Alapvetően ugyan az, mint máskor: reggel munka, újfent, aztán mennénk az aranyért, ami meg kincs ami nincs, mert a DMS nem működött szerda éjszaka. Azaz nem volt anyag a cetrifugákba, azaz nem kellett érte menni. Hurrá.
Szóval a nap leginkább az adatbázis masszirozásával telt, jó ez, mert gyűlik a tapasztalat. csak valahonnan kedvet is kéne hozzá szerezni:P
Apró meglepetésekben volt részünk Karácsony alkalmából: a műholdas szolgáltató kikapcsolta a TV szolgáltatást, mert nem fizettek. Szóval nem tudnak szegény emberek TV-zni. Én meg nem szoktam, szóval engem annyira nem érint, Richard már egy párszor megpróbált rámtukmálni egyet, merthogy neki kettő van, de nem kell. Nem érzem hiányát.
Estefelé egy érdekes dolog történt, odajön hozzám egy arc, hogy valaki beszélni akar velem Bagbema-ba, de hogy ki nem birtam kihámozni a szavaiból. Hát a felügyelők, akik ott vannak a jig üritésekor, meg az arany tisztitásakor, meghivtak egy kicsit beszélgetni. Első eset, hogy egy helyi lakos házába bementem. Döngölt padló, könnyűszerkezet:), szóval érezhetően nem szempont a szigetelés. Este nyolc volt, szal sötét, sokat nem láttam, persze bent volt egy napelemes(!) lámpa, az egész hely egy kicsit anyai nagymamámék régi vályogházára emlékeztetett. Szóval beszélgettünk egy kicsit, meg mondogattuk, hogy Boldog Karácsonyt, elmondták, hog ymennyire kedvelnek, mert normálisan viszonyulok a helyiekhez, meg hogy épp ezért dolgoznak a kezem alatt lévők keményebben, mintha más lenne ott.
Kezdek népszerű lenni itt.
A kocsihoz kimenni is nehézségbe került, mert sokan voltak, meglapogattak(nem tűnt el a zsebemből semmi:P), sőt, valaki nyomott egy csókot a kezemre is, ami egy kicsit már azért túlzás kategória, de abban a biztos tudatban tehette, hogy mivel sötét volt úgyse ismerem fel holnap, hogy rákérdezzek, hogy ennek mi értelme volt?!
Szóval vissza a táborba, a csütörtöki folyóparti buliba nem is mentem el, próbáltam volna dolgozni, nem ment.
Ami a kinosabb, hogy az alvás se...Péntekre virradólag két órát, ha sikerült aludni, és akkor is olyanokat álmodtam, hogy örülök, hogy nem tudom felidézni.
Csütörtök este volt még egy érdekes momentum: Richard és felesége. Mary-Saluma folyton cikiz, meg szivatni próbál, ma azonban egy rossz szava nem volt hozzám, mint kiderült, az ex-férje nem hagyta, hogy a fiával Wallacy-val beszéljen. Karácsony este. Szóval ki volt akadva szegény, ami nem csoda, de épp akkor sikerült összehozniuk a dolgot, amikor ott voltam, szóval volt megkönnyebbülés. Legalábbis neki. Richard eléggé ki van akadva a helyre, a vezetésre, a szervezésre, meg mindenre. És ami a kemény: azt mondta, hogy bár nem szokott, de nekem adni fog egy referencialevelet, ami nagyon jól fog jönni munkakereséskor otthon.
Nem kértem, sőt a témát se én hoztam fel.
Apró megjegyzés: az aktuális munkaadó NEM szokott ilyeneket mondani. Az ilyet kérni kell, amikor felmondasz, és ha szerencséd van, akkor kapsz.
Tényleg gondolkodom, hogy a nyárra meghivom hozzánk egy hétre:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése