Szerda, ez érdekes volt, a nap java részét a kotrón töltöttem... Ismerkedtem az egész felépítésével, a működés alapelveivel, figyeltem, hogy Brian hogy csinálja. Nem egy agysebész munka, de mindenképp figyelni kell, mivel millió dolcsi feletti gépről van szó, amennyire hallottam.
Ilyen drága cuccot még nem vezettem:)
Reggeli magasságában hívtak, hogy kell a kulcs az irodához, Daniel Chen volt az, ha itt van, az én irodámat használja, utólag megmondta, hogy azért, mert az a legnyugodtabb hely, ott tud dolgozni. Elég jókat beszélgettünk, mondott egy pár sztorit a hadseregben töltött éveiről, nem semmi egy arc. Miután leszerelt, a hadsereg álomszerződést kínált neki, a nem álom része az volt, hogy 12 évre. Az meg egy kicsit sok volt neki. No mindegy, mindenesetre jó volt vele is beszélni egy kicsit, főként, hogy valami oknál fogva úgy érzem, megnőtt az ázsióm a szemében. Az okát nem tudom, mindenesetre nyilván nem esik rosszul az embernek az ilyesmi.
A kotró.
Két nagy dízelmotor van rajta, az egyik akkora, mint amit a billencsekben, a másik nagyobb egy kicsit. Van még egy generátor, meg nagy és több kisebb szivattyú. A nagynak a szivattyúlapátja a tokozással együtt kb akkora mint én. A kotrófej egy méter körüli átmérőjű fogazott rettenet, irgalmatlanul tetszik, nagyjából egy kaktusz levágott félgömbszerű végére hasonlít. Csak a "tüskék" egy irányba állnak mind.
Szóval elég jó gép.
Délelőtt feljött Richard és Nissim is, utóbbi megjegyezte, hogy ide biza hordhatom felfelé a csajokat az éjszakai műszak alatt, Richard pedig még egyéb ötleteket is adott, hogy hogyan lehet kényelmesebbé tenni a dolgot(eresszem rá a kotrófejet egy sziklára, mert az keményen rázza a gépet...) Alapvetően jót röhögtünk ezen, mindazonáltal az éjszakai műszak megjegyzés bezony kicsit úgy elgondolkodtatott, szóval nem volt olyan nagyon őszinte a mosolyom.
A délután folyamán is a kotrón voltam, igyekeztünk volna csinálni, amit kell - letisztítani a felesleges iszapot-homokot a kavicsos rétegről - persze az üzem nem ment valami miatt, eztért vártunk. Közben eleredt az eső, amolyan, most félóra alatt leesik ötven milliméter típusú, mi meg épp ezeket a nagy motorokat indítottuk befelé. Harminc másodperc alatt bőrig áztunk. Utána be a jó légkondis vezérlőfülkébe. Nem fáztam meg szerencsére.
Brian mesélte, hogy egyszer az USA-ban amikor üzembe helyezték a kotrót, érezte, hogy a kotrófej karmol valamit, de nagyon, nagyobb fordulatra kapcsolta, és a vízből előrobbant és a levegőbe repült egy kétszáz literes hordó méretű propán-bután palack. Kicsit elgondolkodott, hogy mi lett volna, ha kilyukasztja véletlenül...
A vihar során megcsodálhattuk, ahogy a ledózerolt domboldalon ömlik lefelé a víz kis zuhatagokban, illetve tőlünk körülbelül 80-100 m-re lecsapott egy villám.
Nagyon nem tudtunk végül dolgozni. Az eső ugyan elállt, de a csővezetéket nem tudták időben - értem ezalatt azt, hogy munkaidőben - összerakni. Szóval vártunk, majd láttuk, hogy jön az eső második hulláma is, gyorsan leállítottunk mindent, és vissza a táborba.
A villámcsapás mitadisten kinyírta a műholdas routert.
Szóval ezért nem tudtam a szerdai dolgaimat feltölteni csak most.
Aztán csütörtökön meglepő módon reggel megint a kotrón kezdtem, aztán Brian egyszecsak gondolt egyet, és átadta a helyét.
Ami igazándiból fura volt, hogy nem izgultam. Elég elfogadhatóan ment, végülis olyannyira, hogy egyszecsak Brian azt mondta, hogy oké, most ő megy reggelizni, csak így tovább.
Végülis oké:)
Nem is volt gond. Haladtam tovább a munkával, ahogy kell. Elég rövid idő alatt sikerült ráéreznem a ritmusára, illetve inkább a mikéntjére a dolognak. Sose lehet tudni, hogy mikor jön jól ez a dolog:)
Telepakoltam az üzemet rendesen:)
Alalpvetően van a dologban egy "funfactor", magyarán lehet élvezni a dolgot, illetve ahogy Brian megjegyezte, egy idő után már majdnem unalmas.
Na, az az idő nekem még nem jött el.
Egy darabig nem is fog, remélem.
Brian vissza, én el, enni. Jött egy csóka, aki a hálózatot, meg a gépeket tartja majd rendben, jónak tűnik a csóka, nálam mindenesetre jobb ebben a hálózat témában. Nekem nagyjából elég az, amit ebből tudok. Á, ez már a halál, megelégedtem az informatikai tudásommal...:)
Eltartott egy ideig, míg mindent megmutattam neki, ő meg előszedte a kis kütyüjeit, és hozzálátott. Meg is oldotta relatíve hamar a dolgot, én ettem, ellenőriztem a leveleimet és vissza.
A kotró áll. Az üzem is, valamilyen szűrőt cserélnek.
Jó. Brian kikarmolta magát egy korlátból kiálló csavarral, azokat megfordítgattuk, ő meg elment lefertőtleníteni, és mondta, hogy majd szól neki Hector, hogy mikor és akkor indíthatjuk a kotrót. Csak másfél órát vártunk. Nem, hát persze, hogynem kaptunk hívást, végül leállítottunk mindent, és mentünk enni, olyan egy óra körül.
Kettő után mentem visszafelé, August, a filippínó kotrókezelő - ritka kedves, jófej egy fickó - már épp odaért a motorcsónakkal, én meg visszahívtam - aztán amikor odaértünk a kotróhoz, mondta, hogy most csak egy kis takarítás van, mert az üzemet még javítják. Jó, mondom, akkor én visszamennék.
Ezen jót röhögtünk, de visszavitt a partra, én meg sűrűn kértem bocsánatot...
Eztán már csak net, meg kaja, meg egy kis szusszanás.
Az most jön:)
Ilyen drága cuccot még nem vezettem:)
Reggeli magasságában hívtak, hogy kell a kulcs az irodához, Daniel Chen volt az, ha itt van, az én irodámat használja, utólag megmondta, hogy azért, mert az a legnyugodtabb hely, ott tud dolgozni. Elég jókat beszélgettünk, mondott egy pár sztorit a hadseregben töltött éveiről, nem semmi egy arc. Miután leszerelt, a hadsereg álomszerződést kínált neki, a nem álom része az volt, hogy 12 évre. Az meg egy kicsit sok volt neki. No mindegy, mindenesetre jó volt vele is beszélni egy kicsit, főként, hogy valami oknál fogva úgy érzem, megnőtt az ázsióm a szemében. Az okát nem tudom, mindenesetre nyilván nem esik rosszul az embernek az ilyesmi.
A kotró.
Két nagy dízelmotor van rajta, az egyik akkora, mint amit a billencsekben, a másik nagyobb egy kicsit. Van még egy generátor, meg nagy és több kisebb szivattyú. A nagynak a szivattyúlapátja a tokozással együtt kb akkora mint én. A kotrófej egy méter körüli átmérőjű fogazott rettenet, irgalmatlanul tetszik, nagyjából egy kaktusz levágott félgömbszerű végére hasonlít. Csak a "tüskék" egy irányba állnak mind.
Szóval elég jó gép.
Délelőtt feljött Richard és Nissim is, utóbbi megjegyezte, hogy ide biza hordhatom felfelé a csajokat az éjszakai műszak alatt, Richard pedig még egyéb ötleteket is adott, hogy hogyan lehet kényelmesebbé tenni a dolgot(eresszem rá a kotrófejet egy sziklára, mert az keményen rázza a gépet...) Alapvetően jót röhögtünk ezen, mindazonáltal az éjszakai műszak megjegyzés bezony kicsit úgy elgondolkodtatott, szóval nem volt olyan nagyon őszinte a mosolyom.
A délután folyamán is a kotrón voltam, igyekeztünk volna csinálni, amit kell - letisztítani a felesleges iszapot-homokot a kavicsos rétegről - persze az üzem nem ment valami miatt, eztért vártunk. Közben eleredt az eső, amolyan, most félóra alatt leesik ötven milliméter típusú, mi meg épp ezeket a nagy motorokat indítottuk befelé. Harminc másodperc alatt bőrig áztunk. Utána be a jó légkondis vezérlőfülkébe. Nem fáztam meg szerencsére.
Brian mesélte, hogy egyszer az USA-ban amikor üzembe helyezték a kotrót, érezte, hogy a kotrófej karmol valamit, de nagyon, nagyobb fordulatra kapcsolta, és a vízből előrobbant és a levegőbe repült egy kétszáz literes hordó méretű propán-bután palack. Kicsit elgondolkodott, hogy mi lett volna, ha kilyukasztja véletlenül...
A vihar során megcsodálhattuk, ahogy a ledózerolt domboldalon ömlik lefelé a víz kis zuhatagokban, illetve tőlünk körülbelül 80-100 m-re lecsapott egy villám.
Nagyon nem tudtunk végül dolgozni. Az eső ugyan elállt, de a csővezetéket nem tudták időben - értem ezalatt azt, hogy munkaidőben - összerakni. Szóval vártunk, majd láttuk, hogy jön az eső második hulláma is, gyorsan leállítottunk mindent, és vissza a táborba.
A villámcsapás mitadisten kinyírta a műholdas routert.
Szóval ezért nem tudtam a szerdai dolgaimat feltölteni csak most.
Aztán csütörtökön meglepő módon reggel megint a kotrón kezdtem, aztán Brian egyszecsak gondolt egyet, és átadta a helyét.
Ami igazándiból fura volt, hogy nem izgultam. Elég elfogadhatóan ment, végülis olyannyira, hogy egyszecsak Brian azt mondta, hogy oké, most ő megy reggelizni, csak így tovább.
Végülis oké:)
Nem is volt gond. Haladtam tovább a munkával, ahogy kell. Elég rövid idő alatt sikerült ráéreznem a ritmusára, illetve inkább a mikéntjére a dolognak. Sose lehet tudni, hogy mikor jön jól ez a dolog:)
Telepakoltam az üzemet rendesen:)
Alalpvetően van a dologban egy "funfactor", magyarán lehet élvezni a dolgot, illetve ahogy Brian megjegyezte, egy idő után már majdnem unalmas.
Na, az az idő nekem még nem jött el.
Egy darabig nem is fog, remélem.
Brian vissza, én el, enni. Jött egy csóka, aki a hálózatot, meg a gépeket tartja majd rendben, jónak tűnik a csóka, nálam mindenesetre jobb ebben a hálózat témában. Nekem nagyjából elég az, amit ebből tudok. Á, ez már a halál, megelégedtem az informatikai tudásommal...:)
Eltartott egy ideig, míg mindent megmutattam neki, ő meg előszedte a kis kütyüjeit, és hozzálátott. Meg is oldotta relatíve hamar a dolgot, én ettem, ellenőriztem a leveleimet és vissza.
A kotró áll. Az üzem is, valamilyen szűrőt cserélnek.
Jó. Brian kikarmolta magát egy korlátból kiálló csavarral, azokat megfordítgattuk, ő meg elment lefertőtleníteni, és mondta, hogy majd szól neki Hector, hogy mikor és akkor indíthatjuk a kotrót. Csak másfél órát vártunk. Nem, hát persze, hogynem kaptunk hívást, végül leállítottunk mindent, és mentünk enni, olyan egy óra körül.
Kettő után mentem visszafelé, August, a filippínó kotrókezelő - ritka kedves, jófej egy fickó - már épp odaért a motorcsónakkal, én meg visszahívtam - aztán amikor odaértünk a kotróhoz, mondta, hogy most csak egy kis takarítás van, mert az üzemet még javítják. Jó, mondom, akkor én visszamennék.
Ezen jót röhögtünk, de visszavitt a partra, én meg sűrűn kértem bocsánatot...
Eztán már csak net, meg kaja, meg egy kis szusszanás.
Az most jön:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése