Nos. Nem nagyon pihentem ki magam. Ez persze kissé rányomta a reggelemre/délelőttömre a bélyegét.
Az új generátor nem érkezett meg; szóval a kotró állt, mi meg újra és újra nekifuthattunk az indítási és leállítási műveleteknek - ez utóbbiakat én említettem meg, hogy nem lenne rossz, Brian egyetértett és le is írta nekünk. No, így már el tudjuk indítani, tudjuk használni, meg le tudjuk állítani a kotrót. Ez majdnem minden, amit tudnunk kell erről a cuccról.:)
Beszélgettünk egy keveset még, aztán délben vissza a táborba. Ott kiderült, hogy elvileg jön a generátor, szóval én egy rövidet beszélgettem a családdal - utóbbi sajna elég esetlegessé vált az utóbbi időben - és mentem aludni. Fél hatkor azzal a kedves hírrel fogadtak, hogy a generátor legföljebb éjfélre ér ide, ma éjszaka se lesz semmi - nem sírtam el magam. De nem is örültem. Nyúlik, mint a rétestészta, és hetekig ezt kell majd csináljam. Minél hamarabb elkezdjük, annál hamarabb végzünk vele. Most ez a legfőbb cél: ezen túllenni.
Igen, ezt nem élvezem.
Ami eddig volt, annak megvolt a nehézsége, de megoldható volt; a éjszakázást még akkor sem szeretem, ha előtte pihenek. Eleget éjszakáztam már, nem hiányzik több.
Ennek örömére a családdal töltöttem az időm nagy részét a vacsoráig.
Ami most barbeque volt, nomeg Toni születésnapja. Megköszöntöttem. A többiek is ittak már, én is nekiláttam. Toni meghívott egy fantára:) Brian meg kérdezgetett, hogy Magyaroszágon hány időzóna van, meg mi a helyzet a fegyverviseléssel. Elbeszélgettünk.
Aztán Hector egyszer csak azt mondta: menjünk krokodilt lesni! Kaland! Izgalom! Reszkető inak!
Brian is jött.
Körbehajóztunk a tábor körül a hihetetlenül felhízott Bafi, ami meglepő erővel és sebességgel örvénylett körülöttünk, lámpával próbálva elkapni ezeknek a kövületeknek a szeme villanását.
Nos, valószínűleg tudták, hogy jövök. Semmi.
Visszamentünk, aztán mindenki elment a dolgára.
Én ide.
Még van erőm, szóval ebből még tanulás lehet.
Az új generátor nem érkezett meg; szóval a kotró állt, mi meg újra és újra nekifuthattunk az indítási és leállítási műveleteknek - ez utóbbiakat én említettem meg, hogy nem lenne rossz, Brian egyetértett és le is írta nekünk. No, így már el tudjuk indítani, tudjuk használni, meg le tudjuk állítani a kotrót. Ez majdnem minden, amit tudnunk kell erről a cuccról.:)
Beszélgettünk egy keveset még, aztán délben vissza a táborba. Ott kiderült, hogy elvileg jön a generátor, szóval én egy rövidet beszélgettem a családdal - utóbbi sajna elég esetlegessé vált az utóbbi időben - és mentem aludni. Fél hatkor azzal a kedves hírrel fogadtak, hogy a generátor legföljebb éjfélre ér ide, ma éjszaka se lesz semmi - nem sírtam el magam. De nem is örültem. Nyúlik, mint a rétestészta, és hetekig ezt kell majd csináljam. Minél hamarabb elkezdjük, annál hamarabb végzünk vele. Most ez a legfőbb cél: ezen túllenni.
Igen, ezt nem élvezem.
Ami eddig volt, annak megvolt a nehézsége, de megoldható volt; a éjszakázást még akkor sem szeretem, ha előtte pihenek. Eleget éjszakáztam már, nem hiányzik több.
Ennek örömére a családdal töltöttem az időm nagy részét a vacsoráig.
Ami most barbeque volt, nomeg Toni születésnapja. Megköszöntöttem. A többiek is ittak már, én is nekiláttam. Toni meghívott egy fantára:) Brian meg kérdezgetett, hogy Magyaroszágon hány időzóna van, meg mi a helyzet a fegyverviseléssel. Elbeszélgettünk.
Aztán Hector egyszer csak azt mondta: menjünk krokodilt lesni! Kaland! Izgalom! Reszkető inak!
Brian is jött.
Körbehajóztunk a tábor körül a hihetetlenül felhízott Bafi, ami meglepő erővel és sebességgel örvénylett körülöttünk, lámpával próbálva elkapni ezeknek a kövületeknek a szeme villanását.
Nos, valószínűleg tudták, hogy jövök. Semmi.
Visszamentünk, aztán mindenki elment a dolgára.
Én ide.
Még van erőm, szóval ebből még tanulás lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése