Bocs mindenkitől, volt egy kis kimaradás, a szolgáltató valamit javított. Állítólag. Bár lehet, hogy többen megkönnyebbültetek...:)
Ha otthon dolgoznék valami állami cégnek, most felsóhajtanék: végre. Persze itt legfejebb hétvégén lazább egy kicsit a dolgog, de megállás, na az nincs. Végső soron van ennek egyfajta előnye, mégpedig az, hogy maguk a munkanapok sem olyan megterhelőek, ami nem jelenti azt, hogy nem fárasztóak, csak éppen senki se szól rád, ha pihensz egy kicsit. Mindenki csinálja a dolgát, mert másképp nem megy a szekér. Na igen, magáncég. Magasabb szintű tudatosságot várnak el, ami szerintem jót tesz a munkához való hozzáálásomnak. Az eddigi munkamorálommal sem volt igazán gond akkor se, amikor esetleg lehetett volna vele, de ma sokkal, de sokkal hatékonyabb vagyok. Na ezért (is) jó az ilyen munka. Ezután igazándiból minden tötyögésnek hat. Na jó, a privát munkáimat mindíg nagy elánnal csináltam, de mostmár beosztani is megtanulom:). Reggel némileg korábban keltem, így sikerült a családdal szót, meg képet váltani, ami mérhetelenül jól esett. Ahogy a kiscsaj kavart a négykézláb a padlón, meg-megállt, űcsörgött egy kicsit, továbbhaladt..Igazán ügyes kis manó:). Dancó meg Dancó. Önálló kategória az a kölök:). Bea elmondta, hogy valamelyik éjszaka, amikor Maja felsírt, átkiabált neki, hogy „Tedd a szájába a cumit!” Dörzsölt egy fickó.
Utána reggeli, aztán Valerij kitalálta, hogy neki megint kell panorámafotó, én meg nem ellnekeztem. Legalább egy kis mozgás is belekerült a napi tenivalóim közé, komolyan, mindennap mennék legalább 3-4 órát szívesen, de ha nem kell...Egyenlőre:). Kint körbefotóztam az egyre növekvő kitermelési gödröt, lassan egy kissebb tó lesz a helyén. A talajvízzel nem lehet viccelni...Főleg, hogy a Bafi 25 méterre van tőle. Az esős évszak alatt ez az egész víz alatt lesz...Körbe is mértem, biztos, ami biztos. Jókorát nőtt két nap alatt. Aztán ki a fúrásokhoz, Pasisi nagy örömmel fogadott bennünket. Valerij konzekvensen le akarja cserélni egy másik geológusra, nade ez az ő dolga. Nekem szimpatikus az öreg. Utána vissza a táborba. Én nekiláttam a méréseket feldolgozni, meg a panorámákat legyártani az öregnek, azzal elvacakoltam egy ideig. Aztán bejött Harold, hogy megtudakolja, hogy mikor megyünk. Hová, kérdeztem. Hát Valerij azt mondta, hogy átmegyünk a Bafin a túloldalra, hogy ott csinálunk valamit. Szerinte kocsival kéne menjünk, végülis az egyik Toyota LandCruiser fel van készítve. Ahol átmentünk legutóbb, minden probléma nélkül át kell menjen. Harold nagy buzgalmában még némi követ is akart oda hordatni, de végül Valerij lebeszélte. Az egészből nem lett semmi, a délután további részében a Junior által már megint pihenőidőben hozott koordináták feldolgozását kellett végeznem, nomeg gyártottam Valerijnek egy pár kvázi3D-s meg 3D-s modellt. Meg összepakoltam neki a panorámákat egybe, nomeg a napi kötelező térképadagot is legyártottam az aktuális adatokkal. Aztán mindenképp tovább akartam lépni a 3D cuccal, és vagy három órán át toltam, különösebb erednény nélkül. Azaz eredmény volt, csak milyen...Na mindegy.
Aztán felkaptam egy pár leírást és a tegnap ismertetett módszerrel igyekeztem némi tudást csempészni a fejembe. Lassan, de megy:) Georgie röhögésére keltem fel, aki jót mulatott azon, hogy a mellkasomon egy halom papírral alszok:). Azaz már nem. Megnéztünk félig meddig a Super14 rögbibajnokság Bulls-Lions meccsét.(A Bulls nyert 31-17-re úgy, hogy egy embert kiállítottak tőlük durvaságért...Rögbimeccsen. Durvaságért. Képzelhetitek. Egyébként egész jó sport...) Aztán barbecue, vettem fel pár videót Dancónak róla... Aztán, mivel Georgie jövő héten megy, de végleg, ha az erkölcsijét, illetve annak megfelelőjét egy húsz évvel ezelőtti ittas vezetéssel elfogadják, akkor irány Angola, ami vagy 2000 kilométerrel délebbre van, neki minden szempontból jobb. Nekem így már annyira nem jön be, de ha visszajelez, hogy van lehetőség...Azt mondja, hogy a szerződés igazándiból semmit nem jelent, tehát felbontható gond nélkül. Legföljebb pénzt veszít az ember, mást nem. Aztán mentem beszélni Beával, és szembesültem vele, hogy Dancó beszélni akart volna velem egy jó órája...Hát ezt lekéstem...Jót beszélgettünk az asszonnyal tervezgetjük, hogy hová magyünk nyaralni, ha hazamentem...
Na, jóccakát.
Ha otthon dolgoznék valami állami cégnek, most felsóhajtanék: végre. Persze itt legfejebb hétvégén lazább egy kicsit a dolgog, de megállás, na az nincs. Végső soron van ennek egyfajta előnye, mégpedig az, hogy maguk a munkanapok sem olyan megterhelőek, ami nem jelenti azt, hogy nem fárasztóak, csak éppen senki se szól rád, ha pihensz egy kicsit. Mindenki csinálja a dolgát, mert másképp nem megy a szekér. Na igen, magáncég. Magasabb szintű tudatosságot várnak el, ami szerintem jót tesz a munkához való hozzáálásomnak. Az eddigi munkamorálommal sem volt igazán gond akkor se, amikor esetleg lehetett volna vele, de ma sokkal, de sokkal hatékonyabb vagyok. Na ezért (is) jó az ilyen munka. Ezután igazándiból minden tötyögésnek hat. Na jó, a privát munkáimat mindíg nagy elánnal csináltam, de mostmár beosztani is megtanulom:). Reggel némileg korábban keltem, így sikerült a családdal szót, meg képet váltani, ami mérhetelenül jól esett. Ahogy a kiscsaj kavart a négykézláb a padlón, meg-megállt, űcsörgött egy kicsit, továbbhaladt..Igazán ügyes kis manó:). Dancó meg Dancó. Önálló kategória az a kölök:). Bea elmondta, hogy valamelyik éjszaka, amikor Maja felsírt, átkiabált neki, hogy „Tedd a szájába a cumit!” Dörzsölt egy fickó.
Utána reggeli, aztán Valerij kitalálta, hogy neki megint kell panorámafotó, én meg nem ellnekeztem. Legalább egy kis mozgás is belekerült a napi tenivalóim közé, komolyan, mindennap mennék legalább 3-4 órát szívesen, de ha nem kell...Egyenlőre:). Kint körbefotóztam az egyre növekvő kitermelési gödröt, lassan egy kissebb tó lesz a helyén. A talajvízzel nem lehet viccelni...Főleg, hogy a Bafi 25 méterre van tőle. Az esős évszak alatt ez az egész víz alatt lesz...Körbe is mértem, biztos, ami biztos. Jókorát nőtt két nap alatt. Aztán ki a fúrásokhoz, Pasisi nagy örömmel fogadott bennünket. Valerij konzekvensen le akarja cserélni egy másik geológusra, nade ez az ő dolga. Nekem szimpatikus az öreg. Utána vissza a táborba. Én nekiláttam a méréseket feldolgozni, meg a panorámákat legyártani az öregnek, azzal elvacakoltam egy ideig. Aztán bejött Harold, hogy megtudakolja, hogy mikor megyünk. Hová, kérdeztem. Hát Valerij azt mondta, hogy átmegyünk a Bafin a túloldalra, hogy ott csinálunk valamit. Szerinte kocsival kéne menjünk, végülis az egyik Toyota LandCruiser fel van készítve. Ahol átmentünk legutóbb, minden probléma nélkül át kell menjen. Harold nagy buzgalmában még némi követ is akart oda hordatni, de végül Valerij lebeszélte. Az egészből nem lett semmi, a délután további részében a Junior által már megint pihenőidőben hozott koordináták feldolgozását kellett végeznem, nomeg gyártottam Valerijnek egy pár kvázi3D-s meg 3D-s modellt. Meg összepakoltam neki a panorámákat egybe, nomeg a napi kötelező térképadagot is legyártottam az aktuális adatokkal. Aztán mindenképp tovább akartam lépni a 3D cuccal, és vagy három órán át toltam, különösebb erednény nélkül. Azaz eredmény volt, csak milyen...Na mindegy.
Aztán felkaptam egy pár leírást és a tegnap ismertetett módszerrel igyekeztem némi tudást csempészni a fejembe. Lassan, de megy:) Georgie röhögésére keltem fel, aki jót mulatott azon, hogy a mellkasomon egy halom papírral alszok:). Azaz már nem. Megnéztünk félig meddig a Super14 rögbibajnokság Bulls-Lions meccsét.(A Bulls nyert 31-17-re úgy, hogy egy embert kiállítottak tőlük durvaságért...Rögbimeccsen. Durvaságért. Képzelhetitek. Egyébként egész jó sport...) Aztán barbecue, vettem fel pár videót Dancónak róla... Aztán, mivel Georgie jövő héten megy, de végleg, ha az erkölcsijét, illetve annak megfelelőjét egy húsz évvel ezelőtti ittas vezetéssel elfogadják, akkor irány Angola, ami vagy 2000 kilométerrel délebbre van, neki minden szempontból jobb. Nekem így már annyira nem jön be, de ha visszajelez, hogy van lehetőség...Azt mondja, hogy a szerződés igazándiból semmit nem jelent, tehát felbontható gond nélkül. Legföljebb pénzt veszít az ember, mást nem. Aztán mentem beszélni Beával, és szembesültem vele, hogy Dancó beszélni akart volna velem egy jó órája...Hát ezt lekéstem...Jót beszélgettünk az asszonnyal tervezgetjük, hogy hová magyünk nyaralni, ha hazamentem...
Na, jóccakát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése