2008.12.30-31. Egy nappal Szilveszter előtt és Egy nappal Újév előtt

Valami rettenetes vicces gyerek vagyok ezzel a cimmel, mi? Nem baj. Mert megérdemlitek:) No, most az elején azzal kezdeném, hogy nem találtam meg Ecseri kollega, Bereczki főhadnagy, meg Edem bácsi email cimét, emiatt őket itt külön kell köszöntsem az Új Év alkalmából, szóval szevasztok Boldog Új Évet.

Természetesen mindenkinek Boldog Új Évet kivánok, egészségben, mert az a legfontosabb, és egyébként is úgy, ahogy azt szeretnétek, hogy teljen.

Ami engem illet ehelyütt, a napok nagyon gyorsan telnek, amiért hálát adok mindennek, aminek csak lehet. Igy azért jobb,  mintha csak vánszorognának a napok. Egy nappal Szilveszter előtt, azzal szórakoztattam kedves beosztottaimat, hogy amikor üritettük a rázóasztalokat és persze beszálltam, ahogy eddig is, szapultam magam, hogy ma nagyon lassú vagyok, valahogy nem megy a munka. Az asztalon álló fickó a lapáttal a kezében nem tudott válaszolni, mert nem kapott levegőt . két ok miatt. Egyrészt úgy el volt fáradva, mint még lehet, hogy soha. Másrészt olyan "lassú" tempót diktáltam, hogy az egész üritést, az eddig átlagos másfél óráról kb egy óra tiz-tizenöt percre zsugoritottam. :)

Az egyik fickó mondta is, hogy pihenjek már, de tényleg:)

Mondtam, majd este:P

Szóval ez jó volt. 

Utána az aranyra várakozás nem annyira. Négy órán át vártunk, és nem kaptunk vizet, szóval a végén otthagytunk mindent.

Egy érdekes közjáték azért volt. 

Ha nem tudom magam lekötni, dobolok, mert olyan nincs, hogy valami nem dob:) A nem volt vizhez hozzá kell fűzni, hogy az aranyat mosó asszonyoknak sem volt, ők is csak ültek és várták, hogy legyen, meg nekem panaszkodtak - azt hiszsik, valami nagyfőnök vagyok:)

Na, szóval ültem egy műanyag csövön, és ütöttem a szokásos kis ütődött ritmusaimat. Néha be-beugrott a 23.-i, ööö, "buli", meg az, hogy mindennek ugyanaz volt a ritmusa - nosza, játszottam egy kicsit azzal is, beleszőttem, persze valami rettenetes tört ritmussal házasitottam.

A szeme sarkából láttam, hogy az asszonyok felállnak. Ennek nem tulajdonitottam jelentőséget, szórakoztattam magam tovább.

Egyszerre árnyék vetült rám. A kalapálást nem megszakitva felpillantottam és a trópusi naptól aurába vont alakra pillnatottam. Az egyik aranymosó volt.

Mondott valamit.

Ránéztem az egyik munkásomra, "Fordits" vakkantottam, és persze ezzel el is csesztem a ritmust, de ravasz módon úgy tettem, mintha direkt csináltam volna.

"Azt mondta, hogy ha tovább dobolok, akkor táncolni fognak".

Na, itt ejettem el a ritmus nehezen felkapott fonalát:D

Ja, abbahagytam a dobolást, magyarázkodtam egy kicsit, és közben arra gondoltam:

"Hogy a bánatban mozogtatok volna erre a nagyjából kilenc tizenhetedre?!"

SOSE TUDJUK MEG:)

Zsuga Tóni elmélete szeint nagyjából kificamodott lábakkal, hörögve, ahogy kell:)

No, ezek után Szilveszter napja egy kicsit eltért ettől, főleg mert orrba szájba köszöntgettük egymást, boldogújéveztünk, meg minden. Legtöbb esetben megjegyeztem, hogy oké, új év, de azon kivül, hogy a nyolcas helyére egy kilencest irunk, mi fog változni? A mai is munkanap nekünk, és a holnapi is az lesz. Igen, Újév napján is toljuk az ipart, nehogymár. Ha Karácsony is, akkor Újév is.

Ilyen ez a karvalytőke, mondhatnánk, illetve ilyeneket főleg Edem szokott mondani:P

Szóval az Újév előtti nap:) nem sok érdekességet hozott, ami azt illeti munka-munka-munka volt dögivel. 

Mit is mondhatnék zárásképpen.

Évzárásképpen.

Családom életében, persze az enyémben is ez volt az eddigi legfontosabb? év, talán nem, de a legfurcsább mindenképp. Sokat nem kell magyarázni, miért. Mit kellet feladni azért, hogy normálisan el tudjam tartani a családot, hogy nem kelljen abba szélmalomharcba, ami otthon megélhetési munka cimén folyik, beleragadjak. Nem volt könnyű döntés, de aki bele-beleolvasgatott a blogba eddig, feltűnhetett, hogy sokat kinlódok emiatt. 

Ez persze sokáig nem mehet tovább, de mit csináljunk, ha nincs máshol munkalehetőség és még otthon sem kapkodnak az ember után ezzel a tapaszatalattal a háta mögött sem?

A külföldi munkákat hagyjuk is: nem veszik számitásba az embert, ha kelet-európai. Ezzel a céggel óriási szerencsém volt, mert a rengeteg kelet-európai kötődésének következtében be mertek vállani egy ilyen rizikós munkaerőt, mint én - csak remélni tudom, hogy nem bánták meg. Oké, ez túlzott álszerénység. Tudom, hogy nem bánták meg.

Ez meg túlzott magabiztosság:)

A lényeg: a közeljövőt sem látom tisztán - munka szempontjából - , emiatt nehéz jósolni, mi lesz 2009-ben. Az első három hónap még biztosan itt.

A többit meglátjuk.

Viszlát jövőre:) 

2008.12.29. Hétfő

Ma megint az arany volt teritéken. Csak viszonyitásképpen: általában 12-re végzünk vele. Ekkor nem vacakolunk higanyos elegyitéssel, hanem csak a szokásos módon.

Ma: szerencsére reggel megint tudtam a családdal kommunikálni, ami egyrészt gyógyir rájuk éhező lelkemre, másrészt megadta a kellő kezdőlökést. 

Kellett is.

Richard eléggé rossz hangulatban volt, aminek követekeztében ma kirúgott tiz embert:), szóval igy álltunk neki a dolognak. A tegnap esti cuccot átfuttattuk a rázóasztalokon, ami nem volt jó, mert a higany-arany kombó túl nehéz, aminek következtében nemcsak egy helyre ment, hanem mind a három fázisba. Tehát magyarul adtunk egy pofont a szarnak. Utána az asszonyokat betanitani, hogy hogy kell ezt a rázóserpenyővel tisztitani. Nem volt gyerekjáték... Évszázados beidegződések ellen dolgozni nem egyszerű, mégis gyorsan adaptálódtak. A végső koncentrátumot Richard rázózta végig, mintegy másfél óra görnyedés, alig birt kiegyenesedni utána. Nem is beszélve arról, hogy lehet számolgatni, hogy kb 5 dl higany milyen súlyú. Megsúgom, valamivel több, mint hét kiló. Nem erre készül az ember, amikor megemeli a reggeli teásbögréjének megfelelő méretű poharat... Az a plusz kb  150 gram arany már fel sem tűnik:P

Merhogy hiába szűrtük le, valószinüleg a használt textil nem volt elég sűrű, ami azt jelenti, hogy van egy pohár aranyos higanyunk. Hurrá. Ja igen, Higany+Arany. Kikezdi az aranygyűrűt. Ostoba módon belenyúltam jobb kézzel, le is mattult a gyűrűm egy része. Még az volt a szerencse, hogy időben észbekaptam... No, erről ennyi, mert amikor ki akartuk nyerni azt a kicsit, amit sikerült összeszedni, kiderült, hogy nincs gáz, nem tudunk alágyújtani, azaz ma már megint nem tudjuk befejezni. Hurráhangulat.

Le is ültünk Richarddal, mindez négy óra után nem sokkal. Dél helyett. 

Megegyeztünk, hogy ez nem jó módszer ide. Adtam neki egy kétperces paradicsomlevest, mert nem volt más ebéd(maradvány), csak fűszeres máj. Még én is csak immel-ámmal, de az ő gyomra meg nem is birja. 

Rákérdeztem: miért Sierra Leone? Braziliában van egy csomó bánya, és én láttam is jártamban-keltemben a neten vezetői szintű braziliai munkákat. Ő meg azt hitte, hogy nincs ilyen... Megmutattam.:)

Na, lehet, hogy eltávolitom a főnököt? Hehe:P

Este még egy kicsit beszélgettem a családdal - sikerült megint, Maja NAGYON hangos kiscsaj, dobálja a puszit, ha kérem, meg integet, de az "apa" még nem megy tisztán:)

De legalább jó az estém...

2008.12.28. Vasárnap

Vasárnap a világ civilzált felén elvileg a pihenés ideje, no, azért itt is többnyire, ha nem is azoknak, akik ennél a cégnél dolgoznak, mint szakértők... Van ebben valami jó is, persze, az ebmert lefoglalják, mindig van mit tenni, ami azért jó. De azt azért nem vártam volna, hogy vasárnap fogok új dolgokat tanulni...Estefelé Richard kitalálta, hogy megtanitja nekem az arany feldolgozását. A koncentrátumtól egészen az aranyrudak öntéséig. Ez jó móka lesz, legalábbis szerintem. Hányan tudják elmondani, hogy ezt a folyamatot meg tudják csinálni?

Szóval aranyat fogok tisztitani, feldolgozni, és aranyrudakat fogok önteni, fél és negyed kilós, illetve 10 és 5 dkg-os kiszerelésekben:)

Mig annak a lehetősége, hogy a DMS-t igazgassam, nem igazán dob fel, ebben van valami, ami tetszik.

Pl nem veszélytelen, de csak a saját marhaságod keverhet veszélybe - higannyal dolgozunk, feketére festett fal mellett - a gőze fehér, szóval ha kiszabadul, azonnal meglátszik, vagyis lehet menni kifelé gyorsan.

Ez tetszik:)

A napot este még az is feldobta, hogy tudtam a családdal beszélni, na ez ritka vendég volt Karácsonykor, merthogy nem is volt, szóval nagyon jól esett. Maja végig sikitozta a beszélgetést, meg puszit dobált:) Dancónak meg kezd a hócipője tele lenni azzal, hogy nem vagyok otthon...Sajna még van hátra majd két hónap.

Node. 

Tisztára aranyos leszek, mire hazamegyek:) 

2008.12.26-27. Péntek-Szombat

Lassan kikerültünk a Karácsony fogságából:) A pénteki nap annyira nem volt szikványos, hogy nem vettem észre, hogy péntek van, de igazándiból felidézni sem tudom, hogy történt volna bármi izgalmas. Már igy is túl sok szót pazaroltam rá:) 

A szombati napot is szokványosként lehet definiálni, leszámitva, hogy napok óta először beszéltem Beával élőszóban, nem pedig gépelgetve. Nem is vacakoltunk, beszéltünk vagy egy órát.:) Mondjuk utána már Daniel Chen számára kellett csináljak egy pár dolgot, aminek köszönhetően sikerült úgy odaérni a géphez, hogy pont nem tudtunk többet beszélni.

Munka szempontjából a legjobb rész az volt, hogy az adatbázis megvalósitásában rájöttem valamire, ami végre közelebb vitt ahhoz, ami a fejemben kering. Még a végén sikerül olyanra megcsinálni, amilyenre szeretném. Hiába, ezt se lehet csak elméletben, de azért jó követni az elméleti lépéseket, úgy esélyesebb, hogy valami használható jön össze.

Este még csaptunk egy kört Richarddal a bánya körül, és kiderült, hogy vasárnap nem kell fárasszam magam az üritéssel, mert a generátor problémája miatt nem tudták beinditani.

Ja, igen, annyi megjegyzés még, hogy ma volt Jaques születésnapja, úgyhogy a csapat nagy része, hmmm, jól érezte magát. :)

No, munkára fel.

2008.12.25. Csütörtök, Karácsony

Alapvetően ugyan az, mint máskor: reggel munka, újfent, aztán mennénk az aranyért, ami meg kincs ami nincs, mert a DMS nem működött szerda éjszaka. Azaz nem volt anyag a cetrifugákba, azaz nem kellett érte menni. Hurrá. 

Szóval a nap leginkább az adatbázis masszirozásával telt, jó ez, mert gyűlik a tapasztalat. csak valahonnan kedvet is kéne hozzá szerezni:P

Apró meglepetésekben volt részünk Karácsony alkalmából: a műholdas szolgáltató kikapcsolta a TV szolgáltatást, mert nem fizettek. Szóval nem tudnak szegény emberek TV-zni. Én meg nem szoktam, szóval engem annyira nem érint, Richard már egy párszor megpróbált rámtukmálni egyet, merthogy neki kettő van, de nem kell. Nem érzem hiányát.

Estefelé egy érdekes dolog történt, odajön hozzám egy arc, hogy valaki beszélni akar velem Bagbema-ba, de hogy ki nem birtam kihámozni a szavaiból. Hát a felügyelők, akik ott vannak a jig üritésekor, meg az arany tisztitásakor, meghivtak egy kicsit beszélgetni. Első eset, hogy egy helyi lakos házába bementem. Döngölt padló, könnyűszerkezet:), szóval érezhetően nem szempont a szigetelés. Este nyolc volt, szal sötét, sokat nem láttam, persze bent volt egy napelemes(!) lámpa, az egész hely egy kicsit anyai nagymamámék régi vályogházára emlékeztetett. Szóval beszélgettünk egy kicsit, meg mondogattuk, hogy Boldog Karácsonyt, elmondták, hog ymennyire kedvelnek, mert normálisan viszonyulok a helyiekhez, meg hogy épp ezért dolgoznak a kezem alatt lévők keményebben, mintha más lenne ott. 

Kezdek népszerű lenni itt.

A kocsihoz kimenni is nehézségbe került, mert sokan voltak, meglapogattak(nem tűnt el a zsebemből semmi:P), sőt, valaki nyomott egy csókot a kezemre is, ami egy kicsit már azért túlzás kategória, de abban a biztos tudatban tehette, hogy mivel sötét volt úgyse ismerem fel holnap, hogy rákérdezzek, hogy ennek mi értelme volt?!

Szóval vissza a táborba, a csütörtöki folyóparti buliba nem is mentem el, próbáltam volna dolgozni, nem ment.

Ami a kinosabb, hogy az alvás se...Péntekre virradólag két órát, ha sikerült aludni, és akkor is olyanokat álmodtam, hogy örülök, hogy nem tudom felidézni.

Csütörtök este volt még egy érdekes momentum: Richard és felesége. Mary-Saluma folyton cikiz, meg szivatni próbál, ma azonban egy rossz szava nem volt hozzám, mint kiderült, az ex-férje nem hagyta, hogy a fiával Wallacy-val beszéljen. Karácsony este. Szóval ki volt akadva szegény, ami nem csoda, de épp akkor sikerült összehozniuk a dolgot, amikor ott voltam, szóval volt megkönnyebbülés. Legalábbis neki. Richard eléggé ki van akadva a helyre, a vezetésre, a szervezésre, meg mindenre. És ami a kemény: azt mondta, hogy bár nem szokott, de nekem adni fog egy referencialevelet, ami nagyon jól fog jönni munkakereséskor otthon. 

Nem kértem, sőt a témát se én hoztam fel.

Apró megjegyzés: az aktuális munkaadó NEM szokott ilyeneket mondani. Az ilyet kérni kell, amikor felmondasz, és ha szerencséd van, akkor kapsz.

Tényleg gondolkodom, hogy a nyárra meghivom hozzánk egy hétre:)

2008.12.24. Szerda, Karácsony előestéje

Boldog Karácsonyt Mindenkinek, szeretetteljes, békés ünnepeket!

Mindenki megérdemli.

Igen, ezt a bejegyzést már persze 25.-én irom, szóval ime az első Karácsony, amit nem a családdal töltök, és még csak nem is Európában, hanem az emberiség szülőhazájában, Afrikában. Hát igen. Ünnep ide, ünnep oda, a szerdai nap voltak történések, családdal, munkával kapcsolatosak:

- Nem indul jól a nap: Dancót vinni kell a fülorrgégére, ahol kideritik, hogy tüszős mandulagyulladása és középfülgyulladása van. Szerencsére nem kell a kis fickó fülét felszúrni, célzott antibiotikum és erős lázcsillapitó megoldja a dolgot. Bea nagyszerűen oldja meg a dolgokat.

- A kemény munka gyümölcseként találok egy 3.7 karátos gyémántot a koncentrátumban. Megjegyzés: Ha a földön találnám, az enyém lenne. 

- Az aranykoncentrátum már nem ilyen jó, és a centrifugák se mennek, viz sincs. Összeszervezem a dolgokat, majd amikor beindul a viz, két centrifugából majdnem teljesen kimossa a koncentrátumot. Mentsük a menthetőt, megmondom az aranymosó asszonyoknak, hogy ott keresgéljék, elvégre tőlük meg felvásároljuk. Már ők is kezdik ismerni a nevem.

Ami nekik Geogre:) Egyszerűen nem tudnak a "zs" betűvel megbirkózni:) 

Mire a centrifukákat megoldjuk, úgy nézek ki, mint aki tévedésből ruhában zuhanyozott, nagyjából negyven liter viz ömlött rám.

- Igen kevés arany gyűlt össze, de azért nem siránkozunk. Mivel a 23.-i népünnepélyen találkoztam a koncentrátumot tisztitó két hölggyel - persze le is kellett fotózzam őket - meg akartam mutatni nekik a képeket. Bennfelejtettem a kulcsom az irodában, Ishmael meg bezárta csont nélkül. Aztán elment Efrivel valahova. Megérkeztek az aranymosó nők is a pénzükért. Jófejségemet bizonyitandó, lefényképeztem őket, mert időközben megjött Ishmael, persze Efristül, szóval mehetett a pénzosztás. Jót szórakoztak rajta, amikor megnézték a monitoron a képeket. 

- Végre tudtam beszélni a családdal, ami nagyon jól esett - a reggeli csak amolyan gépelgetős eszmecsere volt, és nem csak térben, hanem időben is széthúzódva. Hallottam, ahogy örömködnek az ajándékoknak a csöppek. 

- Beával is tudtam végre egy normálisat beszélni. Az utóbbi napok kommunikációs mizériáit figyelembe véve ez egy kiemelt jelentőségű esemény volt.

- Este Richard bezavart a kantinba "Mégiscsak Karácsony előestéje van!" felkiáltással. Szégyen, nem szégyen, a következő dolgokat tettem: beszélgettem a munkatársakkal, röhögtünk, szivattuk egymást, nameg ittunk. Ja, többes számban. Az én bűnöm: fél deci konyak, egy deci krémlikőr, meg nagyjából egy-másfél deci brandy-martini némi kólával lazitva. Persze röhögtek rajtam, mint a fene, mert megjegyeztem, hogy most azért nem állok fel, mert szerintem nem tudnék egyenesen elmenni az ajtóig. 

Egy jó kimenete volt a dolognak - nem az ivásnak - annak, hogy beszélgettünk: Richard azt mondta, hogy akármi is van, nem szabad ezen a helyen eltölteni két évnél többet. Hát, nem is fogok. Még annyit se, valószinüleg. Pedig az eddigi munkahelyeimen nagyjából mindenütt két éveket húztam le - már szerződéssel, mert az egyetemen azért többet, de ez most nem lényeg. 

Aztán 10 körül mentem aludni.

Kellemes Karácsonyt Mindenkinek.

2008.12.21-23. - Vasárnap-Kedd

A munka részéről inkább nem beszélnék: az ugyan az volt, épp ezért nehéz ezekről a napokról bármit irni. Reggel kelek, ha szerencsés vagyok, akkor tudok beszélni a családdal, akik most többet járnak a fejemben, még a szokásosnál is, mivel előbb Maja volt lázas, igaz az oltástól, most pedig Dancó az, aki napok óta küzd a lázzal, állitólag mandulagyulladása van. Nehéz, illetve még nehezebb ilyenkor a munkára koncentrálni...Ugye a karácsony is a nyakunkon, ami most inkább teher, de ezt hagyjuk. 

Szóval a munkarésze semmi. Két emlitésre méltó dolog történt az elmúlt napokban: 

- Beszélgettem egy jót Richarddal, aki kedves feleségével karöltve le akart itatni. Oké, elfogadtam az italt - valamit összeöntögetett, valszeg narancsos vodka volt, meg ki tudja mi - de végül nem sikerült a gonosz tervük, mert szinjózan maradtam.:) Megbeszéltük, hogy mennyire szivás most, hogy nem azt kell csináljuk, amihez értünk, hanem teljesen más dolgokat. Eléggé kinos, hogy még ő is...

- 23.-án este Fenima(nem Femina, ahogy többeknek mondtam korábban), szóval Fenimában volt az Annual Progress Award, ami gyk egy buli, némi "legjobb munkás" dijkiosztóval egybekötve. Ishmaellel mentem, az új IT fickóval, és bár erősen mondogatta, hogy 9 előtt nem érdemes rá se gondolni, csak odamentünk 8-ra, azaz a meghirdetett kezdésre. Na, ja, 9 után indult be az élet. Kell nekem okoskodni. Nem mintha addig nem történt volna semmi - az összes gyerek, aki a környéken bandázott, körbevett, megfogták a kezem, meg kiabálták, hogy "fehér ember" - ja magyarul:)(angolul, nyilván), aztán az egyik munkásunk húzott egy demarkációs vonalat, és nem engedte át őket rajta. Aranyosak voltak, na. Szóval egy kicsit később beindult a buli, senkit se kellett noszogtatni, hogy táncoljon - én nem táncoltam - viszont legalább negyven emberrel fotózkodtam, nem csak a munkásainkkal, hanem akinek csak az eszébe jutott, elmart egy fotóst - mászkált ott vagy három - meg a célszemélyt, akivel egy fotón szerepelni óhajtott - ez esetben engem - és hajrá. 

Aminek nagyon örültem, hogy nem akaszkodtak a "könnyű csajok" rám, bár ez erősen köszönhető volt annak is, hogy testőröket alkalmaztam - Junior és Ishmael:)

Nem maradtam sokáig, 11-kor csörgött a pizsama, mentem is.

Mondjuk nagyon rosszul aludtam, de ez egy másik kérdés.

2008.12.19-20. Péntek-Szombat

A napok telnek-múlnak. Mindjárt négy hete vagyok itt. Most repül az idő. Ez jó. Előbb-utóbb csak eljön az ideje a hazamenetelnek.:)

A pénteki nap nem volt különösebben emlékezetes, igazándiból csak annyi történt, hogy Piian és Coenie hazamentek - a mákos banda, és ezt ők is tudják:). Piszmogtam egy kicsit a gáton történő fúrásokkal, meg megterveztem az új adatbázis alapjait. Sok egyéb itt nem történt.

Azon kivül, hogy figyelmeztettek, hogy az üzemben üritéskor a helyiek megjelölöik valahogy a zsákokat, és a DMS-be átszállitáskor ledobják, hogy aztán otthon kiszedjék a gyémántot. Furcsállottam, de tudomásul vettem.

Szóval mostmár a DMS-hez is el kell kisérni a cuccot, egészen mig bele nem kerül a zárt osztályozó rendszebe. Ott már nem tudják piszkálni.

Jó.

Szombat.

Üritjük a jig-et, persze besegitek, de figyelek, nem vettem észre semmilyen "titkos" kommunikációt, ha eltekintünk a krio nyelvű karattyolástól, de abból se volt sok. Olyan oramot diktáltam, hogy mindenki könnyezett, nem örömében. A végén a zsákadogatók mondták is, hogy nagyon gyorsak vagyunk - másfél szakasszal később kezdtünk és egy szakasszal előbb fejeztük be az üritést, mint a másik csoport - kezd is respektem lenni.

El az aranyért:), aztán rohanás vissza, mert ugye kisérgetni kell ezeket a jóembereket, nehogy kivegyék a zsákbúl a zgyémánt.

Igy is lett.

Aztán, mert a DMS megunta a rengeteg zaklatást, és leállt pihenni, várni kellett. Délre meg is voltunk. Visszamentem a táborba, Ishmael  - most épp egy irodában vagyok ezzel a korábban IT, most épp logisztikus, meg könyvelő munkakörben villogó helyi arccal, -  szóval Ishmael közölte, hogy Efri vár.

Nos, egy nyomozásba csöppentem bele. Az egyik arc - pont az én munkásaim közül - állitólag eltett egy követ, miközben üritettük a rázóasztalokat. 

Öten vallották ugyan azt, hogy ezt látták. 

A fickó persze tagadta. 

Hatalmas izgalmak, meg mittomén, de szemebsités nem volt, ámbátor odakint állitólag nagyon kiabáltak a többiek vele. Mindegy, nekem mennem kellett a tisztitott aranyért, szóval lekéstem az előadás végét:)

Szóval ilyenek is vannak:)

Este, volt egy megbeszélés, utána mondta Efri, hogy Daniel Chen azt mondta, hogy rúgja ki a fickót. Nem tette meg, csak áthelyezte. Igy jobb is. Nekem ez az egész egy kicsit fura volt.

Inkább az az érdekes, hogy kikértem Pasisi véleményét az új adatbázis szerkezetéről, ő meg azt mondta, hogy igen jó lesz - persze nem technikailag, mert ahhoz nem ért, de én se a geológiához, úgyhogy szükség volt néhány dolgoban rá, hogy elmagyarázza, hogy mi micsoda.

Még szöszölni kell egy kicsit az aAccess-el, de nem lesz gond menni fog.

Lehet, hogy már holnap:)

No, esek is neki.

2008.12.16-18. Kedd-Csütörtök

No, ez a terv egy kissé nevetségessé vált. Nem a részünkről, mi komoly munkát fektettünk bele. De kiderült, hogy a főnökök csak néhány volumetrikus adatra voltak kiváncsiak - nagyjából arra, amit 10 perc alatt összedobtam Richardnak.

Nem, nem volt iszonyúan kiakadva, dehogy. az előző éjszakát végigdolgozta a semmiért. Csakúgy, mint Pasisi, meg mint én is. Nem mondanám, hogy felesleges volt, mert simán rámutatott a a rendszerem gyengeségeire a fealadat - de azért vannak határai a dolognak. A jó része az az, hogy átdolgozom a rendszert:)

Kedden visszetért közénk Daniel Chen is. Ki is találta, hogy annak érdekében, hogy legyen valami referencia-információ a mérésekkel kapcsolatban, kiküldi a fúrócsapatot a kettes gátra fúrni. Szerinte simán meg lehet csinálni 10 fúrást egy nap. Ezzel vittkoztam egy kicsit, de megegyeztünk, hogy kijelölöm a pontokat. Igy is tettem.

Közben egy csomó problémámat megoldottam. Reggel ugye menni kell az üzembe a kiüritést felügyelni. Beleuntam a nézelődésbe és magam is besegitettem.

A hatás fenomenális. Egy, nem unom magam kockássá. Kettő, az eddigi 3-3,5 óra helyett 1,5 alatt végzünk...Komoly különbség! nem sokkal 10 után már az aranykoncentrátummal jövök visszafelé a DMS-ből - ez a másik üzemegység - és a kedvem is jobb, meg annak ellenére, hogy másfél órán keresztül lapátolom a sódert(hehe, ilyen sóder kéne otthonra is, kézzel válogatnám át:P), azaz koncentrátumot, még jobban is érzem magam, nem fáradtabban.

Tegnap meg ma vicces volt, mert rájöttek, hogy relative gyorsan gépelek. Efri, meg Richard is megtalált, hogy ugyan már, ezt gépeljem be. Nem is sok, meg hamar is ment, Efri mondta is, hogy olyan gyorsan meg jól csinálom, mint a titkárnője.

Mondjuk ez egy kicsit erős volt nekem, node oda se neki.

Na, alvás, csörög a ööö, ágy.

2008.12.13-15. Szombat-Hétfő

Lehet, hogy azért egy kicsit meg kéne magam húzzam most...Sokat pörögtünk az utóbbi napokban a térképeim körül - főképpen a szonáros mérések körül. És kiderült, hogy a folyófeneket leszámitva egyik sem az, ami.

Na ez durva. Többek közt azért, mert Nissim körbeküldte a befektetőknek. Aztán amikor megkezdődött a kitermelés a kettes számú gát mögött is, kiderült, hogy biza vissza kell venni a dolgokból.

Tulajdonképpen nem hazudtam, mert odairtam minden térképre, hogy a mélyebb rétegek lehet, hogy nem azok, amik minket érdekelnek, szóval valamennyire láthatták - ha egyáltalán figyelembe vették,  - hogy a dolog bizonytalansági faktora nagyon nagy, főleg úgy, hogy nem volt terepi tapasztalat a dologról. 

No, emellé bejött, hogy 2 nap alatt csak dobjuk már össze a teljes jövő éves tervet. Ennyit nem vekengtem számokon, mióta vállalat-gazdaságtanból készitettük a tervet, noha azért annyit nem, mert hála az égnek, én most csak segéderő vagyok. Ettől függetlenül ontanom kellett az adatokat. Azt is tettem, és Richardot az őrületbe kergettem azzal, hogy kitaláltam, hogy súlyozni kell az átlagokat, meg hogy nem szabad egy bizonyos helynek akkora területet megadni, mert az már nem az, szóval kekec voltam, igaz főként magammal szemben. Persze jogosan, de ez most mindegy.

Megyek is, mert kezdődik a nap, irány az üzem.

2008.12.11-12. Csütörtök-Péntek

No, a kiakadásjelzőm kilengett, úgyhogy most egy kicsit hanyagolom a munkát. Az utóbbi két nap szorgalmas kinlódása betetőzött. A csütörtöki napon a szokásos(?) reggel-héttől-délig-szigorúan-nézek tipusú munkából kaptam izelitőt megint. Különösebb meghatottság nem keritett a hatalmába, leginkább azt mondhatnám, hogy unalmas, mint egy kutya segge. Az arany begyűjtése is a nyakamba lett verve, hurrá, ez olyan irtózatos intenziv munka, hogy majd' szétszakadok bele. Annyiból áll, hogy reggel, miután a mosóüzemet kiüritettük, azaz végignéztem, hogy kiüritik, utána bepattanunk egy pickupba és elviszünk három azaz 3 jól képzett helyi munkaerőt 7(!) zsák kiséretében 3(!) centrifugális készőrülékhez, amikből aztán ők nagy lelkesen kiszedik a koncentrátumot, készőrülékenként 2(!) zsákba. Az egyetlen valamirevaló dolog, hogy közben lehet nézni, hogy a helyi asszonyok hogy mossák az aranyat, a technikájuk elképesztő, mivel a végére 98%-os tisztaságú aranyport állitanak elő...Kemény.

Naszóval, koncentrátum zsákban, munkaerő gépjárműplatón, uzsgyi vissza. Szeparálóasztalok, rájuk döntik(csak finoman) a koncentrátumot, oszt sék it bébi, magyarán rázzad. A még inkább koncentrált koncentrátum utána két kedves helyi nőszemélyhez kerül, akik a szemétből kiszedik a zaranyat, becsomagolják egy darab papirba, én meg zsebrevágom, és hazajövök, azaz inkább odaadom Efrinek. 

Ja igen, találtam gyémánt. 0.7 karát hibátlan kis morzsa. Odaadtam Efrinek. Annyit nem ért az egész:) tegyük hozzá, hogy csütörtök-pénteken Toni összesen 5 követ talált az üzem üritése közben. Köztük egy majdnem hibátlan 3 karátos követ. Én meg be kell érjem 0.7 karáttal.

Hát hol itt az igazság???

No, szóval a pénteki nap abban külömbözött a csütörtökitől, hogy rosszabb volt, mert délután hivott Richard, hogy el kell készitsük a jövő évi tervet. Hurrá, mondom, akkor jó. 

Erre ő: "Két napunk van rá". 

Kicsit megcsiptem magam, hátha csak volt valami a teámban, és most valami rossz álomba csöppentem. 

Nem.

Utána azért bemutatkozott Mr Richard Crew és népi zenekara: először előhoztak egy elektromos izomstimulálót, amivel Richard a térdét kezeli, jópofa szerkezet, izomkontrakciókat okoz, állitható erőséggel. rárakták a jobb kezemre, karomra mind a négy jelkibocsájtót.

Aztán bekapcsolta. És elkezdte állitgatni.

Ja, érdekes...

Király...

Aha, tényleg jól megmozgat...

Fú, ez már kemény...

Kéremkaccsojjakimerröktönbesz...óh, köszi, hogykikapcsoltad.

A végére izzadtam, mint a ló, és érzem, hogy izomlázam lesz. Miért kinlódok a fekvőtámasz-felüléssel, nem tom. Rá a hasra, közepes erősség, 20 perc, holnap meg bepisálok, ha fel akarok ülni.:)

Utána kaptam brazil sajtos sütit, ami nagyjából úgy különbözik a helyi kajáktól, mint a gyertyaláng a szupernóvarobbanástól.

Mindegy. Vissza a kegyetlen valóságba. Terv:

Nekem kell megcsinálni a geológiai feltárási tervet is, nyilván Pasisi is ott lesz, de akkor is, már beszéltünk erről, én gyakorlatilag öntöttem az ötleteket, ő meg egyetértett.

Szal most csinálhatom.

Csinálom is.

2008.12.10. Szerda

Reggel apró félreértés, és kissé késtem a ürítésről, oda se neki. Ez a szokásos módon el is húzódott, de volt két említésre méltó esemény: Toni is megérkezett(egyébként maláriásan jött felügyelni), és már az elején nagy vigyorogva mutataj, hogy talált egy követ. Uszkve 2 karát körüli, ipari minőség. Csak így a koncentrátumban. Na, szóval ezért kell ott lenni és figyelni...Aztán amikor végeztünk, jött a szállítás, a zsákokat feladogatni a teherautóra. Nagy a szintkülönbség, legalább 5 ember kell csinálja, balesetek előfordulnak, egyik zsák kiesett az egyik muki kezéből. Mondtam, hogy hagyja, a végén összeszedjük. Én is besegítettem a munkába, adogattam a 10-15kg-os zsákokat felfel - nagyon unalmas csak bámulni kifelé a fejedből...Aztán amikor minden zsák fent volt, elkezdtük összeszedni a kihullott koncentrátumot. Na, abban is volt egy 0.7 karát körüli, de ez brill minőségű cucc volt... Épp megjelent Efri, úgyhogy a kezébe is nyomtam. Azért jött, mert mennem kellett Nissimnek térképet küldeni. Nagyon megkedvelték a térképeimet:) Utána Efrinek megint centire el kellett magyarázni a dolgokat, szerencsére ott vaolt Richard is, aki kiegészítette az én hiányos angol makogásomat. Ezután Efri elvitt, és megmutogatott mindent, amit szerintem már az elején meg kellett volna csináljanak - azaz mi honnan, hová és hogy működik. Efritől félnek, mint a tűztől, ezt láttam... Pedig ő itt elvileg egy könyvelő...
Na, délig elszórakoztunk ezzel. Észrevettem, hogy nagyon tetszik neki, hogy elküldöm neki is a térképeket. Nos, mivel csak egy plusz kattintás, miért ne. No, déltől meg...inkább hagyjuk. Mivel 4 órát aludtam összesen, mondjuk úgy, hogy nem voltam csúcsformában. Egyáltalán nem... Aztán mivel hatszor elment az áram - nagyjából egy óra alatt! - inkább úgy döntöttem, hogy nem fárasztom magam, lepihentem, hogy ne legyek ennyire zombi. Jól is esett, vagy két órát pihentem, egy tea, és az agyam is újraindult, szóval csináltam tovább a dolgom. Megint majdnem éjfélig. Nem tudom abbahagyni, ha látom, hogy van még mit csinálni, no...

2008.12.09. Kedd

Na, ez is egy szép nap volt...Szerencsére azért nem volt katasztrofális, sőt alapvetően jól indult, mert reggel tudtam látni és hallani a családot, ami sokat lendített a hangulatomon.
Aztán újra mehettem az üzemben a koncentrátum ürítését. Most azért, mert megígértem Augustnak. Ma ment haza, szóval a bokája se kívánta a dolgot, szóval nem csodálom, hogy siettetni akarta a dolgokat:)
Ez héttől kb tizenegyig tartott, akkor fogtam magam és jól megreggeliztem:) Jobb későn, mint soha. Aztán elpiszmogtam az adatok pakolászásával - biztonsági mentés mindenek felett. Majd jött Efri, hogy akkor megkapta a térképeket, nézzük már meg. Kinyomtattam. Ahogy kértem, segített kijavítani a magyarázószöveg nyelvtani hibáit - volt benne. Aztán az egész térképet átdolgoztam, biztos, ami biztos. És még csináltam kettőt, mert nehéz szívvel - mivel sejtettem, hogy mi jön - megjegyeztem, hogy van a méréseken még egy érdekes, sokkal jobban azonosítható hely. Meg a 24-es gyűjtőmedence. Na nem unatkoztam, egyszer csak azt vettem észre, hogy hat óra, aztán meg nyolc, most meg mindjárt 11. Közben még kimentem megmérni az épített gátakat - semmi extra, csak körbekattintgattam - és még azt is ráraktam a térképre. Most még a fúrási naplókkal szórakozok egy kicsit, aztán csicsika, mert jóból is megárt a sok, nemhogy ebből.
Ja, igen. Amíg nem lesz itt Toni, még az aranykoncentrátum begyűjtéséért is én fogok feleni.
Hurráhangulat?
Jaja.
Meg napi plusz 3 óra munka.
Na, egy jó hír a végére, újfent a növényeket kedvelőknek, és legfőképpen édesanyámnak. ettem egy soursup nevű gyümölcsöt, ami nem rossz, legalább valami újdonság - egyébként Pasisitől kaptam - és szedtem a magjából. Lehet otthon izzítani az üvegházakat:)

2008.12.08. Hétfő

Szép nap volt. Az akaraton bosszút állt a csökönyösség.

Értsd: olyan fáradt voltam, hogy alig birtam dolgozni; 4 dupla filteres tea kellett ahhoz, hogy visszavergődjek a valóságba. Mármint délelőtt nem, mert az üzemnél felügyeltem az ürirést, amit valszeg később is csinálnom kell majd, de ez még nem százas. Ez borzasztó nehéz munka, mert nézni kell, hogy hogyan lapátolják ki a koncentrátumot zsákokba, ami aztán megy a DMS-be. Hogy miért kell nézni? Mert ez koncentrátum, azaz nagyobb hányadban fordulhat elő benne ez a nagyon kemény és áttetsző szénfajta. És úgy vannak vele, hogy minél több marad benne, annál jobb a cégnek. A beteges paranoid karvalytőkéjét neki.:P
Hogy miért voltam fáradt? Már nem emlékszem, hogy leirtam volna...Fél egyig dolgoztam felfelé a szonár méréseit, ami nem rossz egy ilyen kezdőtől, mint én, de akkor nem kéne fél hatkor kelnem, mert igy fogok kinézni, mint most.:P
Na, szóval nagyjából egy jó másfél órán át szemeztem a tisztára mosott korundumokkal, meg turmalinokkal, meg kvarckristályokkal, meg epidote-okkal, meg ilmenit-ekkel, meg mittudoménmikkel.
Aztán vissza kezdődhet a feldolgozás.
Na igen.
Eddigre már minden energiám odalett, igy álltam neki a dolgoknak. El lehet képzelni.
Félkábán, alig látva, de megcsináltam. amikor meg egy kicsit magamhoz tértem, rájöttem, hogy ez nem volt tökéletes. Majdnem éjfélig elszórakoztam a hiba javitásával; akkor már mindegy volt...
Jó, hogy áttértem a laptopra, azóta nem volt probléma a generátorral. Viszont a laptopon egész jól lehet a családdal beszélgetni, szóval mindenképp megérte váltani.

2008.12.07. Vasárnap

No, a tegnapi napról csak annyit, hogy összesen 8 generátorleállás volt, csúcsot döntöttünk, na erre iszunk. Oké, inkább nem:)
Jó hír a virágok kedvelőinek: mondjuk édesanyámnak:), hogy tudok majd szedni mindenféle magvakat, mert jónéhány kellemes kinézetű zöld már magvakat hoz; minden nap ott megyek el mellettünk, leellenőrzöm a kezemmel, hogy a magtokmány eléggé száraz-e. Már alakul.:)
A mai napról: végre eljutottam addig, hogy tudjunk menni a folyóra. Ketten kísértek el, no volt vígasság, mondhatom; megérezték, hogy milyen, ha a főnök kekec...
Oké, most akkor újra...menjünk vissza, egy kicsit közelebb...lassabban...gyorsabban...oké, fordulj...várj, a másik irányba...
Van ennek egy jó kimenetele is, mégpedig a végeredmény nevű dolog. Most úgy ment minden, ahogy szerettem volna(nagyjából)(tudom, volnának, akik itt vágnának szájon:P) és hamar végeztünk. A szonár megváltoztatott felfüggesztése nagyon jól vizsgázott, nagyjából dupla olyan sebességgel is jó mérési eredményeket kaptunk. No, persze a kiértékelés még hátra van...
Aztán megpróbáltam becsülettel összerakni a híd papírjait. fél nyolcra végeztem, ebben benne van 2 leállás a generátor miatt. Martin - aki karbantartja - megígérte, hogy ha most reggelig leáll, nekem adja a fizuját. Mire én: úriember vagyok, biztosra nem fogadok, ezen jót röhögtünk.
Meg beszélgettünk arról is, hogy Mani Paquiao, a fülöp-szigeteki bokszoló nagyon elverte a "Golden Boy"-t, azaz Oscar De La Hoya-t. Mivel nagyon bírom Paquiaot, mert hihetetlenül bokszol(sok nagyképű latino hülyegyereket vert meg már nagyon, ami külön szimpatikussá teszi), a filippínóknál jó vagyok:)
Na, szóval nem volt egyszerű menet, a híd cuccait összerakni, közben váltottam egy kicsit Richarddal, na neki most nemcsak a bánya okoz problémát...Erről ennyit.
Vacsorakor többen kérdezgették a mérések eredményét, szóval megvan az adrenalin, hogy holnapra meglegyen. Meg is lesz.
Tolok a hallójárataimba egy kis VHK-t, és hadd szóljon:)

2008.12.06. Szombat

Jó nap volt, tehetem csupa idézőjelek közé.

Ugye pénteken volt 7 darab generátorleállás, nagyjából egyenletesen elosztva a nap folyamán. Ma eddig csak megközelítettük(eddig 6), de az előfordulási sűrűség jóval nagyobb, mind nagyjából délután 2 óta, azaz nagyjából minden fél órára jutott egy. Lehet találgatni, hogy hogy lehet így dolgozni. Jól, ha van egy nyavalyás szünetmeneted a gépeden, vagy laptoppal dolgozol.
Szünetmentes nincs, a laptopt meg elkezdtem tölteni, hogy "fél óra múlva" mehessünk mérni a folyóra.
Este 8 van, és a csónak nem mozdult el a helyéről; be kell vallani azt is, hogy új keretet csináltak a szonárnak, aminek köszönhetően nem lesz többé problémánk a kavitációval.
Röviden az azt jelenti, hogy a vízbe merülő test körül buborékok keletkeznek a víz alatt, mert olyan sebességgel mozog és olyan a felülete, alakja, hogy - nevezzük az egyszerűség kedvéért úgy, hogy felületi feszültség, szóval felületi feszültségének határát átlépi, emiatt elszakadnak egymástól vízmolekulák.
Ha ezek a buborékok a szonár alá kerülnek, nem tudunk mérni.
Na ezekkel a buborékokkal és kavitációval nem lesz több gondunk, mert a szonár rögzítését nem alulról, hanem felülről oldották meg.
Persze nem készült el időre.
A daruskocsi - unimog - nem ért rá, mert sok koncentrátum volt - igazság szerint most nagyon sok követ találtunk, 70 karát felett... A cég életében nem olyan nagyon rossz ez a nap.
Robert is megkért, hogy a híd terveit alakítsam pdf-be, na ez nem jött össze. Mert ma egész nap valamiféle munkajogi megbeszélés volt, pont abban az irodában, ahol az egyetlen jól működő szkenner van.
Tehetetlenség és düh...
Amikor végre hozzákezdtem volna, mert volt rá lehetőség, elment az áram.
Kimentem egy kis korundumot, turmalint, meg ilyeneket gyűjteni inkább.
Találtam is egy nagyon szépet, ami félig okker korundum, félig kék turmalin. Nagyon jól néz ki. Persze nem fogok sokat kimenni, mert ha minden nap ott fog ennia fene, egy hátizsák kővel indulhatok haza, az meg asszem kissé túlsúlyosnak számítana. Ha fel bírnám emelni.
Ettől függetlenül persze egy-két kilónyit hazacipelek majd; aki szeretne ilyesmit magának, válogathat.

2008.12.05. Péntek

Na, izgalom, izgalom hátán. 7x ment el az áram a mai nap, mondhatjuk, hogy a generátor nem volt feladata magaslatán. Vagy a szerelők. Alapvetően mindegy, tulajdonképpen este 11-kor Robert megmutatta, hogy mi a megoldás: a légkondik közül néhányat ki kell kapcsolni. És rögtön stabilizálódik a helyzet.
No, a hajót nem sikerült időben felkészíteni, szóval majd holnap tudok menni mérni - ha tudok, meg lesz értelme, merthogy a második gátat lehet, hogy addigra befejezik. Oké, akkor is lesz mit mérni, de pont a lényegről maradunk le, mert mindenkinek minden fontosabb(leszámítva Coenie-t, aki maláriásan megcsinálta a tartórácsot), minthogy ez most menjen.
Munkahely, na:)
Szóval estére besokalltam, úgyhogy inkább olvastam egy kicsit.
Ja, igen, ez jópofa dolog. 23.-án este nyolcra meghívót kaptam Fenimába, a Fenima Social Club rendezvényére, a Yearly Progress Award-ra, avagy az Éves Előrehaladási Díjak kiosztóünnepségére.
Hm, kedves, hogy gondoltak rám is:)
Mit mondjak, kíváncsi vagyok. Valszeg Karácsonykor nem lesz, akit ez különösebben érdekelni fog otthon, de azért viszem magammal a fényképezőgépemet... Hátha:)
A szombati napra tehát lesz meló, dögivel:
- mérés a folyón;
- a híd megvalósíthatósági beszámolóját pdf-be szuszakolni;
- gyűlnek a fúrási naplók;
Unatkozni???

2008.12.04. Csütörtök

Hm, néha csak sikerül az ember hócipőjének megtelnie. A mai napon igyekeztem volna, csináltam volna, akartam. Három esetben áramkimaradás volt, kétszer a gép fagyott ki. Nem volt gyenge.
Nissim is segített jól érezni magam, mert megkért, hogy újra menjek ki a folyóra mérni. Ezzel önmagában nem is volna gond, ha nem vágták volna le a alumíniumcsónak oldaláról a tartóbakokat, így viszont szaladgálhattam, mint pók a falon. Coenie, mint minden alapvetően jólelkű ember bevállalta, hogy újra megoldja.
Voltam kint a gátnál, amit az utóbbi 3 hétben csináltak, míg nem voltam itt. Egy jókora területet kihasítottak a folyóból, és Riian bevallása szerint nagyon jó minőségű köveket találnak. Hurrá. Persze annak a területnek kvázi a szélén vannak, ahol majd kezdődik a méréseim szerint a mély szakasz és Riian szerint pontosan ez van, abban az irányban mélyül az alapkőzet.
Ez majd kiderül, de mivel a következő szakasz is készül már, a következő 5 napban az adott területet újra fel kell mérjem. Nem gond, végülis ezért (is) kapom a fizumat, vagy mi a szösz.
Csak az alucsónak függvénye a dolog...
Aztán jött még egy rahedli fúrási napló, azokkal is szépen elzizegtem, közben persze volt két generátorleállás is, csak hogy bearanyozza a napomat. Szerencsére most idejében mentettem, szóval nem volt gond, legalábbis ebből a szempontból.
Csakhogy újrakezdeni, és újrakezdeni, és újrakezdeni....
Mikorra odakerültem volna, hogy adatbázisozzak, már túl késő volt.
Hála az égnek volt egy kis kikapcsolódás is, a Mikulás megérkezett otthon(gondolom nagyon sietett), a gyerekek meg nagy örömmel vetették rá magukat a játékokra-könyvekre, Maja nem volt szívbajos, belenyúlt a Mikulás puttonyába, ööö szatyrába, és kivette, ami tetszett neki, szerencsére nem a robotot, amit Dancó kapott:)
Így hát rajzolhattam egy adag robotot én is Dancónak, csak hogy témánál maradjunk. A biztonság kedvéért rajzoltam rá télapósipkát, meg puttonyt is, meg sítalpakat mindhárom lábára:)
Most még vacillálok, hogy kezdjek-e hozzá a adatbázis telepítéséhez, vagy hagyjam.
Fél tizenegy.
Hagyom.

2008.12.03. Szerda

Mondhatnám szokásos. Abban az értelemben, hogy mindig akkor ment el az áram, zuhant össze a program és vettem észer egy-egy ordító hibát, amikor már majdnem kész voltam. Csoda-e, hogy este 7-re végeztem a beszámoló térképével?
Nem, nem az.
Ami azt illeti, úgy döntöttem, hogy holnap bizony megnézem, hogy melyik adatbázis kezelővel tudom az ötleteimet megvalósítani, és akkor hajrá.
Mindenképp valami opensource-os kell, vagyis ingyenes, mert nem hiszem, hogy most simán át tudnék a vinni egy százezer dolláros adatbázis kezelő szoftvert a főnökök agyán. De nem is kell. PostgreSQL+PostGIS, SQLite, vagy akár az MS SQL 2008 Express is jó lesz, asszem mind tudja, amit én szeretnék, hogy tudja.:)
Na, ez majd elválik.
Annyira örülök, hogy megy vagyok ezzel a cuccal, hogymost megyek és eszek:)
Mert megérdemlem:P

2008.12.02. Kedd

Na, tegnap este kiderült, hogy nem kell menjek éjszaka ellenőrizni semmit. Hát jó, nem ejtettem könnyeket a dolog miatt. Richard megjegyezte, hogy majd holnap. Azaz ma. Ez nagyjából úgy is sikerült, ahogy a Richard féle 'majd holnap' dolgok. Este, most 10 körül összefutottam vele kint, megkérdezte, hogy akkor mi a helyzet, egész nap vártam, hogy mi lesz, megyünk-e vagy se.
"Á, Rhio ott van, nem kell menni. Napközben meg Nissim piszkált állandóan, azért nem tudtalak elvinni megmutatni."
Oké:)
Amúgy ma voltam kint a Bagbe-nál, Robert-el, és belőttük a híd helyét. Ott lesz, ahová eredetileg is terveztük:)
No, másrészt pedig megkaptam egy csomó fúrási naplót, neki is estem. Estére kaptam még egy adagot, annak is.
A nap sikertörténete Beához kapcsolódik, esetleges kis számú nőolvasóim kifejezett figyelmébe ajánlom a következőket:
- tegnap este nem indult el a számítógép otthon; erre belépett a BIOS-ba, és megnézte, hogy nem-e rossz vinyóról próbál betöltődni a rendszer, hogy beállíthassa a megfelelőt; a megfelelőt nem találta, a szüleinél felment az messengerre, megkérdezte, mi legyen, én nagyon felületesen elmondtam; ma kezdett hozzá, szétkapta a gépet, megigazította a sata vinyók kábeleit és voilá.
Nem semmi.
A számítógépünk háza eléggé speciális nyitószerkezettel rendelkezik, rájött, nem is ez a nagy fegvertény, hanem az, hogy simán átlátta a vinyók kébelezését.
Biztos, hogy nem az én leirásom alapján, mert utólag belegondolva még én se értettem volna, hogy mit vakerolok össze:)
Szóval vagány egy csajom van:)
És emellé még a feleségem is:D

2008.12.01. Hétfő

Tényleg kétségbeejtő erőfeszítésekre sarkall, hogy valami használható emlékfoszlányt összeszedjek a mai napról. A munka része adott, azt minek színezzem, dolgoztam, egyeztettem, döntéseket próbáltam támogatni:)
Annyi érdekesség azért volt, hogy tegnapi körlevelem hatására néhányan válaszoltak, ezen személyekkel levelezgettem, ami jó volt.
Utána elköltöttem közel 300 dollárt, mert az egyik kedvenc térinformatikai oktatóanyagokat áruló cégemnél 40%-os leértékelés volt, úgyhogy most körülbelül, 320 órányi oktatóanyaggal vagyok gazdagabb, ami nemcsak egyszerű technikai leírás(noha ezekből a white paper-ekből is nagyon jól lehet tanulni, főleg ha már van egy kis tapasztalata az embernek az adott témában), hanem valódi oktatóanyag. A legkönnyebbhez hozzáláttam, hát, igen, jó döntés volt, eléggé ismeretlen terület - Google Maps/Earth alkalmazásfejlesztés, nem piskóta. Megy egy ArcGIS programozási alapok anyag, aminek érzem is hiányát, eléggé nagyon, szóval az is jó lesz, érzem.
Lesz mivel kitöltsem az üres időszakokat:)
Már azon gondolkodtam, hogy órarendet csinálok magamnak...
Richard beosztott éjszakai ellenőrző körútra, azaz majd egysze éjszaka végig kell járjam az üzemeket, meg a kitermelési gödröt, és meg kell nézzem, hogy minden rendben van-e, nem-e alszanak az alkalmazottak:)
No, rá is pihenek.