No, ha valakit érdekel, a csúszás oka, hogy elugrottam Freetown-ba. Igen, és bunkó módon nem szóltam előtte. Utólag is bocs.
No, hogy miért is ilyen hirtelen? Ezer és egy okom volt rá: nem tetszett a sztrájk, mint olyan, két hónapja kevés kivételtől eltekintve végig dolgoztam, és nem nem nagyon mozdultam ki a táborból az utóbbi időben. Nekem ez elég indok volt, hogy kedden fél ötkor keljek és Ruperttel, aki épp hazament 3 hétre a szerencsés kurafi, meg Ibrahimmal a sofőrrel nekivágtunk. Mit mondjak, már elfelejtettem, hogy ez milyen hosszú út. Viszont nem egyenesen Freetownba mentünk, hanem Lungiba, és mivel se a légpárnás, se a helikopterek nem mennek, a komp meg nem sűrűn jár, inkább egyenesen oda mentünk. Nem igazán jó az út, maradjunk annyiban. Körülbelül nagyon sok:) mangófát láttunk, mind roskadozott a gyümölcs alatt...El is terveztem, hogy amikor visszfele jövök, veszek mangót, meg amit csak tudok...Előrebocsájtom: tudtam:)
Szóval Lungi, reptéri szálloda, hurrá, megittunk egy üdítőt, aztán menéztünk a medencét, majd ettünk Ruperttel, aztán elbúcsúztunk, - jó fej ez a fickó, bírnátok a búráját, az biztos - és mentünk Ibrahimmal a komphoz. Úgy volt, hogy kettőkor indul, lett belőle fél három. Nagyon szimpatikus lehettem a helyieknek, mert majd mindenki megbámult, egy csaj folyton kacsintgatott, már azt se tudtam, hova menjek:) A komp nagy élmény volt, árusok mindenütt, kavarodás, illetve a hangulat kedvéért a TV-ben épp a sierra leone-i polgárháborúról ment egy dokumentumfilm...Én inkább az óceánt választottam, bámultam, és élveztem, hogy haladunk, hogy a hullámokon finoman táncol a komp... Egy órás volt az út, de minden percét élveztem...
Aztán megérkeztünk. Végülis nem mondhatom, hogy káosz volt, de én mindenesetre nem láttam át, hogy ki, miért miért oda, és miért pont akkor:)
Na, erre mondják, hogy ez Afrika...
Elmentünk a Bintumani Hotelba, oda, ahol már ugye eltöltöttem pár napot. Rögtön szólt Daniel, a helyi főnök, hogy beza látni kíván, nyilván. Útközben felvettük Sonny-t aki a vízumot intézi nekünk és nála is volt az útlevelem. Szóval nemsokára akkor jövök ide, amikor akarok, mert végleges, azaz letelepedési vízumot kaptam:) Hehe:) Nos, ez túl sok okossághoz vezetne, nem is folytatom:P
Szóval Daniel-lel beszélgettünk, megkérdezte, hogy mi volt ez a sztrájk dolog, elmondtam az én szemszögemből. Aztán előadtam, hogy mit kellene venni a táborba a gépekhez. Csont nélkül rábólintott mindenre, nem kekeckedett, bár nyilvánvaló, hogy egy ilyen cégnek egy ezer eurós IT bevásárlás nem tétel. Szóval másnapra egyeztettünk, hogy megyünk költeni, meg egyebek:)
Vissza a hotelbe. Ott igyekeztem egy kicsit internetközelbe jutni, elég lassan jött össze, de legalább a saját pénzemből kellett fizetnem:S De legalább Beával tudtam csetelni egy kicsit, meg ránéztem a döbbenetesen sok email-re a levelesládámban, és hagytam is a fenébe:)
Aztán. Hehe ez súlyos volt. Összefutottam egy fickóval, aki mindenféle "csecsebecséket" árulgat, csiszolt féldrágaköves nyakláncok, meg minden. Megrendeltem egy krokodilfogat Dancónak. Közben odatipegett egy helyi szépség, aki meglehetős érdeklődést mutatott irántam, de az elején még teljességgel visszafogottan, mintha csak ismerkedni szeretne...Nem csak ismerkedni szeretett volna:)
Kiderült, hogy Sonja-nak hívják(legyek őszinte? marhára kétlem, hogy ez volna az igazi neve). Fél perc alatt elért a célhoz: nem akarok-e egy jó masszázst? Erre csak megmutattam a gyűrűsujjam neki, erre megkérdezte, hogy itt van-e a feleségem. Itt azt kellett volna mondjam, hogy igen...Helyette ostoba módon őszinte voltam. Na, a következő tíz perc minden alacsonyabbrendűségi komplexusban senyvedő férfitársamon segített volna egy kicsikét.
Elképzelhetitek: ott álltam egy egynapos ruhában, büdösen, izzadtan, mint az állat, a csaj meg irtózatosan nyomult...Nem nagyon hatotta meg semmilyen érvem, de mivel tisztában vagyok a helyiek helyzetével, nem tudtam haragudni, kissé még vicces is volt a helyzet.
Neki gondolom nem. Itt a "gazdag" fehér ember, és a változatosság kedvéért nem ötvenes elhízott nyugat-európai, vagy amerikai, hanem ehem, én:) És ez a piszok meg nem akar kötélnek állni.:) Szóval minden komplexusos, magányos férfinak: irány Sierra-Leone. Húsz perc alatt több nőd lehet, mint Brad Pitt-nek egész életében:)
Amikor már nem tudtam mit mondani, mondtam neki, hogy még ha akarnám se menne a dolog, mert csak egy húszdolláros van nálam...Ha volt még olaj a tűzre...A csj láthatóan belepirult az összegbe...Aztán egyszerűen bementem a szobámba, otthagytam.
Megnéztem a BL-meccseket levezetésképpen:)
Aztán zuhany és mentem enni az étterembe. Felfedeztem, hogy van barracuda, és mivel Rupert folyton a barracudát dicséri(és mivel a cég állja a cehet:P), azt rendeltem.
Mindez végleges: a barracuda a legfinomabb hal, amit valaha ettem. Pedig elég rosszul volt elkészítve, de maga a hal...Szálkamentes. Omlós, fehér, puha, de nem száraz hús...Párolt zöldségekkel... Hát, igen...Ezért mindenképp megéri idejönni. Állítólag a Family Kingdom-ban és a Alexys-nél tökéletes barracudát lehet enni, no, ezt majd meglátjuk.
Utána vissza aludni. Hogy miért is számolok be ilyen részletesen?
Iiigen. Bár nem Sonja tért vissza, hanem egy kolléganője, aki egy szemmel se nézett ki rosszabbul nála, ő is ajánlotta a "masszázst". Erre mutatom a gyűrűmet. Erre ő: hát én csak egy masszázst mondtam, de ekkor már ő is nevetett, meg én is, és mondtam, hogy tudom, miféle masszázsról volna szó és arról szó se lehet. Azért még utánamkiabált, hogy jó éjszakát, aludjak jól, amire csak annyit válaszoltam, hogy fogok.
Így is lett.
No, hogy miért is ilyen hirtelen? Ezer és egy okom volt rá: nem tetszett a sztrájk, mint olyan, két hónapja kevés kivételtől eltekintve végig dolgoztam, és nem nem nagyon mozdultam ki a táborból az utóbbi időben. Nekem ez elég indok volt, hogy kedden fél ötkor keljek és Ruperttel, aki épp hazament 3 hétre a szerencsés kurafi, meg Ibrahimmal a sofőrrel nekivágtunk. Mit mondjak, már elfelejtettem, hogy ez milyen hosszú út. Viszont nem egyenesen Freetownba mentünk, hanem Lungiba, és mivel se a légpárnás, se a helikopterek nem mennek, a komp meg nem sűrűn jár, inkább egyenesen oda mentünk. Nem igazán jó az út, maradjunk annyiban. Körülbelül nagyon sok:) mangófát láttunk, mind roskadozott a gyümölcs alatt...El is terveztem, hogy amikor visszfele jövök, veszek mangót, meg amit csak tudok...Előrebocsájtom: tudtam:)
Szóval Lungi, reptéri szálloda, hurrá, megittunk egy üdítőt, aztán menéztünk a medencét, majd ettünk Ruperttel, aztán elbúcsúztunk, - jó fej ez a fickó, bírnátok a búráját, az biztos - és mentünk Ibrahimmal a komphoz. Úgy volt, hogy kettőkor indul, lett belőle fél három. Nagyon szimpatikus lehettem a helyieknek, mert majd mindenki megbámult, egy csaj folyton kacsintgatott, már azt se tudtam, hova menjek:) A komp nagy élmény volt, árusok mindenütt, kavarodás, illetve a hangulat kedvéért a TV-ben épp a sierra leone-i polgárháborúról ment egy dokumentumfilm...Én inkább az óceánt választottam, bámultam, és élveztem, hogy haladunk, hogy a hullámokon finoman táncol a komp... Egy órás volt az út, de minden percét élveztem...
Aztán megérkeztünk. Végülis nem mondhatom, hogy káosz volt, de én mindenesetre nem láttam át, hogy ki, miért miért oda, és miért pont akkor:)
Na, erre mondják, hogy ez Afrika...
Elmentünk a Bintumani Hotelba, oda, ahol már ugye eltöltöttem pár napot. Rögtön szólt Daniel, a helyi főnök, hogy beza látni kíván, nyilván. Útközben felvettük Sonny-t aki a vízumot intézi nekünk és nála is volt az útlevelem. Szóval nemsokára akkor jövök ide, amikor akarok, mert végleges, azaz letelepedési vízumot kaptam:) Hehe:) Nos, ez túl sok okossághoz vezetne, nem is folytatom:P
Szóval Daniel-lel beszélgettünk, megkérdezte, hogy mi volt ez a sztrájk dolog, elmondtam az én szemszögemből. Aztán előadtam, hogy mit kellene venni a táborba a gépekhez. Csont nélkül rábólintott mindenre, nem kekeckedett, bár nyilvánvaló, hogy egy ilyen cégnek egy ezer eurós IT bevásárlás nem tétel. Szóval másnapra egyeztettünk, hogy megyünk költeni, meg egyebek:)
Vissza a hotelbe. Ott igyekeztem egy kicsit internetközelbe jutni, elég lassan jött össze, de legalább a saját pénzemből kellett fizetnem:S De legalább Beával tudtam csetelni egy kicsit, meg ránéztem a döbbenetesen sok email-re a levelesládámban, és hagytam is a fenébe:)
Aztán. Hehe ez súlyos volt. Összefutottam egy fickóval, aki mindenféle "csecsebecséket" árulgat, csiszolt féldrágaköves nyakláncok, meg minden. Megrendeltem egy krokodilfogat Dancónak. Közben odatipegett egy helyi szépség, aki meglehetős érdeklődést mutatott irántam, de az elején még teljességgel visszafogottan, mintha csak ismerkedni szeretne...Nem csak ismerkedni szeretett volna:)
Kiderült, hogy Sonja-nak hívják(legyek őszinte? marhára kétlem, hogy ez volna az igazi neve). Fél perc alatt elért a célhoz: nem akarok-e egy jó masszázst? Erre csak megmutattam a gyűrűsujjam neki, erre megkérdezte, hogy itt van-e a feleségem. Itt azt kellett volna mondjam, hogy igen...Helyette ostoba módon őszinte voltam. Na, a következő tíz perc minden alacsonyabbrendűségi komplexusban senyvedő férfitársamon segített volna egy kicsikét.
Elképzelhetitek: ott álltam egy egynapos ruhában, büdösen, izzadtan, mint az állat, a csaj meg irtózatosan nyomult...Nem nagyon hatotta meg semmilyen érvem, de mivel tisztában vagyok a helyiek helyzetével, nem tudtam haragudni, kissé még vicces is volt a helyzet.
Neki gondolom nem. Itt a "gazdag" fehér ember, és a változatosság kedvéért nem ötvenes elhízott nyugat-európai, vagy amerikai, hanem ehem, én:) És ez a piszok meg nem akar kötélnek állni.:) Szóval minden komplexusos, magányos férfinak: irány Sierra-Leone. Húsz perc alatt több nőd lehet, mint Brad Pitt-nek egész életében:)
Amikor már nem tudtam mit mondani, mondtam neki, hogy még ha akarnám se menne a dolog, mert csak egy húszdolláros van nálam...Ha volt még olaj a tűzre...A csj láthatóan belepirult az összegbe...Aztán egyszerűen bementem a szobámba, otthagytam.
Megnéztem a BL-meccseket levezetésképpen:)
Aztán zuhany és mentem enni az étterembe. Felfedeztem, hogy van barracuda, és mivel Rupert folyton a barracudát dicséri(és mivel a cég állja a cehet:P), azt rendeltem.
Mindez végleges: a barracuda a legfinomabb hal, amit valaha ettem. Pedig elég rosszul volt elkészítve, de maga a hal...Szálkamentes. Omlós, fehér, puha, de nem száraz hús...Párolt zöldségekkel... Hát, igen...Ezért mindenképp megéri idejönni. Állítólag a Family Kingdom-ban és a Alexys-nél tökéletes barracudát lehet enni, no, ezt majd meglátjuk.
Utána vissza aludni. Hogy miért is számolok be ilyen részletesen?
Iiigen. Bár nem Sonja tért vissza, hanem egy kolléganője, aki egy szemmel se nézett ki rosszabbul nála, ő is ajánlotta a "masszázst". Erre mutatom a gyűrűmet. Erre ő: hát én csak egy masszázst mondtam, de ekkor már ő is nevetett, meg én is, és mondtam, hogy tudom, miféle masszázsról volna szó és arról szó se lehet. Azért még utánamkiabált, hogy jó éjszakát, aludjak jól, amire csak annyit válaszoltam, hogy fogok.
Így is lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése