartott egy ideig, míg mindent megmutattam neki, ő meg előszedte a kis kütyüjeit, és hozzálátott. Meg is oldotta relatíve hamar a dolgot, én ettem, ellenőriztem a leveleimet és vissza.
A kotró áll. Az üzem is, valamilyen szűrőt cserélnek.
Jó. Brian kikarmolta magát egy korlátból kiálló csavarral, azokat megfordítgattuk, ő meg elment lefertőtleníteni, és mondta, hogy majd szól neki Hector, hogy mikor és akkor indíthatjuk a kotrót. Csak másfél órát vártunk. Nem, hát persze, hogynem kaptunk hívást, végül leállítottunk mindent, és mentünk enni, olyan egy óra körül.
Kettő után mentem visszafelé, August, a filippínó kotrókezelő - ritka kedves, jófej egy fickó - már épp odaért a motorcsónakkal, én meg visszahívtam - aztán amikor odaértünk a kotróhoz, mondta, hogy most csak egy kis takarítás van, mert az üzemet még javítják. Jó, mondom, akkor én visszamennék.
Ezen jót röhögtünk, de visszavitt a partra, én meg sűrűn kértem bocsánatot...
Eztán már csak net, meg kaja, meg egy kis szusszanás.
Az most jön:)