2008.03.31. Hétfő

No, ha tegnap nem lettem volna a Efri helyébe, akkor ma... Ma a helyiek egy szép munkabeszüntetést csináltak, mert elégetlenek voltak a pénzzel, amit kaptak. Jófajta sztrájk, az volt ma. És mivel a kiszolgáló személyzet, illetve a fizikai munkások helyiek, mi se tudtunk dolgozni.
Ennélfogva főként láblógatás jellemezet a mai napot, meg annak a figyelése, hogy mi történik, illetve találgatás, hogy mi fog történni... Nem volt gond, végül megegyeztek, hogy odaadják a pénzt, megjegyezem azt, ami jár nekik, és szépen lassan megszűnt a sztrájk. De ezzel elment a nap, és a sztrájkoló emberek voltak olyan kedvesek, hogy a generátort lecsapják, úgyhogy nem volt áram, ennélfogva internet se. Úgyhogy ez jó volt a szocializációnak, mert sokat beszélgettem, sokmindenkivel, Martinnal, Hectorral, Valerij-el, Alex-al aki visszajött és pont ilyen eseményekre:)
Szóval beszélgetős, megfejtős nap volt, szidtuk a céget, hogy ilyen hülyeség miatt nem tudjuk a dolgunkat csinálni.
Szegény Danile-Louw is csak nézett, meg mérgelődött, hogy ilyen hülyeség miatt nem haladunk előre. Túl sok a főnök, túl sok okostojás próbálja a cég utját egyengetni Freetown-ból, meg Londonból, ahonnan semmit se látnak, csak számokat.
Na, mindegy.
Hectornak óriási sztorijai vannak, komolyan, ha fele igaz... Ő még mint zsoldos harcolt is a lázadók ellen itt...Komolyan szeretnék ezzel a fickóval dolgozni, amikor kimegy a tengerre. Biztos sokat lehetne tanulni tőle hajózásból, meg azt mondta, hogy ha egy hónapot dolgoznék mellett, rendesen magtanítana úszni:) Meg akkor már búvárkodni is, ha már itt tartunk:)
Na, ez még a jövő zenéje, de már ő is feldobta a labdát, hogy ez után hol szeretnék dolgozni.
Alakul a kapcsolati tőke...
Nos, tényleg nincs mit írni többet, ez egy ilyen nap volt, ezt dobta a gép:)

2008.03.30. Vasárnap

Ezennel két óra különbség van köztünk emberek, itt nem nagyon állnak át a nyári időszámításra, vajon miért?
Az okoskodás végett: ezt az egész hercehurcát 1976-ban találták ki a franciák, az olajválság után, mondván ezzel jókora kőolajmennyiséget lehet megtakarítani. Magyarországon 1980-ban vezették be, mindenesetre ma már eléggé megkérdőjelezik, hogy van-e bármi haszna. Sok helyen már el is törölték, egyébiránt...
No, itt a mai nap tulajdonképp két dologra lett felfűzve, mégpedig a helyi munkerő fizetésére, meg a gulyásra:) A helyiek itt tolongtak lökdöstek, míg egyszer csak hátranéztem, nem a kedvesebbik fajta módon. Rögtön lett helyem, nem ért hozzám senki.:)
Itt meg kell tanulni határozottnak lenni...Másképp nem megy.
Szóval nem volt mindegyik arc elégedett a pénzzel, amit kapott, egy idő után már itt tolongtak kint vagy ötvenen, és hangosan kiabáltak, elégedetlenkedtek, mindenki perelt Efrivel. Na, nem lettem volna a helyébe:)
De amikor ki akartam menni, senki sem állt az utamba, nem kellett félrelökdössem őket:) Sőt, sok helyről hallottam, "good morning, Mr Zsolt"-ot, persze ez inkább "good morning Mr George-nak hangzott":) Mindegy. Megvan a reputációm:)
Szóval elkezdtem felkészülni a gulyáshoz, összegyűjtögettem a fűszereket, meg minden egyebet előkészíttettem Binta-val, ő az egyik konyhás csaj. Én is pucoltam hagymát, daraboltam krumplit, ahogy kell:) Mintegy négy és fél óra alatt készült el, három órára:) Nem is sikerült túl jól, se elég csípős, se elég piros, se satöbbi, de mint első, jó volt. Hectornak, meg Rupertnek ízlett:) A többit nem tudom, mert ettem egy keveset, aztán hét óra után tértem magamhoz, az ágyamban, miután ledőltem öt percre:) Még most is fáj a fejem, és nem bírok a kajára gondolni. Hiába no, félnyersen ne egyen az ember marhahúst...Á, ezt nem kellett volna...
Aztán nagy nehezen összeszedtem magam, és mentem beszélni az asszonnyal, ami jól is esett, végre túl van a szakdolgozaton. Hétfőn és kedden Debrecen városában lesz, szóval csak sms-ben fogunk tudni értekezni.
Nem baj. Holnap a hónap utolsó napja, utána meg a visszaszámlálás:)
És a következő hónap minden jel szerint nem lesz olyan hosszú. Eleve egy nappal rövidebb. Szóval lehet, hogy már 29.-én megyünk Valerijjel Freetown-ba, ott ha törik, ha szakad, megfürdök az Atlanti óceánban, mert azt kihagyni vétek volna és mostmár nem vagyok új, nem lesz gond:) Aztán azért sem lesz ez a hónap hosszú,mert holnap-holnapután jön a kért alkatrész a csónakhoz, onnantól kezdve meg pár napig, kb 2 hétig a folyókon leszünk Hectorral:)
Ja, ez az arc talált még egy köpködőt, de ezt már nem a táborban, hanem a hármas gödör mellett:) Megint nem volt szerencsém, nem tudtam lefotózni, sőt ezt még csak nem is láttam. Ahogy vesszük a szerencsét, mi?
Szóval ennek a hónapnak elég gyorsan el kellen telnie. Úgy legyen.
A családi dolgok után elég jól időzítve megszakadt az internetkapcsolat, szóval mentem volna a konténerbe, hogy ott kényelmesen megírjam a bejegyzést, de előtte beugrottam a kantinba. Megint nem égett az előtéri lámpa...
De köpködő barátunk épp máshol járt, talán elment csajozni, vagy motorozni voltak a haverokkal, nem tudom. :) Vagy szotyizott épp.
Odabízom, biztos van egy-két jó ötletetek:)
Mindenesetre ott volt Rupert, aki szemérmetlenül szembedícsérte a gulyást, szóval ez jól esett, aztán beszélgettem vele egy kicsit filmekről, és megmutattam neki, hogy mi is az a torrent. Egészen szétcsúszott a srác, amikor rájött, hogy bármilyen filmet meg tudunk szerezni:)
Mielőtt ezen felszisszennénk, tegyük hozzá, hogy Freetown-ban 10000 Leone-ért lehet venni kínai "kiadású" dvd-ket, szép, színes, szitált korongok, színes csilivili papírtokban. Nyilván hótt legális az is, nem?
No, mindegy:)
Mostmár tényleg megyek, elég volt belőlem:)

2008.03.29. Szombat

Megint a tegnap estével folytatom, de ez nem lesz olyan "izgalmas", mint a tegnapi, semmi extra, csupán Daniel-Louw.
Este, amikor mentem volna lefeküdni, nos bemenetem a kantinba, hogy leellenőrizzem az ottani gépet és ott volt Daniel-Louw. Teljesen fel volt háborodva azon, hogy estig dolgozok(...) és kitalálta, hogy a mai napon egész nap vele leszek az üzemben, hogy lássam miért vagyok itt... Nyilván kissé már kapatos volt, de végig tiszta a gondolkodása...
Másnap reggel így is tettem, gyorsan beszélgettem egy kicsit a családdal, kaptam is kritikát a kisfiamtól, hogy nem lett jó a bálna, mert hiányzik az uszonya...
Utána pedig vártam, teljes harci öltözetben, kalap, GPS, fényképező, hosszú nadrág, bakancs, ahogy kell. Volt rajtam póló is, a sikítozó rajongókat elkerülendő:P
Megjött, szerintem nem nagyon emlékezett a tegnap estére, az ilyen helyzet pedig kínos. Megtettem a lépéseket, beültem mögé a kocsiba, valszeg derengett neki valami, mert mormogott valamit a bajsza alatt, hogy na akkor mehetünk, és így is lett.
Az üzem...hmm, érdekes volt. Szidták a gépeket, a főnököket, akik nem megfelelő felszerelést vásároltak, meg ilyenek. A reverz gravitációs szeparátorral volt a gondjuk, ha valakit érdekel... No, elnézegettem a dolgokat, de engem inkább a gyémántválogató érdekelt volna, de ott meg valami beledöglött - valszeg egy madár - a töltőcsőbe, úgyhogy inkább nem mentem be:)
Aztán kilenc után visszajöttünk és összesen ennyi volt az üzem bemutatása.
Nem is zavart, mert reggel már eleve szorító fejfájással ébredtem, aztán szépen kifejlődött egy kis végtagnehézség, meg enyhe szédülés, álmosság. Simán le is vert a lábamról valamikor 11 után, nem igazán értettem, kissé elkenődtem, hogy affene, csak elkaptam a maláriát...Nyugi, nem az volt:) Nem is tudom, hogy meddig kínlódtam, de legalább két órát, majd összeszedtem magam, és kimentem enni. Az jól esett, meg a két bögre tea, jó cukrosan, tejesen, az egy kicsit helyrerakott. Nem beszélve arról, hogy hoztak mangót...Hát, igen, ez valami nagyon finom. Aki még nem evett, valami zamatos, lédús kemény husú őszibarackot, némi enyhe muskotályos szőlővel...Nagyon frissítő, szóval majd megint váltok egy kis pénzt és vetetek magamnak...
Utána úgy döntöttem, hogy kimegyek mérni, mert van mit, mentem, hogy megkérdezzem, hogy nincs-e egy szabad sofőr. Liz-től kérdeztem, meg is említettem neki, hogy mintha kezdenék megbetegedni. Elmondtam a tüneteket, az első kérdése az volt, hogy iszok-e eleget...Igen, kicsike kiszáradás... És mivel sofőr nem volt, Daniel-Louw ideadta a vadiúj Toyota Hilux kulcsát. Menjek:)
Eléggé hiányzott már a vezetés, nem is beszélve, hogy ez ugye egy négykerékhajtású, mondhatnánk terepjáró:)
No, nem is siettem vissza, és közben megittam egy palack vizet...Magamhoz is tértem. Utána már csak a vacsi volt hátra, meg esgy SMS Beától, hogy a gép nem megy, valamit kiír...Hurrá. Gyorsan válaszoltam, de nem volt olyan egyszerű a dolog...Gyorsan megvacsoráztam, ami kifejezetten jó volt, mert csirkebarbecue, ami naaagyon jól esett, nomeg a gyümölcssali:)
Utána felhívtam őket és sajna kiderült, hogy valamelyik USB túláramot kap, nem indul el a gép. Ez egyszerűen hangzik, de több, mint negyven percbe került, mire kiderült számomra... Nem jó hír... Utána már csak egy rövid, de annál velősebb szélvihar színesítette a napomat, majd ezt befejezve elmentem a konténerembe:)

2008.03.28. Péntek

Nos, a tegnap estével folytatom, amikor nekiindultam, hogy a konténeremben megnézzem a Planet Earth-öt, gondoltam előtte benézek a kantinba. Az előtető nem égett a neon, azaz teljesen sötét volt, mivel a kantin ajtaja is zárva volt. Ahog yközeledte az ajtóhoz, olyan hangra lettem figyelmes, mintha valaki egy seprűt húzna a járólapon. Ekkor már az ajtónál jártam, kezemben a kilinccsel, lenéztem a lábam elé.
Valamennyi fény azért odaesett valahonnan; nem mintha elég lett volna ahhoz, hogy tisztán lássak, de mégsem volt vaksötét. Ahogy lenéztem, rögtön meg is merevedtem, és egy óvatos mozdulattal kinyitottam az ajtót. Az lassan kinyílott, a lábam előtt meg egy elég rémült arcot vágó, másfél méter körüli, acélszürke testű, a hasán narancssárga foltokat viselő kígyó nézett rám, és szélsebesen elmenekült a teraszon lévő kanapé mögé. A kantinban csak Hector volt éppen, mondtam neki, hogy kígyó, elég nagy! Erre előkapott egy golfütőt, és odasietett. A kígyó épp akkor sikott ki a kanapé mögül, a kijárat irányába.
Hector, ahogy meglátta, azonnal eltakarta a szemét, és csak ennyit mondott:
Köpködő kobra...
Én eddig lelkesen bámultam, ezután már én is a szemem elé kaptam a kezemben lévő papírokat.
Szerencsére a kobra nem volt köpködős kedvében, el is menekült...Utána még kerestük, de nem találtuk.
Hogy miért is kerestük?
Nagyon nem lenne jó, ha itt valakit merő félreértésből megköpködne...Mindenesetre eltűnt.
Én utána még megnéztem a Planet Earth-öt, meg olvasgattam egy kicsit, és aludtam,mint a tej.
Ma reggel persze beszámoltam a családnak, hát Bea nem volt elragadtatva, mit mondjak. Mondjuk én se lettem volna az ő helyében.
Ja, ha valaki esetleg azt találná mondani, hogy errefelé nem is élnek köpködő kobrák, azt ezennel ki kell ábrándítsam, mert sajna a kobrák nem olvassák a róluk írott könyveket, így nem tudhatják, hogy merre is lehet csak élniük.:)
Hector kérdezte reggel,, hogy nem voltak rémálmaim? Én csak néztem,mint Bálám szamara: mi a bánattól lett volna? Én akartam látni egy kobrát, na, megkaptam. És rögtön egy köpködőt, és megúsztam:) Csak azt bántam, hogy a fényképezőm nem volt nálam...
Mindenki megnyugtatására, van ellenméreg a táborban, mamba, vipera és kobra ellen...
A tábor eléggé felbolydult ettől a kis incidenstől, Efri azonnal megcsináltatta a kinti lámpát.
Azt nem mondhatom, hogy énrám nem volt hatással, de semmi lábrázás, csak mostmár látom az értelmét annak, hogy használjam a fejlámpámat este, amikor megyek aludni:)
Ami érdekesebb volt még a mai napon, hogy 5000 leone egy fej ananász. Azaz máris szóltam, hogy kérek egyet, hétfőn kapom is:) Inkább erre költök, mint kólára:)
Amúgy a mai nap folyamán főleg informatikai munkákat csináltam, egy kevés GIS adatfeldolgozást.
Találtam egy nagyon jó óceanográfiai tankönyvet, ami ingyenes, ez már a második ilyen. 373 oldal, lesz mit olvasni:)
Szóval így lassan eltelt a nap, estére Beának a szakdolgozatát olvasgattam, ügyes ez a csajszi:)
És végre leadja...
No, szóval ennyi, megyek nézek egy kis ismeretterjesztést, hátha sikerül...
Persze most kezdett el zuhogni az eső...Legalább nem lesznek kobrák:P

2008.03.27. Csütörtök

Munka szemponjából ez a nap se lógott ki az utóbbi napok sorából. Annyi azért furcsa, hogy Valerij-től egy kumma adatot nem kapok, gyakorlatilag semmit. Egy szót se mod arról, hogy mik az eredmények, csak reggel elhúz, aztán vissza, de úgy, mintha ezer ördög kergetné. Úgy érzem, hogy nem tetszik neki, hogy idejöttem ebbe az irodába, de ez legyen az ő baja. Nem fogom azon a monitoron erőltetni a szemem. És itt nem nagyon zavar senki a részeg üvöltözéssel, meg a végérhetetlen agymenésekkel...
Ma biztonsági másolat készítésével múlattam az időt, minden adatunkat duplikáltam azaz mostmár elvileg minden fontos adat megvan kétszer. Biztonság szempontjából nem rossz dolog ez:) Igazság szerint holnap ha kifutja az időből, még cd-re is kiírom; azért nem dvd-re, mert másfél hónap alatt nem tudtak szerezni. Érdekes, hogy alapvetően profi hozzáállást és munkát várnak el, miközben a ilyen munka feltételeit nem teremtik meg...Na, ez legyen az ő bajuk.
Amit ki tudok hozni ebből a dologból, azt kihozom. Eddig elégnek tűnik.:)
Aztán a délelőtt folyamán Efri feltépi az iroda ajtaját, és ő azonnal ki akarja próbálni a szonárt, meghogy nem tudnak ilyen meg olyan alumínium tartókat szerezni, úgyhogy menjünk csináljuk. Kedvesen elmagyaráztam neki, hogy ha nem lesz valami, ami fenntartsa a vizen a szonárt, akkor az elmerül. Úgyhogy ha tetszik, ha nem bizony kellenek a tartók, keret, rögzítési lehetőségek, de ez nem az én asztalom, hanem Hectoré. Azért megmutattam és elmagyaráztam neki, hogy mi van. Nagyjából megértette. Nemsokkal ezután már üdvözülten jött a hírrel, hogy már hozzák is, Dél-Afrikából a kellő alkatrészeket. Nyilván Peruban már nem volt, Malajziában meg hiánycikk mostanában.
Folytattam az adatok hurcolását, meg telepítgettem, így mostmár teljesen függetlenedtem a másik géptől, "csupán" a saját cuccaimat kell még leszedni, de azzal meg kell várjam Haroldot, meg a külső vinyót, pendrive-ot :) Addig kibírja az a sok kép ott is, 97%-ban úgyis fent van a neten is...
Aztán vacsora, hagyjuk...
Nagyjából megterveztem a holnapi napom.(a mait 67%-al teljesítem, siralmas...)
Beával beszélgettem, a Csillagpor című filmről, most nézte meg, jónak tűnik. Én tegnap ma estére a Planet Earth 1. részét tervezem.
Úgy néz ki, menni is fog:)

2008.03.26. Szerda

Érdekes, hogy visszagondolva még egy ilyen napban is találok érdekességet. Sokminden említésre méltó nem történt. Ami meg olyan volt...

Valamilyen oknál fogva nem az órám ébreszetett, hanem saját magamtól a csörgés előtt fél órával...Ez végül is jó:) Egy kicsit összeszedtem magam, aztán hajrá, a családhoz. Otthon zajlik az élet, kérlelhetetlenül...
Utána Hectorral egyeztettem, na vele szeretnék egyszer dolgozni... A tengereken búvárkodik a legtöbbet, ha nem itt van. Talált már egy csomó elsüllyedt roncsot, és ami a legjobban a földhöz csapott, ismeri azt a Robert Ballard-ot, aki megtalálta a Titanic-ot ... Amúgy ez a Ballard találta meg az óceáni hátságokon az úgynevezett hidrotermális kürtőket is.(ezek olyan helyek, ahol a tengervizet a magma rendkívüli módon felmelegíti - akár 700 fokig!, mindezt 1500 méter alatt; a kürtők környékén, napfénytől elzárva burjánzó életet találtak, ott ahol az addigi tudás szerint már rég nem lett volna szabad semminek élnie; olyan gazdag az ottani élővilág, hogy minden egyes merüléskor találnak új fajt!)
Szóval az óceánkutatás egyik ikonját is ismeri...Eddig se volt unalmas a fickó, de mondjuk úgy igen jól jön, hogy vagy két hetet nap mint nap együtt kell dolgozzak vele:)
Utána jött a nap úgynevezett csúcspontja. Hoztak két nagyméretű ládát(2mx1.5mx1.5m) két különböző méretű fúróval. Olyanokkal, amit emberi erővel kell használni, úgy nagyjából 10 ember kell egyhez. vagy több... Nekem meg a kezembe nyomták a szállítólevelet, hogy nézzem át, hogy megvan-e minden. Olvasgattatok már fúrással kapcsolatos műszaki szakkifejezéseket angolul? Tanulságos. Hat embernek két órájába került kirakni a ládákból mindent. Nekem nagyjából ugynennyi, hogy mindent azonosítsak. Kissé húzott az is, hogy Efri, amikor a kezembe nyomta a listát, megjegyezte, hogy szerinte nem tudom megcsinálni.
Kissé meglepődött, amikor leraktam elé a papírt, és megmondtam, hogy a szállítmány hiánytalan.
Van egy pár dolog, amivel ki lehet nálam húzni a gyufát. Lebecsülés. Ha órákat töltök valamivel, amire megkérnek, és végül nem becsülik.
No, ennek örömére le is pihentem, mert ugye korán is keltem, meg két órán keresztül agyaltam a tűző napon...A lepihenés eredményeképpen lecsúsztam az ebédről, nem igazán zavart.
Utána a következő érdekesség, hogy a fúrók kint elakadtak. Mike-al kimentünk, felmértem a pontokat, aztán a bányagödör változását.
Vissza, vacsora, egy kis beszélgetés az új filippínó munkatárssal.
Családi ügyek:)
Most meg megyek, megnézem, hogy hogyan olvadnak a jéghegyek.
Holnap végre lesz dolgom. Össze is írtam. Kitart úgy két órát, mire meglesz mind:P

2008.03.25. Kedd

A Munka Elkezdődött.

És be is fejeződött, úgy tíz perc alatt. Reggel, miután beszélt em Dancóval és rajzoltam három MobyDick-et:), indultam a kantinban, hogy leellenőrizzem, hogy mi a helyzet. Valerij már ott volt, és mondta, hogy nincs sofőr, nem tud kimenni fúrni(Pasisi nem jött vissza még), és amikor megkérdezte Daniel-Louw-t hogy mi legyen, azt mondta, hogy csak üljön, pihenjen... Ami, mint megemlítette, jó nekünk, de rossz a cégnek. Ha a cég nem képes ezt rendesen megszervezni(egyébiránt igen, letiltották az öreget a vezetésről:)), akkor mit lehet tenni?
Mondjuk elvonulni az irodába, és folytatni a kutakodást...Mostmár elég jóban vagyok a szonárral, elméletileg:) A gyakorlatot meg majd meglátjuk. De így legalább az alapműködéssel tisztában vagyok, tudom, hogy mit kell állítani, ha más eredményt akarok. Majd a másik blogban fájdítom a tisztelt nagyérdemű fejét ilyesmivel.
De ez a mondat nagyon tetszett az egyik cikkeben, ami a tudományos módszerről szól, de azt hiszem nem csak a kutatásban állja meg a helyét:
(to cope with uncertanity, as a part of daily life) "One tool is to intentionally suspend judgement when they(we) have too little information."
azaz:
(hogy kezelni tudjuk a bizonytalanságot a mindennapi életben) Egy eszköz erre, hogy szándékosan felüggesszük az ítélkezést, amikor túl kevés információnk van.

A eredetibe beszúrtam a "we"-t, azaz a "mi"-t, hogy könnyebben értelmezhessük a mondatot saját magunkra.
Mindenkinek, ahogy ízlik, fogyasszátok szeretettel.:)
Aztán ebéd után egyszercsak irtózatosan lelassult a net. Nem is tudtam hova tenni a dolgot, végigellenőriztem mindent, amit tudtam, de nem találtam hibát(illetve egyet, de nem menjünk bele, mert nem sokan értenénk:))(többek közt én se:P). Többen is jelezték, hogy nem megy a dolgog. Akkor vessük bele magunkat a dolgok mélyébe, kérdeztem, hogy hol van a dokumentáció, hogy hátha találok valamit. Egy installálási leírást találtunk, a műholdas modemhez.
Ennyi.
Nos, megvontam a vállam, a szokásokhoz híven láncszerűen újraindítgattam mindent, de nem lett jobb, azaz a probléma a szolgáltató oldalán volt. Az is eszembe jutott, hogy olvastam róla, hogy esetleg amikor a műhold elvonul a Nap előtt, akkor az problémákhoz vezethet. Az is lehet.
Vacsoráig kínlódtam vele, hátha, de nem változott, végül megelégeltem, és vacsora közben megnéztem egy a Marianna árokról és a mélytengerekről szóló kellemes kis dokumentumfilmet a National Geographic-on. Na, az legalább jól is esett, meg le is kötött.
Aztán letöltöttem két videót, amit Bea vett fel Dancóról, amint épp locsolóverset mond, meg amit épp folyamatosam "csíííz"-el a kamerának, még akkor is, amikor videózzák:)
Na, ettől lett egy kis honvágyam...
Utána a családi kapcsolatokat ápolgattam:)
Kíváncsian várom, hogy mit hoz a holnapi nap:)
Ja, igen Anti bá, köszi a receptet!

2008.03.24. Hétfő

Az utolsó napja a szünidőnek. Haha.

Keményebben dolgoztam ezalatt az idő alatt, mint munkaidőben...Nem is fog velem szórakozni itt senki, Daniel-Louw-on is látom, hogy azért értékeli ezt a dolgot. Valerij nem tudja eldönteni, hogy neki tetszik-e ez, vagy sem, merthogy nem ülök ott és teljesítem a térképi kívánalmait azon nyomban...Nem lényeges.
A tegnap este az vicces volt, mert egy komolynak kinéző vihar keringett a tábor körül éjfél magasságában, mire én, mint a mérgezett egér szaladgáltam a számítógépekhez, hogy áramtalanítsam mindet. Nyílván kicsike adrenalin, meg társai, jóhogy nem bírtam rendesen aludni... No, ez a múlt:) A jelen az az, hogy Harold és Joques hazaindultak ma délelőtt, Harold meg is jegyezte, hogy egy nap nem fog visszajönni... Daniel-Louw erre azt mondta, hogy azért át fogja gondolni még párszor, mire így lesz... Remélem úgy augusztus vége magasságában fog így dönteni és elhív dolgozni mondjuk Kanadába, vagy Szingapúrba, Ausztráliába, vagy valami hasonló helyre:)
Oda már mennék családostul...Mielőtt a szülői kollektíva szívbajt kapna, azért felhívnám a figyelmet a mondat feltételes voltára...
Szóval Harolddal megbeszéltük, hogy hogyan oldjuk meg ezt a laptop, vagy külső merevlemez vásárlást, az egyik nagyker egyik lerakata mellett lakik, szóval adott egy webcímet, had szóljon. Láss csodát...Ami itthon 150eFt, az odakint 100eFt...Lehet válogatni:)
Szóval ez feltartott egy ideig a munkától, ami most kifejezetten hatékonyan ment, mert végre megtaláltam azt, amit akartam, úgyhogy több cikket és tanulmányt szedtem össze kinyomtattam és mentem a konténerbe olvasni. Csak kényelmesebb. Most nem ájultam el, rendesen olvasgattam, bár közben elég zavaró volt a Kiss of the dragon a tv-ben, de hősiesen kitartottam, és még úgymond szórakoztam is.:)
Ma valami buli van/volt lent a folyóparton, a körülményekről kapot információk alapján biza nemmentem le. Egyrészt "vadászat", másrészt a kéregetők elhajtása, szóval egyikből se óhajtottam kivenni a részem, inkább fordítottam, és mivel az iroda melletti lakórészből ment el Joques haza, hangosan hallgattam zenét, ami igen nagyon jól esett. Sok minden ki is tisztult a szonárral kapcsolatban, kezdem kapisgálni a dolgot. Mivel Hector szerint a csónak kész lesz ezen a héten, azonnal megyünk is mérni. Vicces lesz. Mivel a szonár ún. üledéktérképező fajta, a letapogatási szélessége jó, ha fél méter. Nyilván nem fogunk száz fordulót csinálni...
Na ezt még ki kell tapasztalni...
Este, miután nagy nehezen elszakadtam a szakirodalomtól, ettem egy kis roston sült, meg párolt halat, amit Hectorék fogtak, mondhatom, igen jó volt mindkettő. Közben Daniel-Louw-t megszállta az ihlet, ezenúl minden hétvégén más nemzetiségű főz. Találjátok ki, hogy ezen a hétvégén ki lesz a nyerő...ja, igen, én fogok gulyást csinálni a csapatnak. Na, erre kíváncsi vagyok:) Ugyebár én csípősen szeretem a dolgokat...Kíváncsi vagyok...:)
A lényeg azért ma reggel és este is megvolt, mégpedig a családdal való beszélgetés. Most még szívesebben lettem volna otthon, mert szeretem a húsvéti ételeket...Meg a palacsintát:P

2008.03.23. Vasárnap

Negyedik nap.

Nos, hasonló az előzőhöz; itt akkor be is fejezhetem, ugye?:P Nem fogom. Tanulságos nap volt, arról, hogymit is bír az embere agya...
Egy kicsit lutálkodtam ma reggel, ami azt jelenti, hogy 15 perccel többet aludtam. Utána a család, család, és a család:) A kiscsaj viccesen tud oldalazva mozogni mindenféle szilárd, vagy annak vélt formáció mentén:) Meg jó nagyokat esni:)
Ezek a napok elég jók, mert sokat tudok velük beszélni, no majd jönnek az ínséges idők, amikor csak nem ülhetek annyit itt... No, meglátjuk.
Mindenesetre belevetettem magam a tanulásba. Iszonyúan el lehet tévedni ebben a dologban. Legalábbis tanterv, tananyag nélkül mindenképpen. Elég kellemetlen, hogy egyre kevesebbet tudónak érzem magam, ahogy ebbe belemerülök. Ha nem volnék ilyen tudatlan, nem kellene tanuljak...
Minenesetre most nagyon durván vágtam bele, gyakorlatilag mondatonéknt kerestem utána, hogy az adott dolog mit is jelent, ha nem voltam biztos a dolgomban. És nem nagyon voltam...A reggelinél rám is szóltak, hogy vasárnap van, pihenőnap, erre én csak annyit mondtam, hogy nem hiszek a pihenőnapokban...És itt nem is hiszek. Ez nekem nem erről szól.
Ettől függetlenül bekapcsolódtam Valerij és Harold beszélgetésébe, azaz inkább meghallgattuk Valerij előadását arról, hogy mit hisz, meg mit nem az adott helyzettel, az USA-val, az olajjal, meg mindennel kapcsolatban. Nem beszélt hülyeségeket, de az a gond, hogy nem bírja meghallgatni, hogy az úgynevezett "beszélgetőpartner" mit reagál, úgyhogy ebben az esetben nem is beszélgetőpartner, hanem hallgatóság titulus az, ami inkább ideillik...
Aztán folytattam a szellemi ámokfutásomat, dél környékére szinte teljesen kikészítettem magam.:) Nem értettem az összefüggéseket, ha meg értettem, nem voltam teljesen tisztában a kapcsolódási pontokkal... No, matek, fizika nélkül bizonyosan mondhatom, hogy elég nehéz lesz...
Ki is mentem egy kicsit szellőztetni a fejemet, meg is láttam egy keselyűt az egyik közeli pálmán, úgyhogy fényképezgettem egy kicsit. Magamhoz vettem egy kólát és vissza. Szóval igen, ezt alaposan meg kell szervezni; tanterveket nézegettem, és megpróbálok egy vállalhatót összehozni. Igen jó volna a Berkeley(mint a világ legjobb természettudományokkal foglalkozó egyeteme), node az kissé messze van, sajna szinte minden értelemben...
Így aztán inkább ebédeltem egyet, aztán kicsit pihentettem megfáradt neuronjaimat. Fél három körül estem le a lábamról, fél hétkor tértem magamhoz teljes mértékben... Gondolhatjátok, hogy kikészítettem magam:)
De jobban is érzem magam, és ez a fontos. Sőt, így szépen sikerül mindennek a helyére kerülnie...Vacsorázgattam egyet, ha már ugye:), jót mulattam Joques beszólásán, hogy megy zuhanyozni...és híni fogja az egyik konyháscsajt, hogy mossa meg a hátát:) Az egyiknek valamelyik nap akkorát húzott a hátsójára, hogy szegény csaj vagy egy negyedóráig dörzsölgette az ütés helyét:) Persze visszaadta:)
Nos, én visszatértem a szokásos dolgaimhoz, majd Beával beszélgettünk egyet. Most meg egy egyéves geológiakurzust fogok megcsinálni.
Igen, ma este:)

2008.03.22. Szombat

Ha valaki nem jönne rá, déli sarki fény...

Harmadik.

Viszont elég jól sikerült nap. Végre nagyjából sínen voltam:) Az asszony is, elvégre neve napja a mai, illően meg is köszöntöttem:) Valahogy nagyon nem vagyok barátságban ezekkel a napokkal, úgy értem a névnapok, szülinapok megjegyzésével...Ha valakinek lett volna valami az utóbbi időben, és nem köszöntöttem meg, akkor most utólag mindenkitől elnézést és mindenkinek minden jót, jó egészséget. Oké, nem csak azoknak, akiket valamilyen ünnepnap miatt illet:)
No, a kisfiamat megleptem néhány bálnás képpel, nagyon örült nekik:) Most ez a széria van, ez fog meni egy darabig...Nem mintha bánnám. Legfeljebb együtt megyünk a tengerre:) Nem ebben semmi jó öreg junker megmondós filozófia sincs. Nem fogok a gyerekekre semmit rákényszeríteni, nincsen olyan elvárásom, hogy orvos, ügyvéd,vagy valami hasonló legyen. Ha az akar lenni, az lesz. Nem az a lényeg, hanem hogy milyen ember lesz, milyen értékeket tudunk neki közvetíteni, mit tud beépíteni a sajátjába. Majd úgy 20 év múlva meglátjuk:)
Szóval ma tanulásnak, meg újabb géprendbetételnek adtam a fejem. Megoldottam a fagyásokat, mert rájöttem, hogy mi az oka(webkamera driver...egyszerűen csak akkor csatlakoztatom, amikor használom...), de azért egy pár dolgot még csiszolgattam:) Szóval ma a szonárrendszerek működésének megértéséhez láttam hozzá. Snell törvény, C zónák és társaik...Messze még a vége, angolul meg pláne nehéz, de haladok...Ma még az aktív szonárokat átveszem, holnap újraolvasom, és hurrá:) A matek részéhez még kell egy kis idő, de az is meglesz pár napon belül...Közben ilyen sallangok történtek, mint reggeli ebéd és vacsora; az új filippínó kollégának a számítógépén 85 vírust és 382 közepes, vagy magasabb veszélyszintet képviselő kémprogit találtam, le is írtottam de szerintem még van egy-kettő...majd holnap meglátjuk; Valerij laptopja leállt, nem hajlandó beindulni, szerencsére van neki még egy...holnap azt is szétkapom, hogy belenézzek, ha hagyja...Valszeg a hűtés állhatott le...Szóval ilyenek. Egy kis szórakozásképpen megnéztem (volna) a National Geographic-on egy dokumentumfilmet Jézus "riválisairól", akik pont abban a korban hasonló dolgokat vittek véghez, mint ő: gyógyítás, feltámasztás. Nagyon érdekesnek találtam, amikor egy teológus kutatónő kényszeredett mosollyal kimondta, hogy Szűz Mária és a kisded alakja bizony egyiptomi eredetű, mégpedig Isis istennő, aki az egyiptomi mitológiában az Isten Anyja...Szóval ez biztos, hogy szétfeszítené pár vallási vezető fejét itthon:) De ők úgyse nézik ezt. Vagy ki tudja.
Mindenesetre nem tudtam végignézni, mert valaki szerint az Új-Zéland - Anglia krikettmeccs érdekesebb, és ugye itt a legtöbben egy dekóderen vagyunk...Én is.
Vissza az odúba, tovább tolni a dolgokat.
Beszélgetni az asszonnyal, tervezgetni...
Aztán meg vissza a tanuláshoz. Na, ezt élvezem...

2008.03.21. Péntek

A második nap.

Azaz a semmittevés második napja. Valamilyen szinten nem rossz dolog ez, mert talán volna esélyem némi okosodásra, persze semmi sem megy úgy, ahogy eltervezem... Ritka az olyan, sajna. Rájöttem, hogy ebben is az azonnal csinálom a legjobb módszer. Igaz, hogy kissé rendben kell lenni hozzá agyban, de legalább kihívás. Csak ne lenne ez a szék ilyen kényelmetlen...:)
Szóval reggel már húztam is az odúmba, ahol Dancó fiam legalább négy darab Moby Dick-et rajzoltatott velem, és ez jó is volt:) Hajcsár a gyerek: "Még egy Moby Dick-et apa!" én meg karcolom, mint az őrült.
Mint minden jónak, ennek is vége szakadt, mertugye Efri is itt dolgozik ebben a konténerben, uszkve kétszer egy hónapban, az elsejétől tizenötödikéig, aztán tizenötödikétől a hónap végéig... Legalábbis így tűnik,még nem volt olyan nap, amikor ne jött volna be, és töltött volna el itt egy-két órácskát. Oké, dolgozik, ha nem zargatják, csendben van. Csakhogy a pénzekért felelős, ő fizeti a helyieket. Kissé ki is van velük, mert állandóan jönnek pénzért kuncsorogni, különféle érdekes történetekkel próbálják meghatni Efrit...Na ilyenkor türelmetlen. És hangos.
No, mindegy.
Bírkóztam a géppel,mert sorozatosan kifagyott. Reggeliztem. Valerij kicipelt mérni, na, ez még jól is esett,nem is beszélve arról, hogy van szeme az öregnek a dolgokhoz, úgy professzinálisan, mint emberileg. Tudja, hogy rá vagyok gyógyulva a fotózásra, észrevett egy jó kis virágzó akáciát, odacipelt, mondván jó célpont fotózni...Hát, az...Talán fel is rakom a fotókat:P
Utána két térképet kért, meg a gödörről készített fotókat, azokkal elszórakoztam, mire a megfelelő színeket ki tudtam találni a vörös színt mellőző monitoron...
Jött Liz is, hogy neki meg kellene a számlám, mert ő intézi a leadásukat, gyorsan mentem és odaadtam neki, átmásolta, épp adta vissza amikor valami nekivágódott a nyakamnak és egy szúrást éreztem.
Egy kb 2.5cm-es szép fekete, sárga potrohvégű darázs volt a bűnös. Nem csináltam semmit, nem hessegettem, nem voltam befújva virág illatú dezodorral. Szerencsére Liz a doki:), szóval rögtön megnézte, elmentünk a "klinikára" és kaptam egy Kortizont. Nem mintha allergiás volnék rá. 3 éves koromban merő brahiból, meg kíváncsiságból felpiszláltam egy kasnyi méhet. Katona nagyapám marékszámra szedte le rólam a méheket. Nem lett semmi bajom.
Most se. Fel se dagadt,igaz, csak "odavágott", szóval nem eresztette belém az egész dózist.
Aztán szólt Bea mailben, hogy biza megvette a fényképezőt:) El is feledkeztem erről a kis incidensről:)
Egy Olympos SP-510UZ, elég jónak tűnik:) Bele kell tanulni a használatába, de nem lesz vele gond. Amit Bea eddig átküldött képeket, azokon feltűnő, hogy nagyon természetesek a színek.
Utána egy kis ebédre váltottam, aztán be a konténerbe, hogy ott nézzem meg az Alexander végét, nos, ehhez még kevés az angolom...Aztán jött egy kis laposodó színuszjel, azaz hunytam egyet, majd megnéztem a Charlie és a Csokigyárat, ami nagységrendekkel érthetőbb volt nekem.
Utána Harolddal leegyeztettem, hogy hogyan ütjük nyélbe az üzletet, külső merevlemez, meg USB kulcs tekinetében. Már nem kérte, hogy vegyek le pénzt, hanem azt mondta, hogy mail-ben átküldi az árakat, és dönthetek, hogy mi kell, mi nem...Azt is kértem, hogy nézzen laptopot is, de azt csak a kíváncsiság miatt. Fizetni meg még egyszerűbb lesz, mert csak átutaljuk és minden rendben...
Szóval ez jól alakult. Utána a gépet masszíroztam, mert csak nem akarnak múlni a fagyások, aztán inkább beszélgettem a családdal, vacsoráztam, doboltam egyet Daniel-Louw-al, akinek úgy tűnik, formális képzettsége van a dologban, szóval még akár tanulhatok is tőle...
Aztán Bea, egyeztettük óráinkat:)
Most pedig tanulok egy kicsit:)

2008.03.20. Csütörtök

Mohammed próféta, és az ő születése napja.
Másszóval, nekünk hitetleneknek pihi. Ami azért nem rossz, no ezt megvallhatjuk. Így sikeresen eltöltöttem a napot cseteléssel és emailekkel. Legalábbis azt hihetnénk. Mint olyan, megpróbáltam magamnak megfelelő elfoglaltságot találni. Először is, a kisfiam meglehetős kritikai véleményének hajtóereje által reggel legalább négyszer kellett egérreg megrajzolnom a Jupitert, mert a kis tökösnek nem tetszett, amiket rajzoltam. Az utolsó, na az már megütötte a mércét.:)
Aztán az emailek intézése ;P (komoly feladatok, mi?), reggeli, aztán a jó öreg Pasisi terepi jegyzetfüzete kötötte le a figyelmem; sikeresen kikerestem belőle egy pár hiányzó adatot, kiirtottam pár nyílvánvaló hibát az adatok közül, aztán elégedetten hátrdőltem, és két üveg mangó rostossal elhagytam a kantint. Át az irodámba, azaz inkább vissza az irodámba:) Itt nekiláttam a szonárról gyűjtögetni mindenféle infót, de ekkorra már a net sebessége a régi modemes időket idézte(na jó, ISDN), úgyhogy közben megszültem, hogy csak kérek 300 dolcsi előleget, és hozatok Harolddal egy 500GB-os külső merevlemezt, meg egy 16GB-os pendrive-ot. Itthon többe volna, alkalmasint egy alap laptop ára, odakint nem egészen...
A nap punnyadtságát jelzi, hogy nem vettem rá magam, hogy elmejek a konténeréig, leegyeztetni a dolgokat. Helyette a szonáros cuccokat olvasgattam félgőzzel, meg fényképezőgépeket, és persze távcsöveket válogattam, mi lenne jó, mi nem. Ha most azt hiszitek, hogy irgalmatlanul elszálltam, és mindenből a legdrágábbat elv vezérel, hát alaposan tévedtek. A minőség az alapelv és a megfizethetőnek ítélt ár. Mi a bánatnak vegyek 100eFt-ért fényképezőt, ha nem kell olyan jó? Miért kellene nagy távcső, ha előreláthatólag tényleg csak nagyon érintőleges marad a csillagászathoz való vonzódásom?(sajnos, tegyük hozzá; jó lenne, ha mindenre,ami érdekel tudnék megfelelő időt fordítani, de az legfeljebb mondjuk 200 millió év múlva lesz, amikor egy nap már nem durván 24 órából, hanem úgy ötvenből fog állni...) Addig marad a sóvárgás és az elégedetlenkedés...:)
Mondjuk érdekes, hogy ez mennyire nem tudott kikopni az életemből...Illetve a többi dolgaim se koptak ki, csak a hangsúly terelődött máshová. Mint eszközt meg kell tanuljak programozni, nem nagyon, csak amennyire szükséges; adatbázisok kezelése(SQL, Oracle); a programozás alatt a webprogramozást is értem.... Kell a matek, de erősen. Statisztika, kutatásmódszertan. Térinformatikai rendszermanagement. És ezek csak az eszközök... Ja, igen még egy...meg kéne ismerni ezt a GIS-t vagy mit is:)
Utána jöhet az erre épített tudás, mondhatni a szakma. Csillagászat, óceanográfia, ami jön.
Persze hülye fejjel fordítva csináltam eddig. Alapozás szinte semmi, a felépítmény meg csak nő, ha nem is homokon, de nem is szikán. Nagy nyomás és hő hatására a lazább szerkezetű talajösszetevők összeállhatnak valami szilárdabbá...:)
És ott a zene...Arról nem is beszélve...Gitározni is meg kellene tanulni. Meg dobolni is, ha már itt tartunk.:)
Hörgésben tuti világszínvonalú voltam még néhány éve, na azt lesz a legegyszerűbb visszahozni az életbe:) És persze annak van a legkisebb súlya...:) Igen a death metal, az death metal. Van, aki/ami nem változik.
Szóval még néztem egy kis TV-t is, mert épp a National Geographic-on volt egy jó adás, az Earth Investigations, ami most épp a lemezteketonikáról, meg az éghajlat váltotásáról szólt, mondhatni vesszőparipa:)
Aztán kaja, beszélgetés Beával, Anyámékkal, Mamáékkal, Noival, szóval telt az idő.
Otthon épp éjfél van...

2008.03.19. Szerda

Több kellemes meglepetéssel is szolgált ez a nap. Az első az volt, hogy az "irodámban" lévő gépen, a kártevők leírtása után tökéletesen fut a Live Messenger, nem szakítja meg a vonalat időről időre, szóval ez tényleg jó. Ennek örömére el is beszélgettem Dancóval egy kicsit. Egyre okosabb ez a kölyök:)
Utána még izmoltam a vírusokkal, nem is hasztalan, mert sikerült végre többé-kevésbé letakarítani a szennyet, így kezd jó lenni a gép. Közben bejött Efri, aki szólt, hogy kilenckor bizony megbeszélélés lesz. Előtte gyorsan feltöltöttem magam reggelivel, aztán jött a kettes számú jó hír.
Holnap bizony Mohammed próféta születését ünneplik elég sokan itt. Utána húsvét, komolyan fel se tűnt...Emiatt most lezs egy öt napos nagyon hosszú hétvégénk, ami úgy tűnik elég alapjáraton fog végigmenni. Nem mintha gond lenne, addig helyrepofozzuk az "irodámat", végzek egy-két alapmérést, meg megpróbálok elgyalogolni a Nimiyama-hegyhez.:) Ez utóbbit eléggé várom... Csak valaki hasonlóan vállalkozó szellemű arcot kellene találni, hogy összejöjjön...
Persze egyéb tennivaló is, mégpedig ott vár még mindíg a szonár működésének megértése(oké az alpokkal tisztában vagyok, de ha jobban beleásom magam, akkor esélyes, hogy, nem kell, hogyimondjam, nemtelefonos segítséget hívni az USA-ból, ami elég sok pénz és időkiesés lenne)(nem mintha zavarna, hogy a cég pénzt fizetne ki valami ilyesmiért)(sőt, a legjobb lenne, ha engem küldenének képzésre az USA-ba...:P)
Szóval eme jó hírt követően Valerij-el nekivágtunk, hogy a mai mérési helyeket felvegyük, mert a tegnapi változásokat is.
Amikor visszaértünk Daniel-Louw épp ment valahová, szólt, hogy nyugodtan mehetek az ő gépét is renberakni. Ahogy kérte, mentem is. Ott aztán újra beszélgetésbe elegyedtem Liz-el, aki megmutatott egy pár fotót, amelyek egy nemzeti parkban készültek, Dél-Afrikában. Nem semmi, zebra, zsiráf, mindenféle antilopok, gepárd, elefánt, orrszarvú ésígytovább, természetes környezetében... Szívesen meglátogatnám ezt a helyet, de eléggé lehangoló, ami például a közbiztonság terén ott folyik...Tőlük úgy loptak el mobilt, hogy otthon voltak, amikor kirándulni mentek egy távoli kis múzeumfaluba, akkor meg a szobájukba törtek be, miközben aludtak és elvitték Liz minden iratát, fényképezőjét, stb...
No, szóval az írtás eléggé időigényes folyamat, el is vacakoltam vele vagy kettőig, közben bejött Harold is, elbeszélgettünk megint, de most nem érintettünk semmi, az előző napihoz köthető témát.
Ebéd. Ebéd? Nem mondanám...Szendvics. És azt is magamnak kellett megcsinálni...
Utána úgy döntöttem, hogy nem kínlódok, nagyon álmos voltam, irány a konténer, egy fél órára. 1 perc és 4 másodperc múlva jött Junior, a nagyon fontos, ez a fúrás pozitív, az meg negatív papírfecnijével.
Persze erre val is megtalált, szóval már majdnem jelzett az ébresztő, hogy vége a pihinek, amikor végre oda is jutottam, hogy lepihentem. Nem is nagyon ment, de az a kevés is jól esett. Aztán mentem, és találtam egy adag fúrási naplót a kantinbeli gép előtt. Neki is estem. Közben Daniel-Louw addig erőszakoskodott, hogy belémdiktált egy üveg Heineken-t, tudom, ez már a vég:) De megfenyegetett, hogy soha többet nem tehetem rendbe a gépét:) Meg állandóan azzal szekál, hogy majd a hónap végén kifizeti... Közben megérdeklődte a nevem, megint, aztán kiderült, hogy történelem-mániás az ürge. Ami igen jó, tiszteletre méltó dolog, el is beszélgettünk mindenféle történelmi
dolgokról, Egyiptom, India, magyarok eredete és őstörténete...
Aztán vacsora, ami jóóó volt, valami pörköltféle, zuhany - emlékeztek arra pókos fotóra? na, olyanból kettő volt a zuhanyzóban...
Esti beszélgetés Beával, aztán ez.

2008.03.18. Kedd

Informatikai nap volt, méghozzá biztonságtechnikai. Bár úgy indult, mint a többi nap, tehát a családdal, meg fúrási naplók feldolgozásával, de 10 körül megjelent Lizelle, Daniel-Louw felesége, hogy segítség-segítség, bizony vírusos a gépem. No, akkor gyerünk. Előzetesen annyit, hogy este nyolcig szinte mást se csináltam. És csak a buli kedvéért a következő alsó hangon két, de inkább három nap erről fog szólni. A szerver is, de azt már írtam.
Szóval. Közben jót beszélgettem Lizelle-el, aki egyrészt nagyon kedves, volt türelme kivárni, hogy mit akarok mondani. Másrészt okos, és értékelte az erőfeszítéseimet; kiderült, hogy neki is van amolyan szíve csücske munka, ami szívesebben csinálna, mint ezt itt, archeológia, és mivel ez nekem is szimpatikus tudományág, jól el tudtunk beszélgetni ezekről is. Meg arról, hogy Dél-Afrikában mennyire rossz a helyzet, hogy az emberek, a magasabb végzettségűek, akik megtehetik, elhagyják az országot; hogy rendkívül alacsony a közbiztonság; hogy milyen gyenge az áramhálózat; hogy mennyire idegesítőek a politikusok ott is...
Közben Val ki akart menni mérni valamit, szóval elmagyaráztam neki, hogy hogy kell használni az újabb GPS-t, de mint később kiderült, nem ment ki:)
Délben volt ebéd, haha, igen, csakhogy szendvicshez valókat raktak ki...Meg egy adag ananászt...Na, annak pillnatok alatt nyoma veszett.
Lizell amikor rámnézett megállapította, hogy bezony van hiányom némi vitaminból, ezért kaptam kettő dobozzal, napi kettő két héten át, aztán napi egy. Mire elfogy, megyek haza, végülis túl vagyok az első etap felén:)
Ami jó...
Közben elindítottam egy vírusírtót, egy másikat meg elkezdtem letölteni: nem volt kedvem nézegetni, hogy hogy "megy a csík", ezért adtam magamnak egy fél órát, ami kellett is, jobban is lettem tőle. Utána az új munkatársunk, aki egyébként filippínó:), egy hatvan éves arc, de olyan kondiban van, mint egy kigyúrt 35-40 éves, szóval meghívott egy italra, én meg egy energiaitalt választottam. Fel is gyorsultam:)
Amíg pihengettem, a rivális cég, az SLDC kedves közbenjárásának köszönhetően rendőrségi és bevándorlási ellenőrzést kaptunk, de nem találtak semmit:) Próbálkoznak, próbálkoznak...Lesz itt még minden, ami szem-szájnak ingere, nem szó szerint, de nagy harcoknak nézünk elébe...
Szóval végre lejött a másik vírusírtó, amit felpakoltam Liz gépére, 2,5 óra alatt végig is futott, 99 vírust talált...Nem volt kis munka, de mindent lepusztítottam róla. Négy féle progit futtattam le...Valszeg nem sok probléma maradt, de mondtam is Liznek, hogy semmi sem garantált...
Közben jött Harold...És ez NAGYON érdekes volt. Sokmindenről beszéltünk, de ami leginkább megragadt: "Ha itt nem jönnek össze a dolgok, akkor megyek innen; tulajdonképpen nem a pénzért vagyok itt; és ha megyek, akkor viszem magammal azokat, akikkel tudok együtt dolgozni..." Na, ez az úgynevezett "szenzitív" információ. Nagyon puha, nagyon nem fókuszált, de igen konkrét utalás arra, hogy akkor engem is szeretne abban a csapatban tudni. Vagy az egészet piszkosul félreértelmezem...:)
No, utána mentem Beával beszélgetni, immár a saját irodámból.:)
Jó volt, hogy nem rohangált senki körülöttem, nem bámultak, (bár ezt nem is tapasztalta, de azért önkéntlenül is odanéz az ember...) szóval jó volt.
Aztán az azon a gépen lévő kártevőket hívtam táncba, 190-et eddig sikerült kicsinálni(nem vicc), de van még, érzem...

2008.03.17. Hétfő

Az eső, meg az információ hiánya két olyan dolog, ami itt meg tud akadályozni munkát. A mai napnak tulajdonképpen ez volt a tanulsága. Az információ hiánya ebben az esetben azt jelenti, hogy nem tudjuk pontosan, hogy hol lesznek azok a területek, ahol a további terepi kutatásokat és remélhetőleg a kitermelést folytathatjuk. Az esőt meg nem kell magyarázzam. Igazi esőerdei klíma kezd lenni, leszámítva, hogy ze a terület nem kifejezetten az a klasszikus, esténként-esik-az-eső típusú trópusi öv, az kicsit lejjebb van. Szóval szokatlan a párataralom, szokatlan, hogy minden nap esik eső és a szétázott talajon csak a nagymunkagépek tudnának mozogni, ha az üzemrész nem állna, de áll, mert...na, ez már nem ide tartozik:)
Ezért a mai nap jórészt a szonár nyújtotta rejtvény fejtéséből állt, tele a fejem, mindenféle adattípusokkal, SEG-Y és társai(csak azok kedvéért, akik tudják, hogy miről van szó:)) Hectorral megbeszéltük, hogy bizony a mellékelt kézikönyvek leginkább semmire se jók, és az eszköz ára kissé horribilis, kb 80000 dollár, ami kissé sok. Főleg a használati útmutatók fényében. Mert azok majdnem használhatatlanok.
Később elmagyarázta, hogy hogyan akarja a csónakra felszerelni a szonárt, meg hol lesz az én helyem, szégyen, nem szégyen, az angolom itt bizony rendre feladta a harcot... Lassan azért javul a helyzet, csak nem a türelmetlenségem mértékében.:)
A mai napi érdekesség még az internet bevezetése, illetve nem bevezetése az odúmba, mondhatom, hogy már aggasztóan lassú itt minden. Eredményt azt gyorsan kell szolgáltatni, de a feltételelket elég nehézkesen teremtik meg.
No, a dolog valamilyen szinten megoldódott, mert az egyik havonta kétszer használt iroda kulcsát adták ide inkább. Itt van egy gép, azaz kettő, egy szavam se lehet, kihívás. Teljesen lefertőzött, tűzfal és aktív vírusírtó nélküli kis csodák. Persze mindkettő az internetre van kötve. Nem csodálkoznék, ha már régóta spamszerverként üzemelne mind a kettő. Lesz mit csinálni...Szóval nagyjából ennyi volt a nap. Most megpróbálom ezeket a kártevőket letakarítani...

2008.03.16. Vasárnap

Na, akkor most nézzük egymásba forduló ciklusokban:
Család: Reggel egy jó fél óra beszélgetés, meg este, késődélután egy levélváltás, csakhogy tudjuk, hogy a másikkal minden oké. Lassan Bea és Maja is kölcsönveszik kis időre Dancótól a köhögést. Bízom benne, hogy hamar túlesnek rajta. Éppen befejeztem a beszélgetést hétre, azaz munkakezdésre.
Munka: Hét után nem sokkal Harold megjelent, hogy a tulaj, meg a befektető látni szeretnék a profiler-t. Jó, Martinnal kicipeltük, be egy kocsiba, aztán a kantin elé, hadd bámulják. Utána Valerij-el kimentünk pontokat újramérni. Ezeket a délután folyamán fel is dolgoztam. Fontosabb volt a profiler beüzemelése, azzal töltöttem elég sok időt.
Égés: A tulaj ránéz a profilerre, és azt mondja nekem: Te már tudod, hogy hogy kell ezt kezelni, ugye? Meglepetten bámultam, mire folytatta: Mert Harold azt mondta, hogy te már mindent tudsz erről a szerkezetről. És rá tudod rakni a méréseket a térképre. Mondom az még azért arrébb van, nem olyan egyszerű. (Ahogy ezt kimondtam, már rá is jöttem a dolog megoldására, de azt még gyakorlatban is ki kell próbálni.) Mire ő: Akkor hozatunk valakit, aki betanít, mert sürgősen kellenek az eredmények. Itt kissé elfutott a szégyen, meg a méreg egyszerre. Azt feleltem, hogy adjunk neki egy kis időt, had tisztázzam le, ha kell segítség szólni fogok.Ebben maradtunk. Ettől vált fontossá a beüzemelés, amit amúgy is mára terveztem.
Emberi kapcsolatok: Martinnal jót beszélgettünk, amíg a towfish-t cipeltük, és megbeszéltük, hogymilyen kár, hogy lemaradtunk a Paquiao-Marquez meccsről. Neki filippínó lévén nemzeti hős Paquiao, nekem meg azóta kedvenc boxolóm,mióta láttam, ahogy a nagyképű Barrera-t egyszerűen szétboxolta, pedig akkoriban azt mondták a fickóra, hogy a legjobb öklözők egyike.
Valerij-ből a profiler kihozta a végtelenül profi és hűvös szakembert. Folyamatosan pocskondiázta az eszközt, ami nem érdekelt, de aztán engem is kezdett idiótázni, az már kissé megfeküdte a gyomrom. Jókor jött Harold, akinek szintén elkezdte a mondókáját, meghogy takarjuk le, nehogy a tulaj, meg a befektető meglássa. Harold kedvesen mosolyogva csak annyit mondott, hogy épp a tulaj akarja látni.
Ez kellett. A végén még segített is a beüzemelésnél, bár a szonár kissé nehezen értelmezhető képet adott hidegburkolaton, sőt a kavicsos földön is.
Mike. Ő valahogy csak a fekete csajok vonzásában él, kielemzte, hogy itt a testi örömök pénzért való árulása bizony másképp értékelődik, mint Európában. Amikor elment a buliba korábban, egy csaj táncolt neki, de amikor oda akart menni hozzá(már a csaj Mike-hoz), egy oldalt ülő öreg matróna magához intette a lányt és elküldte, majd kiválasztott Ő egy másikat, és azt mondta Mike-nak: Ez a lány jobb lesz Neked. Egész hétvégére a Tied.
Mike, második történet: épp az esti beszélgetésre indultam a kantinba, a két nagy nőcsábász, Martin és Mike épp diskurálgattak valami. Mike odaveti nekem: Te, mikor jössz már le egyszer velem a faluba, amikor buli van? Mondom mikor mész legközelebb? Á, mondja, majd szólok, lesznek ott jó csajok, hidd el. Mondom oké, majd levadászod őket...Mire ő: Á, nagyon rossz hatással vagyok rád, mire én: Öregem épp a feleségemmel készülök beszélgetni...
Ezt valamiért viccesnek találta.
Daniel-Louw: Azt mondta, hogy belőlem lesz Dél-Afrika következő elnöke ő megígéri, de nem tudtam kideríteni miért akar engem elnökké tenni...A sört amennyire lehetett, kedvesen elutasítottam. Egy közvetlen ember.
Áramszünet. Most csak az aljzatokból ment el a delej, de ma úgy kellett keríteni egy villanyszerelőt. Magamhoz vettem egy laptopot, rámásoltam némi cuccot egy pendrive-ra és a konténerben töltöttem az időmet. Megnéztem az An Inconvenient Truth című Al Gore-féle dokumentumfilmet, nagyon jó, ajánlom mindenkinek. A nekem legjobban tetsző dolog benne, hogy nem ilyesztgetni, hanem figyelmeztetni próbál, nagyon okosan, populárisan, de méréseken alapul véve. És megoldást is kínál. Bár ezt igencsak érintőlegesen. De nem a kétségbeesés lesz úrrá a nézőn, hanem a tettvágy, legalábbis az értelmes lelkületűeken. Általánosítok? Igen. Komoly a téma? Igen.
Úgy gondolom, hogy aki jelen helyzetben nem érdeklődik ez iránt a téma iránt, vagy semleges-közömbös, nem felelősségteljes emberi lény. Nem kell tudományos szintig belesüllyedni. Elég tudomásul venni, hogy tenni kell.
És ha tudomásul vettük, akkor tenni kell.

2008.03.15. Szombat

No, akkor. Most jó lenne otthon lenni segíteni...Dancó köhög, taknyos, lázas volt, legalábbis még reggel...Ahogy beszélgettünk lehett hallani, hogy az orrából beszél a kis tökös. Estére már lement a láza, de nem ideális a helyzet, maradjunk annyiban...
Szombat, ráadásul Március 15. Szerintetek? Igen dolgoztam, mint a meszes.
Kaptam új fúrási naplókat, gyártottam a térképeket, meg lefixáltam a net bekötését a konténerembe:) Hétfő lesz a napja...
Ki is mentünk méricskélni, az eső után most mindenütt mély és tapadós sár van, elég komoly kihívás volt a meddőhalmokon rohangálni...Kimértem a következő út helyét, majd még egyeztetem a Nagy Fehér Főnökkel.
Egy jó másfél órát kint mászkáltam, 100% páratartalom, 38 fok:) Veszítettem vagy egy liter folyadékot, de alapvetően jól esett a mozgás...Megint úgy néztem ki, mint aki lezuhanyozott.:) Visszaérésünkkor már ott volt az egyész bagázs tulaja, a neve nem ugrik be:) Nysim. Ez az.:)
...Épp a Nagy Fehér Főnök tart kielőadást nagyon részegen...Szép...
Szóval az ő tiszteletükre jó volt a kaja, bőséges, finom, még olajbogyó is volt:) Most is elrágok kettőt... Innen kezdve főként mítingeltek, és teljesen nélkülem. Tettem róla, bementem a konénerbe és elájultam. Azért elég keveset pihenek, szóval jól esett egy kis alvás. Jobban is érzem magam...
Aztán már csak ettünk, egy kicsit piszkálgattam a gépet, lejött végre a An Inconvenient Truth, ha megnéztem, beszámolok.
No, este már csak a családi beszélgetés volt az érdekes...
Meg ahogy Val részegen megpróbálta az egyik konyháscsajt felszedni, persze sikertelenül, de azért mindenki jót röhögött, amikor ilyesmit mondott(durva fordítás): Felajánlom a testemet a szórakozásodra:)
Aztán Kuni meghívott valami piára, eléggé kezdek elpuhulni nem? Másfél hónap és kétszer is ittam.:) Kuni is jó arc:) Kissé alkesz, de nincs gond vele:)
Most meg épp Daniel-Louw azon húzta fel magát, hogy Valerij már három hónapja nem kapott fizetést...Na, az szép összeg lesz...
OK, ennyi volt mára:)

2008.03.14. Péntek

A péntek mindíg jó. Ez se volt kivétel. Ha reggel, akkor ugyebár az otthoniakkal próbálok kapcsolatot teremteni, ami kisebb zökkenők árán sikerült is. Láttam a nagyon fáradt kiscsaládomat...
Utána próbáltam összekaparni a gondolataimat, és végiggondolni, hogy mi is a teendőm a mai napon. Ami rám lett ruházva, az elég gyorsan megoldódott, kezdek rájönni az ízére ennek a nemvacakolokhanemazonnalmegcsinálomésfelejtsükel hozzáálásnak. Aztán persze kizökkentettek. Martin jött szólni, hogy leállítják a generátort. Oké. Mentés, kilépés:)
Úgy döntöttem, hogy kimegyek mérni, mert van mit, és a másik GPS pontosságában nem igazán bízok. Neki is indultam, bakancs fel, de aztán beszédbe elegyedtem Harolddal, meg Valerij-el, bár, amikor Val ott volt, akkor inkább előadás volt, nem beszélgetés...Utána elrohant valahová, mi meg folytattuk, mintha Val se történt volna:)
Volt szó sok mindenről, de kiemelném a nekem legjobban tetsző dolgokat:
- Csak a család...nyilván unalmas, de ez egy állandó téma...
- Az indonéz munkásait bárhová magával vinné, ahol tenni kell valamit...Nem is lelkes volt velük kapcsolatban, hanem afféle tudom-hogy-mit-beszélek módon magabiztos. Azt mondja, hogy azok az emberek Indonéziában mind büszkék arra, amit megcsinálnak, és nagyon éhezik a tudást. Büszkék a munkájukra. Fő motívum, és az egész Távol-Keletre igaz ez elmondása szerint.
- Amikor megemlítettem neki, hogy ugyan ne vegye támadásnak, de úgy gondolom, hogy Kína 20-50 éven belül az egyetlen szuperhatalom lesz a világon, teljesen egyetértett. A fickó az USA-ban lakik! És azt is elmondta, hogy kínai munkái során kiderült számára, hogy ott másként nem lehetne egyben az ország, csak a kommunista diktatúra révén. Felvilágosult kommunista diktatúra révén. Aztán elmasélte, hogy melyik az az ország, ahol bárki nyugodtam sétálhat este az utcán, ahol ha drogot birtokolsz, azonnali halálbüntetés a megtorlás, ha a kilencvenet átléped a kocsiddal, az elektronika leállítja a motort, és csak az igen brutális pénzbüntetés után engedélyezi az elindulást...
Szingapúr.
Amikor belépsz az országba, alá kell írj egy papírt, hogy a helyi törvények rád is érvényesnek. Azaz ha eldobsz egy csikket, vagy egyáltalán dohányzol, kiköpöd a rágót az utcára, részegen vandálkodsz, mindegy, hogy ki vagy, büntetés lesz, pénz, vagy börtön. Egy számomra nagyon kedves kis története is elmesélt. Azt, hogy amikor valamelyik nagy USA repülőgéphordozó ott állomásozott a partjainál, 5 amerikai tengerészgyalogos azt gondolta, hogy rájuk nem vonatkozik semmilyen törvény. Részegen verekedtek, vagy valami ilyesmi. Nemsokára börtönben találták magukat, Szingapúr pedig kedvesen megkérte az USA-t, hogy távolítsa el az anyahajót, mert nem szívesen látottak többé. És azóta nem állomásozik ott amerikai hadtest.
Szóval bizonyos szempontból jó kis hely. A droggal kapcsolatos hozzáálásuk teljesen jó és be is tartják...
Azt mondta ezzel kapcsolatban még, hogy az utcai közbiztonság teljesen más szinten mozog, mint a világ többi részén... A felesége egy üzleti beszélgetés után 11 után sétálva ment vissza a hoteljébe. Leült egy padra. Egy perc múlva odament két fickó, hogy rendben van-e minden, nincs-e szüksége segítségre. Rendőrök voltak. Akik végtelenül kedvesek, és piszok nagy hatlamuk van, mégse azt látod, hogy pöffeszkednek...A tizenöt éves lánya is éjszaka mászkált valamerre, amikor egy aluljáróban szintén megkérdezték, hogy nem tévedt el, nem-e kell segítség...Mindezt végtelenül udvariasan. Udvariasság. Jó dolog...
Persze ott áldemokrácia van, de ezzel mindenki tisztában van. Egy párt, meg választások, meg minden cicoma, de a rendszer úgy tűnik ennyi információ alapján működik(és a wikipédia ide vágó cikkje alapján is).
- Egy adalék Indonéziához: nem szabad velük "tárgyalni", "megbeszélni" dolgokat. Az, hogy ezt akarod tenni, azt jelenti számukra, hogy gyenge vagy, és semmi se fog menni. Ellenben ha probléma esetén azt mondod, hogy "ez és ez lesz", akkor no para, minden megy a maga útján. Kifelejtik a hülye játszmázásokat az életükből, amin tetszik.
Ezt a második világháborúban is kifejtették a japán megszállóknak, főként a dayakok, meg a többi erdei törzs. A dayakok minden híreszteléssel ellentétben nem vérengző barbárok, hanem megvédik azt, ami az övék: a földjüket és a családjaikat. A japánok ezt nem értették meg. Lassan leesett nekik a tantusz, amikor Dayakföld határán már tízezer japán katona feje volt karóra húzva...A dayak fejvadász nép...szó szerint...csendben, éjszaka, áltálában mérgezett tűkkel, fúvócsövekkel vették el a földükre kéretlenül érkező japánok kedvét, és persze éjszaka...
Annyit fűzött hozzá, hogy egy dolog volt biztos Indonéziában: az erdei törzsekkel nem szórakozunk. Fatális lehet figyelmen kívül hagyni őket...Jellemző, hogy még az Indonéz kormánynak sincs semmi hatalma felettük, és ezt tudomásul is veszik.
No, ennyit erről:)
Még annyi, hogy megvan a maga véleménye Mr Canby-ről...
A beszélgetést a telep technikai vezetőjének, daniel-Louw-nak és a feleségének, a tábori dokinak, Lizelle-nek az érkezése szakította meg. Velük még az út elején találkoztam Man-Of-War öbölnél lévő étteremben, ők az "őrült család". Nem változott, mondhatom. Jófej, közvetlen. Asszem még lesz úgy négy és fél hónapom megismerni jobban:)
Ennek örömére, hogy megjöttek, úgy megijedtem, hogy kimentem még mérni, van még mit...Valerij kivitt, minden gond nélkül.
Körberohangáltam a helyet, és jól elfáradtam. Egy jó nagy viharfelhő kezdett feljönni nyugat-északnyugat felől, és amint visszaértünk, egy fél óra múlva már ömlött is. Persze a braani, avagy a barbecue elkészült, Kuni jóvoltából, ezek tényleg szeretik ezt csinálni, nincs mese:) És jó is...Ne az amerikai hasonló dologra gondoljunk, ez dél-afrikában olyan, mint nálunk a vajas kenyér reggelire. Akinek nem jön be a vajas kenyér hasonlat, helyettesítsen:)
Szóval degeszre evés esete merült fel:)
Bea bejelentkezett, beszélgettünk egy jót, aztán egy kicsit olvasgattam, és most itt tartok. Lassan hív az ágy. A holnapi nap érdekes lesz, mert minden alaposan elázott, tehát reggel szép idő lesz, aztán meg 10 órától kb 100%-os páratartalom...Ja, igen, ma negyven fok felett volt a hőmérséklet... De nem volt vészes:)
Hétvége!

2008.03.13. Csütörtök

Vá, sikerült alulmúlni a tegnapelőttöt. Családi ügyekkel indult a nap, ugye nem volt otthon net. Beszélgettünk, hogy mit kéne csinálni, végül, mivel semmi sem ment, Bea felhívta a szolgáltatót. Aki kedvesen megjegyezte, hogy ja, igen, a felhasználói névben megváltozott valami. Még jó, hogy ezért fel kellett hívni őket. De legalább van net:)
Egy adag fúrási naplót kaptam az örömre, mondhatni jött az üröm. Persze nem gond, végülis ez a munkám. Most a tegnapelőtti punnyadáshoz képest mindent le akartam tudni hamar, na itt van a kutya elesve.
A munkában ez jó. A reggeliben ez rossz...Rohantam azzal is, meg is lett az eredménye...Meg lenyomtam egy lekváros kenyeret(a lekvárt Ománban csinálták, a kenyeret itt...), aztán lenyomtam, immár szinte erőszakkal egy jó tejes teát.
Nagyjából végem is volt. Na nem úgy, nem lett hasmenés, de még mindíg a torkomban érzem, szóval kivételes méretű gyomorrontás, csupán a saját hulyeségem miatt.
Kissé lassabban ment a meló:) De ment, sőt a 3D modell nagyon tetszett Valerijnek, persze még van rajta mit finomítani. Most, hogy írom ezt, közben tervezgetjük a holnapi fúrási helyszíneket, bepörgött az öreg:) Azt hiszem értékeli, hogy ha valamit jónak hittem, akkor még vele is szembeszálltam.
Szóval a délután Georgie-tól elbúcsúztam, mailcímet cseréltünk, és itthagyta a bőröndjét:) Meg adott nekem két könyvet. A gyakorlati feltáró geológia környezeti hatásai-t, és a Larousse Ásványhatározóját. Mindkettő tetszetős,és még érdekes is:)
Én összesen annyit tudtam neki adni, hogy tanítgattam a számítógép kezelésére. meg a Google Earth használatára, ami nagyon bejött neki.
Na, elment, de legalább az ágyát elfoglahatom. Mégiscsak egy franciaágy, kényelmesebb, mint a heverő,amin alvás címén fárasztom magam.
Aztán délután elolvastam egy csomó cikket a globális felmelegedésről, meg annak ellenérveiről, szóval produktív voltam:) De legalább szarul éreztem magam.:)
Este, heverészetem a konténerbe, mert a hűvös levegő kissé lenyugatta a gyomrom, meg vettem két doboz fantát, hogy szétcsapassam, de a siker csak részleges volt.
Este vacsora, nagy elánnal vetettem rá magam, mivel nem ebédeltem ellenérdekeltség miatt:), persze csak óvatosan és keveset.
Bea, egy jó csetelés, aztán Valerij...Ahogy fentebb írtam:)
Holnap jönnek a nagy-nagy-nagyfőnökök. Biztos érdekes lesz.
Én inkább a mérésekkel foglalkozok:)
Ja, van képem Mr Canby-ről. Majd valamikor feltöltöm. Szénné van tetkózva:)

2008.03.12. Szerda

A mai nap kissé akciódúsabb volt. Beával beszélgettem egy jót, a kiscsajnak kijött a 3. azaz harmadik foga, szóval mostmár harap, de veszettül:) Dancó úr pedig nagyon tud kiabálni...:)
Még a beszélgetés közben megkaptam a fúrási naplókat, szóval nem unatkoztam. Amint befejeztem a bevitelt, elkezdtem összefésülni az adatokat, jött Valerij és hozta az ő méréseit az új helyszínről, na azzal aztán bírkóztam, kissé fura volt, hogy minden kétszer szerepel, vagy nem ott, ahol tegnap. Ennek örömére eldöntöttem, hogy kimegyek jómagam is, és én is méregetek, aztán meglátjuk. Ebéd, ami itt egyébként 13 órakor van, addigra siekrült is kimasszíroznom az adatokat nagyjából úgy, ahogy szeretném őket látni. A kaja jó volt, sült rizs megint, meg valami húsos-zöldséges keverék, jó volt, de nem estem túlzásba. Jött Pasisi is enni, aztán összekaptam magam, és mentünk kifelé, minden előzetes információval ellentétben Val vezetett, pedig úgy volt, hogy nem ülhet többet kormány mögé...Viszont jóval óvatosabb volt, szóval...Odaértünk. Két új utat is csináltak, szóval amikor végigjártam a pontokat, és visszamentünk, jöttem rá, hogy az utat is érdemes volna talán felmérni, meg az ismeretelen kitermelési gödrök határvonvonalai is jól jönnének...Elég jó kis túra volt...Főleg, hogy a legizzóbb hőségben másztuk a meddődombokat...Volt is vízveszeteségem...Volt egy igen, khm, érdekes szituáció, amikor az egyik pontot újramértem(Junior is ott volt), az egyik privát gödörnél, ami egyébként Bagbema főnökéé, Tommi Chief-é, belefutottunk vagy tíz-tizenkettő nőszemélybe. A Valerij, meg a nők, amikor mentünk mérni a Bagbe túlpartjára, és lefotóztam, és...naszóval nagy részük félmeztelen volt. Nem nagyon zavartatták magukat... Vicces volt, na:)
Nem készítettem képeket. Azért, na.:)
Szóval mire a mérésekkel végeztünk, ömlött rólam a víz, de legalább bejártam a terepet, így van képem arról a területről is. Készítettem egy pár panorámát is, meglátjuk, hogy milyenek...
Vissza, gyorsan lezuhanyoztam, mert már tűrhetetlenül büdös voltam, de csak ésszel, mert a kút, amiből nyerjük a fürdő, meg egyéb vizet, bizony kezd kifogyni. Nem gyenge hely ez...
Napközben kaptam Beától egy sms-t, meg is lepődtem, írta, hogy nem tud felkapcsolódni a netre, majd ha van valami jelentkezik. Nem tette, ezért felhívtam Skype-on, na, nem volt egy túl sikeres nap a mai otthon...Úgy tűnik, hogy vagy a modem ment gallyra, vagy...Na mindegy van egy ötletem, meglátjuk...
Szóval beszélgettünk egy kicsit, aztán ettem a vacsora felejthető volt.
Georgie-nak ez volt az utolsó napja(már csak a dél-afrikai erkölcsin múlik a dolog neki...), ezért gyorsan átmásoltam egy pár képet tőle, közte néhány krokodilost:) Nem rossz:)
Jaques-el nétzük egy ideig a MythBusters-t a Discovery-n, és jókat röhögtünk rajta. Jobban esik ezt bambulni, mint valami ostoba "zene"csatornát, ahol egész nap kettő, azaz kettő darab értelme zenét adnak le, a többi nekem semmit nem nyújt...
A Viharvadászokat is szívesen megnézném, node nem kívánságműsor:)
Aztán ideültem megírni a mai napi bejegyzést és szembesültem vele, hogy biza több időm van, mint szokott lenni...
Ezért rövidebb is vagyok ma.:)

2008.03.11. Kedd

Na, ez a nap jobb volt, sokkal...Reggel a szokásos beszélgetésem a családdal, aztán ami jött sorban...Valerij kiadta a feladatot, én meg toltam a dolgot ész nélkül úgy 10 percig, aztán kikapcsolták a generátort. Amikor visszajött az áram, Harold megkért, hogy szerezzek már neki egy könyvtártitkosító programot. 37 mp alatt sikerült is, elég lassú a net:) Aztán kipróbáltam, nem hatott meg, kerestem egy másikat, kipróbáltam, na, az bevállt. Elküldtem neki a linket, ahonnan letöltheti. Az még ment, a kicsomagolás már nem:) Na, segítettem neki, feltelepítettem, kipróbáltuk, jó:) Látszott rajta, és mondta is, hogy ezt értékeli...
Jó pontok a főnöknél...Nyaligép vagyok, mondjátok ki nyugodtan, nem sértődök meg.:) Mindenkivel igyekszem jóban lenni, némelyekkel kissé nehezebb...
Aztán végignéztem, hogy a markolóval hogy raknak át egy konténert , hogy az irodát tovább tudják építeni. Fel is vettem. Hogy miért értem rá erre? Mert az áram megint elment, és egy jó darabig nem is jött vissza...Ennek az áthelyezésnek van egy előnye, mégpedig a net. Így lesz az én konténeremben is:) Sőt, harold rám akar szuszakolni egy másik gépet is...Király:)
Utána ebéd, lassan visszajött az áram, de egy csomó mindent ki kéne cserélni a generátorban Georgie szerint. Neki meg elhiszem... Három éven keresztül úgy tartotta életben itt a gépparkot, hogy nem kapott pótalkatrészt egy darabot se. Nagy munkagépekről van szó, egy csomó kopóalkatrésszel...Kemény lehetett...Mostmeg, amikor már jön a felmető sereg Harold képében törött talpcsonttal:), akkor meg lelép...:) Na igen, Angola...Ez is megtörténhet...Bár ide még négy és fél hónap szerződés köt, de ez nem akadályozhat, ha mondjuk egy jó adaggal többet fizetnek, nem? Na, ez még a jövő zenéje:) Április előtt semmit se fogok erről megtudni, leghamarabb május, mire bármi is kiderülhet... Addig itt is kibírom:) Na, az nagy menet volna...Sierra Leone-ból Angolába szerződni:) De ha egy üzlet beindul...:) És még nagyobb gépeket tudnék Dancónak fényképezni...:) Meg több sivatagot:) Sokkal több keselyűt:) Csak egy gond van. Sivatag. Kb 45-48 fok...Na az kemény. Ez itt hozzá képest hűvös...A maga 35 fokával.
No, aztán Junior hozta az új mérések koordinátáit, na azt estig nem csináltam meg...Nem volt kényszerítő erő...Inkább Georgie-val beszélgettem, meg gyűjtögettem egy kis anyagot a Keselyűröptéhez. Van...
Lesz ott minden jó, elhihetitek:)
Aztán Georgie azt kérte, hogy fényképezzem már le szeretett gépei között, megtettem neki:) Cserébe előrángatta Martint és kihozatta vele a markolót...Anyám...Tudjátok, amikor az emberben feléled a gyermek:) Egy közepes gépről van szó. Elmagyarázták, hogy hogy kell vezetni... És ki is próbálhattam. Beleültem, megpörgettem, elég magabiztos érzést ad az embernek egy ilyen gép...Ezzel emelték fel a konténert...Ha pl bizonyos szögben akar fordulni, akkor nem csak a lánctalpak ellenmozgásával teszi, hanem leteszi a kanalat és azon is támaszkodik, mint valami óriási fémes-idegen élőlény...Ezt persze nem sikerült még lekapni... Na, nagy élmény, az biztos:) Állítólag holnap egy bulldózert is vezethetek, na az az igazi izomgép, nem ezek a szánalmas benzinzabáló amerikai "izomautó" hulladékok. Meg persze egy billencset is, ha már lúd...Holnap meglátjuk:)
Vacsora. Egy nagyon kellemes sült csirke, mindenféle zöldséggel, meg sült rizzsel. Na, ez jó volt...
Estére visszajött Valerij na, neki azonnal meg kellett csinálni mindet, amit eddig halasztgattam. Húsz perc alatt meg is volt. De végig piszkált, és ez meglepő módon a többieket húzta fel jobban, még kuni is rászólt, az öreg és jóformán csak a földieivel szóbaálló mogorva dél-afrikai, hogy héttő ötig van a munkaidő, hagyjon már békén...meg Georgie is, hogy nem hagy szocializálódni, mert tömi nekem a tennivalót. Én nem szóltam, csak csináltam tovább, közben Georgie-nak tanítgattam némi sztech alapismereteket. Persze megint jött a fejtágítással...Végighallgattam. A többiek már oda se bagóztak.
Adalék: ha nem megy hamarosan valami rendes kórházba, akkor elveszíti a hüvelykujját. Csakhogy nem hajlandó. Majd, ha hazament, az orosz katonai orvosok, majd azok rendbehozzák... Így lesz az emberből nyomorék, a saját szándéka által vezetve... Na, ennyit a horrorból.
Aztán Beával beszélgettem egy kicsit, és nekiláttam ennek.
Egész jól haladok, nem?:) Még tíz sincs...Jó vagyok. Jöhet az óceanográfia...Aztán a GIS előadás folytatása.

2008.03.10. Hétfő

Ez a nap, ha összegezni szeretném, akkor azt mondnám, hogy unalmas volt. Munka szempontjából mit lehet csinálni egy olyan helyen, ahol gyakorlatilag befejeztük a geológiai felméréseket? A nap vége felé ez finomodott valamelyest, de addig el kellett telnie az időnek.
A reggelem a családdal való beszélgetéssel indult, így azt nem mondhatom, hogy nem indult jól:) Utána Valerij ugye beváltotta a tegnap esti fenyegetését, miszerint namost kimegyünk és jól megmérjük újra a dolgokat, és akkor kiderül, hogy neki volt igaza. Én lelkiismeretesen végeztem is a méréseket, ügyelve a pontosságra. Amikor feldolgoztam és megláttam az eredményt azért egy kissé feltolult bennem kárörvendés, de csak egy pillanatra. Nem élvezem az ilyesmit igazán...Természetesen jók voltak a korábbi méréseim, méghozzá meglehetősen pontosak. A tökéletességre törekvő idegbeteg:), aki bennem lakik elégedett volt egy kicsit, de lehűtöttem magam...Lehettem volna pontosabb is:P
Azt nem lehet mondani, hogy nem gyors felfogású az öreg. Egy tizedmásodperc alatt átlátta, hogy ezt a meccset elveszítette, de a személyisége nem engedte, hogy ez kifejezésre jusson, se hogy azt elismerje, hogy bezony baromságokat beszélt tegnap este...Ehelyett, ezúttal helyesen, a többi mérést kezdet szapulni, és helytelenül Pasisi-t. merthogy igayándiból Pasisi nem mér semmit, csak a fúrási eredményeket felügyeli.
Részemről azonban teljesen érdektelen, hogy ki hibázott, és nem is haragszom, vagy vagyok dühös rá. Csak az vét hibát, aki csinál is valamit... Még segítettek benne ezután, hogy ne érezzem magam munka nélkül, kaptam egy adag vészesen pontatlan mérést, még Small Bakidu-ból, a komány egy GPS-es nagymenőjének a méréseit...Atyavilág...Tényleg nem szokásom más szakmai képességeit megkérdőjelezni, mert rühellem, ha velem történik, de most kivételt kell tennem...Az az adatsor, amit a kezemhez kaptam legjobb esetben is olyan volt, mintha valaki harmadkézből származó információk alapján mért volna... A vicces része az volt, hogy még láttam is, hogy a fickó kezében egy a miénknél vagy háromszor drágább, elvileg nagypontosságú GPS volt. Hagyjuk...
Aztán ezekkel valahogy elment az idő az ebédig, ami eléggé nem hatott meg, úgyhogy a "papa", azaz a papaya maradékából ebédeltem...Jól tettem, mert jó volt. Bár telíteni nem telített, de jó volt, főleg, ha a tegnap esti iszonyatos húsadag jut az eszembe...
A délután...Nos, legalább annyi volt, hogy Valerij számára fésülgettem egy kicsit az adatokat, de nagyon nulla munka, miel már rég kész vannak... Ja igen, anyával is beszélgettem, még a délelőtt folyamán egy pár percet...A szélesebb sáv egyenlőre csak ígéret...
Szóval ez után csak töltögettem felfelé képeket, meg nézegettem a Zsuga úr által még a reggel küldött próbatermi felvételeket, az Angerseed zenekar eddigi munkásságáról...Ügyesek a fiúk:)
Szóval Valerij időközben visszaérkezett (elment valamiért Koiduba...)(jó volt, amikor reggel kiabáltam Valerijjel, hogy mostmár halgasson meg, had mondjam végig, nagy benyomást tett Haroldra...Utána oda is jött hozzám, hogy úgy látja azért én is szeretném néha kicsinálni. Merthogy néha ő is. Piszkosul zavaró, hogy egyáltalán nem figyel, ha beszél valakivel...Amikor közbe-közbeszóltam korábban, rendesen meglepődött, ez most esik le; persze a fene se akarja bántani elég nagy csapás lehet saját magának), szóval az öreg Val vissza, és persze rögtön ki akart menni a fúrásokhoz. Mire mondom neki, hogy Pasisi már itt van...Néhány fuckoff, fuckyou, shutup után menetem vízért, mert ő ennek ellenére is ki akar menni. Jó, összehoztam neki egy randit az öreg geológussal, had beszéljék ki a dolgot. Ki is mentünk, hát, nagyon akart csinálni valamit, ezért hívott egy nagy teljesítményű rakodódógépet, amivel utat is csinálnak, és csináltatott egyet...Egyáltalán nem jöttem rá, hogy miért kellett odamenjek én is, de legalább kimozdultam, vezettem egy kicsit a LandRovert, jól esett vezetni. Mind a 200 métert:)
Vissza, valaki piszkálódott a gépen, úgyhogy felfrissítettem magam, vissza a kantinba, segítettem egy kicsit a még mindíg a gép előtt ülő arcnak, aztán megpróbáltam felvenni a kapcsolatot , nem a Zeta Reticulival, csak Beával, de mivel épp tornázni volt, Gizikével tudtam egy pár szót váltani, ők vigyáztak épp a két rosszcsontra:)
Na, én meg gondoltam egyet, elmentem a fényképezőmmel egy kicsit a tábor mögött sétálni.
Őszinte leszek, kígyókat akartam volna rendkívüli óvatossággal fényképezni. A mondatból kiderülhetett, hogy nem jött össze, nyugi. Csináltam pár képet, videót Dancónak, Pí bácsinak lefotóztam újra a billencseket, nomeg a rakodót is lefilmeztem, aztán vissza a táborba. Semmi, ismétlem semmi nem volt. Egy jó órás séta, ennyi.
Kaja, valahogy nem kívántam, nem sokat ettem. Pihengettem egy kicsit a konténerben, beszélgettem Georgie-val egy sort, aztán jöttem az esti beszélgetésre Beával. Jó, koncentrált beszélgetéseink vannak, mivel ugye írásban megy az esetek többségében, elég tömörek vagyunk, lassan már egy betűből is értjük egymást:) Mondjuk most jól is jött ez, mert az adózásról beszélgettünk, az meg nem kívánja a mellébeszélést...
Aztán elkezdtem anyagot gyűjteni a Keselyűröptéhez, és megírtam ezt.
Ui.:Drac Mester újabb panorámákkal örvendeztetett meg...Csekkoljátok a linken! Jelszó:Small Bakidu!

2008.03.09. Vasárnap

No, elértünk abba a stádiumba, hogy kissé összefolynak a napok, de ez jó, mert telik az idő, szépen, lassan...
Reggel beszélgettem a csipetcsapattal:), Dancónak nagyon tetszettek a keselyűs képek és a videó is. Hát igen, ilyen nem sokat látni vadon odahaza. Legalább ad valami különlegességet. Úgy nézték meg, hogy én néztem őket...Hát, nagyon aranyos, okos egy kölök:) A kiscsaj meg egy vadóc:) Meg akarta rágni a nagytesó fülét, amiből jó öt perces folyamatos nevetés lett, még a kicsi is kacagott...
Aztán Valerij és Harold beszélgetésébe kapcsolódtam be, bár ez inkább csak Val agymenése volt. Kiderült, hogy Harold talpcsontja eltörött, szóval lehet, hogy nemsokára ő is megy haza...Elnéptelenedik a tábor:) Ami meg is történt szépen lassan, főleg, hogy reggeli után, kilenc körül karbantartás miatt leállították a fő generátort. Jaques meg is jegyezte, hogy a csend arany...Valóban, teljesen fura volt a folyamatos zúgás nélkül...Beszélgettünk egy keveset, aztán összeraktam egy kicsit az íróasztalomat, mert az erőltetett menet nem tesz jót a rendnek.:) A táborból szépen lassan elszivárogtak, ki ide, ki oda, ebédre jóformán már csak hárman-négyen voltunk, meg a helyi munkaerő. Az ebéd előtt engedélyeztem magamnak egy kis pihenőt, aztán gyerünk. A kaja nem volt rossz. Rizs volt benne:)
Aztán egy kis beszélgetésbe keveredtem Beával, amit Valerij utasítása szakított meg, miszerint neki most azonnal kell egy csomó térkép, nem várhat egy másodpercet se. Ez most nem érintett jól...De megcsináltam. A képek 3 órán keresztül hevertek érintetlenül a laptopján, oda se bagózott, illetve nem tudom, hogy hol volt az öreg, az őszinteség kedvéért tegyük hozzá nem is érdekel.
Talán nem tisztességes így köpködni, de ez van. Vannak időszakok, amikor lehet tőle tanulni, de amikor megindul az agya és üvölt, csak ülök, és hallgatom, meg bólogatok. Nem küldöm el magamban sem a fenébe, mert érzem, hogy sok tudás van benne, amit átvehetek, de a körítés akkor se kell tetszen.
Példa: megnézi a térképeket és ordítva közli, úgy, hogy már mindenki itt van, hogy ez egy "bullshit". Na, elszakadt a cérna. Valszeg nem sokan láttatok még magamból kikelni, most sem tartott sokáig, pár pillanat, de magmondtam neki, hogy szerintem mi a "bullshit". Persze ő a kiskakas a szemétdombon, szóval még üvöltözött egy darabig az után is, hogy én már rég otthagytam. Majd ő csinál térképet, meglátom. Na, csinált is, ami szerinte "közel áll a valósághoz". Azt hiszi, hogy fanatikusan bele vagyok zuhanva a GPS mérésekbe, és azt hiszem, hogy az a valóság. Mintha nem tudnám, hogy ez csak eszköz, komolyan.
Leginkább akkor tudom felhúzni magam, ha hülyének néznek, nameg főleg, ha ezen a módon. Nem lehetetlen engem felidegesíteni, csakhogy nem felejtek. Sajna súlyos monomániába szenved, azt hiszi, hogy csak ő ért mindenhez, csak ő tud mindent, mindenki más hülye.
Na, mindegy.
Sokkal érdekesebb volt, ahol Georgie járt ma, mert elmentek valamilyen vízeséshez, ami nagyon jól nézett ki, holnap, ha sikerült lenyúlnom a képeket, akkor meg tudjátok nézni. Persze nem a vízesés volt a cél, valami üzleti út, de ez mindegy.
Aztán este Segítettem Georgie-nak a braani-nál(barbecue:)), csirke volt, Adam már előre bepácolta, nagyon király volt, fokhagymás, borsos, finom. Imádnátok. Egy kicsit sikerült némi ropogósabb réteget is létrehozni rajta(khm...), de mindenkinek ízlett és át is sült. Nekem Georgie adott két darabot, de az majdnem egy csirke volt maga. Én meg megettem. Nem kellett volna...Aztán Beával beszélgettem egy kicsit, tervezgetünk, tervezgetünk:) Utána meg Georgie-t okítottam a számítástechnika rejtelmeire. Na ez jó kis angol nyelvlecke volt...Kb. másfél órán át csak beszéltem, az ülöltő zene, és az üvöltöző Valerij miatt(:)) szintén üvöltözve:)
Gyakorlás, gyakorlás...Alakul a dolog:) Aztán Georgie-nak elfáradt az agya:), tudjátok, bát tanítottam az egyetemen, nem vagyok egy jó előadó...Bár ez változhat:) Végülis vagytok egy páran, akik olvassátok az ömlengéseimet:)
Szóval biztos nehéz volt Georgie-nak is, de nekem jó gyakorlás volt, jöttek elő a szavak szépen lassan...
Nos, nagyjából itt tartunk...
Ja, igen. A jól sikerült keselyűfotó után lehetséges, hogy a "tudományos" blogom neve "Keselyűröpte" lesz. Véleményeket a kommentzónába kérek...
Miért ez a név? A keselyű dögöt eszik - én is, egyébiránt, de ami a lényeges, valószínűleg olyan dolgokkal fogok foglalkozni, amelyek bizonyos szempontból már lerágott csontnak számítanak, és ami még ennél is fontosabb, megpróbálom az adott jelenség esemény alapjait megérteni, addig cincálni, amíg apró, önmagában érthető részekre nem bomlik. A keselyű repül - próbálom más szempontokból is, mintegy felülről megközelíteni a problémát, vagy jelenséget/eseményt.
A keselyű sokat magyaráz:), na azt én is fogok. A saját megértésem kedvéért. Mert úgy érzem ez az egyetlen módja...
A keselyű szép és okos, kedves:)

2008.03.08. Szombat

Szombat

MINDEN KEDVES NŐI OLVASÓMNAK BOLDOG NŐK NAPJÁT KÍVÁNOK!
(utólag, tudom...)

Egy szokványos, 35 fok körüli napnak indult. Az is lett, ami a hőmérséklete illeti... Az első kérdésem volt Haroldhoz, hogy mi a helyzet az internettel..Na,neki is hiányzott, de sokat nem tudott, valami karbantartásról beszélt, meg hogy egy óra múlva majd már jó lesz. Nem lett. Aztán kiderült, hogy benne van az is a pakliban, hogy az egyik középnagy főnök nem fizette ki az előfizetési díjat. Nos, hogy ezt olvassátok, meg az előzőt, kiderülhetett, hogy azért annyira nem nagy a baj. A sebesség nem nőtt, cserébe legalább van. Már ezt is megtanultam értékelni...
Aztán feltűnt, hogy Harold sántít. Rákérdeztem, kiment sétálni a folyópartra, ahol belelépett valamibe. „Ennyire hegyes volt az a dolog?” – kérdeztem, „Nem, a cipőm elég olcsó, rossz minőségű...” csak néztem. Ennek a fickónak minden jel szerint van egy-két milliója, dollárban, és olcsó a cipője? Aztán kiderült a turpisság...Idefelé jövet eltűnt mindkét csomagja, benne az összes ruhájával...Itt vásárolt magának, itt meg ilyeneket lehet kapni...Nyilván azért nem rázta úgy meg a dolog,mint engem rázott volna meg...
No,miközben beszélgettünk, feltűnt, hogy egy közeli pálmán biza keselyűk üldögélnek, nosza, gépet fel, ki, csináltam is Dancónak egy videót, meg egy jó, és néhány elég gyenge képet... Majd lassan felmennek.
Utána Valerijjel a szokásos körút odakint, semmi különös, vissza a táborba, mérésfeldolgozás és társai egy-két órán át...
Aztán észrevettem, hogy Valerij nagyon készül valahová. Káromkodva közölte, hogy ja, Small Bakidu, megyünk ezerrel, merthogy ott nekünk most fel kell mérni a kitermelési gödröket, mert...Mindegy. Sikerült két órán át készülnie. Olyan feladat, amit kb fél óra alatt magam is simán megoldok egyedül. Négyen mentünk. Small Bakidu azért small, azaz kicsi, mert összevissza 6 házból áll, amúgy afrikai módra, azaz semmi tégla, még tartós lenne, persze ez kissé erős és igazságatalan is volt...No, mindegy. A hely jelen pillanatban még egy másik cég területe, szóval engedély,meg egy kormányfelügyelő kellett volna hozzá. Az engedély megvolt beszélve, az említett képviselő meg nem jött, csak két óra múlva. Egy ház mellett álltunk meg, mögötte a mangófa árnyékában hűsölve vártuk a fickót. Aztán kitalálták, hogy Pasisi kísérője, mivel fekete, ha elrejti a GPS-t, meg a csizmát papucsra cseréli, besurranhat. Így is lett. Én is mentem volna, csak mivel kissé fehér vagyok:), ezért nehezebben tudtam volna rejtőzködni álcaruha, meg egyéb kamuflázsok nélkül...
Elindultak, mi meg várakoztunk, ahogy kell, a helyiekkel beszélgettünk, Valerij meg a gyerekekkel szórakozott, akik nagyon élvezték, hogy az öreg hülyéskedik velük. Aztán körbefényképeztem mindent, amit csak tudtam, épp el akartam rakni a gépet, amikor észrevettük, hogy apró, száraz ágak hullanak a fáról, nem sok, egy-kettő, de azok nem a széltől.
Felnézek, négy méterrel a fejem felett egy megerősítetten zöld mamba tekergőzött az ágak között... Kicsi, méter körüli volt és ránk se hederített, csak elkígyózott odafent. Pár fotót csináltam, de egy se lett jó...Éppen látható, de nem igazán nagyon jók a képek.
No. Ez volt a második kígyós találkozás, és még mindíg megvagyok...Egész ügyes vagyok, ugye?:P
Aztán jött a röhej. Asszisztens(Junior amúgy a neve neki) vissza, nekiindulunk,mondván a körmányképviselő úgyse jön már. Nyílván abban a pillanatban megjelent...És semmit se segített. Bejutni bejutottunk, de nem negedett mérni, és öt perc múlva már zavart is el bennünket, a korábbi írásos megegyezés ellenére...No. Később kiderült,hogy a héten kapott egy vadiúj Toyota LandCruisert a rivális cégtől...Nem is kell ezt tovább magyarázni...
Hazafelé úton megálltunk egy helyen, ahol Pasisi vett két, sárgászöld, nagyméretű, 2 kiló körüli gyümölcsöt, amiről kiderült, hogy papaja. Az egyiket nekem adta...Ja, igen. Itt ez a friss, 2 kilós papaja 2000 leone, azaz kb 100 jó magyar forint...Otthon meg ha van is, vánnyadt és iszonyatosan drága...No,mivel ugye a Bintumani-ban már volt vele dolgom, kissé óvatosabban közelítettem hozzá, de az itteni monodiéta megtette a hatását...Kellemes, valahol a sárgadinnye és a szőlő metszetében van az íze, felejtsétek el a cukrozott lében ázó izét, az ennek csak halvány mása...Jonathan, a konyhás srác volt olyan kedves, megmutatta belülről is, jól mutat, puha, ovális-gömb alakú, kissé áttetsző magvakkal. Anyu, Misi, sajna nem tudok belőle vinni, mert nem maradna belőle semmi, mire hazaérnék, és üvegház kéne, hogy fel lehessen nevelni...De ha kell, szóljatok Beának, ő továbbítja a kívánságlistát...:)
Aztán egy kicsit beszélgettem Georgie-val, és nelkiláttam a mérések feldolgozásához, miután Valerij kést keresett, amikor azt mondtam, hogy szombat este hatkor már annyira nem akarom ezt csinálni:) Mikor nem talált kést, odadatam azt, amit Bandi bácsitól, Bea kerestapukájától kaptam...Ezt már ő se bírta ki röhögés nélkül...
Alapvetően nekem kicsivel később, úgy tíz percre rá lett jó kedvem, amikor Harold újraindította az amúgy számomra hozzáférhetetlen szervert és rendejött a netkapcsolatunk...Azonnal Messenger, igen...Bea, Dancó...Először csak írásban, a vacsi után már képben-hangban is:) Addigra kissé világbajnoki teljesítménnyel feldolgoztam az ottani méréseket is.
Dancónak van egy új könyve, amit "Gergő bácsiéktól" kapott(ha esetleg olvassátok, helló!), nagyon tetszett neki; a keselyű is, amikor megemlítettem neki, azonnal látni akarta a képet, videót...:)
No, utána még megkönnyebbülve beszélgettünk egy keveset Beával, most meg itt tartok.

2008.03.07. Péntek

Bocs mindenkitől, volt egy kis kimaradás, a szolgáltató valamit javított. Állítólag. Bár lehet, hogy többen megkönnyebbültetek...:)

Ha otthon dolgoznék valami állami cégnek, most felsóhajtanék: végre. Persze itt legfejebb hétvégén lazább egy kicsit a dolgog, de megállás, na az nincs. Végső soron van ennek egyfajta előnye, mégpedig az, hogy maguk a munkanapok sem olyan megterhelőek, ami nem jelenti azt, hogy nem fárasztóak, csak éppen senki se szól rád, ha pihensz egy kicsit. Mindenki csinálja a dolgát, mert másképp nem megy a szekér. Na igen, magáncég. Magasabb szintű tudatosságot várnak el, ami szerintem jót tesz a munkához való hozzáálásomnak. Az eddigi munkamorálommal sem volt igazán gond akkor se, amikor esetleg lehetett volna vele, de ma sokkal, de sokkal hatékonyabb vagyok. Na ezért (is) jó az ilyen munka. Ezután igazándiból minden tötyögésnek hat. Na jó, a privát munkáimat mindíg nagy elánnal csináltam, de mostmár beosztani is megtanulom:). Reggel némileg korábban keltem, így sikerült a családdal szót, meg képet váltani, ami mérhetelenül jól esett. Ahogy a kiscsaj kavart a négykézláb a padlón, meg-megállt, űcsörgött egy kicsit, továbbhaladt..Igazán ügyes kis manó:). Dancó meg Dancó. Önálló kategória az a kölök:). Bea elmondta, hogy valamelyik éjszaka, amikor Maja felsírt, átkiabált neki, hogy „Tedd a szájába a cumit!” Dörzsölt egy fickó.
Utána reggeli, aztán Valerij kitalálta, hogy neki megint kell panorámafotó, én meg nem ellnekeztem. Legalább egy kis mozgás is belekerült a napi tenivalóim közé, komolyan, mindennap mennék legalább 3-4 órát szívesen, de ha nem kell...Egyenlőre:). Kint körbefotóztam az egyre növekvő kitermelési gödröt, lassan egy kissebb tó lesz a helyén. A talajvízzel nem lehet viccelni...Főleg, hogy a Bafi 25 méterre van tőle. Az esős évszak alatt ez az egész víz alatt lesz...Körbe is mértem, biztos, ami biztos. Jókorát nőtt két nap alatt. Aztán ki a fúrásokhoz, Pasisi nagy örömmel fogadott bennünket. Valerij konzekvensen le akarja cserélni egy másik geológusra, nade ez az ő dolga. Nekem szimpatikus az öreg. Utána vissza a táborba. Én nekiláttam a méréseket feldolgozni, meg a panorámákat legyártani az öregnek, azzal elvacakoltam egy ideig. Aztán bejött Harold, hogy megtudakolja, hogy mikor megyünk. Hová, kérdeztem. Hát Valerij azt mondta, hogy átmegyünk a Bafin a túloldalra, hogy ott csinálunk valamit. Szerinte kocsival kéne menjünk, végülis az egyik Toyota LandCruiser fel van készítve. Ahol átmentünk legutóbb, minden probléma nélkül át kell menjen. Harold nagy buzgalmában még némi követ is akart oda hordatni, de végül Valerij lebeszélte. Az egészből nem lett semmi, a délután további részében a Junior által már megint pihenőidőben hozott koordináták feldolgozását kellett végeznem, nomeg gyártottam Valerijnek egy pár kvázi3D-s meg 3D-s modellt. Meg összepakoltam neki a panorámákat egybe, nomeg a napi kötelező térképadagot is legyártottam az aktuális adatokkal. Aztán mindenképp tovább akartam lépni a 3D cuccal, és vagy három órán át toltam, különösebb erednény nélkül. Azaz eredmény volt, csak milyen...Na mindegy.
Aztán felkaptam egy pár leírást és a tegnap ismertetett módszerrel igyekeztem némi tudást csempészni a fejembe. Lassan, de megy:) Georgie röhögésére keltem fel, aki jót mulatott azon, hogy a mellkasomon egy halom papírral alszok:). Azaz már nem. Megnéztünk félig meddig a Super14 rögbibajnokság Bulls-Lions meccsét.(A Bulls nyert 31-17-re úgy, hogy egy embert kiállítottak tőlük durvaságért...Rögbimeccsen. Durvaságért. Képzelhetitek. Egyébként egész jó sport...) Aztán barbecue, vettem fel pár videót Dancónak róla... Aztán, mivel Georgie jövő héten megy, de végleg, ha az erkölcsijét, illetve annak megfelelőjét egy húsz évvel ezelőtti ittas vezetéssel elfogadják, akkor irány Angola, ami vagy 2000 kilométerrel délebbre van, neki minden szempontból jobb. Nekem így már annyira nem jön be, de ha visszajelez, hogy van lehetőség...Azt mondja, hogy a szerződés igazándiból semmit nem jelent, tehát felbontható gond nélkül. Legföljebb pénzt veszít az ember, mást nem. Aztán mentem beszélni Beával, és szembesültem vele, hogy Dancó beszélni akart volna velem egy jó órája...Hát ezt lekéstem...Jót beszélgettünk az asszonnyal tervezgetjük, hogy hová magyünk nyaralni, ha hazamentem...
Na, jóccakát.

2008.03.06. Csütörtök

Ez a rendezkedések napja volt, különösebb kiemelkedő esemény nélkül. Reggel már megint Harolddal egyeztettem dolgokat. Felmerült, hogy az USA-ban jóval olcsóbbak a számtech eszközök, mint otthon Magyarországon, erre felajánlotta, hogy ha kell valami, hoz:) Nyilván nem egy 140 kilós A/0-ás plotterre gondolt:)...De pl az 500Gb-os külső vinyó 250 dolcsi, ami valljuk meg nem rossz ár. Főleg, hogy gyakorlatilag a ingzsebbe rakható, mert igen könnyű és vékony. Na, majd meglátjuk, nyilván nem ez az elsődleges. De mint lehetőség, tetszik.
Aztán Bea közölte a nagy hírt, hogy Maja mászik, méghozzá az eddig experimentális, inkább hátra és oldalra, mint előre módszer helyett a klasszikus előrefelé módon!
Alig várom, hogy lássam...
Utána az asztalomon heverő nagy adag fúrási naplót vettem kezelésbe. Ti is unjátok már? Én is kissé. Mindegy, amíg megfizetik:P
Aztán persze Valerij, hogy kapjam össze magam, meghogy GPS, meg kamera, meg panorámafotó. Úgy látszik, hogy egyre inkább fotós vagyok itt, mintsem GIS technikus. Kis is mentünk, na, fotózni nem fotóztam, mert megítélésem szerint nem volt mit, viszont mértem, mint a gép. Kissé szürreálisan hatott, ahogy az előtérben a fúróval épp mintáznak, míg a háttérben egy régebbi kitermelési gödörben féltucatnyian mossák az aranyat... A folyón, ami száz méternyire volt tőlünk keletre, meg búvárkodva hozták fel a mosnivaló homokot a folyó aljáról, na itt már volt benzines szivattyú is. Pont ezen a környéken látott Rupert néhány napja egy krokodilt...
No, vissza a táborba. Valerij el Koiduba, nekem kiadta az ukázt, az ebédből vigyek Pasisinek, nosza. Ebéd, Rupertet megkértem, hogy vigyen ki, elvégre ő meg ezért van itt fizetve:), ahogy mentünk kifelé, egy pillanatra elvétette az elágazást, aztán megállt, elkezdett volna visszafelé tolatni, de megállt. Mögöttünk épp lefordult az elágazásba egy bazi nagy Jeep Commander, meg két Toyota LandCruiser terepjárók(csak a nem autófüggők kedvéért). Bámultak is bennünket, mi is őket, az utolsóban ült egy napszemüveges csaj, na az nagyon bámulta Rupertet:). Elkeztünk röhögni erősen, kiadtam az utasítást: utána komám, ha meg akarod fogni:) Nos, nem kaptuk el őket, mert ők valszeg a kanadai cég tulajdonosai, látogatói, mittudomén lehettek, mi meg mentünk a magunk útján. Mindenesetre jó móka volt.:P
Kaja oda, nagy az öröm:), egyeztetés, vissza.
Elővettem egy pár leírást, és bevetettem magam a konténerbe, azzal a nem tikolt szándékkal, hogy többníire alfa, vagy béta állapotban fogom tanulmányozni ezeket. Az vesse rám az első követ, aki szerint egyszerű 37 fokban dolgozni. A kantin két klímája nem bírta a kiképzést...A konténeré egy fokkal jobban. Szóval olvasgatás közben szépen el is ájultam, egy óra múlva vissza a géphez. Rupert ült a gépnél, nyilván nem hajtottam el a fenébe. Feltűnt, hogy minden progim be van zárva, de úgyis mentettem...Aztán Georgie kérdezte, hogy nem-e lettem ideges az áramszünet miatt. Megsúgtam neki, hogy észre se vettem:) Na, ezen jót röhögött...
Aztán amikor odajutottam a géphez először véltottam egy pár szót Beával, majd utána Ecseri kollégával, nomeg Noival az unokatesómmal(csövi:P), akit épp Dubai-ba küld a cége. Szegényke:) Kívéncsi vagyok, hogy milyen...
Utána rendezgettem az adatokat, ami nem jó, mert oly kevéssé produktív, hogy azt már nehéz elmondani, értsd nincs igazán láttatja, csak egyszerűbb gyorsabb tőle a munka...Aztán birkóztam egyet a 3D modellekkel, na ez legalább izzasztja az agyat...
Utána vacsora, hát...különféle párolt zöldségek, meg tészta, meg valami húsos szósz, nameg persze rizs...A szósz már az elején kiesett, maradt a rizs, meg a zöldségek. Nagyszerű, bár nem mintha gond volna, hogy egy kis vegás cuccal töltöttem a bendőmet...
Utána rohanás, zuhany, vissza, beszélgetés Beával, támogatgatjuk egymást...:) Nem egyszerű itt lenni úgy, hogy otthon is kéne legyek...Mindegy, ez az ára sajna, attól nem lesz jobb, ha nyavajgok...:)
Mivel ma Riyan meg Hannes hazamentek három hétre, kissé halkabb hely lett a kantin...:)
Na, holnap.

2008.03.05. Szerda

Viszonylag jó éjszaka, egy elfogadható nappal: kell ennél több?
No igen...
Adatmasszírozással indult a nap, meg Harolddal; utóbbi kérdeztem, hogy mi a helyzet az internettel, nos nem meglepő, nem tudott választ adni. Tippeket igen, hogy mikor jobb a vonal, node az édeskevés. Azt magamtól is kitaláltam, hogy mikor jó...Újra jeleztem, hogy az ágy nem jó, Adamhoz irányított, aki mély együttérzéssel közölte, hogy nem csak nekem rossz a matracom, majd mindenkié az, szóval noszogtassam a főnököket, hogy vegyenek újat...Mintha én valami szakszervezet volnék, aki hatással lehet a vezetésre...Másrészt valóban úgy tűnt, hogy átérzi a problémámat. Aztán jött, ki is? Valami érdekes nevű fazon, még sose láttam...ez az! Valerij!
Vegyem a fényképezőt, GPS-t, bakancsot, meg egyebeket, és menjünk. A szokásos, de ma sikerült betömni a száját...Előtte azért reggeli, ugye két bögre tejes teával. Igen, erősen részoktam, igen finomnak találom, szinte már fura, ha arra gondolok, hogy citromosan... Tudom, idegenszívű hazaáruló vagyok, de ez van:):P
Aztán kint fényképezgettem, a panorámák nagyon tetszenek Valerijnek, így csináltam kettőt. Mielőtt elindultunk, Jaques, az egyik búr, egy tartózkodónak tűnő(legalábbi irányomban kissé kimértnek tűnő) kölcsönadta a 9 megapixeles Fuji gépét, szó szerint rámtukmálta, hogy nyugodtan használjam, hátha jobb lesz,mint az enyém. Tulajdonképpen már tegnap este előhozakodott vele, szóval úgy tűnik kezdenek a kemény fickók is respektálni...Ryian, meg ők azok...Profi katonák voltak, ahogy hallottam...Az itt elég csúnya dolgokat jelent...
No, szóval azt is vittem magammal, úgy néztem ki, mint egy karácsonyfa: két fényképező, GPS, fényképezőgép tokok...
Aztán kint amit kellet felmértem, jöttünk vissza. Adatbevitel. Közben elméleti alapon elgondolkodtam, hogy a 3D modellezés közben mi milyen problémát jelent. Felmerült egy-két ötlet, nosza, adjunk neki. Elég jó erdemény jött ki, amit meg is mutattam Valerijnek, aki ránézett a képernyőre és csak annyit mondott, "save it", azaz "mentsd el" és le is ült, hogy megvárja. Mivel a monitoromra még mindíg nem tért vissza a piros szín, így elég nehéz megfelelő színt kiválasztani, hogy jól látható legyen minden. A nyomtatáskor elég érdekes színek jöttek ki...aztán összahoztam. Körülbelül fél órát beszélgettünk a különböző interpolálási módszerek előnyeiről, hátrányairól, végül megegyeztünk, hogy amit választottam, az ebben az esetben a leg valóságközelebbi eredményt nyújtja.
Utána is kezdtem nézni, hogy mik a matematikai alapjai ennek a típusú interpolálásnak. Amúgy krígelés a neve, gondolom mindenki nagyon megkönnyebbült, hogy ezt megtudta:)
Erre van egy másik program is, ami Valerijnek meg is van, és ide is adta:) Na azon is kidolgoztam a dolgot, de...Egyálatalán nem vagytok erre kíváncsiak, mi?
No jó. Lesz egy másik blog is. Nem rendszeres időközönként frissített, és nem arról fog szólni, hogy én itt mit művelek, hanem az érdeklődésembe tartozó tudományágakkal, így lesz óceonográfia, GIS, csillagászat, glodális környezeti problémák, és ehhez hasonlók. Címe még nincs, még dolgozok a koncepción, meg úgy általában próbálom kikerekíteni a dolgot magamban. Oda is várok mindenkit szeretettel:) Majd szólok:)
Szóval ezzel el is jutottunk az ebédig, sőt gyakorlatilag már egy óra is elmúlt. A délelőtt színvonalát az is emelte, hogy Beával is váltottam egy pár szót.
Ebéd, Junior hozta az új fúrások helyeit, na lesz munka délután is...Lett is, mert Valerij elémrakott egy nagy adag fúrási naplót, amit eddig még nem is láttam...Persze még küszködtem egy kicsit a saját terepi méréseimmel is, így szépen eltelt az idő. Valami fura oknál fogva ma barbecue volt a vacsi már megint:) És jó volt, nagyon, most nem rácson, hanem lapon sütötték a húsokat, mondhatom, nagyon jó volt...Ezen a héten nem lehet panasz a kajára...annyira...
Aztán Attilával megvitattuk a kígyókérdést:) és megegyeztünk, hogy vannak itt mindenféle mérges, meg annyira nem mérges kígyók...
Aztán Beával sok mindent...
Na mára itt avége.

2008.03.04. Kedd

Hmm.
Ritka jó egy éjszaka volt, gondolhatjátok. Mire Valerij-től megszabadultam ugyebár fél egy körül volt, aztán már nyilván túl voltam a holtponton, csak forgolódtam. Az égy se segített, elég kényelmetlen. Reggel – ahhoz képest nem is keltem későn, hét előtt pár perccel, rögtön összefutottam Harolddal, és el is mondtam neki az ággyal kapcsolatos aggályaimat, megértőnek mutatkozott, na majd megnézzük hol végez a hatékonysági versenyben.
Aztán nekiestem a Valerij féle 3D modellezési feladatnak, SketchUp és társai, nem mondom, jó móka, de még van mit csiszolni a technikámon...:)
A délelőtt gyorsan eltelt emiatt, és közben még néhány elmaradásomat is sikerült felszámolnom. Georgie jelezte, hogy akar valamit és a segítségemet kéri, később, ha nem lesz itt senki...Hmm, titokszagot fogtam, összeesküvés, sötétben villanó bankkátyák, árulások és rejtélyek!
Igazam lett. Először is épp a Google Earth-öt bűvöltem, amikor megjelent újra, na az levette a lábáról, aztán megjelent Rupert is, ő meg megmutatta, hogy hol lakik...Nem kellett volna...”Ide járunk szörfözni, itt van az osztrigatelep, és itt lakok, háromszáz méterre a parttól...” Valami nagyon szép környék, még így felülnézetből is; meg is mondtam Rupertnek, hogy kicsit irigy vagyok...
Ebéd, már nem emlékszem, aztán mikor leültem volna pihenni egy kicsit, mert olyan fáradt voltam, hogy a szemem alig bírtam nyitvatartani, na akkor megjelent Junior, hogy hozta a mai fúrások koordinátáit. Hurrá.
Közben kaptam egy emailt Steve-től, aki érdeklődött a hogylétem felől(kiderült, hogy korábban pap volt, ez ám az életút!)
Aztán jött Georgie, az ő dolgával. Egy levelet kellett összehozni, amit egy másik vállalatnak küldött, hogy elfogadja az ajánlatukat. Áprilistól kezd. No. Igen durva feltételekkel, Angolában. Egy évben 14 hónap fizu, mindössze 6500 usd havonta...Meg is kérdezte, hogy protezsáljon-e be:) Mondom, jó fej:) Egyenlőre semmit se mondtam:)
Igazándiból szép, meg jó is, csakhogy a család nélkül...Angola meg nem feltétlen az a helyszín, ahová kivinném a családot.
Persze ez még finoman képlékeny dolog, de egyáltalán nem cél, hogy úgy mondjam...
No, közben Csige Úrral is megváltottuk a világot, meg a számítógépe hangkártyáját:)
És akkor...
Egy helyi arc a "csapos", egyszer csak felpattan, és kimenekül, közben kiabálja, hogy "snake, snake" Feltételeztem, hogy nem a VoiVod nevű istenkirály csapat énekeséről van szó, úgyhogy odaugrottam.
Egy ujjnyi vastag, hatvan centi körüli csupazöld kis kígyó volt. A hosszan elkeskenyedő farok rögtön elárulta, hogy nem mérges fajta. Szépen előbújt és emelgette a fejét, kifejezetten jól nézett ki...Le is fotóztam, megy a humyo-ra felfele:) Alex meg agyon akarta ütni egy lapáttal, mire én szépen leállítottam, hogy nem kell a balhé, nem mérges. Harold zajt csapott, aki zöld meg kimenekült, fel a fára.
Igazándiból az első közelebbi találkozás valami különlegesebbel.
Erről jut eszembe. Harold reggel meséli, hogy az éjszak bemászott az ágyába egy kígyó. Hajnal háromkor. Majdnem infarktust kapott, nem is csoda...Alapvetően az ő konténere elég alaposan le van szigetelve, szóval marad a kérdés, hogy hogy jutott be oda?:)
Valszeg én se örülnék:)
Aztán beszámolt róla, hogy a környéken már látott zöld és fekete mambát, királykobrát, és korallkígyót. Nos, ezek eléggé előkelő helyet foglalnak el a halálos mérgű kígyók listáján.
Nyugi, van ellenméreg a táborban:)
Nem keresem én a bajt:)
Aztán délutánra egy komolyabbnak kinéző vihar jött, de csak ilyesztgetett, én meg közbe Georgie-t tanítottam a gép kezelésére, megfrissítettük a dolgait, már korábban kérte. Utána a webkamerának hála bámultam egy kicsit a feleségem és a gyermekeim:) Sőt, még beszéltünk is pár szót.
Utána még szórakoztam egy kicsit az adatainkkal, olyan 3D-ket kap holnap szegény Valerij, hogy kettéáll a füle.
Mivel ragadt legfele a szemem, már alig vártam, hogy Beával beszéljek. Az feldob egy kicsit. Nagyon:). Jót is beszélgettünk...
Utána már csak ezt fejezem be.
Ui.: Pí, igen, jöhet! Köszi, neked is Anti Bá!:P Jöhet a többi!