2008.04.25. Péntek

No, röviden: munkás nap volt, de legalább tudtam egy kicsit beszélni a családdal. Aztán mentem volna beszámolni, hogy mi volt, de érdeklődés hiányában elmaradt a meghallgatás, még nekem kellett ráerőszakolnom magam a főnökökre, hogy meghallgassák a mondandóm. Jó, felőlem. Kaptam vagy 20 fúrási naplót, úgyhogy volt mivel elfoglaljam magam. Persze vannak hirek, például volt valami balhé Koiduban, állitólag voltak áldozatok is és szintén állitólag kirendelték a katonaságot és lezárták a várost. Állitólag. Szóval za az igazság, hogy itt egy kicsit fura  a hirek terjedése. Mintha a történések terjedése szájról szájra olyan lenne, hogy átmegy egy fura, a fizikusok által csak homályosan leirható multidimenzionális téren, nevezzük mondjuk pletykaűrnek, és az kiforgatja az egészet. Szóval lehetséges, hogy Koiduban egy ember, mután összeveszett egy rendőrrel, leesett a létráról, és csúnyán megütötte magát, és az állapota súlyos. Itt mindent fenntartással kell kezelni...

Szóval utána, amikor dolgoztam, egyszercsak beállitott Efri. És elkezdett pénzt osztogatni a helyieknek. Ami oké, csak viszonylag nem értem, hogy miért kell ezt kölcsönös üvöltözés közepette, ezért amikor meguntam, egyszerűen otthagytam őket, és pihentem egyet.

Ebéd? Na neeem, természetesen lekéstem, de nem gond, mert hoztak banánt, én meg azt szeretem nagyon. Aztán visszamentem befejezni a dolgaimat és erős fogadalmat tettem: nem fogok 5-nél tovább dolgozni, és ezt be is tartottam, négy után nemsokkal befejeztem a teendőim, mentés kilépés és hajrá. Kicsit beszélgettem Alexékkel...Na ez tanulságos volt. Elmetek Waidalába a vásárba, vettek egy csomó fűszert, két csirkét, meg egy fazekat. A fazekat kimosták, csak úgy simán, aztán had szóljon, bele a feldarabolt csirkéket, fűszereket és vártuk, hogy nyami, kész lesz a finom filippinó gyömbéres csirkeleves.

Ekkor kezdett a lé tetején gyűlni valami szürkés bevonat. Á, biztos a bors az. Mondom akkor jó, mert egyébként az aluminiun szemcsék viszonylag nem tesznek jót az agynak, ha egyszer oldatba kerülnek. Nem, nem, a bors az...Persze, hogy az aluminium volt, az alupor, mivel kikenték, hogy csillogjon... Előtte ecettel kellett volna kimosni, mint kiderült, vagy a konyháscsajnak, Bintának odaadni, hogy lécci takaritsd ki, itt van egy ötezres. Ehhez még hozzájön, hogy a két csirkét 20 000, azaz húszezer leone-árt vették. Harold, aki időközben odajött, megjegyezte, hogy a tábor számára minden héten vesznek két teljes kecskét. Hatezerért.

Szóval nemcsak, hogy ki kellett önteni az egész hóbelevancot, hanem még valakinek okoztak egy jó napot is Waidalában, ami persze nem baj, mert nagy ott a szegénység... Persze nem is akadt ki igazán senki, sőt, felhivnám erre a fugyelmet, még jót is szórakoztunk ezen...És megtanulták, ha venni akarnak valamit, akkor bizzák Bintára, mert ő valszeg olcsóbban fogja megoldani...:)

Na, utána vacsora, azután Harolddal beszélgettem, aki megkért, hogy ha úgy látom, hogy valamit nem jól csinál, szóljak neki. Megpróbáltam nem túl meglepett képet vágni. Ez igen komoly dolog, végső soron mintha tanácsadónak kért volna fel... No, lesznek itt még dolgok... Közben meglett a jegyem is:) 3.-án, hajn al 2.15-kor indul a gépem Freetown-ból, érkezik 9:50-kor London Heathrow-ra, onnan 14:00-kor indul tovább Budapestre és 17:35-kor érkezek meg oda. Járatszám 868, gép tipusa Airbus A320:)

Kb este 11 körül érek majd haza...Haza.