Na, ez is egy szép nap volt...Szerencsére azért nem volt katasztrofális, sőt alapvetően jól indult, mert reggel tudtam látni és hallani a családot, ami sokat lendített a hangulatomon.
Aztán újra mehettem az üzemben a koncentrátum ürítését. Most azért, mert megígértem Augustnak. Ma ment haza, szóval a bokája se kívánta a dolgot, szóval nem csodálom, hogy siettetni akarta a dolgokat:)
Ez héttől kb tizenegyig tartott, akkor fogtam magam és jól megreggeliztem:) Jobb későn, mint soha. Aztán elpiszmogtam az adatok pakolászásával - biztonsági mentés mindenek felett. Majd jött Efri, hogy akkor megkapta a térképeket, nézzük már meg. Kinyomtattam. Ahogy kértem, segített kijavítani a magyarázószöveg nyelvtani hibáit - volt benne. Aztán az egész térképet átdolgoztam, biztos, ami biztos. És még csináltam kettőt, mert nehéz szívvel - mivel sejtettem, hogy mi jön - megjegyeztem, hogy van a méréseken még egy érdekes, sokkal jobban azonosítható hely. Meg a 24-es gyűjtőmedence. Na nem unatkoztam, egyszer csak azt vettem észre, hogy hat óra, aztán meg nyolc, most meg mindjárt 11. Közben még kimentem megmérni az épített gátakat - semmi extra, csak körbekattintgattam - és még azt is ráraktam a térképre. Most még a fúrási naplókkal szórakozok egy kicsit, aztán csicsika, mert jóból is megárt a sok, nemhogy ebből.
Ja, igen. Amíg nem lesz itt Toni, még az aranykoncentrátum begyűjtéséért is én fogok feleni.
Hurráhangulat?
Jaja.
Meg napi plusz 3 óra munka.
Na, egy jó hír a végére, újfent a növényeket kedvelőknek, és legfőképpen édesanyámnak. ettem egy soursup nevű gyümölcsöt, ami nem rossz, legalább valami újdonság - egyébként Pasisitől kaptam - és szedtem a magjából. Lehet otthon izzítani az üvegházakat:)
Aztán újra mehettem az üzemben a koncentrátum ürítését. Most azért, mert megígértem Augustnak. Ma ment haza, szóval a bokája se kívánta a dolgot, szóval nem csodálom, hogy siettetni akarta a dolgokat:)
Ez héttől kb tizenegyig tartott, akkor fogtam magam és jól megreggeliztem:) Jobb későn, mint soha. Aztán elpiszmogtam az adatok pakolászásával - biztonsági mentés mindenek felett. Majd jött Efri, hogy akkor megkapta a térképeket, nézzük már meg. Kinyomtattam. Ahogy kértem, segített kijavítani a magyarázószöveg nyelvtani hibáit - volt benne. Aztán az egész térképet átdolgoztam, biztos, ami biztos. És még csináltam kettőt, mert nehéz szívvel - mivel sejtettem, hogy mi jön - megjegyeztem, hogy van a méréseken még egy érdekes, sokkal jobban azonosítható hely. Meg a 24-es gyűjtőmedence. Na nem unatkoztam, egyszer csak azt vettem észre, hogy hat óra, aztán meg nyolc, most meg mindjárt 11. Közben még kimentem megmérni az épített gátakat - semmi extra, csak körbekattintgattam - és még azt is ráraktam a térképre. Most még a fúrási naplókkal szórakozok egy kicsit, aztán csicsika, mert jóból is megárt a sok, nemhogy ebből.
Ja, igen. Amíg nem lesz itt Toni, még az aranykoncentrátum begyűjtéséért is én fogok feleni.
Hurráhangulat?
Jaja.
Meg napi plusz 3 óra munka.
Na, egy jó hír a végére, újfent a növényeket kedvelőknek, és legfőképpen édesanyámnak. ettem egy soursup nevű gyümölcsöt, ami nem rossz, legalább valami újdonság - egyébként Pasisitől kaptam - és szedtem a magjából. Lehet otthon izzítani az üvegházakat:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése