Valami rettenetes vicces gyerek vagyok ezzel a cimmel, mi? Nem baj. Mert megérdemlitek:) No, most az elején azzal kezdeném, hogy nem találtam meg Ecseri kollega, Bereczki főhadnagy, meg Edem bácsi email cimét, emiatt őket itt külön kell köszöntsem az Új Év alkalmából, szóval szevasztok Boldog Új Évet.
Természetesen mindenkinek Boldog Új Évet kivánok, egészségben, mert az a legfontosabb, és egyébként is úgy, ahogy azt szeretnétek, hogy teljen.
Ami engem illet ehelyütt, a napok nagyon gyorsan telnek, amiért hálát adok mindennek, aminek csak lehet. Igy azért jobb, mintha csak vánszorognának a napok. Egy nappal Szilveszter előtt, azzal szórakoztattam kedves beosztottaimat, hogy amikor üritettük a rázóasztalokat és persze beszálltam, ahogy eddig is, szapultam magam, hogy ma nagyon lassú vagyok, valahogy nem megy a munka. Az asztalon álló fickó a lapáttal a kezében nem tudott válaszolni, mert nem kapott levegőt . két ok miatt. Egyrészt úgy el volt fáradva, mint még lehet, hogy soha. Másrészt olyan "lassú" tempót diktáltam, hogy az egész üritést, az eddig átlagos másfél óráról kb egy óra tiz-tizenöt percre zsugoritottam. :)
Az egyik fickó mondta is, hogy pihenjek már, de tényleg:)
Mondtam, majd este:P
Szóval ez jó volt.
Utána az aranyra várakozás nem annyira. Négy órán át vártunk, és nem kaptunk vizet, szóval a végén otthagytunk mindent.
Egy érdekes közjáték azért volt.
Ha nem tudom magam lekötni, dobolok, mert olyan nincs, hogy valami nem dob:) A nem volt vizhez hozzá kell fűzni, hogy az aranyat mosó asszonyoknak sem volt, ők is csak ültek és várták, hogy legyen, meg nekem panaszkodtak - azt hiszsik, valami nagyfőnök vagyok:)
Na, szóval ültem egy műanyag csövön, és ütöttem a szokásos kis ütődött ritmusaimat. Néha be-beugrott a 23.-i, ööö, "buli", meg az, hogy mindennek ugyanaz volt a ritmusa - nosza, játszottam egy kicsit azzal is, beleszőttem, persze valami rettenetes tört ritmussal házasitottam.
A szeme sarkából láttam, hogy az asszonyok felállnak. Ennek nem tulajdonitottam jelentőséget, szórakoztattam magam tovább.
Egyszerre árnyék vetült rám. A kalapálást nem megszakitva felpillantottam és a trópusi naptól aurába vont alakra pillnatottam. Az egyik aranymosó volt.
Mondott valamit.
Ránéztem az egyik munkásomra, "Fordits" vakkantottam, és persze ezzel el is csesztem a ritmust, de ravasz módon úgy tettem, mintha direkt csináltam volna.
"Azt mondta, hogy ha tovább dobolok, akkor táncolni fognak".
Na, itt ejettem el a ritmus nehezen felkapott fonalát:D
Ja, abbahagytam a dobolást, magyarázkodtam egy kicsit, és közben arra gondoltam:
"Hogy a bánatban mozogtatok volna erre a nagyjából kilenc tizenhetedre?!"
SOSE TUDJUK MEG:)
Zsuga Tóni elmélete szeint nagyjából kificamodott lábakkal, hörögve, ahogy kell:)
No, ezek után Szilveszter napja egy kicsit eltért ettől, főleg mert orrba szájba köszöntgettük egymást, boldogújéveztünk, meg minden. Legtöbb esetben megjegyeztem, hogy oké, új év, de azon kivül, hogy a nyolcas helyére egy kilencest irunk, mi fog változni? A mai is munkanap nekünk, és a holnapi is az lesz. Igen, Újév napján is toljuk az ipart, nehogymár. Ha Karácsony is, akkor Újév is.
Ilyen ez a karvalytőke, mondhatnánk, illetve ilyeneket főleg Edem szokott mondani:P
Szóval az Újév előtti nap:) nem sok érdekességet hozott, ami azt illeti munka-munka-munka volt dögivel.
Mit is mondhatnék zárásképpen.
Évzárásképpen.
Családom életében, persze az enyémben is ez volt az eddigi legfontosabb? év, talán nem, de a legfurcsább mindenképp. Sokat nem kell magyarázni, miért. Mit kellet feladni azért, hogy normálisan el tudjam tartani a családot, hogy nem kelljen abba szélmalomharcba, ami otthon megélhetési munka cimén folyik, beleragadjak. Nem volt könnyű döntés, de aki bele-beleolvasgatott a blogba eddig, feltűnhetett, hogy sokat kinlódok emiatt.
Ez persze sokáig nem mehet tovább, de mit csináljunk, ha nincs máshol munkalehetőség és még otthon sem kapkodnak az ember után ezzel a tapaszatalattal a háta mögött sem?
A külföldi munkákat hagyjuk is: nem veszik számitásba az embert, ha kelet-európai. Ezzel a céggel óriási szerencsém volt, mert a rengeteg kelet-európai kötődésének következtében be mertek vállani egy ilyen rizikós munkaerőt, mint én - csak remélni tudom, hogy nem bánták meg. Oké, ez túlzott álszerénység. Tudom, hogy nem bánták meg.
Ez meg túlzott magabiztosság:)
A lényeg: a közeljövőt sem látom tisztán - munka szempontjából - , emiatt nehéz jósolni, mi lesz 2009-ben. Az első három hónap még biztosan itt.
A többit meglátjuk.
Viszlát jövőre:)
