2008.03.20. Csütörtök

Mohammed próféta, és az ő születése napja.
Másszóval, nekünk hitetleneknek pihi. Ami azért nem rossz, no ezt megvallhatjuk. Így sikeresen eltöltöttem a napot cseteléssel és emailekkel. Legalábbis azt hihetnénk. Mint olyan, megpróbáltam magamnak megfelelő elfoglaltságot találni. Először is, a kisfiam meglehetős kritikai véleményének hajtóereje által reggel legalább négyszer kellett egérreg megrajzolnom a Jupitert, mert a kis tökösnek nem tetszett, amiket rajzoltam. Az utolsó, na az már megütötte a mércét.:)
Aztán az emailek intézése ;P (komoly feladatok, mi?), reggeli, aztán a jó öreg Pasisi terepi jegyzetfüzete kötötte le a figyelmem; sikeresen kikerestem belőle egy pár hiányzó adatot, kiirtottam pár nyílvánvaló hibát az adatok közül, aztán elégedetten hátrdőltem, és két üveg mangó rostossal elhagytam a kantint. Át az irodámba, azaz inkább vissza az irodámba:) Itt nekiláttam a szonárról gyűjtögetni mindenféle infót, de ekkorra már a net sebessége a régi modemes időket idézte(na jó, ISDN), úgyhogy közben megszültem, hogy csak kérek 300 dolcsi előleget, és hozatok Harolddal egy 500GB-os külső merevlemezt, meg egy 16GB-os pendrive-ot. Itthon többe volna, alkalmasint egy alap laptop ára, odakint nem egészen...
A nap punnyadtságát jelzi, hogy nem vettem rá magam, hogy elmejek a konténeréig, leegyeztetni a dolgokat. Helyette a szonáros cuccokat olvasgattam félgőzzel, meg fényképezőgépeket, és persze távcsöveket válogattam, mi lenne jó, mi nem. Ha most azt hiszitek, hogy irgalmatlanul elszálltam, és mindenből a legdrágábbat elv vezérel, hát alaposan tévedtek. A minőség az alapelv és a megfizethetőnek ítélt ár. Mi a bánatnak vegyek 100eFt-ért fényképezőt, ha nem kell olyan jó? Miért kellene nagy távcső, ha előreláthatólag tényleg csak nagyon érintőleges marad a csillagászathoz való vonzódásom?(sajnos, tegyük hozzá; jó lenne, ha mindenre,ami érdekel tudnék megfelelő időt fordítani, de az legfeljebb mondjuk 200 millió év múlva lesz, amikor egy nap már nem durván 24 órából, hanem úgy ötvenből fog állni...) Addig marad a sóvárgás és az elégedetlenkedés...:)
Mondjuk érdekes, hogy ez mennyire nem tudott kikopni az életemből...Illetve a többi dolgaim se koptak ki, csak a hangsúly terelődött máshová. Mint eszközt meg kell tanuljak programozni, nem nagyon, csak amennyire szükséges; adatbázisok kezelése(SQL, Oracle); a programozás alatt a webprogramozást is értem.... Kell a matek, de erősen. Statisztika, kutatásmódszertan. Térinformatikai rendszermanagement. És ezek csak az eszközök... Ja, igen még egy...meg kéne ismerni ezt a GIS-t vagy mit is:)
Utána jöhet az erre épített tudás, mondhatni a szakma. Csillagászat, óceanográfia, ami jön.
Persze hülye fejjel fordítva csináltam eddig. Alapozás szinte semmi, a felépítmény meg csak nő, ha nem is homokon, de nem is szikán. Nagy nyomás és hő hatására a lazább szerkezetű talajösszetevők összeállhatnak valami szilárdabbá...:)
És ott a zene...Arról nem is beszélve...Gitározni is meg kellene tanulni. Meg dobolni is, ha már itt tartunk.:)
Hörgésben tuti világszínvonalú voltam még néhány éve, na azt lesz a legegyszerűbb visszahozni az életbe:) És persze annak van a legkisebb súlya...:) Igen a death metal, az death metal. Van, aki/ami nem változik.
Szóval még néztem egy kis TV-t is, mert épp a National Geographic-on volt egy jó adás, az Earth Investigations, ami most épp a lemezteketonikáról, meg az éghajlat váltotásáról szólt, mondhatni vesszőparipa:)
Aztán kaja, beszélgetés Beával, Anyámékkal, Mamáékkal, Noival, szóval telt az idő.
Otthon épp éjfél van...