Szombat
MINDEN KEDVES NŐI OLVASÓMNAK BOLDOG NŐK NAPJÁT KÍVÁNOK!
(utólag, tudom...)
Egy szokványos, 35 fok körüli napnak indult. Az is lett, ami a hőmérséklete illeti... Az első kérdésem volt Haroldhoz, hogy mi a helyzet az internettel..Na,neki is hiányzott, de sokat nem tudott, valami karbantartásról beszélt, meg hogy egy óra múlva majd már jó lesz. Nem lett. Aztán kiderült, hogy benne van az is a pakliban, hogy az egyik középnagy főnök nem fizette ki az előfizetési díjat. Nos, hogy ezt olvassátok, meg az előzőt, kiderülhetett, hogy azért annyira nem nagy a baj. A sebesség nem nőtt, cserébe legalább van. Már ezt is megtanultam értékelni...
Aztán feltűnt, hogy Harold sántít. Rákérdeztem, kiment sétálni a folyópartra, ahol belelépett valamibe. „Ennyire hegyes volt az a dolog?” – kérdeztem, „Nem, a cipőm elég olcsó, rossz minőségű...” csak néztem. Ennek a fickónak minden jel szerint van egy-két milliója, dollárban, és olcsó a cipője? Aztán kiderült a turpisság...Idefelé jövet eltűnt mindkét csomagja, benne az összes ruhájával...Itt vásárolt magának, itt meg ilyeneket lehet kapni...Nyilván azért nem rázta úgy meg a dolog,mint engem rázott volna meg...
No,miközben beszélgettünk, feltűnt, hogy egy közeli pálmán biza keselyűk üldögélnek, nosza, gépet fel, ki, csináltam is Dancónak egy videót, meg egy jó, és néhány elég gyenge képet... Majd lassan felmennek.
Utána Valerijjel a szokásos körút odakint, semmi különös, vissza a táborba, mérésfeldolgozás és társai egy-két órán át...
Aztán észrevettem, hogy Valerij nagyon készül valahová. Káromkodva közölte, hogy ja, Small Bakidu, megyünk ezerrel, merthogy ott nekünk most fel kell mérni a kitermelési gödröket, mert...Mindegy. Sikerült két órán át készülnie. Olyan feladat, amit kb fél óra alatt magam is simán megoldok egyedül. Négyen mentünk. Small Bakidu azért small, azaz kicsi, mert összevissza 6 házból áll, amúgy afrikai módra, azaz semmi tégla, még tartós lenne, persze ez kissé erős és igazságatalan is volt...No, mindegy. A hely jelen pillanatban még egy másik cég területe, szóval engedély,meg egy kormányfelügyelő kellett volna hozzá. Az engedély megvolt beszélve, az említett képviselő meg nem jött, csak két óra múlva. Egy ház mellett álltunk meg, mögötte a mangófa árnyékában hűsölve vártuk a fickót. Aztán kitalálták, hogy Pasisi kísérője, mivel fekete, ha elrejti a GPS-t, meg a csizmát papucsra cseréli, besurranhat. Így is lett. Én is mentem volna, csak mivel kissé fehér vagyok:), ezért nehezebben tudtam volna rejtőzködni álcaruha, meg egyéb kamuflázsok nélkül...
Elindultak, mi meg várakoztunk, ahogy kell, a helyiekkel beszélgettünk, Valerij meg a gyerekekkel szórakozott, akik nagyon élvezték, hogy az öreg hülyéskedik velük. Aztán körbefényképeztem mindent, amit csak tudtam, épp el akartam rakni a gépet, amikor észrevettük, hogy apró, száraz ágak hullanak a fáról, nem sok, egy-kettő, de azok nem a széltől.
Felnézek, négy méterrel a fejem felett egy megerősítetten zöld mamba tekergőzött az ágak között... Kicsi, méter körüli volt és ránk se hederített, csak elkígyózott odafent. Pár fotót csináltam, de egy se lett jó...Éppen látható, de nem igazán nagyon jók a képek.
No. Ez volt a második kígyós találkozás, és még mindíg megvagyok...Egész ügyes vagyok, ugye?:P
Aztán jött a röhej. Asszisztens(Junior amúgy a neve neki) vissza, nekiindulunk,mondván a körmányképviselő úgyse jön már. Nyílván abban a pillanatban megjelent...És semmit se segített. Bejutni bejutottunk, de nem negedett mérni, és öt perc múlva már zavart is el bennünket, a korábbi írásos megegyezés ellenére...No. Később kiderült,hogy a héten kapott egy vadiúj Toyota LandCruisert a rivális cégtől...Nem is kell ezt tovább magyarázni...
Hazafelé úton megálltunk egy helyen, ahol Pasisi vett két, sárgászöld, nagyméretű, 2 kiló körüli gyümölcsöt, amiről kiderült, hogy papaja. Az egyiket nekem adta...Ja, igen. Itt ez a friss, 2 kilós papaja 2000 leone, azaz kb 100 jó magyar forint...Otthon meg ha van is, vánnyadt és iszonyatosan drága...No,mivel ugye a Bintumani-ban már volt vele dolgom, kissé óvatosabban közelítettem hozzá, de az itteni monodiéta megtette a hatását...Kellemes, valahol a sárgadinnye és a szőlő metszetében van az íze, felejtsétek el a cukrozott lében ázó izét, az ennek csak halvány mása...Jonathan, a konyhás srác volt olyan kedves, megmutatta belülről is, jól mutat, puha, ovális-gömb alakú, kissé áttetsző magvakkal. Anyu, Misi, sajna nem tudok belőle vinni, mert nem maradna belőle semmi, mire hazaérnék, és üvegház kéne, hogy fel lehessen nevelni...De ha kell, szóljatok Beának, ő továbbítja a kívánságlistát...:)
Aztán egy kicsit beszélgettem Georgie-val, és nelkiláttam a mérések feldolgozásához, miután Valerij kést keresett, amikor azt mondtam, hogy szombat este hatkor már annyira nem akarom ezt csinálni:) Mikor nem talált kést, odadatam azt, amit Bandi bácsitól, Bea kerestapukájától kaptam...Ezt már ő se bírta ki röhögés nélkül...
Alapvetően nekem kicsivel később, úgy tíz percre rá lett jó kedvem, amikor Harold újraindította az amúgy számomra hozzáférhetetlen szervert és rendejött a netkapcsolatunk...Azonnal Messenger, igen...Bea, Dancó...Először csak írásban, a vacsi után már képben-hangban is:) Addigra kissé világbajnoki teljesítménnyel feldolgoztam az ottani méréseket is.
Dancónak van egy új könyve, amit "Gergő bácsiéktól" kapott(ha esetleg olvassátok, helló!), nagyon tetszett neki; a keselyű is, amikor megemlítettem neki, azonnal látni akarta a képet, videót...:)
No, utána még megkönnyebbülve beszélgettünk egy keveset Beával, most meg itt tartok.
MINDEN KEDVES NŐI OLVASÓMNAK BOLDOG NŐK NAPJÁT KÍVÁNOK!
(utólag, tudom...)
Egy szokványos, 35 fok körüli napnak indult. Az is lett, ami a hőmérséklete illeti... Az első kérdésem volt Haroldhoz, hogy mi a helyzet az internettel..Na,neki is hiányzott, de sokat nem tudott, valami karbantartásról beszélt, meg hogy egy óra múlva majd már jó lesz. Nem lett. Aztán kiderült, hogy benne van az is a pakliban, hogy az egyik középnagy főnök nem fizette ki az előfizetési díjat. Nos, hogy ezt olvassátok, meg az előzőt, kiderülhetett, hogy azért annyira nem nagy a baj. A sebesség nem nőtt, cserébe legalább van. Már ezt is megtanultam értékelni...
Aztán feltűnt, hogy Harold sántít. Rákérdeztem, kiment sétálni a folyópartra, ahol belelépett valamibe. „Ennyire hegyes volt az a dolog?” – kérdeztem, „Nem, a cipőm elég olcsó, rossz minőségű...” csak néztem. Ennek a fickónak minden jel szerint van egy-két milliója, dollárban, és olcsó a cipője? Aztán kiderült a turpisság...Idefelé jövet eltűnt mindkét csomagja, benne az összes ruhájával...Itt vásárolt magának, itt meg ilyeneket lehet kapni...Nyilván azért nem rázta úgy meg a dolog,mint engem rázott volna meg...
No,miközben beszélgettünk, feltűnt, hogy egy közeli pálmán biza keselyűk üldögélnek, nosza, gépet fel, ki, csináltam is Dancónak egy videót, meg egy jó, és néhány elég gyenge képet... Majd lassan felmennek.
Utána Valerijjel a szokásos körút odakint, semmi különös, vissza a táborba, mérésfeldolgozás és társai egy-két órán át...
Aztán észrevettem, hogy Valerij nagyon készül valahová. Káromkodva közölte, hogy ja, Small Bakidu, megyünk ezerrel, merthogy ott nekünk most fel kell mérni a kitermelési gödröket, mert...Mindegy. Sikerült két órán át készülnie. Olyan feladat, amit kb fél óra alatt magam is simán megoldok egyedül. Négyen mentünk. Small Bakidu azért small, azaz kicsi, mert összevissza 6 házból áll, amúgy afrikai módra, azaz semmi tégla, még tartós lenne, persze ez kissé erős és igazságatalan is volt...No, mindegy. A hely jelen pillanatban még egy másik cég területe, szóval engedély,meg egy kormányfelügyelő kellett volna hozzá. Az engedély megvolt beszélve, az említett képviselő meg nem jött, csak két óra múlva. Egy ház mellett álltunk meg, mögötte a mangófa árnyékában hűsölve vártuk a fickót. Aztán kitalálták, hogy Pasisi kísérője, mivel fekete, ha elrejti a GPS-t, meg a csizmát papucsra cseréli, besurranhat. Így is lett. Én is mentem volna, csak mivel kissé fehér vagyok:), ezért nehezebben tudtam volna rejtőzködni álcaruha, meg egyéb kamuflázsok nélkül...
Elindultak, mi meg várakoztunk, ahogy kell, a helyiekkel beszélgettünk, Valerij meg a gyerekekkel szórakozott, akik nagyon élvezték, hogy az öreg hülyéskedik velük. Aztán körbefényképeztem mindent, amit csak tudtam, épp el akartam rakni a gépet, amikor észrevettük, hogy apró, száraz ágak hullanak a fáról, nem sok, egy-kettő, de azok nem a széltől.
Felnézek, négy méterrel a fejem felett egy megerősítetten zöld mamba tekergőzött az ágak között... Kicsi, méter körüli volt és ránk se hederített, csak elkígyózott odafent. Pár fotót csináltam, de egy se lett jó...Éppen látható, de nem igazán nagyon jók a képek.
No. Ez volt a második kígyós találkozás, és még mindíg megvagyok...Egész ügyes vagyok, ugye?:P
Aztán jött a röhej. Asszisztens(Junior amúgy a neve neki) vissza, nekiindulunk,mondván a körmányképviselő úgyse jön már. Nyílván abban a pillanatban megjelent...És semmit se segített. Bejutni bejutottunk, de nem negedett mérni, és öt perc múlva már zavart is el bennünket, a korábbi írásos megegyezés ellenére...No. Később kiderült,hogy a héten kapott egy vadiúj Toyota LandCruisert a rivális cégtől...Nem is kell ezt tovább magyarázni...
Hazafelé úton megálltunk egy helyen, ahol Pasisi vett két, sárgászöld, nagyméretű, 2 kiló körüli gyümölcsöt, amiről kiderült, hogy papaja. Az egyiket nekem adta...Ja, igen. Itt ez a friss, 2 kilós papaja 2000 leone, azaz kb 100 jó magyar forint...Otthon meg ha van is, vánnyadt és iszonyatosan drága...No,mivel ugye a Bintumani-ban már volt vele dolgom, kissé óvatosabban közelítettem hozzá, de az itteni monodiéta megtette a hatását...Kellemes, valahol a sárgadinnye és a szőlő metszetében van az íze, felejtsétek el a cukrozott lében ázó izét, az ennek csak halvány mása...Jonathan, a konyhás srác volt olyan kedves, megmutatta belülről is, jól mutat, puha, ovális-gömb alakú, kissé áttetsző magvakkal. Anyu, Misi, sajna nem tudok belőle vinni, mert nem maradna belőle semmi, mire hazaérnék, és üvegház kéne, hogy fel lehessen nevelni...De ha kell, szóljatok Beának, ő továbbítja a kívánságlistát...:)
Aztán egy kicsit beszélgettem Georgie-val, és nelkiláttam a mérések feldolgozásához, miután Valerij kést keresett, amikor azt mondtam, hogy szombat este hatkor már annyira nem akarom ezt csinálni:) Mikor nem talált kést, odadatam azt, amit Bandi bácsitól, Bea kerestapukájától kaptam...Ezt már ő se bírta ki röhögés nélkül...
Alapvetően nekem kicsivel később, úgy tíz percre rá lett jó kedvem, amikor Harold újraindította az amúgy számomra hozzáférhetetlen szervert és rendejött a netkapcsolatunk...Azonnal Messenger, igen...Bea, Dancó...Először csak írásban, a vacsi után már képben-hangban is:) Addigra kissé világbajnoki teljesítménnyel feldolgoztam az ottani méréseket is.
Dancónak van egy új könyve, amit "Gergő bácsiéktól" kapott(ha esetleg olvassátok, helló!), nagyon tetszett neki; a keselyű is, amikor megemlítettem neki, azonnal látni akarta a képet, videót...:)
No, utána még megkönnyebbülve beszélgettünk egy keveset Beával, most meg itt tartok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése