2008.03.09. Vasárnap

No, elértünk abba a stádiumba, hogy kissé összefolynak a napok, de ez jó, mert telik az idő, szépen, lassan...
Reggel beszélgettem a csipetcsapattal:), Dancónak nagyon tetszettek a keselyűs képek és a videó is. Hát igen, ilyen nem sokat látni vadon odahaza. Legalább ad valami különlegességet. Úgy nézték meg, hogy én néztem őket...Hát, nagyon aranyos, okos egy kölök:) A kiscsaj meg egy vadóc:) Meg akarta rágni a nagytesó fülét, amiből jó öt perces folyamatos nevetés lett, még a kicsi is kacagott...
Aztán Valerij és Harold beszélgetésébe kapcsolódtam be, bár ez inkább csak Val agymenése volt. Kiderült, hogy Harold talpcsontja eltörött, szóval lehet, hogy nemsokára ő is megy haza...Elnéptelenedik a tábor:) Ami meg is történt szépen lassan, főleg, hogy reggeli után, kilenc körül karbantartás miatt leállították a fő generátort. Jaques meg is jegyezte, hogy a csend arany...Valóban, teljesen fura volt a folyamatos zúgás nélkül...Beszélgettünk egy keveset, aztán összeraktam egy kicsit az íróasztalomat, mert az erőltetett menet nem tesz jót a rendnek.:) A táborból szépen lassan elszivárogtak, ki ide, ki oda, ebédre jóformán már csak hárman-négyen voltunk, meg a helyi munkaerő. Az ebéd előtt engedélyeztem magamnak egy kis pihenőt, aztán gyerünk. A kaja nem volt rossz. Rizs volt benne:)
Aztán egy kis beszélgetésbe keveredtem Beával, amit Valerij utasítása szakított meg, miszerint neki most azonnal kell egy csomó térkép, nem várhat egy másodpercet se. Ez most nem érintett jól...De megcsináltam. A képek 3 órán keresztül hevertek érintetlenül a laptopján, oda se bagózott, illetve nem tudom, hogy hol volt az öreg, az őszinteség kedvéért tegyük hozzá nem is érdekel.
Talán nem tisztességes így köpködni, de ez van. Vannak időszakok, amikor lehet tőle tanulni, de amikor megindul az agya és üvölt, csak ülök, és hallgatom, meg bólogatok. Nem küldöm el magamban sem a fenébe, mert érzem, hogy sok tudás van benne, amit átvehetek, de a körítés akkor se kell tetszen.
Példa: megnézi a térképeket és ordítva közli, úgy, hogy már mindenki itt van, hogy ez egy "bullshit". Na, elszakadt a cérna. Valszeg nem sokan láttatok még magamból kikelni, most sem tartott sokáig, pár pillanat, de magmondtam neki, hogy szerintem mi a "bullshit". Persze ő a kiskakas a szemétdombon, szóval még üvöltözött egy darabig az után is, hogy én már rég otthagytam. Majd ő csinál térképet, meglátom. Na, csinált is, ami szerinte "közel áll a valósághoz". Azt hiszi, hogy fanatikusan bele vagyok zuhanva a GPS mérésekbe, és azt hiszem, hogy az a valóság. Mintha nem tudnám, hogy ez csak eszköz, komolyan.
Leginkább akkor tudom felhúzni magam, ha hülyének néznek, nameg főleg, ha ezen a módon. Nem lehetetlen engem felidegesíteni, csakhogy nem felejtek. Sajna súlyos monomániába szenved, azt hiszi, hogy csak ő ért mindenhez, csak ő tud mindent, mindenki más hülye.
Na, mindegy.
Sokkal érdekesebb volt, ahol Georgie járt ma, mert elmentek valamilyen vízeséshez, ami nagyon jól nézett ki, holnap, ha sikerült lenyúlnom a képeket, akkor meg tudjátok nézni. Persze nem a vízesés volt a cél, valami üzleti út, de ez mindegy.
Aztán este Segítettem Georgie-nak a braani-nál(barbecue:)), csirke volt, Adam már előre bepácolta, nagyon király volt, fokhagymás, borsos, finom. Imádnátok. Egy kicsit sikerült némi ropogósabb réteget is létrehozni rajta(khm...), de mindenkinek ízlett és át is sült. Nekem Georgie adott két darabot, de az majdnem egy csirke volt maga. Én meg megettem. Nem kellett volna...Aztán Beával beszélgettem egy kicsit, tervezgetünk, tervezgetünk:) Utána meg Georgie-t okítottam a számítástechnika rejtelmeire. Na ez jó kis angol nyelvlecke volt...Kb. másfél órán át csak beszéltem, az ülöltő zene, és az üvöltöző Valerij miatt(:)) szintén üvöltözve:)
Gyakorlás, gyakorlás...Alakul a dolog:) Aztán Georgie-nak elfáradt az agya:), tudjátok, bát tanítottam az egyetemen, nem vagyok egy jó előadó...Bár ez változhat:) Végülis vagytok egy páran, akik olvassátok az ömlengéseimet:)
Szóval biztos nehéz volt Georgie-nak is, de nekem jó gyakorlás volt, jöttek elő a szavak szépen lassan...
Nos, nagyjából itt tartunk...
Ja, igen. A jól sikerült keselyűfotó után lehetséges, hogy a "tudományos" blogom neve "Keselyűröpte" lesz. Véleményeket a kommentzónába kérek...
Miért ez a név? A keselyű dögöt eszik - én is, egyébiránt, de ami a lényeges, valószínűleg olyan dolgokkal fogok foglalkozni, amelyek bizonyos szempontból már lerágott csontnak számítanak, és ami még ennél is fontosabb, megpróbálom az adott jelenség esemény alapjait megérteni, addig cincálni, amíg apró, önmagában érthető részekre nem bomlik. A keselyű repül - próbálom más szempontokból is, mintegy felülről megközelíteni a problémát, vagy jelenséget/eseményt.
A keselyű sokat magyaráz:), na azt én is fogok. A saját megértésem kedvéért. Mert úgy érzem ez az egyetlen módja...
A keselyű szép és okos, kedves:)