Csütörtök: munka éjfélig, péntek: beszámoló és stratégiai tervek megbeszélése, szombat: a kotró szívat.
Szóval ilyesmi. A csütörtöki napot tényleg végigdolgoztam, ezalatt tényleg azt kell érteni, hogy éjfélig. Az a baj, hogy ha a fejembe veszek valamit, csak a nyomtató tud megállítani. Nyilván kell ehhez egy kis magyarázat. Persze egyszerű, mint az egyszeregy, de mégis: szóval sokat nyomtattam és éjfél körül kifogyott a tinta. Egyébként egy óra lett volna belőle. Kimaradt egy pár térkép, de mint másnap kiderült, nem volt vele gond, mert maga az, hogy hol fúrtunk, meg ilyenek vajmi kevéssé érdekelte Nissimet. Mondjuk engem sem érdekelt:) Nissim elnevezett a végzet prófétájának, mert olyan dolgokat hoztam ki a szonár méréseiből, hogy meglepődött, nem kicsit. Egy nagyon mély csatorna fut a folyó alatt, egy csomó kissebb gyűjtőmedencével. Ki lehet találni, hogy vajon mi lehet benne. Előttünk még nem bányászták ezt a részt - főleg nem negyven méteres mélységig - a helyiek meg nyilvánvalóan képtelenek voltak erre.
Megbeszéltünk egy csomó munkafázist, honnan hová, meg társai, aztán később feltettem neki a kérdést pénteken, hogy akkor a hazamenetellel mi van.
Holnap lesz a másik megbeszélés.
Hurrá.
Pénteken már olyan szinten szét voltam csúszva, hogy jóformán beszélni alig tudtam a nap végére. Mondjuk az elején is rosszul ment.
Szóval beájultam az ágyba este 10 körül és jóccakát.
Kár volt felkelni szombaton, annyit biztos. No nem amiatt, mert tudtam egy kicsit beszélni a családdal - de ahogy lenni szokott, menyország után pokol. August. Menjek már, hogy állítsam be a kotrót pozícióba.
Mi a francért tanítottam meg a GPS használatát?!
Na jó. Mentem, beállítottam.
Vissza. Nissim mondta, háromkor megbeszélés. Háromkor. Oké, legyen.
Valamivel 12 előtt mentünk ki újra a kotróhoz, mert elszakadt az egyik kábel. Valamikor fél hat körül jöttem vissza. A hét kábelből hatot áthelyeztünk. A GPS-ben lemerült az elem. Elmenetem elemért, aztán vissza. Beállítottam a kotrót pozícióba, és mentem. Kicsit lebarnultam, nem ebédeltem, a reggelim csak egy darab kenyér volt, és nem volt velem víz.
Kicsit elfáradtam, fáj a fejem, és amikor Richardot megkérdeztem - a fáradtságtól akadozó nyelvvel - hogy akkor mi van, kitaláljátok, hogy mi volt a válasz?
Megbeszélés holnap kilenckor.
Nem kommentálnám.
Megbeszéltünk egy csomó munkafázist, honnan hová, meg társai, aztán később feltettem neki a kérdést pénteken, hogy akkor a hazamenetellel mi van.
Holnap lesz a másik megbeszélés.
Hurrá.
Pénteken már olyan szinten szét voltam csúszva, hogy jóformán beszélni alig tudtam a nap végére. Mondjuk az elején is rosszul ment.
Szóval beájultam az ágyba este 10 körül és jóccakát.
Kár volt felkelni szombaton, annyit biztos. No nem amiatt, mert tudtam egy kicsit beszélni a családdal - de ahogy lenni szokott, menyország után pokol. August. Menjek már, hogy állítsam be a kotrót pozícióba.
Mi a francért tanítottam meg a GPS használatát?!
Na jó. Mentem, beállítottam.
Vissza. Nissim mondta, háromkor megbeszélés. Háromkor. Oké, legyen.
Valamivel 12 előtt mentünk ki újra a kotróhoz, mert elszakadt az egyik kábel. Valamikor fél hat körül jöttem vissza. A hét kábelből hatot áthelyeztünk. A GPS-ben lemerült az elem. Elmenetem elemért, aztán vissza. Beállítottam a kotrót pozícióba, és mentem. Kicsit lebarnultam, nem ebédeltem, a reggelim csak egy darab kenyér volt, és nem volt velem víz.
Kicsit elfáradtam, fáj a fejem, és amikor Richardot megkérdeztem - a fáradtságtól akadozó nyelvvel - hogy akkor mi van, kitaláljátok, hogy mi volt a válasz?
Megbeszélés holnap kilenckor.
Nem kommentálnám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése