2008. április 29., kedd

2008.04.29. Kedd

No, örüljetek, egy ideig nem lesz több bejegyzés:) Holnap megyek Freetown-ba a dolgaimat intézni, pl repjegy foglalás megerősitése:), aztán szombaton indul a menet.

Ja, hogy a mai nap? Na, az jó volt. Reggel leültem beszélgetni Harolddal, aki azzal nyitott, hogy lejárt a szerződése, és nem hajlandó hosszabbitani. Csak néztem, hogy mi van. Igen elege is lett egy kicsit. Elmondása szerint a londoni döntéshozók nem figyelenek rá, nem kapja meg a megrendelt felszereléseket, szóval igy nem hajlandó folytatni... Nos, gondolható, hogy kissé összekuszálta az embereket ez a dolog itt. A dolgok persze mennek tovább, de csak a maguk utján, nem ahogy kellene.

No, mindegy.

A Manchester épp most jutott be a Bajnokok Ligája döntőjébe, ezért irtam lassabban:P Jó meccs volt. Nekem csak ez számit:)

No, szóval ezen kivül semmi érdekesre nem emlékszek azon kivül, hogy végre tudtam Beával beszélni este.

Menni, menni:)

E.T. feeling-em van:)

2008. április 28., hétfő

2008.04.28. Hétfő

A legfontosabb: csütörtökön már megyünk Freetown-ba, vagyis relative már csütörtökön indulok...Lesz egy jó napnyi semmittevés, de az legyen az én bajom... A mai nap relative munkás volt megint, mert megkaptam egy nagy adag fúrási naplót, no, azt bepassziroztam az adatbázisba, meg ilyenek. Igyekeztem anyagot gyűjteni a banka fúróról, hogy hogyan is kellen használni. Találtam. Bér ne tettem volna. Eddig azt hittem, hogy tudok egy kicsit angolul. Ez az anyag elhitette velem, hogy egy hang nem sok, annyit nem értek ezen a nyelven...A szakszavak nem kis mennyisége, meg egy kicsit a mondatszerkezetek is olyanok voltak, hogy volt amit öt-hat átolvasás után se értettem...

No, ezzel jól elszórakoztam, mire szétnéztem, egy óra volt. Ekkor beszélgettem egy kicsit Csige úrral, aki épp Jeruzsálemben Ph.D-zik...Na, az egy kemény hely, maradjunk annyiban... Ezzel az ebédről lecsúsztam, de nem érdekelt. A délután további részében egy kicsit Linuxoztam, igen, tudom, ketyós vagyok, de legalább hatásosan eltereli a figyelmet, amikor megpróbálod rávenni, hogy mondjuk játsszon le mp3 fájlokat. Tegyük hozzá semmi nehézség sincs benne...Csak rá kell jönni a nyitjára:)

Aztán vacsora, kitűnő sült csirke, amúgy faszénen sütve, igazság szerint minden sült csirkének ilyennek kéne lennie...

Aztán egy kicsit dobáltam(darts), meg minimálisat szocializálódtam ezzel persze, aztán hajrá.

2008. április 27., vasárnap

2008.04.27. Vasárnap

Elég jó nap volt, noha semmi különös nem történt, csupán viszonylag gyorsan vége lett:) Reggel videóztam is a családdal, jó volt látni őket, bár főként a kiscsaj csodálkozó arcát láttam csak: ki lehet ez a képernyőn? Remélem még megismer, ha hazamegyek:) Aztán dolgoztam, miért is ne, elvégre vasárnap van; de igy legalább sikerült 99%-os állapotba hoznom a megfelelő adatokat. Utána Rupertnek másoltam, meg installáltam pár progit. Egy pofás kis szubnotesz számitógéppel jött vissza, bár ez utóbbit nem otthonról, hanem Freetown-ból hozta, Savvas-tól, a görögtől. A szubnotesz azt jelenti, hogy a hagyományos laptopok méretének kb kétharmada a gép, de minden földi jóval felszerelve. Az egyik sarokpánt sérült volt, emiatt az amúgy igen drága cuccot 250 dolcsiért vették Freetown-ban.  No ennel még majd utánanézek... Egy kilós sincs, 1,2Ghz, 1GB RAM, 80GB merevlemez, 11 colos monitor...Tényleg kicsi:) Nekem tetszik. Főleg ennyi pénzért:)

Szóval utána jött Junior, Pasisi asszisztense, hogy a megbeszéltek szerint tanitsam meg egy kicsit az ArcMap használatára. Csak alap dolgok kellettek, amikről meg vagyok győződve, hogy igen egyszerűek és könnyen átláthatóak. Végül jó felfogású gyerek ez a Junior, két és fél óra és kétszeri elmagyarázás után nagyjából talán meg fogja tudni oldani a dolgokat. Bea este felvetette, hogy na, akkor rám már nem is lesz szükség itt:) No, attól még messze vagyunk, hogy ez a fickó helyettesitsen...Hehe, jó nagyképű vagyok...

Aztán egy kicsit tanultam, meg pihentem, vacsora és az esti beszélgetés Beával. Sajna nem fogok tudni beszélgetni velük hétfőn és kedden, mert megy a suliba mindkét nap és Debrecenben alszanak... De lagalább már egy nappal közelebb vagyunk ahhoz, hogy velem ébredjenek:)

2008. április 26., szombat

2008.04.26. Szombat

Nos, megint kezdődik egy hosszú hétvége...Hétfőn valami helyi ünnep lesz, azaz kb szerdáig nem nagyon lesz meló...Nem mintha nekem most túl sok lenne... Igazság szerint tenném a dolgomat, de: reggel az irodából beszélgettem a családdal, közben nagyszerűen lehet kevés agyat kivánó munkát csinálni, leginkább azokat, amiket most kellene, a 3D modellek megalapozása, meg hasonlók...Az elég sok "favágó" munka, közben lehet beszélgetni, meg egyebek. Csináltam is, közben beszélgettem a családdal, amikor egyszer csak bejön Efri, rendezkedni kezd, majd megkér, hogy most inkább menjek innen, mert fizetésosztás lesz. Jó, részemről...A vacakabb részén túlestem a dolognak, szóval úgy voltam vele, hogy pár óra ide vagy oda nem lényeg. Nos, a nap ráment... Délután háromkor még jócskán álltak sorban az emberek... Addig beszélgettem Alex-el, megcsináltuk neki a biztonsági mentéseket, meg Tonival is beszélgettem egyet, aki ma Koiduba ment(igen, volt valami balhé pár napja a boltos szerint, de már semmi nyoma). Aztán semmi. Okosodtam, kikapcsolódtam, pihentem. Ennyi. Estére beszélgettem Rupert-el, aki visszatért, épp a vacsorát csinálta, készült a barbecue. Jó lett:) Felraktak egy dartstáblát a kantinban, kipróbáltam, jól esett kicsit dobálni...Otthonra is kéne egy:) Ja, és első dobásra ment a bull, szóval...utána már nem annyira:)

Aztán most erősen kivánok egy kis mangót.

Eszek is egyet, jó?:)

2008. április 25., péntek

2008.04.25. Péntek

No, röviden: munkás nap volt, de legalább tudtam egy kicsit beszélni a családdal. Aztán mentem volna beszámolni, hogy mi volt, de érdeklődés hiányában elmaradt a meghallgatás, még nekem kellett ráerőszakolnom magam a főnökökre, hogy meghallgassák a mondandóm. Jó, felőlem. Kaptam vagy 20 fúrási naplót, úgyhogy volt mivel elfoglaljam magam. Persze vannak hirek, például volt valami balhé Koiduban, állitólag voltak áldozatok is és szintén állitólag kirendelték a katonaságot és lezárták a várost. Állitólag. Szóval za az igazság, hogy itt egy kicsit fura  a hirek terjedése. Mintha a történések terjedése szájról szájra olyan lenne, hogy átmegy egy fura, a fizikusok által csak homályosan leirható multidimenzionális téren, nevezzük mondjuk pletykaűrnek, és az kiforgatja az egészet. Szóval lehetséges, hogy Koiduban egy ember, mután összeveszett egy rendőrrel, leesett a létráról, és csúnyán megütötte magát, és az állapota súlyos. Itt mindent fenntartással kell kezelni...

Szóval utána, amikor dolgoztam, egyszercsak beállitott Efri. És elkezdett pénzt osztogatni a helyieknek. Ami oké, csak viszonylag nem értem, hogy miért kell ezt kölcsönös üvöltözés közepette, ezért amikor meguntam, egyszerűen otthagytam őket, és pihentem egyet.

Ebéd? Na neeem, természetesen lekéstem, de nem gond, mert hoztak banánt, én meg azt szeretem nagyon. Aztán visszamentem befejezni a dolgaimat és erős fogadalmat tettem: nem fogok 5-nél tovább dolgozni, és ezt be is tartottam, négy után nemsokkal befejeztem a teendőim, mentés kilépés és hajrá. Kicsit beszélgettem Alexékkel...Na ez tanulságos volt. Elmetek Waidalába a vásárba, vettek egy csomó fűszert, két csirkét, meg egy fazekat. A fazekat kimosták, csak úgy simán, aztán had szóljon, bele a feldarabolt csirkéket, fűszereket és vártuk, hogy nyami, kész lesz a finom filippinó gyömbéres csirkeleves.

Ekkor kezdett a lé tetején gyűlni valami szürkés bevonat. Á, biztos a bors az. Mondom akkor jó, mert egyébként az aluminiun szemcsék viszonylag nem tesznek jót az agynak, ha egyszer oldatba kerülnek. Nem, nem, a bors az...Persze, hogy az aluminium volt, az alupor, mivel kikenték, hogy csillogjon... Előtte ecettel kellett volna kimosni, mint kiderült, vagy a konyháscsajnak, Bintának odaadni, hogy lécci takaritsd ki, itt van egy ötezres. Ehhez még hozzájön, hogy a két csirkét 20 000, azaz húszezer leone-árt vették. Harold, aki időközben odajött, megjegyezte, hogy a tábor számára minden héten vesznek két teljes kecskét. Hatezerért.

Szóval nemcsak, hogy ki kellett önteni az egész hóbelevancot, hanem még valakinek okoztak egy jó napot is Waidalában, ami persze nem baj, mert nagy ott a szegénység... Persze nem is akadt ki igazán senki, sőt, felhivnám erre a fugyelmet, még jót is szórakoztunk ezen...És megtanulták, ha venni akarnak valamit, akkor bizzák Bintára, mert ő valszeg olcsóbban fogja megoldani...:)

Na, utána vacsora, azután Harolddal beszélgettem, aki megkért, hogy ha úgy látom, hogy valamit nem jól csinál, szóljak neki. Megpróbáltam nem túl meglepett képet vágni. Ez igen komoly dolog, végső soron mintha tanácsadónak kért volna fel... No, lesznek itt még dolgok... Közben meglett a jegyem is:) 3.-án, hajn al 2.15-kor indul a gépem Freetown-ból, érkezik 9:50-kor London Heathrow-ra, onnan 14:00-kor indul tovább Budapestre és 17:35-kor érkezek meg oda. Járatszám 868, gép tipusa Airbus A320:)

Kb este 11 körül érek majd haza...Haza.

2008. április 24., csütörtök

2008.04.24. Csütörtök

No, a vásárlás napja. Nagyjából 23 millát tapsoltam el, ami valahol 7500 dolcsi körül van. A PC boltos fickó már elkezdett lebeszélni dolgokról, mert szerinte túl sok lesz:) Mondjuk igen, amikor a lézernyomtatóhoz az ország éves költségvetésével egyenlő pénzbe kerülő mennyiségű pótpatront akartam venni...Mondjuk a főnökök mondták...

Nos, végül az egész hóbelevanccal megvoltam kb fél óra alatt. Utána vissza a központba. Megkérdeztem Ibrahim-től, a sofőrünktől, hogy mennyi itt az átlagos fizetés. Hát az kb 3 millió körül, az 5 milló már kiemelkedően jónak számit. Mostmár tudjátok arányitani a költekezésem mértékét...

Aztén megkérdeztem, hogy egy olyan kocsi, amivel rohangálunk - egy Toyota Landcruiser - mennyi újkorában. Tessék kapaszkodni. 20 000, azaz húszezer dolcsi. Magyarországon inkább 50 000, átszámitva. Na, ezt kissé furcsállom, de ez legyen az én bajom.

Képzetem ekkor már az óceán partját járta, de meg kellett várjam a központban Sonny-t, meg Adam-ot. Ez olyan fárasztónak bizonyult, hogy sikerült belealudnom. Másfél órát vártam rájuk, aztán üzenték, hogy a Bintumani-ba menjek. Oké. Előkeritettük Ibrahim-ot, gyerünk. Háromra kértem, hogy jöjjön értem, és menjünk sussex-be, mert ott van a legszebb strand állitólag. Aztán megjött Sonny és azt mondta: van egy jó hirem! A tervezettel ellentétben nem szombaton mész haza, hanem máris hivjuk Ibrahimot, és gyerünk. Csak néztem, aztán kitörő lelkesedéssel hevesen bólogattam, hogy jó. Gondolhatjátok.

No, még egy ebéd belefér, gondoltam magamban, akkor legyen barrakuda, fizessenek. Nem is lett sok, 25 000 leone, ami mondjuk 9 dolcsi. De annyi lett, hogy amikor viszaértünk, még abból vacsoráztam...Roppant hosszú tud lenni ez az 6 órás út...Vettem közben mangót 3 db 2000 leone...Utána Ibrahim röhögve közölte, hogy ő 5000-ért egy egész ksárral vett...Na, a bőrszin átka...Pedig még alkudtam is.:)

Aztán az ananászt már vele vetettem:) Igy 5000 helyett 2000-be került:)

Viszont két jó dolog: Legutóbb, amikor KP-vel jöttem vissza, fizettem neki is, meg a barátnőjének is csokit, meg üditőt, erre ő meg adott nekem helyi rovarriasztót, ami ide lett kitalálva, azaz az itteni rovarok ellen jó... :)

A másik: Ibrahim ugye vett egy rahedli mangót. Amúgy a tábortól kb 3 km-re lakik Waidalában. A háza előtt - ami egyébként a legjobb ház egész Waidalában - 2 azaz kettő súlyosan roskadozó mangófa áll. Egész a táborig röhögtünk ezen:)

2008.04.23. Szerda

Ime: reggel hétkor megszakitották a beszélgetésemet Beával, mondván, Harold beszélni akar velem. Legyen. Most, ma, azonnal. Megyek költeni a pénzt. Utólag mondhatom, sikeres voltam:) Ez a része kissé homályos volt, de úgy voltam vele, hogy az anyagiak rendezése legyen az ő gondjuk. Végül megoldódott. Adam, a szakács-mindenes is jött, mert ő meg megy szabadságra. Innestől kezdve kb 6 órás csodás utazás. Ahol csak megálltunk azonnal ott termett egy sereg helyi, akik vagy mangót próbáltak ránk sózni, vagy kunyeráltak.

Aztán megérkeztünk, a főhadiszálláson vártunk Mr Sonny-ra, akivel érkezése után egyeztettünk a csütörtöki teendőket, majd elvonultunk a Bintumaniba. Késő délután lévén már nem erőltettem a tengerpartot. Inkább Beával beszélgettem egyet, majd ettem egy magót, megnéztem a meccs végét és jóccakát.

Ennyi volt, tényleg:)

2008. április 22., kedd

2008.04.22. Kedd

Átlagos nap volt, sok szempontból. Többek közt azért mondom ezt, mert nem igazán tudok túl sok érdekességet feidézni a reggelről, csak a  családi beszélgetést - mivel most végre Dancóval is váltottam pár szót:) - meg azt, hogy Valerij elmesélte, hogy hogy nem vett kocsit, amikor Oroszországba bevitték a néhány évvel ezelőtti németországi aradások során elázott kocsikat. Meg megigértem neki egy térképet. Összesen fél napig tartott megcsinálni. Nem, nem volt olyan nehéz a feladat, bár egy részétől majdnem sikitófrászt kaptam, meg nem is azért, mert megint elment az áram egy időre.  Napok óta fáj a fejem, nem nagyon megy a koncentrálás nevű játék. Legalábbis nem 14 órán keresztül, mint korábban:)

Nagy nehezen megszültem a térképet, komolyan, örülök, hogy túlvagyok rajta...Aztán nem birtam cérnával, és elmentem Liz-hez, aki azt mondta, hogy valszeg nem malária, de gyanús. Szóval maláriagyanús vagyok:) Kaptam a fejfájásra bogyót, meg izotóniás sókat, hajrá. Most, igy estére jobban is vagyok Legalábbis ez az abroncsszerű fejfájás elmúlt, és a gyomrom is jobb, az is olyan volt, mintha egy tégla lenne a helyén... Ma nem is tanultam semmit, mármint a geológia-matek-akármi szentháromságot most pihentetem egy kicsit.

Este jót beszélgettem Beával, szétkombináljuk magunkat:), aztán Lénárt tanárúrral beszélgettem, majd Flanker ex-kollegával, amit a Messenger furcsa viselkedése szakitott félbe...Állitólag egy másik gépen is bejelentkeztem, emiatt bontotta a kapcsolatot. Nosza, viruskeresés, kémprogram keresés, meg spéci MSN virusok elleni progi futtatása...Nulla eredménnyel...

No, lehet, hogy holnap megyek Freetown-ba, ahogy irtam, költöm a cég pénzét. Ha egyszer ezt akarják:) Ha nem igy lesz, azt észreveszitek. Mert akkor lesz bejegyzés:)

2008. április 21., hétfő

2008.04.21. Hétfő

Na, a legjobb, amit erről a napról leírhatok, hogy elmúlt. Nem voltam valami fényes formában ma. Esős, nyomott idő volt, nekme meg valahogy nem álltak össze a dolgok. Valerijnak sikerült odaadnom végre a szonáros mérések eredményeit, ezt láthatóan értékelte, még egy kicsit magyrázott is, legalább tanultam... Ez a legfontosabb.
Viszont egész nap fejfájással, rossz közérzettel, meg egybevanagyomrom érzéssel küszödtem, szóval nem volt valami fényes... Alex-nek kellett segítenem, mert nem akaródzott menni a net, mintha én azon tudnék segíteni, amikor nekem se ment... Mindenesetre jót beszélgettünk, ott volt Toni is, a román fickó, vele is. Egy teljesen kiegyensúlyozott, normális fickó, semmi baja a magyarokkal, meglepő, mi? Ez az egész kissé fel van fújva a politikusok által...Erről ennyit.
Aztán ebéd, már nem emlékszem:) Utána a szonár dolgait próbáltam osszehozni, ami rendkívül munkaigényes, ilyen állapotban nagyon fárasztó volt. De haladtam... Elég szépen el is telt az idő, mire észbekaptam, már vacsoraidő volt. Vacsora közben beszélgettem Harolddal, kiderült, hogy kütyümániás a fickó, minimobil-számítógép, gps, hókamóka, minden kell neki és persze meg is engedheti magának... Nekem új volt, hogy már van 80GB-os merevlemezű mobiltelefon, számítógép, tv egyben, de van...Ami viszont nagyon beütött, hogy az AT&T-nél lehet olyan telefont venni, hogy az előfizetés 99 dolcsi per hó, és vége a fizetnivalónak. Nyilván a jutányos áron hozzá vásárolható Blackberry típusú kis semmiség elég drága lehet, de a lényeg, hogy 99 dolcsiért havonta annyit beszélsz, amennyit akarsz, netezel, amennyit tudsz. Bárhonnan. Tehát külföldön is ugyan úgy használható... Ígéretes.
Aztán ugye Beával beszéltem, tervezgetjük, hgy mit, meg hogyan, ha hazamentem...Nem lesz unatkozás, annyit mondhatok...
Ja, és igen, újabb régi barát a fedélzeten, Edem koma is bekommentelt. Üdv néktek, ez úton is!
No, vár a geológia előadás:)

2008. április 20., vasárnap

2008.04.20. Vasárnap

Nagyon pihenős nap volt, nagyon-nagyon. Szénné pihentem magam:) Reggel mintegy kettő és fél órát csevegtem a családdal, ki se mentem a konténerből. Csak kilenckor. No, reggelizem egyet, egy nagyon-nagyon minimálisat szocializálódtam, aztán vissza. A nagy pihenésben netes oktatási anyagokat kutattam, komolyan,olyanokat találtam... http://webcast.berkeley.edu/ , csak a példa kedvéért. kb 200 kurzus van fent, úgy, hogy az előadások videó és mp3 formátumban, továbbá a youtube-on is egy csomó...No ennek örömére nekiláttam egy OpenUniversity-s alap matek kurzusnak, ki is készitettem magam...De nagyon tetszik. Végre értek, újra értek dolgokat, mert biza az alapjaimmal vannak súlyos gondok, de már nem sokáig. A The Teaching Company-nak is megszereztem egy matekos előadássorozatát, mindössze 12 órányi előadás, egy fura, lelkes matekprof tolmácsolásában...És élvezetes! Oké, angolul van, de akkor is:) Nos, estére jött két új arc, a nevüket meglepő módon nem jegyeztem meg, majd később. Hectornak gépeltem egy dokumentumot, aztán vacsi, csak pudingot, gyümölcszselét és gyümölcssalátát ettem, mert azt kivántam. Aztán vissza, Bea, utána meg tanulás...teljesen kocka leszek, de okos kocka:)

Közben az új Arsis-t hallgatom...hihetelen egy zene, ajánlom mindenkinek...

2008. április 19., szombat

2008.04.19. Szombat

Nos ez a nap nagyrészt a konténerben telt, mert afféle kutató kedvem volt, meg persze lejárt a kipróbálási időszaka a feldolgozószoftvernek:) No,mindenesetre ilyen nap volt. Két levelet is váltottam Steve Canby-vel, beszélgettem Beával és olvastam vagy száz oldalnyi különböző leirást mindenféle dolgokról, kezdve néhány matematikai problémától egyészen a bányászati szoftverek használatig. Nem volt rossz nap, csak nem volt elég intenyiv, nem tudtam mindent kihizni belőle, amit akartam. Hiába, telhetetlen vagyok, ami a kitűzött feladatok teljesitését illeti.:) Ja, és aludtam is, mert jól esett, továbbá sikeresen elfáradtam a rengeteg olvasásban. Meg lassan kezdődik az esős évszak, ami eléggé frontos időszak lesz... na, az érdekes lesz... Továbbá az USA kiugrásomat egyenlőre a vizumproblémák - illetve annak a hosszadalmas megszerzése miatt - egy kissé elnapolták, egyenlőre Skype-on beszélgetek egyet majd a fejlesztőkkel, majd aztán meglátjuk... Elvileg a jövő héten megyünk a profiler-el egy új helyre egy másik folyóra.

Hogy miért vagyok ilyen bizonytalankodó? Észrevehettétek, hogy itt a dolgok semmiképp sincsenek kőbe vésve, minden változik, méghozzá elég gyorsan. Az USA oktatásból igy lesz Skype-os beszélgetés, például... De a terv az terv, reménykedek, hogy azért az is összejön, sokat segitene szerintem. Mindenesetre a Roli és Alex, a filippinó csapat már "american guy"-nak, amerikai srácnak hiv, teljesen szét vannak csúszva. Mindenesetre legalább jót szórakozunk a dolgon:) Szóval ezzel telt a nap, estére tudtam beszélni Beával, aki elment egy tüzépre és fotózott, tervezzük a keritést...Ami még fontosabb, láttam egy csomó fotót a két lurkóról, mit mondjak, nagyon hiányoznak.

Már nincs sok hátra...

2008. április 18., péntek

2008.04.18. Péntek

Affene már úgy éreztem, hogy szombat van...Hát, nem sokára igen:) A nap első felében volt egy megbeszélés, mindenkinek ott volt a helye. 9-10.30-ig. Nem volt semmi. Gyakorlatilag minimumüzemen vagyunk, persze ez nem azt jelenti, hogy mindenki azt csinál amit akar, mert akkor húznék haza fizetett szabira:), hanem a helyiek nagy része takaréklángra kerül. Mondjuk a megbeszélés eleve érdekesen indult, mert Harold megint előhozakodott a képzéssel, és még mindíg az usa-ba akar küldeni...Ez persze azóta finomodott, mivel nem egyszerű a vízumot ennyi idő alatt összegereblyézni, szóval lehet, hogy az lesz, hogy Londonig lehozzák a fejlesztőmérnököt, aztán engem is odatranszportálnak, és akkor majd 2-3 napon keresztül megy a fejtágítás, és usgyi haza. Nekem ezzel egy gondom van. Az biztos, hogy gyakorlati bemutatót nem fognak tartani nekem, pedig az volna a legjobb. Nem vágyom különösebben az usa-ba, de tény, hogy ott jobb lenne megkapni ezt az oktatást, nem is beszélve arról, hogy a fickó nem biztos, hogy olcsóért fog okosítani engem itt...Valszeg többe lesz, mint az utaztatásom, meg a szállásom-költőpénzem az usa-ba. Már tudják a véleményem:) Aztán valamilyen szinten tisztáztam a státuszomat a cégnél, mert ez később fontos lehet. Aztán meló, meló, meló, dél után kiteszem a lábam az irodából, erre Efri elfoglalja, és elkezd megint fzut osztani a helyieknek. Szuper. Ezzel nagyjából el is ment a délután.
Ja, igen egy komoly lehetőség: keresnek ide mellém még egy jó GIS-es fickót, meg egy geológust. Ha valaki úgy érzi, hogy meri ezeket a körülményeket vállalni, és megvan a tudása(a képzettség másodlagos, nekem sincs térinformatikus végzettségem), akkor jöhet ide dolgozni. Akit érdekel, küldjön emailt. Na, nem hiszem, hogy tolongani fogtok:)
De én örülnék, ha vona itt valaki, akivel lehet magyarul beszélni.:) És akkor alázhatnánk ezeket a lökött dél-afrikaiakat...:P
No, délután sikerült egy jót beszélgetni Beával, közben viszont jött két új arc, Theo és Richard; az utóbbinak nagyon kellett valaki, aki tud neki segíteni a GPS-ről za adatokat letölteni, mert a laptopja nem fogadja a soros csatolású eszközöket. Egy pillanatra átfutott rajtam, hogy van-e értelme leírni az előző mondatot:) Na mindegy, egy ideig eltartott, mire sikerült, és közben elment az áram. Hurrá, egy órás pihi. Utána mindent újraindítani, megint nekiugrani, ezúttal sikerrel. Közben persze beszélgettünk. Egy csomó cégnek volt az igazgatója, az utóbbi 20 évben; angol; most Brazíliában lakik; ezen a héten már négyezer kilómétert ment, ebből közel százat gyalog; 1997-ben, amikor kitört a polgárháború, az iderendelt angol haderőnél szolgált, pont itt Koidu környékén; egy olyan, nem től messzi helyről érkezett, ahol a helyiek úgy mossák az aranyat, hogy összeseprik az utcát, aztán azt leviszik a folyóhoz, és abból mossák ki az aranyat. Nem port. Apró rögöket. Az utcáról.
No, ez azért nem semmi.
Megmutatta, hogy hol lehet platinát kimosni, ez szerencsére a tengerparton van, megyek:) Minden jel szerint magas az arány, úgyhogy akár rentánbilis is lehet a dolog...
És nem maradt itt, hanem ment tovább, haza, Brazíliába. Nagyon jó fej fickó... Jön majd vissza:)
Theo egy nagydarab, "hát te meg miccsinálsz a számítógépen" típusú fickó. Később kiderül, hogy milyen is valójában.
Este, családi ügyek, sajna nem sokáig, mert szegény Bea nagyon fáradt volt, ami kicsit se csoda, aztán egy óriási vihar tört ki, csapkodtak a környéken a villámok, én meg mivel nem akartam megázni, kivártam a végét. Úgy tűnik elállt...

2008. április 17., csütörtök

2008.04.17. Csütörtök

Na, ez rövid lesz.
Felkeltünk, aztán kiderült, hogy nincs itt a csónak. Nem elfelejtették, nem tudták megoldani, hogy itt legyen, a Shadows-nál. Két lehetőség van: egy - várunk, míg meghozzák, napokba telhet; kettő - megyünk vissza a táborunkba. Harold még ment segíteni valamit a szeparátor beállításainál. Én egy kicsit tébláboltam, aztán olvasgattam, a rendelkezésre álló konditeremben egy kicsit szórakoztam, beszélgettem és aztán újra olvasni kezdtem és rajtaütésszerűen elaludtam. Délben ébresztett Hectro, hogy no, akkor menjünk.
Mentünk. Nagy lassan viszaétünk, az éjszakai eső nem segített a gyors haladásban...Ja, igen, menetben Hector-on majd' berogytunk, annyit röhögtünk. Lehúzott ablakkal mindenkinek kikiabált valamit, krio-ul, mert úgy is tud:) Pl.: fine titi - jó nő, fine bubu - jó cickók:), csak ezt a kettőt jegyeztem meg:P
Nomeg volt egy kis kultúrális okulás is: miért szokás itt a nőknél a klitorisz megcsonkítása, jó téma... Na, a helyiek szerint, ha nem csinálják ezt a kedves kis "műtétet", akkor a nő nem bír magával és minden férfival kikezd, de ha megvan, egy mellett is kibírja. Mindenki levonhatja a saját következtetéseit...
Visszaértünk. Ettünk, kipakoltunk, Efri meg Harold veszekedtek, én dolgoztam, mert holnap lejár a szoftver próbaideje.
Szóval majd holnap.

2008.04.16. Szerda

No, a késlekedés oka, kedves olvasók, hogy tettünk egy teljesen felesleges kitérőt a baráti Shadows Mining Company táborába, de már újra itt vagyok...Szinta hallom a megkönnyebbült sóhajokat...Biztos mindenki pánikban volt, hogy mi lehet velem...Semmi számolom a napokat visszafele:)
Szerda:
Fizunap, fizunap! Villogott a figyelmeztető jelzés az agyamban reggel, de nem volt mitől tartani, nem kezdtek el megint sztrájkolni a helyiek, de azt azért hozzá kell tennem, hogy ez kissé nyomasztóbb volt, mert nem volt kiabálás, meg generátorleállítás, de voltak nagyon dühös emberek, és többnyire csendesen voltak dühösek...Ami nem jó, érezhető volt a feszültség a levegőben, de nem lett gond. Nem hagytam magam eltéríteni a megszokott dolgaimtól úgyhogy a beszélgetés Beával megvolt, nem győzzük már kivárni, hogy mehessek hazafele:)
No, igen. Harold tett arról, hogy fel legyen dobva a napom: azt mondta, hogy úgy döntött, hogy nekem el kell mennem egy továbbképzésre a szonárral kapcsolatban. Eddig persze vállvonogatás, de azt csak USA-ban tudják nekem biztositani, mégpedig a tervező-kivitelező fickó, személyesen. 2-3 napról volna szó és itt jön a durranás: még mielőtt hazamennék szabira. Ami azt jelenti, hogy onnan jönnék haza:) Ha egyszer egy üzlet beindul...
Persze ez még nem végleges, de úgymond egy kifejezett szándék. Meglátjuk.
Jött a másik meglepetés: Hector közölte, hogy bezony, a cég beleegyezett abba, hogy kimenjünk a tengerre mérni. Szóval ez már hivatalos, van még előttünk egy 90 km-es folyószakasz, ami kb két hét(nyílván csak akkor, ha visszajöttem), aztán tengerre, magyar!
Aztán jött egy jó hír: amit már az elejeén leírtam, menni kelett a Shadows Mining-hoz. A profiler már ott van, aztán mérünk ott. Csomagolás, menés, alig volt időm a családot figyelmeztetni, mellé még több naposra ígérték a kiruccanást. Ahogy azt már tudjátok, nem lett belőle semmi.
Elmentünk, ott voltunk, nagyon jó arcok, a tulaj is jó arc, piszkosul egyenes egy természet, nagyon kedvelhető. Ott dolgozik Hector nagyobbik fia is, Otto, na vele elbeszélgettem vagy 11-ig, igazán intelligens fickó; elmondása szerint elege van már Afrikából, úgyhogy ha sikerül eladnia a gépeit(potom 300 ezer dolcsija fekszik benne), akkor irány Ausztrália:)
Alvás. Semmi légkondi, szunyogháló alatt, egy bazinagy vihar közepette.

2008. április 15., kedd

2008.04.15. Kedd

Április idusa...Nos, röviden nem volt egy eseménytelen nap, mondhatjuk. Ma is voltak tárgyalások, elég hosszan vitatkoztak, mitöbb nem is sikerült lezárni a dolgokat teljesen, folytatása következik május 6. körül. Na, hála az égnek akkor én már nem leszek itt, épp otthon fogom tenni, amit tenni kell:)
Reggel hallgattam a családot, hogy hogy zajonganak otthon, a lurkók, most nagyon rámjött a hazamehetnék, de már csak bő két hét és indulás. Azt meg már fél lábon is kibírom:) Remélem ők is...
Megmutattam Valerij-nek a szonár méréseit, tetszettek neki, azt kérte, hogy szeleteljem fel, nyomtassam ki és akkor majd ő megmondja a tutit. Ezzel semmi gond, azzal azonban igen, hogy feltételezte, hogy nem tudom, hogy mennyi a fény terjadési sebessége vákumban, meg a hangé levegőben, meg vízben, és ez kissé felbosszantott, mivel meg se hallotta, hogy mit válaszolok. Hozzászokhattam volna már...
Aztán háromszor, vagy négyszer leállt az "új" generátor; nem igazán új, csak újra van festve..., szóval el is ment a kedvem a munkától, mert ennyiszer szállt el a munkám...Összesen kb 2.5 órát ácsorogtunk áram nélkül, anélkül én meg nem tudok dolgozni. Ez van.
Olvasgattam, pakolásztam, pihentem, no igen itt semmilyen idő nem vész kárba...
Aztán a délután közepén feloszlott a megbeszélés, pont amikor Hectorral beszélgettem, szerinte nem kéne itt legyünk, hanem az egyik közeli folyón - nem a Bagbe, Bafi, Sewa hármason - meg a tengeren kellene legyünk, menni mérni, nem ezt a dolgot nézni itt. Teljesen egyetértettem...
Beszélgettünk az egyik fiatal rendőrfickóval, aki itt volt a sztrájknál is, akkor is elbeszélgettem vele. Semmi különös, csak érdeklődő, de jó arc.
Aztán megjött Harold, neki eléggé tönkretette a szabadságát ez a sztrájk. De ettől függetlenül hozta a megbeszélt cuccokat, és mivel a cég számlájára vette, ráér kifizetni...:)
Utána vacsora, meg az esti beszélgetés Beával, továbbá az ügyetlenségem, hogy ráborítottam a laptopra a kajámat, szóval ezek a dolgok jöttek.:)
Aztán levezetésképpen egy kis meló...Majd alszok a repülőn, meg a Heathrow-n:)
No, vár a munka...

2008. április 14., hétfő

2008.04.14. Hétfő

Afféle beleszürkülős nap volt, kiemelkedő események nélkül. Nem igazán voltam nagyon jó kedvű, mert kissé nyomasztott az Efri féle parancsolgatás, de végül is feldolgoztam a dolgot. A nap legjobb része a reggeli, meg az esti beszélgetés volt a családdal. Az esetek többségében szokott lenni más egyéb jó dolog is:) Nem felejthetem el megemliteni, hogy azért szakmailag haladtam előre, mert a szonár feldolgozószoftverével eléggé alaposan megbarátkoztam. Két nap alatt nem rossz teljesitmény, úgy gondolom. Ezt is beleirthatom az önéletrajzomba:)

Bea mondta, hogy otthon ilyen adót akarnak bevezetni, hogy "kanapéadó". Komolyan mondom... Ami otthon folyik a politikai szintéren, csak röhögni lehet rajta, illetve sajna azt már nem... Mindegy, politizálás befejezve.

Szóval a mai napon elolvastam 120 oldalnyi kézikönyvet, nehezitésképpen képernyőn, rájöttem, hogy hogyan lehet automatizált módon leválogatni a mérésekből a folyómeder alját, voltam kint mérni, már megint, de csak a gödörnél,  megbeszéltem Valerij-el, hogy holnap ránéz a szonármérésekre, és kiderült, hogy Toni, az új román fickó 50%, hogy szobatársam lesz. Mondjuk ez nem amiatt nem jó, mert román, hanem mert csak jobb, ha egyedül vagy az odúdban. Legalábbis itt.

Továbbá rágyógyulok a netes ingyenes kurzusokra...Csak az MIT-n van kb 1800...Ma estére elég lesz:)

Mi nem volt ma?

Nem hivtam fel a fickót. Majd holnap.

Holnap...:)

2008. április 13., vasárnap

2008.04.13. Vasárnap

No, ez egy jó kis nap volt...Egy darabig... Reggel, egy már korábban felmerült kérdést tisztáztam Liz-el, miszerint vihetek-e innen haza valami betegséget, fertőzőt. Hát, tifuszt esetleg, de nem jellemző, évek óta nem látott már olyat, a malária esélyes, de az meg nem terjed emberről emberre. Arra egyébként gyógyszert is fogok kapni, ha hazamegyek, mert a tünetek 10-14 nap után is jelentkezhetnek. De a pirula helyrehoz hamar, és tulajdonképp most is itt kering bennem az ellenanyag, mert biztos, hogy csipett meg ilyen kis jószág, és fertőzött is, node van az embernek immunrendszere, és ha nem elég nagy a fertőzési dózis, az ellenanyag teszi a dolgát. A hazautazás előtt mejd vesz vért, és megnézi, hogy nincs-e gond.

Aztán izmoltam egy kicsit a szonárral, de azzal most nem mentem sokra. Aztán megjött Efri, meg egy fickó Romániából:) No, egy földi, szegről-végről:) Lehet fujjolni, de én örülök, hogy van itt egy nemorosz kelet-európai. Beszélgetni nem volt időnk, de majd akad az is. Középkorú arc, rajta is látszott, hogy örült, hogy van még egy kvázi földije itt a személyemben.

Aztán Efri...no, ő tett róla, hogy az amúgy kellemes nap kapjon egy kis kellemetlen szinezetet. Kérdezte, hogy haladtam-e a feldolgozással, megmutattam neki. Az a jóféle teljes értetlenség ült ki az arcára, és utasitott, hogy holnapra szedjek össze 10 kérdést, és délután felhivjuk a fickót. Nem értettem minek, mert mindössze két órai jó munka és kész az egész. Azzal szakadt el egy kicsit a cérna, hogy elmagyarázta, hogy azért kell délután hivni őket, mert az USA 6 órával korábban jár, mint mi. Na ezt azért nem kellett volna. Totál hülyének néz, és azt hiszi, hogy a méréseken úgy fog megjelenni a kavicsos réteg, hogy oda lesz irva, hogy EZ ITT A KAVICSOS RÉTEG. Igen, úgy lesz, de addig még van egy kis munka vele...Nem fogja fel, hogy nem a szonárral van baj, nem a méréssel, sőt, mostmár az interpretálással se, csak a türelmével.

No, dühömben kimentem mérni a gödörhöz, Danny-től elkértem a kocsiját. Igen, Hiluxoztam megint. És életemben először láttam vadon élő majmokat. Sajna nem sikerült lefotózni őket...Nem csimpánzok voltak, a fajtát sajna nem tudtam behatárolni ennél pontosabban:)

Aztán vacsi, közben beszéltem anyámékkal, meg Steve-vel, aki biztatott, hogy csináljam, rendeljem megfele a dolgokat, nem vacakoljak, és nem törődjek Valerij-el:) Jó, menni fog:)

Beával egyeztettünk keritésügyben, meg garázsügyben, és újabb nap telt el.

2008. április 12., szombat

2008.04.12. Szombat

A nagy áttörés napja. Biztos, hogy bele fog kerülni a történelemkönyvekbe. Azaz inkább nem. Hogy miért? az egészséges feszültség fenntartása végett most még nem mondom el:)

Ma se mentünk hajókázni, mert Hector a pecázás mellett döntött, a szegény. Én a napi rutinnak megfelelően rajzoltam a bálnákat reggel, és végre sikerült újra összehozni a képet és a hangot. Szóval jó volt. aztán nekigyűrkőztem a feladatnak, elég sok anyagot elolvastam, és kezdett körvonalazódni a mérések térképre rakásának a megoldása. És akkor valaki berúgta az iroda ajtaját, persze illő módon üvöltve.

Daniel-Louw. Ki szeretne egy ilyen főnököt? Odaadom:) Ami azt illeti, csinált már ijedt, próbált ijesztgetni akkor annyit reagáltam, hogy "Jaj, de megijedtem.", hótt unott hangon, aztán elkezdtünk röhögni éktelenül:) Most csak néztem, mint hal a vizben, Danny meg jóizüen röhögött, aztán én is. Nem ijedtem meg, mert az előző esetből tanultam, és figyelem, ha hallom, hogy valaki közeledik. A kavicságy előnyei, sőt:)

Szóval megmutattam neki, hogy mit olvasok, és mennyi van még hátra, erre azt mondta, hogy akkor viszlát jövő hét csütörtökön:) Jó kedve volt, na. Ha jövő hét csütörtökön kell találkozzunk, akkor lesz egy pár szabad napom...Hehe. Igen, megoldottam, ez volt a világraszóló történés. A mérések ott vannak a térképen, akárki láthassa:P

Ami azt illeti eléggé kifáradtam úgy kettő környékére, úgyhogy lazultam egy kicsit, és most először nem éreztem lekiismeret-furdalást:) Aztán este késő délután, amikor mér mindenki mámoros jókedvű volt(...), szocializálódtam úgy húsz percet:), és fájósra röhögtem az oldalam. Danny afrikaansul karattyolt valamit Valerij-nek, aki szintén jó hangulatban volt már és komolyan, mint a tizenévesek...Üres kólásdobozokkal hajigálták egymást, meg röhögtek, mint akiknek elgurult a gyógyszer...

Én aztán tettem a dolgom:) Beszélgettem az asszonnyal, még egy kicsit vacakoltam még a mérési eredményekkel, aztán ettem volna egy jót...Csakhogy addigra már valaki elpakolta a vacsorát, csak egy kis rizs, meg gyümölcssali maradt...

Igy járam:P

2008.04.11. Péntek

Újabb nap telt el...Nem is lehetne jobb a kedvem:P Igazság szerint a mai nap szintén eléggé semmilyenre sikerült, de nem gond, vannak ilyen időszakok is. Későn feküdtem tegnap este, aztán emiatt nem is voltam topformában ma maradjunk annyiban. Nem mentünk ki a folyóra, de csak az ég tudja, hogy miért nem. Mindegy, kaptam egy érdekes feladatot Valerij-től, ami jobb kedvre deritett, valami nagyon jófej emberke kézzel rajzolt térképe játszik főszerepet a dologban...Volt már ilyen, akkor se volt jó, mert nyilván nem lehet egy kézi skiccet alaptérképként használni. Ez egyértelmű. Számomra. Szerencsére(?) voltak olyan kedvesek, hogy a leendő bérlemények területét körbemérték GPS-el. Bár ne tették volna... Viszonylag érdekes, hogy egymáson is vannak területek, illetve van olyan, amelyik 150 méter hosszú, és másfél méter széles, háromszög alakú, és persze fed egy másik parcellát:) Nem is próbáltam megfejteni a dolgot, úgy ahogy volt kinyomtattam, és odaadtam Daniel-Louw-nak, csak úgy okulásképpen. Nme találkoztam vele azóta, biztos kikészitette:)

Délután ájultam egyet, és ennek két oka is volt, nem, három. Egy: későn feküdtem, korán keltem, kettő: taktikus módon nem ittam eleget, azaz a kiszáradás nevű játék megint figyelmeztetett, hogy ez nem volt jó ötlet, de ezt hamar kikúráltam, aztán három: komoly vihar jön. Erre később jöttem rá, (még nem ért ide amúgy) és mondtam is Pasisi-nek, hogy egen jön valami, aztán jött úgy húsz perc mulva, hogy beszélt a feleségével, és Freetown-ban nagyon nagy vihar van... Mit mondhatnék? Végr egyszer bejött:P

Este barbecue, meg persze az elmaradhatatlan beszélgetés az asszonnyal, aztán Hector-al beszélgettem egy kicsit, ha szerencsénk van, még tényleg sikerül a óceánra kimenni mérni... Végül is a kotrógépnek tökmindegy, hogy hol kotor, csak nem 4 méter, hanem 25-30 a mélység.

Mondjuk azt én már nem látom meg, mert akkor már történelem lesz számomra ez az egész...A kotrógép augusztusban érkezik...

No, ennyi mára.

Ja, nem mégsem. A csónak. Felmerült, hogy valami vacakkal úsztatjuk itt körbe a húszmillió forint körüli szonárunkat, meg jómagunkat. A csónak 6m hosszú, kb 1.8m széles, tiszta aluminium. Nem sülled el, mert nem lyukas, és kroki legyen a talpán, amelyik kárt tud benne tenni.

Pláne, hogy a szonár elriaszt minden élőlényt a közelünkből.

Na, most ennyi.

Azaz...:P

2008. április 10., csütörtök

2008.04.10. Csütörtök

Ma tanultam egy új szót. Inherit, azaz belefoglal, beletartozik. A reggeli családi beszélgetésemet emiatt szakitották félbe, merthogy Daniel-Louw megbeszélést hivott össze, és nem hazudtolta meg portugál őseit, hevesen lecseszett mindenkit, akit le kellett. Engem nem:) Minden munkásnak van szerződése, azzal ellentétben, amit eddig terjesztettek. Másfélszeresét fizeti a cég a munkaerőnek adómentesen, mint amit a többi cég adózva. És igen vannak ideiglenes szerződések is, csakhogy ezek teljesen legálisak, és ideiglenes szerződése lehet valakinek tiz éven keresztül is... No, ennek a fényében kicsit fura a sztrájk...Mindegy. Ahogy mondtam a tegnapi bejegyzésben, tévedhetek afelől, hogy megyünk-e még a szonárral mérni. Igen, tévedtem, ami nem baj:) Pénteken még van egy szakasz, aztán...inkább nem bocsátkozok felelőtlen találgatásokba...

Innen viszont már rövid a napom leirása, mert kutakodtam megfelelő szoftverek után, hogy feldolgozhassam a méréseket. Mit mondjak, nem minden sarkon találni megfelelő szoftvert. Hármat találtam, ami azt tudja, amit nekem kell. Ha esetleg valaki tud SEG-Y formátumú adatot feldolgozó szoftvert, az szóljon:)

Az ebédet is lekéstem emiatt, szerencsére a vacsorát ott szokták hagyni az éjjeli baglyok kedvéért.

Tudták ezek, hogy jövök:)

Ja, ha valaki nem akarja a Live! Messengert feltelepiteni, de van Live! azonositója, meg kapcsolatai, akkor ajánlom szives figyelmébe a meebo.org-ot... Lehet böngészőn keresztül is:)

2008. április 9., szerda

2008.04.09. Szerda

No. Rég kezdtem igy a bejegyzést:) A mai nap is olyasmi lett, mint  a tegnapi. Nagy csoda, mi? Alalpvetően persze egy nappal közelebb vagyok a hazamenetelhez, ami megelégedéssel tölt el, illetve a munka is nagyjából kinál olyan kihivást, ami leköt. Munka szempontjából ez nagyon rendben van, tetszik.

Szóval reggel Hector megint jött, hogy minden kész, reggeli után mehetünk:) Éppen bálnát rajzoltam Dancónak, ez nagyon tetszett neki. Össze is kaptam magam gyorsan, noha tudtam, hogy azért nem eszik olyan forrón a kását errefelé, de alapvetően pozitivan csalódtam, mert az öreg nagyon menni akart, a reggeli is hamarabb került elő, ettünk, mentünk:) Most nem a Bagbe, hanme inkább a Bafi volt a célpont, de hogy van az, hogy darus kocsival kell az adott helyre szállitgatni a csónakot? No igen, a pénzemberek ezt a részét nem értik igazán a dolognak. De ez legyen az ő bajuk, mi nekivágtunk. Persze meglepő módon a GPS nem akarta a kapcsolatot, szóval ott rostokoltunk a vizen és én nem csak a meleg miatt izzadtam...Végül sikerült. Innenstől kezdve azt gondolhatnánk, hogy sétahajókázás...Persze nem. A ketyerével nem volt gond, de a fenékszintet folyamatosan figyelni kellett itt is, pedig volt olyan rész, ahol kilenc és fél méteres volt a viz, de volt olyan is, hogy 30 cm, ami nem jó, mert ez a "sárga tengeralattjáró" nem olcsó mulatság, és a vizen Hectro és az én felelősségem, hogy ne legyen gond. Nem is lett. Miután a tegnapi menet után a korábbi lepirulásom helyén a jobb karomon lehámlottam, nem kockáztattam, most lekentem magam. Irtózatosan sötétek a karjaim:) Főleg a hasammal összehasonlitva:P

Szóval cikkcakkoztunk a folyón és elértünk egy olyan szakaszhoz, amit a helyiek rendszeresen bányásznak. Hector, a felesleges kérdéseket elkerülendő megkérdezte őket, hogy láttak-e krokodilt, merthogy épp azt keresünk ezzel a műszerrel, illetve én keresem, és már három kicsit találtunk is, szóval van-e a közelben? A legtöbben csak pislogtak, mi meg a segéderővel a csónakban alig birtuk visszafogni a röhögést. El is igazitottak bennünket a köves szakaszhoz, mert ot van... Oda persze nem mentünk, az szonárt óvandó, de azt ekkor még nem is sejtettünk, hogy milyen jól bejön a blöff...

Az egyik kanyarulatnál bedőlt egy nagy fa a vizbe, azt is körülhajóztuk, és egy pillanatra meg is álltunk, Hectro magyarázott valami, hogy ott lhet krokodil és a part felé mutatott, úgy 3 méternyire. Nem volt ott semmi, de épp indulni akartunk tovább, amikor megütötte a fülem egy jellegzetes hang... A kis krokodilok veszélyre figyelmeztető hangja...A fatrözs alatt lehettek, de mire Hector odakormányozta a csónakot, nem láttunk semmit. Szóval az első alkalom, még ha a hangon kivül nem is érzékeltem a krokodilból semmit...

Nem, semmi ilyedség nem volt, csak kiváncsiság. Na, majd legközelebb. Ami nem tudom, hogy mikor lesz, mert amennyire tudom ez volt az utolsó szakasz, amit fel tudtunk mérni, vizmélység-problémák miatt. Persze lehet, hogy tévedek.

Vissza a táborba, adatfeldolgozás. Na, ezzel el is ment a nap hátralévő része...Közeben még fel is hivott Efri, hogy akkor kell-e segitség, mert akkor hoznak egy szakit az USA-ból, aki majd mindent jól megmutat. Szépen lassan elmagyaráztam neki, hogy talán inkább egy kis türelem kéne, mert ez az első alkalom, hogy egy ilyen eszközt használok, talán nem volna baj, ha volan két napom rágódni, mert esetleg kitalálom anélkül, hogy itt volna valami szakértő. Lassan megértette. Nem az angolom miatt, most észleltem egy kis ugrást a tudásomban, mert a telefonbeszélgetés végén vettem észre magam, hogy folyékonyan és viszonylag "jó" angolsággal tolom. Persze ez viszonylagos.

Mindenesetre kiakasztotta Daniel-Louw-t aki ugyan úgy gondolkodik, mint én. Mindenesetre megvan a rendszert tervező fickó cime, szóval abajgathatom, ha akarom. Meglátjuk.

Szóval estére már csak a lazulást hagytam, miután este hat-hét órára sikerült egy kiadós fejfájást összepakolnom a koncentrálástól, meg a fáradtságtól. Beával beszélgetni viszont nagyon jól esett, alakulnak otthon is a dolgok, Sanyi, az édesapja levágta a füvet az udvaron, meg összeszedte a dolgokat, szóval nem fog futni az udvar, mire hazamegyek, ezúton is köszi:)

No, szóval otthon is történnek események, a kiscsaj pl 8 kilós, na, az már gombócból is sok:). Át lett rendezve a nappali, lehet, hogy nem fogom felismerni, maikor hazamegyek:)

No, alszok is, hogy hamarabb eljöjjön az a nap:P

2008. április 8., kedd

2008.04.08. Kedd

Eljött a nagy nap. A szokásos reggeli előkészületek, pl bálnarajzolás Dancónak:) után hajrá, kész a csónak, menjünk vizre! Mentünk is. Ez az első olyan dolog ami kissé felpiszkálta ai intellektusomat az utóbbi bő egy hónapban, szóval kissé izgatottan kezdtem hozzá. Összeszedtünk mindent, vittünk vizet is hűtőtáskában, én persze a fényképezőgépet, amit elég hamar használnom is kellett. Útközben összfutottunk egy kb fél méteres leguánféleséggel, Hector még meg is próbálta elkapni nekem, na a gyik gyorsabb volt. Egy kép azért sikerült:) Elmondta az öreg, hogy ha megharap, nem szabad elhúzni mondjuk a kezed, amit legnagyobb valószinüséggel meg fog harapni, mert sok apró foga van, ami gyönyörűen beletörik a bőrbe, húsba, az meg nagyon kellemetlen fertőzést okozhat. Továbbá, hogy a zsirja ennek a gyikfélének a legjobb a reuma ellen, csak a gond, hogy kissé védett szegény pára: ha pl Dél-Afrikában észreveszi a vadőr vagy a rendőr, hogy megfogtál egyet, mehetsz is a börtönbe.

Szóval igy indult, aztán kiválasztottuk a helyet a csónak vizrebocsájtásához, és hajrá. Beüzelemés. Nem megy. A kontroll-lámpák csak villognak. Utánanézek, de a kézikönyvben nincs erről szó. A GPS-el se akarják látni egymást. Csodás. Na, akkor hozzanak egy másik akkumulátort. Oké, mi már a vizen voltunk, szóval a parton maradtak mentek el érte. Jó egy órát rostokoltunk a vizen, de legalább a GPS kapcsolatot sikerült összehozni. Megjött az akku, no, be vele a csónakba, igen ez már jó, de most megint a GPS...Na mindegy, próbamérésnek úgy is jó lesz. Ha volt alatta legalább egy méter viz, akkor egészen szépen tette dolgát, több beállitást is kipróbáltam, mire meglett a jó. Összesen kb 400m-nyi folyószakaszt tudtunk megcsinálni egy sávban...Két ok miatt: Az esetek nagy többségében nem volt elég mély a viz. A másik ok a meleg. Szerencsére a végefelé jártunk, amikor riasztott a szonár, hogy a belsejében a hőmérséklet átlépte a hatvan fokot. Le is állitottam, és visszajöttünk a táborba. Nemsokkal ebéd utánra értünk vissza:) Kaja, aztán megpróbáltam kiókumálni, hogy mit is kezdhetünk ezzel az egésszel. Hát, a saját feldolgozóprogramja nem elég neki...Meglepő. Erre forditják mindig a legkevesebb erőforrást...Aztán találtam másik, ingyenes progit, úgyhogy hajrá, megmutattam Daniel-Louw-nak, meg a többieknek, mindenkinek tetszett. Nekem is, de sok a zaj a képben, ami nem jó...Este jött a hidegzuhany, otthon nem megy a net, de Bea meg tudta oldani, hogy Attilán, az unokatestvérén keresztül tudtunk némi információt cserélni:) Na, vele is beszélgettem egy jót, aztán a cikkek olvasgatására forditottam a maradék időmet. Meg megettem egy mangót:P

2008. április 7., hétfő

2008.04.07. Hétfő

Nos, mondhatni semmi nem történt. Későn keltem, de tudtam a családdal beszélgetni, sőt, láttam is őket, mindenféle technikai probléma ellenére. Valerij újra kért térképet, megkapta, rekord gyorsasággal. Daniel-Louw-nak megmutattam a 3D modellt, nagyon bejött neki és azt mondta, hogy rendeljünk már végre egy normális GPS-t, nem érdekli, ha százezer dollár, az se. Jó:) Megkapja, de egyenlőre csak tizenötezernél tartok, de gyűjtök még hozzá:) Aztán az a hir, amire két hónapja várok: holnapra ha minden igaz végeznek a csónak előkészitésével, és akkor hajrá, tengerre, azaz folyóra magyar. Hector azt mondta, hogy hozza a pecabotokat is, azaz két legyet egy csapásra esete fog fennforogni:)

Mondott egy jó sztorit...Amikor tavaly mentek a csónakkal, a folyóba beugrott utánuk egy kutya és követte őket. Hátrafordult, igen, ott úszik a kutya, visszafordult, valamit hallott, újra a kutya irányába fordult, de már nem volt ott...Korkodilok - Kutyák 1:0 Bocs, Tóni!:) Mindenesetre a fényképezőt viszem, hogy ha adódik a lehetőség, akkor:)

Aztán mivel sok dolgom nem akadt a továbbiakban, pihengettem, beszélgettem, szidtuk a netet, mert nagyon lassú volt, visszajött Freetown-ból Pasisi, kapott egy új GPS-t a gyerekeitől, egy Magellan-t, elég jó, de ez is csak játék. Úgy döntöttem, hogy megtanulok quadozni, legalább azzal hasithatok itten:) Szóval ez egy laza nap volt. Csak igy tovább:P

Két érdekes cikket azért olvastam...Nem találjátok ki, hogy miről...globális környezeti problémák? Iiiigen, meg nem. Igen: James Hansen, a NASA Goddard Intézetének az igazgatója. Az egyik legnagyobb klimakutató. Az igazáért szembeszállt még az USA kormányzatával is, igaz, talán nyers, szókimondó stilusa megfekheti egyesek gyomrát. Szerinte az elérendő kibocsájtási határértékeink magasak, a kétharmaduk volna a megfelelő. A szénerőművek a fő probléma egyébiránt, nem a gépjárművek, az csak egy kisebb szelet. De nem elhanyagolható, persze.

Nem, azaz a másik hir: Szerintetek van olyan gerinces, amelyiknek nincs tüdeje? Nyilván a provokativ kérdésfeltevésből kikövetkeztethető: igen, van. Nemrégiben fedeztek fel egy békafajt Borneón, amelyiknek nincs tüdeje... Barbourula kalimantanensis a neve neki, és a bőrén keresztül lélegzik:)

2008. április 6., vasárnap

2008.04.06. Vasárnap

No, mondhatni kinlódós nap volt...Reggel az istennek se akart összejönni a netkapcsolat, ha meg összejött, abba nem volt köszönet. Szóval a konténerből netezni egyenlőre eléggé türelemjáték. Mindegy, ezzel jár:) Szegény Bea el is keseredett, a messengerben nem megy ár a hang, a Skype meg nagyon gyengén muzsikál, ha egyszerre képet és hangot is át kell vinnie. Legalábbis ezen a sávszélességen. Nem ezen a szélességi körön:)

Nem sok minden tennivalót tűztem ki mára, csupán befejezni akartam dolgokat, félig-meddig sikerült is. Azért vasárnap van, emberek disztingváljunk:) Mindenesetre kitaláltam egy jó dolgot, már korábbna találtam a neten egy gyorsolvasó oldalt, amivel kb 300 szó per perc sebességgel lehet az olvasnivalót a fejünkbe tölteni...elovastam igy egy angol cikket, na, mondhatom, nem rossz. Komolyan elég sok megmaradt, és igy még 3-4 elolvasás se nagyon megterhelő, csak tartani kell egy kis szünetet közben, hogy a bámulástól kiszáradt szem egy kicsit regenerálódjon. Jó kis oldal, itt a cime: http://www.zapreader.com/reader/

No, aztán megjöttek a szüleim hozzánk, be is indult a nagy beszélgetés, kissebb zökkenőkkel több, mint két órán át...Le is csúsztam az ebédről. Nem is gond, legalább pusztitottam egy kis mangót...:) Jól is esett, főleg  a zöldebbik volt finom, a másik már kissé túlérett volt.

A délután maradványaiban elkészitettem egy alaptérképet, illetve előrehaladási térképet, a 3D-re már nem jutott idő, mert Beával is váltanom kellett pár szót, ha ez nincs elég rosszul érzem magam:)

Utána vacsoráztam, most nem BBQ volt, a szakácsunk ügyeskedett valamit:)

Készülök a holnapi napra, hátha megyünk végre a szonárral mérni...

2008.04.05. Szombat

No, hétvége, az ilyesminek mindig örül az ember egyszeri fia. Egy héttel közelebb a hazamenetelhez:) Vannak olyanok, akik éppenséggel most tértek vissza, Ryian és Hannes. Tisztára ki vannak simulva ezek az arcok:) Nem is értem, hogy miért... Mindenesetre nekem nem indult és nem is folytatódott valami jól a napom, no persze nem emiatt, egyszerűen fizikailag nem éreztem jól magam, fájt a fejem, gyengének éreztem magam... Pár bögre tea segitett. Megkérdeztem Adam-ot, hogy mi volt a tárgyalások eredménye, azt mondta, hogy 15.-ig kell megegyezzenek. A szándék megvan mindkét oldalról, hogy kielégitőek legyenek az eredmények. Ami azt illeti, volt időm beszélgetni, mert hajnal öt óta huszonöt percnél hosszabb ideig nem ment a generátor, öreg már szegény... Kb 10 óráig küzdött vele Martin, mire kipofozta. Riyan ideadta a vadiúj laptopját, hogy ha lehet, frissitsem már meg a dolgokat rajta. Elég súlyos, hogy a laptop technológiailag 4-5 éves, de Vista-t raktak rá, ami mondjuk úgy Trabant kasztniba Ferrari motor. Nem is megy rendesen, lassú nagyon... Ennek örömére egy kicsit piszkálgattam a gépet, meg pihengettem egy sort a konténeremben:) Befejeztem a fúrási adatok előfeldolgozását, jöhet az érdemi munka. Holnap:)

Az emaijeim között mindig van GIS-el kapcsolatos álláshirdetés is, na, megjött az álommeló. Egyel feljebb, azaz Guineában,:) GIS managert keresnek. A feltélteleknek nagyjából megfelelek, a fizetés viszont nem evilági... A napi! fizetés 500 angol font. Csekély ezer dollár. Adómentesen.

Igen, jóhogy beadom az önéletrajzom:) Ha nem is jön össze, de megpróbáltam.

Ebéd gyanánt szendvicset ehettünk, Daniel-Louw viccesen bemutatta nekem Ryian-t, meg Hanes-t, akik voltak kedvesek és hoztak dél-afrikai kolbászt, meg biltont, azaz a nemzeti eledelüket, a sózott száritott húst, ami igen pöpec finomság, na, a csapat rá is ugrott:) Aztán még birkóztam az adatokkal egy kicsit, majd valahogy késő délután lett, úgy döntöttem, hogy a dinnye életének vége kell legyen. Igy is tettem:) Daniel-Louw belém akart diktálni egy sört, bármilyen alkoholt, üditőt, de ki hallott már olyat, hogy dinnye előtt inni...Na, erre elkezdett kiabálni, hogy akkor manjek, csináljak meg egy számitógépet, és jót röhögtünk, amikor kiderült, hogy a Ryia-ét éppen csinálom. Utóbbi ennek örömére hozott nekem egy pohár brandy-t, de nem akármilyet: a legjobb dél-afrikai, superior minőségű, öt éves KWV brandy-t. Értékeltem, nagyon. Naygon-nagyon szélső értéken mozogva hivhattam csak ihatónak. 43 fokos létére semmi hatása nem volt. Közben jót derültünk Valerij-en, aki Alex-el folyamatosan ökörködik valamin. Aztán jöttem, beszéltem Beával egy jót, Mary-vel és Csabával New York-ból. Vacsora, isteni csirkét csinált a főnök, valami hihetetlen jó volt, de a tikot nem árulta el:)

Aztán dinnye, ez. Holnap az holnap.

2008. április 4., péntek

2008.04.04. Péntek

Vannak dolgok, amik működnek, vannak, amik nem. Az egyeztető tárgyalások eredményéről semmit se tudok, de mivel a helyzet most legalábbis nyugodt, azt gondolom megegyeztek. Holnap kiderül:)
Ma leginkább szereltem, legalábbis a nap első felében, miután beszélgettem végre egy jót a családdal, üzembe helyeztem minden cuccot, amit hoztam. Aztán jöjjön, aminek jönnie kell, azaz a villanyszerelők, és az intenet...:) Nem bánkódtam különösebben, mit mondjak. Mike távozásának vannak jó oldalai is:) Például nem kell többet kinlódjak a megértésével:P
A netet meg az ő konténeréből hozták át:)
De jó, hogy elment Mike:)
Mindjárt meg is irom neki.:P
Sajna a kábel nem adta olyan könnyen magát, szóval azt holnap cserélem. De legalább mostmár tényleg van net az odúban...
Aztán Daniel-Louw megrandelt egy rahedli térképet, 2D, 3D, kellett nekem villantanom, hogy a fene essen belém:) És persze a kiruccanás miatt egy jópár fúrás dokumentációja ott várt...Bevallom, nem is végeztem a feldolgozással....
Mindegy, maradt holnapra is:)
Liz szólt, hogy lefoglalták a jegyemet május másodikára. De a gép a Heathrow-ra, illetve onnan fog menni. Az új ötös terminálra. Igen, ahol a megnyitás óta nyakig gázolnak a káoszban.
Aztán bejöttem leellenőrizni a netet az odúba:)
Amig rájöttem, hogy a kábellel van a gubanc, eltelt egy fél óra, utána meg még három, amintmenthetetlenül elájultam. Nem igazán értettem, nem vagyok a legjobb erőben, szóval már kezdtem gyanakodni...szerencsére késő délután megjött a válasz egy rövid, egy órás, de veszettül dühöngő vihar képében. Csak semmi túlzás, annyira volt csak erőszakos a szél, hogy az egyik fát az udvarok kicsavarta és rádöntötte arra a konténerre, amiben épp dolgoztam:)
Arra a felére, amiben a lakószoba van, nem az iroda. Jó nagyot szólt:) De szerencsére nem történt senkinek sem semmi baja, és a konténerről is csak a festék jött le egy helyen, nem nyomódott össze...
Vacsora, beszélgetés Beával végre. Ezek a napok most nem a legkényelmesebbek lelkileg. Majd kiheverem... No, aztén ettem egy kis ananászt, meg mangót:)
Aztán...Ha volt valami érdekes "aztán", holnap megtudjátok...:)

2008. április 3., csütörtök

2008.04.03. Csütörtök

Mit lehetne mondani erről a napról, amikor vissza kellett menni a táborba? Reggeliztem Efri-vel és Mike-al, aztán vártam KP-t, hogy jöjjön és induljunk. Addig Mike-al beszélgettünkegy jót... Már kezdem érteni a beszédét, erre elmegy ez mocskos angol.
Megtanított egy tősgyökeres angol kifejezésre: "bollocks" azaz (aki nem bírja a illtlenséget, ne nézzen ide:P) szóval azt jelenti szabad fordításban, hogy "tököm". És Mike szerint nagyszerűen lehet használni minden szituációban, na ettől kezdve mindenre, amit láttunk, rávagtuk, hogy bollocks:) Meg azon is jót röhögtünk, hogy jött egy ötvenes elhízott amerikai, mellette egy helyi szépség tipegett, mire Mike: á, biztos a húga...
A recepción csak néztek, hogy gurulunk a röhögéstől a bejáratnál:)
Aztána megjött Sonny és KP, úgyhogy útra keltünk, Sonny ideadta a mobilom, kikódolva, csakhogy a SIM-kártya PIN-kódját háromnál többször próbálták beütni, amit perszer nem árultam el nekik. Szóval kell a PUK-kód:) Remélem mindenkinek tiszta volt:) Útközben annyi történt, hogy mintegy ezerötszáz forintnyi összegért jó hat kiló gyümölcsöt vettem, mangót:), ananászt, meg ha már ott voltam, egy görögdinnyét is:)
Ááááááááá....
Már alig várom, hogy behűljenek:)
Útközben elaludtam, és a jobb karom szépen megpirult; láttam egy leölt majmot, igen, kajának ölték le; megváltottuk a világot KP-vel, magyarán jót beszélgettünk. A táborban mindenki kedvesen fogadott és kíváncsiak voltak, hogy mi van Freetown-ban, meg hogy hogy sikerült a vásárlás. Megbeszéltük.:)
Holnap három fontos dolog lesz: a sztrájkolók, a kormánymegbízottak, meg a cég emberei összeülnek egyeztető tárgyalásokra. Mindenki nagyon reméli, hogy sikerrel, mert piszkosul nem hiányzik még egy sztrájk. Erőszakos meg pláne nem. Én ezalatt beüzemelem a készülékeket, amiket vettem. És beköttetem az internetet a konténerembe. Most komolyan:)
Csá.

2008.04.02. Szerda

No, ez nem lesz olyan hosszú, nem kell félni:)
Reggel már nem is emlékszem mikor sikerült az összeköttetést megoldani Beával és végre beszélgettem vele 10 percet, telefonon, felhívta a hotelt a drága. Utána bevásárlás:) A végösszeg kb négymilló leone volt, és tegyük hozzá egy eléggé kultúrált kis boltban, aminek a tulaja a csöppnyi vásárlásért cserébe még egy USB memóriát is adott ajándékba, na azt nem is látja a cég:) Fú, de mocsok vagyok:P
Nagyjából ebédre végeztünk, Sonny elvitte kikódoltatni a telefonom, hogy a helyi SIM-kártyákat is tudjam használni, aztán visszamenteünk a szállodába, ebéd és jött a nap jobbik része:)
Fogatm magam és levitettem KP-vel, a másik sofőrünkel, aki épp Mike-ot hozta, aki felmondott, elege lett Sierra Leone-ból - ilyen is van - szóval leviettem magam a partra:) Ehem.
Sok kilóméter ideális tengerpart. És az Atlanti:) Olyan vízhőmérséklettel, hogy akkor se fáztál, ha belementél, és olyan levegő-hőmérséklettel és páratartalommal, hogy akkor se amikor kijöttél belőle... Na, ott elszórakozgattam magam, aztán gondoltam egyet, ledobtam a rövidgatyát és a pólót a földre és alsógatyában nekivágtam:) Úsztam egy jót, a hajgumimat el is vitte emlékbe az óceán. Aztán kellemesen elfáradva kimásztam. Egy helyi arccal nekiálltam beszélgetni, alapvetően kedves figura volt fényképeztem, meg le is féynképeztettem magam. Feltöltöm, mindenki okulására.:)
Aztán vissza, lezuhanyoztam egy kicsit, vacsora Bajnokok Ligája, egy kis séta - jön a meglepetés: most nem támadt rám egyetlen csaj se:) Szinte meg is sértődtem:)
A séta után lefeküdtem. Összességében jó nap volt...

2008.04.01. Kedd

No, ha valakit érdekel, a csúszás oka, hogy elugrottam Freetown-ba. Igen, és bunkó módon nem szóltam előtte. Utólag is bocs.
No, hogy miért is ilyen hirtelen? Ezer és egy okom volt rá: nem tetszett a sztrájk, mint olyan, két hónapja kevés kivételtől eltekintve végig dolgoztam, és nem nem nagyon mozdultam ki a táborból az utóbbi időben. Nekem ez elég indok volt, hogy kedden fél ötkor keljek és Ruperttel, aki épp hazament 3 hétre a szerencsés kurafi, meg Ibrahimmal a sofőrrel nekivágtunk. Mit mondjak, már elfelejtettem, hogy ez milyen hosszú út. Viszont nem egyenesen Freetownba mentünk, hanem Lungiba, és mivel se a légpárnás, se a helikopterek nem mennek, a komp meg nem sűrűn jár, inkább egyenesen oda mentünk. Nem igazán jó az út, maradjunk annyiban. Körülbelül nagyon sok:) mangófát láttunk, mind roskadozott a gyümölcs alatt...El is terveztem, hogy amikor visszfele jövök, veszek mangót, meg amit csak tudok...Előrebocsájtom: tudtam:)
Szóval Lungi, reptéri szálloda, hurrá, megittunk egy üdítőt, aztán menéztünk a medencét, majd ettünk Ruperttel, aztán elbúcsúztunk, - jó fej ez a fickó, bírnátok a búráját, az biztos - és mentünk Ibrahimmal a komphoz. Úgy volt, hogy kettőkor indul, lett belőle fél három. Nagyon szimpatikus lehettem a helyieknek, mert majd mindenki megbámult, egy csaj folyton kacsintgatott, már azt se tudtam, hova menjek:) A komp nagy élmény volt, árusok mindenütt, kavarodás, illetve a hangulat kedvéért a TV-ben épp a sierra leone-i polgárháborúról ment egy dokumentumfilm...Én inkább az óceánt választottam, bámultam, és élveztem, hogy haladunk, hogy a hullámokon finoman táncol a komp... Egy órás volt az út, de minden percét élveztem...
Aztán megérkeztünk. Végülis nem mondhatom, hogy káosz volt, de én mindenesetre nem láttam át, hogy ki, miért miért oda, és miért pont akkor:)
Na, erre mondják, hogy ez Afrika...
Elmentünk a Bintumani Hotelba, oda, ahol már ugye eltöltöttem pár napot. Rögtön szólt Daniel, a helyi főnök, hogy beza látni kíván, nyilván. Útközben felvettük Sonny-t aki a vízumot intézi nekünk és nála is volt az útlevelem. Szóval nemsokára akkor jövök ide, amikor akarok, mert végleges, azaz letelepedési vízumot kaptam:) Hehe:) Nos, ez túl sok okossághoz vezetne, nem is folytatom:P
Szóval Daniel-lel beszélgettünk, megkérdezte, hogy mi volt ez a sztrájk dolog, elmondtam az én szemszögemből. Aztán előadtam, hogy mit kellene venni a táborba a gépekhez. Csont nélkül rábólintott mindenre, nem kekeckedett, bár nyilvánvaló, hogy egy ilyen cégnek egy ezer eurós IT bevásárlás nem tétel. Szóval másnapra egyeztettünk, hogy megyünk költeni, meg egyebek:)
Vissza a hotelbe. Ott igyekeztem egy kicsit internetközelbe jutni, elég lassan jött össze, de legalább a saját pénzemből kellett fizetnem:S De legalább Beával tudtam csetelni egy kicsit, meg ránéztem a döbbenetesen sok email-re a levelesládámban, és hagytam is a fenébe:)
Aztán. Hehe ez súlyos volt. Összefutottam egy fickóval, aki mindenféle "csecsebecséket" árulgat, csiszolt féldrágaköves nyakláncok, meg minden. Megrendeltem egy krokodilfogat Dancónak. Közben odatipegett egy helyi szépség, aki meglehetős érdeklődést mutatott irántam, de az elején még teljességgel visszafogottan, mintha csak ismerkedni szeretne...Nem csak ismerkedni szeretett volna:)
Kiderült, hogy Sonja-nak hívják(legyek őszinte? marhára kétlem, hogy ez volna az igazi neve). Fél perc alatt elért a célhoz: nem akarok-e egy jó masszázst? Erre csak megmutattam a gyűrűsujjam neki, erre megkérdezte, hogy itt van-e a feleségem. Itt azt kellett volna mondjam, hogy igen...Helyette ostoba módon őszinte voltam. Na, a következő tíz perc minden alacsonyabbrendűségi komplexusban senyvedő férfitársamon segített volna egy kicsikét.
Elképzelhetitek: ott álltam egy egynapos ruhában, büdösen, izzadtan, mint az állat, a csaj meg irtózatosan nyomult...Nem nagyon hatotta meg semmilyen érvem, de mivel tisztában vagyok a helyiek helyzetével, nem tudtam haragudni, kissé még vicces is volt a helyzet.
Neki gondolom nem. Itt a "gazdag" fehér ember, és a változatosság kedvéért nem ötvenes elhízott nyugat-európai, vagy amerikai, hanem ehem, én:) És ez a piszok meg nem akar kötélnek állni.:) Szóval minden komplexusos, magányos férfinak: irány Sierra-Leone. Húsz perc alatt több nőd lehet, mint Brad Pitt-nek egész életében:)
Amikor már nem tudtam mit mondani, mondtam neki, hogy még ha akarnám se menne a dolog, mert csak egy húszdolláros van nálam...Ha volt még olaj a tűzre...A csj láthatóan belepirult az összegbe...Aztán egyszerűen bementem a szobámba, otthagytam.
Megnéztem a BL-meccseket levezetésképpen:)
Aztán zuhany és mentem enni az étterembe. Felfedeztem, hogy van barracuda, és mivel Rupert folyton a barracudát dicséri(és mivel a cég állja a cehet:P), azt rendeltem.
Mindez végleges: a barracuda a legfinomabb hal, amit valaha ettem. Pedig elég rosszul volt elkészítve, de maga a hal...Szálkamentes. Omlós, fehér, puha, de nem száraz hús...Párolt zöldségekkel... Hát, igen...Ezért mindenképp megéri idejönni. Állítólag a Family Kingdom-ban és a Alexys-nél tökéletes barracudát lehet enni, no, ezt majd meglátjuk.
Utána vissza aludni. Hogy miért is számolok be ilyen részletesen?
Iiigen. Bár nem Sonja tért vissza, hanem egy kolléganője, aki egy szemmel se nézett ki rosszabbul nála, ő is ajánlotta a "masszázst". Erre mutatom a gyűrűmet. Erre ő: hát én csak egy masszázst mondtam, de ekkor már ő is nevetett, meg én is, és mondtam, hogy tudom, miféle masszázsról volna szó és arról szó se lehet. Azért még utánamkiabált, hogy jó éjszakát, aludjak jól, amire csak annyit válaszoltam, hogy fogok.
Így is lett.