No, a kiakadásjelzőm kilengett, úgyhogy most egy kicsit hanyagolom a munkát. Az utóbbi két nap szorgalmas kinlódása betetőzött. A csütörtöki napon a szokásos(?) reggel-héttől-délig-szigorúan-nézek tipusú munkából kaptam izelitőt megint. Különösebb meghatottság nem keritett a hatalmába, leginkább azt mondhatnám, hogy unalmas, mint egy kutya segge. Az arany begyűjtése is a nyakamba lett verve, hurrá, ez olyan irtózatos intenziv munka, hogy majd' szétszakadok bele. Annyiból áll, hogy reggel, miután a mosóüzemet kiüritettük, azaz végignéztem, hogy kiüritik, utána bepattanunk egy pickupba és elviszünk három azaz 3 jól képzett helyi munkaerőt 7(!) zsák kiséretében 3(!) centrifugális készőrülékhez, amikből aztán ők nagy lelkesen kiszedik a koncentrátumot, készőrülékenként 2(!) zsákba. Az egyetlen valamirevaló dolog, hogy közben lehet nézni, hogy a helyi asszonyok hogy mossák az aranyat, a technikájuk elképesztő, mivel a végére 98%-os tisztaságú aranyport állitanak elő...Kemény.
Naszóval, koncentrátum zsákban, munkaerő gépjárműplatón, uzsgyi vissza. Szeparálóasztalok, rájuk döntik(csak finoman) a koncentrátumot, oszt sék it bébi, magyarán rázzad. A még inkább koncentrált koncentrátum utána két kedves helyi nőszemélyhez kerül, akik a szemétből kiszedik a zaranyat, becsomagolják egy darab papirba, én meg zsebrevágom, és hazajövök, azaz inkább odaadom Efrinek.
Ja igen, találtam gyémánt. 0.7 karát hibátlan kis morzsa. Odaadtam Efrinek. Annyit nem ért az egész:) tegyük hozzá, hogy csütörtök-pénteken Toni összesen 5 követ talált az üzem üritése közben. Köztük egy majdnem hibátlan 3 karátos követ. Én meg be kell érjem 0.7 karáttal.
Hát hol itt az igazság???
No, szóval a pénteki nap abban külömbözött a csütörtökitől, hogy rosszabb volt, mert délután hivott Richard, hogy el kell készitsük a jövő évi tervet. Hurrá, mondom, akkor jó.
Erre ő: "Két napunk van rá".
Kicsit megcsiptem magam, hátha csak volt valami a teámban, és most valami rossz álomba csöppentem.
Nem.
Utána azért bemutatkozott Mr Richard Crew és népi zenekara: először előhoztak egy elektromos izomstimulálót, amivel Richard a térdét kezeli, jópofa szerkezet, izomkontrakciókat okoz, állitható erőséggel. rárakták a jobb kezemre, karomra mind a négy jelkibocsájtót.
Aztán bekapcsolta. És elkezdte állitgatni.
Ja, érdekes...
Király...
Aha, tényleg jól megmozgat...
Fú, ez már kemény...
Kéremkaccsojjakimerröktönbesz...óh, köszi, hogykikapcsoltad.
A végére izzadtam, mint a ló, és érzem, hogy izomlázam lesz. Miért kinlódok a fekvőtámasz-felüléssel, nem tom. Rá a hasra, közepes erősség, 20 perc, holnap meg bepisálok, ha fel akarok ülni.:)
Utána kaptam brazil sajtos sütit, ami nagyjából úgy különbözik a helyi kajáktól, mint a gyertyaláng a szupernóvarobbanástól.
Mindegy. Vissza a kegyetlen valóságba. Terv:
Nekem kell megcsinálni a geológiai feltárási tervet is, nyilván Pasisi is ott lesz, de akkor is, már beszéltünk erről, én gyakorlatilag öntöttem az ötleteket, ő meg egyetértett.
Szal most csinálhatom.
Csinálom is.
1 megjegyzés:
Ez a zizomstimulálós leírás elég érzékletes volt! :)
Megjegyzés küldése