A péntek mindíg jó. Ez se volt kivétel. Ha reggel, akkor ugyebár az otthoniakkal próbálok kapcsolatot teremteni, ami kisebb zökkenők árán sikerült is. Láttam a nagyon fáradt kiscsaládomat...
Utána próbáltam összekaparni a gondolataimat, és végiggondolni, hogy mi is a teendőm a mai napon. Ami rám lett ruházva, az elég gyorsan megoldódott, kezdek rájönni az ízére ennek a nemvacakolokhanemazonnalmegcsinálomésfelejtsükel hozzáálásnak. Aztán persze kizökkentettek. Martin jött szólni, hogy leállítják a generátort. Oké. Mentés, kilépés:)
Úgy döntöttem, hogy kimegyek mérni, mert van mit, és a másik GPS pontosságában nem igazán bízok. Neki is indultam, bakancs fel, de aztán beszédbe elegyedtem Harolddal, meg Valerij-el, bár, amikor Val ott volt, akkor inkább előadás volt, nem beszélgetés...Utána elrohant valahová, mi meg folytattuk, mintha Val se történt volna:)
Volt szó sok mindenről, de kiemelném a nekem legjobban tetsző dolgokat:
- Csak a család...nyilván unalmas, de ez egy állandó téma...
- Az indonéz munkásait bárhová magával vinné, ahol tenni kell valamit...Nem is lelkes volt velük kapcsolatban, hanem afféle tudom-hogy-mit-beszélek módon magabiztos. Azt mondja, hogy azok az emberek Indonéziában mind büszkék arra, amit megcsinálnak, és nagyon éhezik a tudást. Büszkék a munkájukra. Fő motívum, és az egész Távol-Keletre igaz ez elmondása szerint.
- Amikor megemlítettem neki, hogy ugyan ne vegye támadásnak, de úgy gondolom, hogy Kína 20-50 éven belül az egyetlen szuperhatalom lesz a világon, teljesen egyetértett. A fickó az USA-ban lakik! És azt is elmondta, hogy kínai munkái során kiderült számára, hogy ott másként nem lehetne egyben az ország, csak a kommunista diktatúra révén. Felvilágosult kommunista diktatúra révén. Aztán elmasélte, hogy melyik az az ország, ahol bárki nyugodtam sétálhat este az utcán, ahol ha drogot birtokolsz, azonnali halálbüntetés a megtorlás, ha a kilencvenet átléped a kocsiddal, az elektronika leállítja a motort, és csak az igen brutális pénzbüntetés után engedélyezi az elindulást...
Szingapúr.
Amikor belépsz az országba, alá kell írj egy papírt, hogy a helyi törvények rád is érvényesnek. Azaz ha eldobsz egy csikket, vagy egyáltalán dohányzol, kiköpöd a rágót az utcára, részegen vandálkodsz, mindegy, hogy ki vagy, büntetés lesz, pénz, vagy börtön. Egy számomra nagyon kedves kis története is elmesélt. Azt, hogy amikor valamelyik nagy USA repülőgéphordozó ott állomásozott a partjainál, 5 amerikai tengerészgyalogos azt gondolta, hogy rájuk nem vonatkozik semmilyen törvény. Részegen verekedtek, vagy valami ilyesmi. Nemsokára börtönben találták magukat, Szingapúr pedig kedvesen megkérte az USA-t, hogy távolítsa el az anyahajót, mert nem szívesen látottak többé. És azóta nem állomásozik ott amerikai hadtest.
Szóval bizonyos szempontból jó kis hely. A droggal kapcsolatos hozzáálásuk teljesen jó és be is tartják...
Azt mondta ezzel kapcsolatban még, hogy az utcai közbiztonság teljesen más szinten mozog, mint a világ többi részén... A felesége egy üzleti beszélgetés után 11 után sétálva ment vissza a hoteljébe. Leült egy padra. Egy perc múlva odament két fickó, hogy rendben van-e minden, nincs-e szüksége segítségre. Rendőrök voltak. Akik végtelenül kedvesek, és piszok nagy hatlamuk van, mégse azt látod, hogy pöffeszkednek...A tizenöt éves lánya is éjszaka mászkált valamerre, amikor egy aluljáróban szintén megkérdezték, hogy nem tévedt el, nem-e kell segítség...Mindezt végtelenül udvariasan. Udvariasság. Jó dolog...
Persze ott áldemokrácia van, de ezzel mindenki tisztában van. Egy párt, meg választások, meg minden cicoma, de a rendszer úgy tűnik ennyi információ alapján működik(és a wikipédia ide vágó cikkje alapján is).
- Egy adalék Indonéziához: nem szabad velük "tárgyalni", "megbeszélni" dolgokat. Az, hogy ezt akarod tenni, azt jelenti számukra, hogy gyenge vagy, és semmi se fog menni. Ellenben ha probléma esetén azt mondod, hogy "ez és ez lesz", akkor no para, minden megy a maga útján. Kifelejtik a hülye játszmázásokat az életükből, amin tetszik.
Ezt a második világháborúban is kifejtették a japán megszállóknak, főként a dayakok, meg a többi erdei törzs. A dayakok minden híreszteléssel ellentétben nem vérengző barbárok, hanem megvédik azt, ami az övék: a földjüket és a családjaikat. A japánok ezt nem értették meg. Lassan leesett nekik a tantusz, amikor Dayakföld határán már tízezer japán katona feje volt karóra húzva...A dayak fejvadász nép...szó szerint...csendben, éjszaka, áltálában mérgezett tűkkel, fúvócsövekkel vették el a földükre kéretlenül érkező japánok kedvét, és persze éjszaka...
Annyit fűzött hozzá, hogy egy dolog volt biztos Indonéziában: az erdei törzsekkel nem szórakozunk. Fatális lehet figyelmen kívül hagyni őket...Jellemző, hogy még az Indonéz kormánynak sincs semmi hatalma felettük, és ezt tudomásul is veszik.
No, ennyit erről:)
Még annyi, hogy megvan a maga véleménye Mr Canby-ről...
A beszélgetést a telep technikai vezetőjének, daniel-Louw-nak és a feleségének, a tábori dokinak, Lizelle-nek az érkezése szakította meg. Velük még az út elején találkoztam Man-Of-War öbölnél lévő étteremben, ők az "őrült család". Nem változott, mondhatom. Jófej, közvetlen. Asszem még lesz úgy négy és fél hónapom megismerni jobban:)
Ennek örömére, hogy megjöttek, úgy megijedtem, hogy kimentem még mérni, van még mit...Valerij kivitt, minden gond nélkül.
Körberohangáltam a helyet, és jól elfáradtam. Egy jó nagy viharfelhő kezdett feljönni nyugat-északnyugat felől, és amint visszaértünk, egy fél óra múlva már ömlött is. Persze a braani, avagy a barbecue elkészült, Kuni jóvoltából, ezek tényleg szeretik ezt csinálni, nincs mese:) És jó is...Ne az amerikai hasonló dologra gondoljunk, ez dél-afrikában olyan, mint nálunk a vajas kenyér reggelire. Akinek nem jön be a vajas kenyér hasonlat, helyettesítsen:)
Szóval degeszre evés esete merült fel:)
Bea bejelentkezett, beszélgettünk egy jót, aztán egy kicsit olvasgattam, és most itt tartok. Lassan hív az ágy. A holnapi nap érdekes lesz, mert minden alaposan elázott, tehát reggel szép idő lesz, aztán meg 10 órától kb 100%-os páratartalom...Ja, igen, ma negyven fok felett volt a hőmérséklet... De nem volt vészes:)
Hétvége!
Utána próbáltam összekaparni a gondolataimat, és végiggondolni, hogy mi is a teendőm a mai napon. Ami rám lett ruházva, az elég gyorsan megoldódott, kezdek rájönni az ízére ennek a nemvacakolokhanemazonnalmegcsinálomésfelejtsükel hozzáálásnak. Aztán persze kizökkentettek. Martin jött szólni, hogy leállítják a generátort. Oké. Mentés, kilépés:)
Úgy döntöttem, hogy kimegyek mérni, mert van mit, és a másik GPS pontosságában nem igazán bízok. Neki is indultam, bakancs fel, de aztán beszédbe elegyedtem Harolddal, meg Valerij-el, bár, amikor Val ott volt, akkor inkább előadás volt, nem beszélgetés...Utána elrohant valahová, mi meg folytattuk, mintha Val se történt volna:)
Volt szó sok mindenről, de kiemelném a nekem legjobban tetsző dolgokat:
- Csak a család...nyilván unalmas, de ez egy állandó téma...
- Az indonéz munkásait bárhová magával vinné, ahol tenni kell valamit...Nem is lelkes volt velük kapcsolatban, hanem afféle tudom-hogy-mit-beszélek módon magabiztos. Azt mondja, hogy azok az emberek Indonéziában mind büszkék arra, amit megcsinálnak, és nagyon éhezik a tudást. Büszkék a munkájukra. Fő motívum, és az egész Távol-Keletre igaz ez elmondása szerint.
- Amikor megemlítettem neki, hogy ugyan ne vegye támadásnak, de úgy gondolom, hogy Kína 20-50 éven belül az egyetlen szuperhatalom lesz a világon, teljesen egyetértett. A fickó az USA-ban lakik! És azt is elmondta, hogy kínai munkái során kiderült számára, hogy ott másként nem lehetne egyben az ország, csak a kommunista diktatúra révén. Felvilágosult kommunista diktatúra révén. Aztán elmasélte, hogy melyik az az ország, ahol bárki nyugodtam sétálhat este az utcán, ahol ha drogot birtokolsz, azonnali halálbüntetés a megtorlás, ha a kilencvenet átléped a kocsiddal, az elektronika leállítja a motort, és csak az igen brutális pénzbüntetés után engedélyezi az elindulást...
Szingapúr.
Amikor belépsz az országba, alá kell írj egy papírt, hogy a helyi törvények rád is érvényesnek. Azaz ha eldobsz egy csikket, vagy egyáltalán dohányzol, kiköpöd a rágót az utcára, részegen vandálkodsz, mindegy, hogy ki vagy, büntetés lesz, pénz, vagy börtön. Egy számomra nagyon kedves kis története is elmesélt. Azt, hogy amikor valamelyik nagy USA repülőgéphordozó ott állomásozott a partjainál, 5 amerikai tengerészgyalogos azt gondolta, hogy rájuk nem vonatkozik semmilyen törvény. Részegen verekedtek, vagy valami ilyesmi. Nemsokára börtönben találták magukat, Szingapúr pedig kedvesen megkérte az USA-t, hogy távolítsa el az anyahajót, mert nem szívesen látottak többé. És azóta nem állomásozik ott amerikai hadtest.
Szóval bizonyos szempontból jó kis hely. A droggal kapcsolatos hozzáálásuk teljesen jó és be is tartják...
Azt mondta ezzel kapcsolatban még, hogy az utcai közbiztonság teljesen más szinten mozog, mint a világ többi részén... A felesége egy üzleti beszélgetés után 11 után sétálva ment vissza a hoteljébe. Leült egy padra. Egy perc múlva odament két fickó, hogy rendben van-e minden, nincs-e szüksége segítségre. Rendőrök voltak. Akik végtelenül kedvesek, és piszok nagy hatlamuk van, mégse azt látod, hogy pöffeszkednek...A tizenöt éves lánya is éjszaka mászkált valamerre, amikor egy aluljáróban szintén megkérdezték, hogy nem tévedt el, nem-e kell segítség...Mindezt végtelenül udvariasan. Udvariasság. Jó dolog...
Persze ott áldemokrácia van, de ezzel mindenki tisztában van. Egy párt, meg választások, meg minden cicoma, de a rendszer úgy tűnik ennyi információ alapján működik(és a wikipédia ide vágó cikkje alapján is).
- Egy adalék Indonéziához: nem szabad velük "tárgyalni", "megbeszélni" dolgokat. Az, hogy ezt akarod tenni, azt jelenti számukra, hogy gyenge vagy, és semmi se fog menni. Ellenben ha probléma esetén azt mondod, hogy "ez és ez lesz", akkor no para, minden megy a maga útján. Kifelejtik a hülye játszmázásokat az életükből, amin tetszik.
Ezt a második világháborúban is kifejtették a japán megszállóknak, főként a dayakok, meg a többi erdei törzs. A dayakok minden híreszteléssel ellentétben nem vérengző barbárok, hanem megvédik azt, ami az övék: a földjüket és a családjaikat. A japánok ezt nem értették meg. Lassan leesett nekik a tantusz, amikor Dayakföld határán már tízezer japán katona feje volt karóra húzva...A dayak fejvadász nép...szó szerint...csendben, éjszaka, áltálában mérgezett tűkkel, fúvócsövekkel vették el a földükre kéretlenül érkező japánok kedvét, és persze éjszaka...
Annyit fűzött hozzá, hogy egy dolog volt biztos Indonéziában: az erdei törzsekkel nem szórakozunk. Fatális lehet figyelmen kívül hagyni őket...Jellemző, hogy még az Indonéz kormánynak sincs semmi hatalma felettük, és ezt tudomásul is veszik.
No, ennyit erről:)
Még annyi, hogy megvan a maga véleménye Mr Canby-ről...
A beszélgetést a telep technikai vezetőjének, daniel-Louw-nak és a feleségének, a tábori dokinak, Lizelle-nek az érkezése szakította meg. Velük még az út elején találkoztam Man-Of-War öbölnél lévő étteremben, ők az "őrült család". Nem változott, mondhatom. Jófej, közvetlen. Asszem még lesz úgy négy és fél hónapom megismerni jobban:)
Ennek örömére, hogy megjöttek, úgy megijedtem, hogy kimentem még mérni, van még mit...Valerij kivitt, minden gond nélkül.
Körberohangáltam a helyet, és jól elfáradtam. Egy jó nagy viharfelhő kezdett feljönni nyugat-északnyugat felől, és amint visszaértünk, egy fél óra múlva már ömlött is. Persze a braani, avagy a barbecue elkészült, Kuni jóvoltából, ezek tényleg szeretik ezt csinálni, nincs mese:) És jó is...Ne az amerikai hasonló dologra gondoljunk, ez dél-afrikában olyan, mint nálunk a vajas kenyér reggelire. Akinek nem jön be a vajas kenyér hasonlat, helyettesítsen:)
Szóval degeszre evés esete merült fel:)
Bea bejelentkezett, beszélgettünk egy jót, aztán egy kicsit olvasgattam, és most itt tartok. Lassan hív az ágy. A holnapi nap érdekes lesz, mert minden alaposan elázott, tehát reggel szép idő lesz, aztán meg 10 órától kb 100%-os páratartalom...Ja, igen, ma negyven fok felett volt a hőmérséklet... De nem volt vészes:)
Hétvége!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése