Nos, dolgos napok voltak, mondhatni. A péntekről annyi emlékem van, hogy nagyon sok térképet kellett legyártsak, ami persze nem gond. Nissimnek, amikor itt van szinte mindíg kell egy új térképet késziteni, kiszámolni ennek a térfogatát, annak a tömegét amannak az átlagát...Ezért vagyok itt. Most úgy érzem, hogy csinálok valamit, amiből a cégnek előnye származik. Richard, mint főnök ebből a szempontból nagyon jó, mert értékeli és érti is, hogy miről beszélek, amikor nagy lelkesen bemutatok egy térképet. Mindazonáltal a legnagyobb nyomás alatt most vagyok, de most teljesitek a legjobban is. Eddig még olyat nem tudtak kitalálni, amit ne tudtam volna maximum egy óra alatt megoldani és ilyen kérésből több is van egy nap.Miért is jó ez? Mert igy megy az idő. Nem vánszorognak a percek, hanem figyelj már dél van, már két óra, nesze, már öt. Mégiscsak jobb, mint ülni és órákat várni, hogy elteljen egy perc...Szóval gyártottam a térképeket, Pasisi azt mondta, hogy szombatra meg kell minden régi adat, a maiakkal összevetve, térképpel, matyóhímzéssel, meg gammasugárzással. Ami tényleg sok apró kis feladat volt, de be tudtam fejezni. Úgy tizenegy körül. Nem délben, este.
Közben volt egy kis intermezzónk, jött Daniel Chen, nagy sebbel-lobbal, és ledobott egy 22”-os monitort az irodában. No, köszöntem szépen, hadd szóljon, raktam is fel a gépemre. Persze a monitor hibás volt, szemcsés a képe, meg úgy villogott, hogy öt perc alatt fejfájást kaptam. Vissza a feladóhoz, a boltban csere lesz. No, persze közben jött egy befektető is, egy kövér new york-i fickó, nem hiszem, hogy idősebb lenne, mint én. Már találkoztam vele, még az első etapban. Persze ő már nem emlékezett rám, de nem baj.
Szombaton azt hittem, hogy őrület lesz, végül volt is:). Például áramkimaradás, meg tárgyalások sorozata, ami miatt nem ebédeltem, és persze végre vízen van a kotró. Ez a legjobb része, komolyan. Végre valami történik. Azaz majd talán vasárnap, de nekem egyenlőre ez is elég. Nissim ma is leadta a rendelést, én ennek megfelelően számoltam és térképet gyártottam. Jó volt. Aztán beköszöntött a szombat délután, aminek következtében lelassultak a dolgok. Mivel senki sem piszkált a térképekért, lementem a kotróhoz, ami nyugodtan pihent a vízen. Ott volt Brian, megkérdezte, hogy használhatja-e gépet, mert a levelezését akarja intézni, meg hasonlók és ebből kifolyólag egy jót beszélgettünk. Főleg Sierra Leone-ról, meg arról, hogy milyen hatása van az emberre. Nem nagyon akar ide jönni többet; mondtam is neki, hogy nem csoda, hogy kiakadt, hiszen a tetejéről az aljára jött: a USA és Sierra Leone majdnem szempontból a két véglet. Életszínvonal szempontjából mindenképp. Kiakadt azon, hogy 10 napig csak ült itt és semmit se csinált, mert nem volt mit, nem volt itt a kotró.
Munkaszerető arc; szimpatikus.
Aztán megtaláltak, mehettem, mert Richard, meg Nissim látni akartak, nomeg a befektető. Nosza. Hát, jó másfél órán át magyaráztunk, meg mutogattunk, végül odamásoltam a fickó MacBook-jára némi anyagot, hadd mutogassa New Yorkban. Hehe, a munkám hamarabb kerül oda, mint ahogy én. Na, ennyi bajom legyen. Este hozzálátott az eső, úgy hét körül, de mintha dézsából, tényleg. És ez így megy már két órája...
Na, olvasok egy jót, és alvás.
Közben volt egy kis intermezzónk, jött Daniel Chen, nagy sebbel-lobbal, és ledobott egy 22”-os monitort az irodában. No, köszöntem szépen, hadd szóljon, raktam is fel a gépemre. Persze a monitor hibás volt, szemcsés a képe, meg úgy villogott, hogy öt perc alatt fejfájást kaptam. Vissza a feladóhoz, a boltban csere lesz. No, persze közben jött egy befektető is, egy kövér new york-i fickó, nem hiszem, hogy idősebb lenne, mint én. Már találkoztam vele, még az első etapban. Persze ő már nem emlékezett rám, de nem baj.
Szombaton azt hittem, hogy őrület lesz, végül volt is:). Például áramkimaradás, meg tárgyalások sorozata, ami miatt nem ebédeltem, és persze végre vízen van a kotró. Ez a legjobb része, komolyan. Végre valami történik. Azaz majd talán vasárnap, de nekem egyenlőre ez is elég. Nissim ma is leadta a rendelést, én ennek megfelelően számoltam és térképet gyártottam. Jó volt. Aztán beköszöntött a szombat délután, aminek következtében lelassultak a dolgok. Mivel senki sem piszkált a térképekért, lementem a kotróhoz, ami nyugodtan pihent a vízen. Ott volt Brian, megkérdezte, hogy használhatja-e gépet, mert a levelezését akarja intézni, meg hasonlók és ebből kifolyólag egy jót beszélgettünk. Főleg Sierra Leone-ról, meg arról, hogy milyen hatása van az emberre. Nem nagyon akar ide jönni többet; mondtam is neki, hogy nem csoda, hogy kiakadt, hiszen a tetejéről az aljára jött: a USA és Sierra Leone majdnem szempontból a két véglet. Életszínvonal szempontjából mindenképp. Kiakadt azon, hogy 10 napig csak ült itt és semmit se csinált, mert nem volt mit, nem volt itt a kotró.
Munkaszerető arc; szimpatikus.
Aztán megtaláltak, mehettem, mert Richard, meg Nissim látni akartak, nomeg a befektető. Nosza. Hát, jó másfél órán át magyaráztunk, meg mutogattunk, végül odamásoltam a fickó MacBook-jára némi anyagot, hadd mutogassa New Yorkban. Hehe, a munkám hamarabb kerül oda, mint ahogy én. Na, ennyi bajom legyen. Este hozzálátott az eső, úgy hét körül, de mintha dézsából, tényleg. És ez így megy már két órája...
Na, olvasok egy jót, és alvás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése