2008.09.30. Kedd

Micsoda nap, micsoda izgalmak!
Kétszer majdnem elaludtam. Ezt leszámítva:

Reggeli, Nissim, Hector meg Richard felajzott állapotban mondják nekem, hogy Pasisi meg akarja fordíttatni a kotrót, mert szeinte a másik irányban van a fekűkőzet depressziója. Nem is kezdtem a reggelihez hozzá, kimenetem a tett helyszínére. Pasisi ott volt; én köszöntem, le a partra, utána vissza hozzá és csak annyit mondtam, hogy a kotró jó irányban áll, ahogy már korábban megbeszéltük, azt a területet fogja kotorni, amit korábban megbeszéltünk. Erre ő csak okézott. Utolért közben Richard és Nissim is, kérdezték, hogy mi volt ennek az oka. Azt feleltem, hogy nem tudom, de már nem számít, no, Nissimnek ez nem tetszett. Hogyne volna gond, mert ha ilyen egyszer előfordul, nem találunk semmit és csak vesztegetjük a pénzt. Jogos.
Utána a kantinban elnézést kért, noha nem kellett volna, mert igaza volt.
Ezt követően nem sok tennivaló volt, próbáltam életet lehelni a másik gépbe, tanulgattam, fejlesztettem az angolomat, meg ilyenek.
Liz behoztott egy adag csiptetős plasztik névkártyát az én osztályom dolgozóinak.
He? Az én osztályom dolgozóinak? Na jó, nem lényeges:)
Kiosztottam, aláírattam az átvételit, meg elmondtam, hogy 5000 leone-ba kerül, ha elhagyják:)
Mindenki örült neki.
Aztán Pasisi beszámolójába tettem bele a térképeket, egyet akkor kellett megcsináljak. Rögtön ezután tört rám Toni, hogy akkor holnap mennünk kell a kotróra tanulni, a kis tavon, nyomtassunk már egy térképet, hogy hogy, meg mint. Jó, mondtam, kinyomtattuk, kimentünk, megtettük, elmagyaráztam neki, hogy mi, meg hogy van.
Aztán estére egy komoly vihar kezdett keringeni körülöttünk: most is, de még nem ért ide.
Vacsora közben Nissim bevallotta, hogy az amerikai kormánynak dolgozott az élet és az univerzum keletkezésével kapcsolatos kutatásokban; mint kiderült, kőateista.
Hm, asszem ennyi mára.

2008.09.29. Hétfő

Na, összességében elég ingerszegény nap volt. Délelőtt Paisi mondta, hogy Richardnak kell egy térkép, azt kinyomtattam, és odaadtam. Hozzáteszem, hogy már két napja kész volt... Mielőtt Richard kérhette volna, mondtam neki, hogy ott van az asztalán. Tele van a hócipője szerintem, szóval nem szeretnék én lenni az, aki még rosszabbá teszi a helyzete. Mióta itt van Nissim, minden nap van valami megbeszélés, én meg persze hanyagolom a kajálást, legalábbis délben, reggel is később sikerült odajutni, Richard meg ott idegsekedett, hogy a tegnap esti vacsora maradékát rakták elénk, legalábbis részben.
Aztán délután megnéztem, hogy hol van a kotró. A tavacskát összenyitották a folyóval, szóval félig belóg; de a kotrófej ki volt emelve, mert egy csomó gyökér, meg ilyenek rátekeredtek.
Estefelé meg már tényleg semmi emítésre méltó nem történt.
Tényleg rövid lett...

2008.09.28. Vasárnap

No, a fanatikus blogolvasók (nyörgggh) ma két, kitűnő minőségű bejegyzést is olvashatnak, ami többek közt lehetőséget ad a következő következtetések levonására:

• van időm rá(igaz)
• van kedvem hozzá(igaz)(????)
• van hol(igaz)
• van mivel(igaz):P

Az igazság valahol odakint van(nem odaát, ahogy rendesen félrefordították nekünk!), az előző bejegyzést tegnap este írtam, mert ugye Brian számára lehetővé tettem, hogy a levelezését elintézze. Azaz csak félig, ami azt illeti, mert végtelen gonoszságomban úgy felejtettem a billentyűzetkiosztást magyarul. Na, ezen megakadt a dolog neki, ahogy ma reggel mesélte. Remélem nem átkozott el:)
Nos, a vasárnap, az olyan vasárnapszerű volt: reggel a TV függők hóttidegesen nyomkodták a TV-t, mert nem volt semmilyen csatorna elérhető.
A kevésbé érdekeltek csak a jólértesületek lenéző mosolyával figyelték a műveletet. Megint mások ügyet sem vetettek az egészre.
Aztán nagyjából semmi sem történt velem. Megjött Nissim, de most nem halmozott el feladattal, ennek ellenére csináltam néhány összehasonlító térképet, a beszámolóhoz, amit Pasisi nagy erőkkel gyárt már vagy három napja.
Ő írja, én meg a térképeket rakom össze hozzá; nekem jó.
Ez eltartott valami kettőig, nem szakadtam bele a munkába, persze. Az ebéd kimaradt, később Bintától kértem egy szendvicset, amit meg is kaptam, Toni meg adott földimogyorót, ami itt rendkívül finom, apró, de nagy jó.
Szóval ezzel elvoltam.
Később megnéztem a kotrót - már arrébb vontatták vagy ötven méterrel. Talán lassan beindul ez is.
No, ennyit írtam a semmiről, nem rossz.
Még a végén tényleg kiderül, hogy lehet belőlem politikus...
Oké, most egy kicsit túllőttem a célon.

2008.09.26-27. Péntek-Szombat

Nos, dolgos napok voltak, mondhatni. A péntekről annyi emlékem van, hogy nagyon sok térképet kellett legyártsak, ami persze nem gond. Nissimnek, amikor itt van szinte mindíg kell egy új térképet késziteni, kiszámolni ennek a térfogatát, annak a tömegét amannak az átlagát...Ezért vagyok itt. Most úgy érzem, hogy csinálok valamit, amiből a cégnek előnye származik. Richard, mint főnök ebből a szempontból nagyon jó, mert értékeli és érti is, hogy miről beszélek, amikor nagy lelkesen bemutatok egy térképet. Mindazonáltal a legnagyobb nyomás alatt most vagyok, de most teljesitek a legjobban is. Eddig még olyat nem tudtak kitalálni, amit ne tudtam volna maximum egy óra alatt megoldani és ilyen kérésből több is van egy nap.Miért is jó ez? Mert igy megy az idő. Nem vánszorognak a percek, hanem figyelj már dél van, már két óra, nesze, már öt. Mégiscsak jobb, mint ülni és órákat várni, hogy elteljen egy perc...Szóval gyártottam a térképeket, Pasisi azt mondta, hogy szombatra meg kell minden régi adat, a maiakkal összevetve, térképpel, matyóhímzéssel, meg gammasugárzással. Ami tényleg sok apró kis feladat volt, de be tudtam fejezni. Úgy tizenegy körül. Nem délben, este.
Közben volt egy kis intermezzónk, jött Daniel Chen, nagy sebbel-lobbal, és ledobott egy 22”-os monitort az irodában. No, köszöntem szépen, hadd szóljon, raktam is fel a gépemre. Persze a monitor hibás volt, szemcsés a képe, meg úgy villogott, hogy öt perc alatt fejfájást kaptam. Vissza a feladóhoz, a boltban csere lesz. No, persze közben jött egy befektető is, egy kövér new york-i fickó, nem hiszem, hogy idősebb lenne, mint én. Már találkoztam vele, még az első etapban. Persze ő már nem emlékezett rám, de nem baj.
Szombaton azt hittem, hogy őrület lesz, végül volt is:). Például áramkimaradás, meg tárgyalások sorozata, ami miatt nem ebédeltem, és persze végre vízen van a kotró. Ez a legjobb része, komolyan. Végre valami történik. Azaz majd talán vasárnap, de nekem egyenlőre ez is elég. Nissim ma is leadta a rendelést, én ennek megfelelően számoltam és térképet gyártottam. Jó volt. Aztán beköszöntött a szombat délután, aminek következtében lelassultak a dolgok. Mivel senki sem piszkált a térképekért, lementem a kotróhoz, ami nyugodtan pihent a vízen. Ott volt Brian, megkérdezte, hogy használhatja-e gépet, mert a levelezését akarja intézni, meg hasonlók és ebből kifolyólag egy jót beszélgettünk. Főleg Sierra Leone-ról, meg arról, hogy milyen hatása van az emberre. Nem nagyon akar ide jönni többet; mondtam is neki, hogy nem csoda, hogy kiakadt, hiszen a tetejéről az aljára jött: a USA és Sierra Leone majdnem szempontból a két véglet. Életszínvonal szempontjából mindenképp. Kiakadt azon, hogy 10 napig csak ült itt és semmit se csinált, mert nem volt mit, nem volt itt a kotró.
Munkaszerető arc; szimpatikus.
Aztán megtaláltak, mehettem, mert Richard, meg Nissim látni akartak, nomeg a befektető. Nosza. Hát, jó másfél órán át magyaráztunk, meg mutogattunk, végül odamásoltam a fickó MacBook-jára némi anyagot, hadd mutogassa New Yorkban. Hehe, a munkám hamarabb kerül oda, mint ahogy én. Na, ennyi bajom legyen. Este hozzálátott az eső, úgy hét körül, de mintha dézsából, tényleg. És ez így megy már két órája...
Na, olvasok egy jót, és alvás.

2008.09.25. Csütörtök

Nissim még mindíg itt van.

És Nissim még mindíg akarja a térképeket; rájött, hogy ez óriási segítség, neki, a többi döntéshozónak és ha minden jól megy jövedelmezőbbé teheti a vállalkozást.
Tehát Nissim amikor először meglátott ma - cirka 9 lehetett, - rögtön a tegnapi mérések felől kezdett érdeklődni. Eddigre már persze elkészültem velük, sőt több scenáriót, illetve nem is scenáriót, hanem elvi megközelítést alkalmaztam. Jól el lehet szórakozni azzal, hogy milyen interpolációs technikákat alkalmazunk, például abban az esetben, ha valamilyen medert - folyó, vagy tó - akarunk modellezni.
Asszem inkább nem megyek bele:)
Bár altatónak jó lenne az irományom, de ha esetleg valaki reggel olvassa, hát nem akarok bajt, na.
Richardnak is tetszettek a térképek, el is döntötték, hogy a kotró melyik részét fogja felkotorni. Csak a miheztartás végett, hogy érezzék, hogy képben vagyok, megemlítettem, hogy le tudjuk határolni a területet, hogy hol, ha készítek egy lejtőmeredekség-térképet és arról leválogatom a megfelelő dőlészszögű részeket, és az általuk a megadott irányban lévő területtel számolhatunk.
Richard szeme felcsillant, el is küldött megcsinálni.
Elszórakoztam vele, mert nem is olyan egyszerű, legalábbis hogy megfelelő eredményt kapj...
De meglett, viszonylag hamar, oda is adtam Nissimnek, mert Richard addigra már elment a dolgára. Persze Nissimnek el kellett magyarázni jóformán minden pixelt, hogy micsoda. Mindenesetre örülök neki, hogy a tulaj értékeli a munkámat.
És az is kiderült, hogy Szeged mellett van egy nagy földje.
Az összes főnököm járt már Magyarországon. Ezt azért akkor még nem is álmodtam volna, amikor jelentkeztem erre a munkára.
Ebédkor megkínált a humuszból - nem, nem egy lapát földet vágott az arcomba, ez egy tradícionális zsidó kaja, kenyérrel kell enni, valami húsmentes pástétomfélének mondanám, a lényeg az az , hogy nagyon finom. Nem akartam pofátlan lenni, úgyhogy csak egy kanállal vettem, de nagyon jól esett. Valahogy a húsok - legalábbis az itteniek nem akarnak nagyon tetszeni: ha az itteni csirkesültre gondolok, a gyomrom a torkomban van...
No, utána beszéltem a családdal, kaptam egy pár fúrási naplót, szóval elszórakoztam, legyártottam a kötelező térképeket és el is jött a vacsoraidő.
Itt Brian az idegbajt hozta rám. Annyival, hogy annyit mondott, hogy ma látott krokodilt.
Ha ez nem volna még elég, egyszerre kettőt.
Jót szórakoztunk azon, hogy én meg már február óta üldözöm ezeket a dögöket, hogy a kicsiknek csináljak egy fotót. Mondjuk lehet, hogy Maja még nem értékelné, de Dancó valószínüleg igen:)
Utána figyeltük a rajzó denevéreket - ilyenkor milliószámra repülnek itt keleti irányba, hónapokon át. Kihoztam a binokulárt, mait ezért cipeltem idáig. A tizennyolc fokos szobából a huszonnyolc fokos nagyvilágba.
Nos, "fogged" - új szó(nekem), azt jelenti, hogy bepárásodott. Nem is melegedett át, míg kint voltam.
Hát igen.
Ennyi mára.

2008.09.24. Szerda

No, ez a nap hamar elszaladt.

Reggel kiderült, hogy Nissimnek még egy adag térképet kell gyártanunk. No, akkor hajrá. A meglévők megfrissítése, új területek hozzáadása, normális kartográfiai minőséget produkálni kimenetként - oké, ez nem igazán elsődleges. Összességében elég jól sikerült, még némi kísérletezést is megengedtem magamnak.
Kinyomtattam, Pasisi viszont nem jött, hogy összegezzük a dolgainkat. Mivel még nem végzett a saját részével. Ez persze nem gond, mert helyette jött Hector, no, ennek örültem, végre újra mehetünk mérni.
Na, tartott összességében vagy egy órát, ebből húsz perc volt, amíg a csónakra vártunk. Na igen, egy nagyjából háromszáz négyzetméteres pocsolyától mi a fenét várunk...Csak nem ülhetünk rajta órákig.
A mérések maguk persze nem lettek százasak. A vége valahogy szétkenődött a térben, arra tippelek, hogy a GPS-nek nem volt elég műhold, de ez már igazándiból lényegtelen.
Van annyi, amennyivel dolgozzak.
No, be is fejezem.
Holnap:)

2008.09.22-23. Hétfő-Kedd

No, hétfő.

Átköltözés, Children of men. Az egyik még vasárnap volt. És az a film. Nekem nagyon tetszett; aki még nem látta, annak ajánlom. Egy elég jól összerakott sci-fi(nem az az űrhajós típus), nem is akarok semmilyen poént lelőni.
A nap maga - mármint a hétfő - sok meglepetést nem tartogatott, piszkálgattam a térképeket, javítgattam a hibákat, aztán Nissim újabb kérésére kimentem a kotró összerakásához. Maradjunk annyiban, hogy óriási egy szerkezet. hat darab 15m x 1.2m acéltartályon úszik, a hossza kb 30m körül van, a teljes szélessége nagyjából 10m, és nagyjából 14m mélyre ér le...
És én ezt vezetni fogom...
Ahogy ott nézegettem, odajött Brian - aki a gyártó cég tulaja és finoman kifejezte nemtetszését a helyi munkaerő józan eszével kapcsolatban. Ugyanis az egyik tartályt úgy hozta helyzetbe a társaság, hogy először odahúzta az eddig összszerelt részekhez, ott megemelték a daruval és megforgatták. Munkabiztonsági szempontból csupán a józan észt figyelembe véve sem ott balettozok egy ekkora cuccal, ahol a terület tele emberekkel meg a félig összszerelt további részekkel. Akinek magyarázni kell, hogy miért, az ne dolgozzon ilyen helyen:P
No, végül mivel segíteni nem tudtam, visszamentem és folytattam a dolgom.
Aztán Nissim újra megtalált.
Az üzemegységgel szemközt - ez egyébként úgy építették, hogy egy teljes dombot letaroltak(domb=60m) többé-kevésbé - van egy nagyon mély kis, mondjuk úgy tó. Ilyenkor, az esős évszakban összeköttetésben van a Bafival és igen, menjünk már rá gyorsan mérni. Meg hogy majd Efri megmutatja, hoyg hol van.
Persze erre nem volt szükség.
Hector nem volt teljesen elájulva a dologtól, azt kérdezte, hogy jövő héten jó lesz-e, én erre csak annyit mondtam, hogy ez Nissim közvetlen kérése, erre ő azt, hogy akkor holnap reggel. Kell hozzá egy pár munkás, meg az Unimog, nameg persze a szonár is. Meg én.
Én mindíg készen állok, haha:)
Akkor rávettem magam, hogy összekészítsem a dolgot, nagyjából ez volt az utolsó munkajellegű tevékenységem hétfőre, igaz, ez már estére esett. Közben megemlítettem Liznek, hogy a konténeremben nem megy a légkondi ezért átpaterolt Jaques 3 hétre kiürülő szobájába. Jaques épp ma ment szabira és adott egy csomag biltont, aminek nagyon megörültem. Úgy tűnik megkedvelt.
Remélem jól fogja magát érezni otthon.
És átköltöztem.
A konténer csak üres volt.
Ez a szoba meg rideg. Épített téglaépület. Belül fehérre meszelve.
Oké, mostmár nem ázok el, ha reggel esik az eső, mert ez az irodákkal együtt és egybe épült, három ajtónyira vagyok összesen.
Jaques persze cigizett. Bent is. Ezt tisztán lehetett érezni másfél óra szellőztetés után is.
Ja, igen elsőre nem tudtam melyik az ajtóm, és véletlenül benyitottam Brian szobájába.
Ami zárva volt.
Zavaromban nem is tudtam mi legyen, de nem lett gond, szóltam Liznek, és az egyre szaporodó filippínó közösségünk egy tagja kisegített, helyrehozta a zárat.
Mondjuk az vicces volt, hogy Liz megjegyezte, hogy "Pakisztánban így mentek be az ajtón?!", na ezen jót röhögtünk:) Rámragad ez a dolog...
Aztán lehűtöttem 18 fokra a szobát, és alvás.
Persze másnap, kedden nem mentünk mérni, Hector nem tud osztódni, ugyanis. Persze el tudtam foglalni magam, a nyakamba löktek egy nagy adag fúrási naplót, és hadd szóljon.
Nissim megnyugtatott, hogy 2-3 napon belül kell a dolog, Hector meg letette a nagyesküt, hogy szerda délelőtt megyünk.
Jó.
Utána Daniel Chen bejött az irodámba, mert Nissim megbeszélést tartott a kantinban. Na ebből jóféle kínlódás lett a nettel. A másik gépben még ment, a kábelt átdugva a laptopba már nem, sőt, visszadugva az asztali gépbe sem. Kínlódtam vele egy keveset, majd feladtam. Meghaladja a tudásom.
Közben azért kiderült, hogy ő is járt Magyarországon egyszer, a Pepsinél dolgozott akkor. Meg egy olyan kibucban dolgozott Izraelben, amit magyarok építettek. Onnan jött elő, hogy a dolgait végül az én gépemről intézte, azon meg magyar a Firefox. na, fordíthattam, hogy mi az a "Tallózás", meg ilyenek.
Utána letudtam egy pár telefont, aztán kaja, család.
Csörög az ágyam.
Nincs mese, alvás.

2008.09.19-20-21. Péntek-Szombat-Vasárnap

No, akkor behozom a lemaradást, oka volt ennek.

A pénteki napon sok említésre méltó dolog nem történt, csupán tettem a dolgom, amire kértek és megpróbáltam nem bosszankodni a problémák miatt - ezalatt áramkimaradást, hiányos adatokat, meg hasonlókat értek. Végső soron utolértem magam, noha a lemaradást nem én generáltam, de sikerült összehozni a dolgot, igaz, késő estére. Este még becsúszott egy film, a Napfény, ami nem olyan rossz sci-fi-nek, na jó, fantasztikus filmnek indult, de pár megoldás nem nyerte el a tetszésem. Viszont volt benne egy pár nagyon jó jelenet. Pl az első.
No, aztán jött a jó öreg szombat. Már tényleg csak a maximalizmusomnak, meg a szisztematikusságomnak dolgoztam - csak legyen már minden úgy, ahogy én elképzeltem:) Legalább az adatbázisban.:P
Aztán jött Nissim Levy doktor(a kémiai tudományok doktora egyébiránt), a tulaj, és laza egy csuklómozdulattal feladta a leckét. Ha Paul Samson-nak - külföldre szakadt hazánkfiának - meg kellett szakadjak, hogy megkapja amit kér és közös nevezőre kellett hozzam az összes adatot, akkor a tulajnak méginkább.
(Felmerülhet, hogy mi a bánatnak ez a közös nevezőre hozás, meg egyebek. Amikor ide jöttem, még nem tudtam, hogy mi a fenét kell csináljak pontosan, így akkor még kissé csapongó stílusban raktam össze a dolgokat - nem pontatlanul, csak benne hagytam sok felesleges dolgot. Miután letisztult, hogy mit is és hogy kell csinálni, aszerint újragondoltam a dolgot, de a régebbi méréseket nem alakítottam át az új rendszer szerint. Eddig.)
Ez újfajta kihívás volt, mert 3 darab A0 nagyságú lapot be kellett szkenneljek hozzá, méghozzá egy A4-es szkenneren, ami nem is akart feltelepülni a gépemre, szóval ez a piti meló is megizzasztott kissé. Utána már sínen voltam. Közben megint bejött Nissim, és finoman rákérdezett: Nem volna-e kedvem a kotrónak a kezelését megtanulni? Mert csak nem akarják helyiekre bízni a dolgot.
Azt hiszem érthető, hogy nem tiltakoztam kézzel-lábbal, noha ez lesz az egyetem óta a legnagyobb kihívás. Mert a kotrógép-kezelő egyben a az üzemegységet is irányítja...
Igazándiból nem tudom, hogy ez most előléptetés, vagy visszalépés:P, de nem az utóbbinak érzem... Bea örült neki, de benne is felmerült az a gyanú, hogy ez meghosszabbítja a kintlétemet.
Ez kiderült később.
Mindenesetre jól belehúztam és láss csodát bizony a beszkennelt régi térképek és az általam a folyón mért adatok eléggé egybeestek. Olyannyira, hogy Pasisi teljesen elámult, hogy 50 évvel ezelőtt milyen pontosan tudtak ilyen méréseket végezni, én meg azon, hogy 50 évvel ezelőtti méréseket tudok igazolni. Na, szóval mind a ketten örültünk. Ez persze az után volt, hogy hajnal egyig dolgoztam, aztán vasárnap reggel már épp a mentés gomb felé indult a kezem, amikor elment az áram úgy másfél órára. Szerencsére a munka előtte olyan volt, hogy tudtam a családdal beszélni, de nem esett jól. Persze Nissim is megérkezett újra és én meg nem szeretek magyarázkodni. De most kellett. Aztán persze megoldódott az áramkérdés és nekiestem, a nagy örömben, hogy újra tudok dolgozni háromszor annyi területet csináltam meg mint kellett volna. Nem volt gond belőle.
Elkészült, megmutattuk Nissimnek. Teljesen leült attól, hogy a két térkép ennyre összevág, el is lett döntve, hogy hol induljon a kotrás.
Aztán volt egy mondat, ami emlékezetes volt számomra:
"Ott a Sacred Bush-nál, ahol Te" - és itt rám mutatott - "felfedezted az a vastag kavicsos réteget."
Nem éreztem a dologtól rosszabbul magam. Noha nyílván az érdem nem csak az enyém, hanem a Geológiai Felderítő Csapaté, haha ez jó név:)
Nem tudom kezelni, ha dícsérnek, most se reagáltam le a dolgot, csak megjegyeztem.
No, mindenesetre megyünk tovább az úton.
A mai napon - vasárnap - még enni és pihenni fogok, azt hiszem erről nem kell hosszabb beszámoló:P
(És akkor olvastam egy jót, aztán meg jártam egyet, hallgattam egy kis zenét, megint ettem, beszéltem a családdal, megint olvastam, megnéztem egy filmet, tisztálkodtam, és aludtam. Csak a "de" kedvéért. Ja és ma van a borotválkozós napom, szal azt is fogok ma.:P)

2008.09.17-18. Szerda-Csütörtök

Munkás napok voltak ezek... Ez a Paul nevű elszármazott hazánkfia egyfajta felülvizsgálatot, vagy mi a vesszőt csinált itt, gyártanom kellett a térképeket, mint a gép. És persze az egészet egy olyan szemszögből vizsgálva, amilyen még nem volt. Ami nem baj, mert így egy kis plusztudást sikerült felszednem, az meg sose árt. Gyakorlatilag két kérdésével többet tanított, mint amire számítottam. A lényeg, hogy átmentem a vizsgán:)
Aztán már csak esetenként ha kellett segítettem nekik. Vicces volt, ahogy esetenként félig magyarul, félig angolul kommunikáltunk. Mindenesetre megvan az email címe, így még fogok vele beszélgetni.
Az kiderült napközben, hogy Yele, azaz a másik terület, ahová majd megyünk - mintegy 150 km nyugat-délnyugatra - majd jövőre. Még jó messze van az időben az a rész...
Ja, igen.
Fontos.
Megettem a guavát. Az illata jobb volt, mint az íze. Vagy még nem volt megérve.
Nem baj, ott vár az alma...Meg a szilva.
Megyek is:)

Újraindulás - 2008.09.15-16.

Csak innen folytatom, ha nem baj:)

Tematikusan összetartozik az előzővel, úgyhogy nem bontottam ketté a dolgot, ennek tényleg felesleges egy új blogot létrehozni. 

Szóval 15.-én újra nekivágtam. Új szerződéssel, a régi helyen - miért is emelem ezt ki? Csak az Outdoor-os Felszerelés Csabi miatt, akinek lógok még egy beszámolóval, csakhogy semmi outdoor nem történik velem sajna. Bár az előbb egy kicsit megáztam.

Hétfőn hajnalban (sajnáljatok már egy kicsit:fél háromkor) megjött a reptéri transzfer, 8:25-kor meg felszállt a gép London felé, majd onnan 13:30-kor(itthoni idő szerint ugye 14:30-kor) meg Freetown felé. A gépen utazott a tulaj is, Nissim is, meg hozott egy geológust is magával, Paul-t, akiről rögvest megjegyezte, hogy magyarul is beszélhetünk. Merthogy vagy 30 éve Erdélyből költözött ki a feleségével Ausztráliába. Teljesen tiszta a magyarja, egy kis erdélyi tájszólása van - nem meglepő - az angoljából viszont kihallom a magyar tájszólást:) Mivel ők a business osztályon utaztak és meg nem azon, az úton nem beszélgettünk. 

Mindenesetre a cég meglepetést meglepetésre halmoz. David után, aki pillanatok alatt szedett fel magára egy kis magyart, egy magyarul beszélő, magyar származású munkatárs... 

És még ehhez kapcsolódóan: az angliai útlevélellenőrzéskor az indiai útlevélellenőrző hölgy azzal adta vissza az útlevelem, hogy 'Köszönöm.' Én csak vigyorogni bírtam, mint a tejbetök.

Az úton melletem egy libanoni srác ült, akivel jól eltársalogtunk, amíg el nem aludtam. Kaja előtt felébredtem. Ő nem evett semmit, sőt, a saját dolgai egy részét is nekem adta. Mivelhogy böjt van, harminc napig csak este fél nyolctól reggel négyig ehet. A környéken mindenkitől elkéregette az ebéd mellé adott sajtot és mondta, hogy amit fél nyolc lesz, ez mind el fog tűnni, rekordsebességgel.

Freetown. Viharban szálltunk le, de semmi gond nem volt. Aztán helikopterrel tovább. Végül a Bintumani, persze, mi más. Természetesen most is voltak nagyon kedves, nagyon barátkozni vágyó hölgyek, gyakorlatilag nem tudtam olyan helyre nézni, hogy ne lett volna ott egy-kettő. A feltételezett pénztárcám vonzereje (de büdösül bunkó vagyok ám) nem csappant meg, szerencsére a londiner volt oly kedves, és elküldte a leginkább barátkozni kívánó hölgyet.

Alvás.

Kedd. Reggeliztem - képzeljétek, előtte fel is keltem:) Sőt fel is öltöztem! Aztán elolvastam a szobámban egy Science magazint, megcsörrent a telefon, mehetünk.

9-kor indultunk. Ötre értünk a kereszteződéshez, ami a tábor felé vezet. Az út felében ömlött az eső, aztán meg ugye az út állapota volt olyan, amilyen. A kereszteződésnél várt Richard, Daniel Chen meg visszafordult Freetown-ba, mert - megkapaszkodni - a kotrógépet nem akarják átengedni a vámon. Kissé durcás lett a hangulat, és nekem se támadt röhöghetnékem, mivel ez volt az oka, hogy visszajöttem.

Na, mindegy. Richarddal meg elég jót beszélgettünk. Kaptam néhány kocsivásárlási tippet, meg felajánlotta a segítségét is a témában. 

No, a tábor alaposan megváltozott, egyes utakat nem tudunk használni, mert elöntötte a Bafi őket; mondta is Richard, hogy őrület van... Nem kételkedek többé a szavában:)

Mindenki kedvesen fogadott, Hectornak nagyon ízlett a meggypálinka, amit ajándékba kapott, meg a téliszalámit is meg fogja emlegetni, azt hiszem:)

Na, alvás.