Kétszer majdnem elaludtam. Ezt leszámítva:
Reggeli, Nissim, Hector meg Richard felajzott állapotban mondják nekem, hogy Pasisi meg akarja fordíttatni a kotrót, mert szeinte a másik irányban van a fekűkőzet depressziója. Nem is kezdtem a reggelihez hozzá, kimenetem a tett helyszínére. Pasisi ott volt; én köszöntem, le a partra, utána vissza hozzá és csak annyit mondtam, hogy a kotró jó irányban áll, ahogy már korábban megbeszéltük, azt a területet fogja kotorni, amit korábban megbeszéltünk. Erre ő csak okézott. Utolért közben Richard és Nissim is, kérdezték, hogy mi volt ennek az oka. Azt feleltem, hogy nem tudom, de már nem számít, no, Nissimnek ez nem tetszett. Hogyne volna gond, mert ha ilyen egyszer előfordul, nem találunk semmit és csak vesztegetjük a pénzt. Jogos.
Utána a kantinban elnézést kért, noha nem kellett volna, mert igaza volt.
Ezt követően nem sok tennivaló volt, próbáltam életet lehelni a másik gépbe, tanulgattam, fejlesztettem az angolomat, meg ilyenek.
Liz behoztott egy adag csiptetős plasztik névkártyát az én osztályom dolgozóinak.
He? Az én osztályom dolgozóinak? Na jó, nem lényeges:)
Kiosztottam, aláírattam az átvételit, meg elmondtam, hogy 5000 leone-ba kerül, ha elhagyják:)
Mindenki örült neki.
Aztán Pasisi beszámolójába tettem bele a térképeket, egyet akkor kellett megcsináljak. Rögtön ezután tört rám Toni, hogy akkor holnap mennünk kell a kotróra tanulni, a kis tavon, nyomtassunk már egy térképet, hogy hogy, meg mint. Jó, mondtam, kinyomtattuk, kimentünk, megtettük, elmagyaráztam neki, hogy mi, meg hogy van.
Aztán estére egy komoly vihar kezdett keringeni körülöttünk: most is, de még nem ért ide.
Vacsora közben Nissim bevallotta, hogy az amerikai kormánynak dolgozott az élet és az univerzum keletkezésével kapcsolatos kutatásokban; mint kiderült, kőateista.
Hm, asszem ennyi mára.
Utána a kantinban elnézést kért, noha nem kellett volna, mert igaza volt.
Ezt követően nem sok tennivaló volt, próbáltam életet lehelni a másik gépbe, tanulgattam, fejlesztettem az angolomat, meg ilyenek.
Liz behoztott egy adag csiptetős plasztik névkártyát az én osztályom dolgozóinak.
He? Az én osztályom dolgozóinak? Na jó, nem lényeges:)
Kiosztottam, aláírattam az átvételit, meg elmondtam, hogy 5000 leone-ba kerül, ha elhagyják:)
Mindenki örült neki.
Aztán Pasisi beszámolójába tettem bele a térképeket, egyet akkor kellett megcsináljak. Rögtön ezután tört rám Toni, hogy akkor holnap mennünk kell a kotróra tanulni, a kis tavon, nyomtassunk már egy térképet, hogy hogy, meg mint. Jó, mondtam, kinyomtattuk, kimentünk, megtettük, elmagyaráztam neki, hogy mi, meg hogy van.
Aztán estére egy komoly vihar kezdett keringeni körülöttünk: most is, de még nem ért ide.
Vacsora közben Nissim bevallotta, hogy az amerikai kormánynak dolgozott az élet és az univerzum keletkezésével kapcsolatos kutatásokban; mint kiderült, kőateista.
Hm, asszem ennyi mára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése