A pénteki napon sok említésre méltó dolog nem történt, csupán tettem a dolgom, amire kértek és megpróbáltam nem bosszankodni a problémák miatt - ezalatt áramkimaradást, hiányos adatokat, meg hasonlókat értek. Végső soron utolértem magam, noha a lemaradást nem én generáltam, de sikerült összehozni a dolgot, igaz, késő estére. Este még becsúszott egy film, a Napfény, ami nem olyan rossz sci-fi-nek, na jó, fantasztikus filmnek indult, de pár megoldás nem nyerte el a tetszésem. Viszont volt benne egy pár nagyon jó jelenet. Pl az első.
No, aztán jött a jó öreg szombat. Már tényleg csak a maximalizmusomnak, meg a szisztematikusságomnak dolgoztam - csak legyen már minden úgy, ahogy én elképzeltem:) Legalább az adatbázisban.:P
Aztán jött Nissim Levy doktor(a kémiai tudományok doktora egyébiránt), a tulaj, és laza egy csuklómozdulattal feladta a leckét. Ha Paul Samson-nak - külföldre szakadt hazánkfiának - meg kellett szakadjak, hogy megkapja amit kér és közös nevezőre kellett hozzam az összes adatot, akkor a tulajnak méginkább.
(Felmerülhet, hogy mi a bánatnak ez a közös nevezőre hozás, meg egyebek. Amikor ide jöttem, még nem tudtam, hogy mi a fenét kell csináljak pontosan, így akkor még kissé csapongó stílusban raktam össze a dolgokat - nem pontatlanul, csak benne hagytam sok felesleges dolgot. Miután letisztult, hogy mit is és hogy kell csinálni, aszerint újragondoltam a dolgot, de a régebbi méréseket nem alakítottam át az új rendszer szerint. Eddig.)
Ez újfajta kihívás volt, mert 3 darab A0 nagyságú lapot be kellett szkenneljek hozzá, méghozzá egy A4-es szkenneren, ami nem is akart feltelepülni a gépemre, szóval ez a piti meló is megizzasztott kissé. Utána már sínen voltam. Közben megint bejött Nissim, és finoman rákérdezett: Nem volna-e kedvem a kotrónak a kezelését megtanulni? Mert csak nem akarják helyiekre bízni a dolgot.
Azt hiszem érthető, hogy nem tiltakoztam kézzel-lábbal, noha ez lesz az egyetem óta a legnagyobb kihívás. Mert a kotrógép-kezelő egyben a az üzemegységet is irányítja...
Igazándiból nem tudom, hogy ez most előléptetés, vagy visszalépés:P, de nem az utóbbinak érzem... Bea örült neki, de benne is felmerült az a gyanú, hogy ez meghosszabbítja a kintlétemet.
Ez kiderült később.
Mindenesetre jól belehúztam és láss csodát bizony a beszkennelt régi térképek és az általam a folyón mért adatok eléggé egybeestek. Olyannyira, hogy Pasisi teljesen elámult, hogy 50 évvel ezelőtt milyen pontosan tudtak ilyen méréseket végezni, én meg azon, hogy 50 évvel ezelőtti méréseket tudok igazolni. Na, szóval mind a ketten örültünk. Ez persze az után volt, hogy hajnal egyig dolgoztam, aztán vasárnap reggel már épp a mentés gomb felé indult a kezem, amikor elment az áram úgy másfél órára. Szerencsére a munka előtte olyan volt, hogy tudtam a családdal beszélni, de nem esett jól. Persze Nissim is megérkezett újra és én meg nem szeretek magyarázkodni. De most kellett. Aztán persze megoldódott az áramkérdés és nekiestem, a nagy örömben, hogy újra tudok dolgozni háromszor annyi területet csináltam meg mint kellett volna. Nem volt gond belőle.
Elkészült, megmutattuk Nissimnek. Teljesen leült attól, hogy a két térkép ennyre összevág, el is lett döntve, hogy hol induljon a kotrás.
Aztán volt egy mondat, ami emlékezetes volt számomra:
"Ott a Sacred Bush-nál, ahol Te" - és itt rám mutatott - "felfedezted az a vastag kavicsos réteget."
Nem éreztem a dologtól rosszabbul magam. Noha nyílván az érdem nem csak az enyém, hanem a Geológiai Felderítő Csapaté, haha ez jó név:)
Nem tudom kezelni, ha dícsérnek, most se reagáltam le a dolgot, csak megjegyeztem.
No, mindenesetre megyünk tovább az úton.
A mai napon - vasárnap - még enni és pihenni fogok, azt hiszem erről nem kell hosszabb beszámoló:P
(És akkor olvastam egy jót, aztán meg jártam egyet, hallgattam egy kis zenét, megint ettem, beszéltem a családdal, megint olvastam, megnéztem egy filmet, tisztálkodtam, és aludtam. Csak a "de" kedvéért. Ja és ma van a borotválkozós napom, szal azt is fogok ma.:P)
No, aztán jött a jó öreg szombat. Már tényleg csak a maximalizmusomnak, meg a szisztematikusságomnak dolgoztam - csak legyen már minden úgy, ahogy én elképzeltem:) Legalább az adatbázisban.:P
Aztán jött Nissim Levy doktor(a kémiai tudományok doktora egyébiránt), a tulaj, és laza egy csuklómozdulattal feladta a leckét. Ha Paul Samson-nak - külföldre szakadt hazánkfiának - meg kellett szakadjak, hogy megkapja amit kér és közös nevezőre kellett hozzam az összes adatot, akkor a tulajnak méginkább.
(Felmerülhet, hogy mi a bánatnak ez a közös nevezőre hozás, meg egyebek. Amikor ide jöttem, még nem tudtam, hogy mi a fenét kell csináljak pontosan, így akkor még kissé csapongó stílusban raktam össze a dolgokat - nem pontatlanul, csak benne hagytam sok felesleges dolgot. Miután letisztult, hogy mit is és hogy kell csinálni, aszerint újragondoltam a dolgot, de a régebbi méréseket nem alakítottam át az új rendszer szerint. Eddig.)
Ez újfajta kihívás volt, mert 3 darab A0 nagyságú lapot be kellett szkenneljek hozzá, méghozzá egy A4-es szkenneren, ami nem is akart feltelepülni a gépemre, szóval ez a piti meló is megizzasztott kissé. Utána már sínen voltam. Közben megint bejött Nissim, és finoman rákérdezett: Nem volna-e kedvem a kotrónak a kezelését megtanulni? Mert csak nem akarják helyiekre bízni a dolgot.
Azt hiszem érthető, hogy nem tiltakoztam kézzel-lábbal, noha ez lesz az egyetem óta a legnagyobb kihívás. Mert a kotrógép-kezelő egyben a az üzemegységet is irányítja...
Igazándiból nem tudom, hogy ez most előléptetés, vagy visszalépés:P, de nem az utóbbinak érzem... Bea örült neki, de benne is felmerült az a gyanú, hogy ez meghosszabbítja a kintlétemet.
Ez kiderült később.
Mindenesetre jól belehúztam és láss csodát bizony a beszkennelt régi térképek és az általam a folyón mért adatok eléggé egybeestek. Olyannyira, hogy Pasisi teljesen elámult, hogy 50 évvel ezelőtt milyen pontosan tudtak ilyen méréseket végezni, én meg azon, hogy 50 évvel ezelőtti méréseket tudok igazolni. Na, szóval mind a ketten örültünk. Ez persze az után volt, hogy hajnal egyig dolgoztam, aztán vasárnap reggel már épp a mentés gomb felé indult a kezem, amikor elment az áram úgy másfél órára. Szerencsére a munka előtte olyan volt, hogy tudtam a családdal beszélni, de nem esett jól. Persze Nissim is megérkezett újra és én meg nem szeretek magyarázkodni. De most kellett. Aztán persze megoldódott az áramkérdés és nekiestem, a nagy örömben, hogy újra tudok dolgozni háromszor annyi területet csináltam meg mint kellett volna. Nem volt gond belőle.
Elkészült, megmutattuk Nissimnek. Teljesen leült attól, hogy a két térkép ennyre összevág, el is lett döntve, hogy hol induljon a kotrás.
Aztán volt egy mondat, ami emlékezetes volt számomra:
"Ott a Sacred Bush-nál, ahol Te" - és itt rám mutatott - "felfedezted az a vastag kavicsos réteget."
Nem éreztem a dologtól rosszabbul magam. Noha nyílván az érdem nem csak az enyém, hanem a Geológiai Felderítő Csapaté, haha ez jó név:)
Nem tudom kezelni, ha dícsérnek, most se reagáltam le a dolgot, csak megjegyeztem.
No, mindenesetre megyünk tovább az úton.
A mai napon - vasárnap - még enni és pihenni fogok, azt hiszem erről nem kell hosszabb beszámoló:P
(És akkor olvastam egy jót, aztán meg jártam egyet, hallgattam egy kis zenét, megint ettem, beszéltem a családdal, megint olvastam, megnéztem egy filmet, tisztálkodtam, és aludtam. Csak a "de" kedvéért. Ja és ma van a borotválkozós napom, szal azt is fogok ma.:P)
4 megjegyzés:
Megtalálod ezt:
http://news.bbc.co.uk/2/hi/africa/7628475.stm
Anyádat eladnád érte, vagy egyenesen befektetnéd? :)
Azt hiszem, én "szopok-nyalok-gombok varrok" állapotba kerülnék...
a 478 karátos leshotói gyémát? nos, Hector barátom (épp most dobott meg egy kólával)egyik haverja találta. Előbb küldte el neki sms-ben a képét, minthogy a világsajtó megtudta:)
Na azzal már belehet gyújtani a gyémánttüzelésű kazánba!
legalább nem kell a salakot söpörni utána
Megjegyzés küldése