2008.02.28. Csütörtök

Reggel, ahhoz képest, hogy hatra beállítottam a mobilt és persze ki is nyomtam, sikerült hétkor kimászni az ágyból, kicsit sem kipihenten.
A hangulatom is kissé morózus volt. Szerencsére Val kint volt már, mert új helyen fúrtak, azt ellenőrizte. Azon a területen, még amikor Brima itt volt, erősen forszíroztuk, hogy ún. négyetes, reguláris hálóban (20x20m-es, vagy akármilyen, de belátható négyzetháló) fúrjunk. Ki lettünk röhögve, meg hülyék voltunk. Most találjátok ki, hogy nem teljesen, de nagyjából milyen a fúrott lyukak lehelyezkedése...Igen, hálózatos...Mindegy.
Reggeli, valami pástétom, nemtom, nem túl jó, mindegy. Öltözködés, GPS, 150m-es madzag, víz, füzet, térkép, fényképezőgép, szendvicsek.
Val is hozta a saját hülyeségeit. Kissé már tütéshatáron voltam vele kapcsolatban ma.
És természetesen nem mentünk át azonnal, csak jóval később. A fúrásoknál ott akart lenni, de ehhez nekem nem kellett volna vagy hat kilónyi málhát magammal cipelni, pláne, hogy vissza is ment a táborba...Én meg gondolván, hogy jó húsz perc, és már jön is, nem mentem. Három órán át ültem a napon. Jó, ez nem igaz, mert a sziklás folyórész elég közel van, oda elballagtam, alibiből még méregettem is a GPS-el. Be is telt a memóriája, hurrá. Naszóval az a partszakasz még mindíg gyönyürű és megfigyeltem, hogy 100 méterrel feljebb az emberek csak úgy átsétálnak, a víz alig ér combig. Csináltam néhány fotót és hajrá.
Val még mindíg nem ért vissza, ezért nekiindultam a táborba. Nem szóltam senkinek, de úriember vagyok, tudom, hogy kell neki támadási felület, szóval szolgáltattam neki. Biztos voltam benne, hogy elkerüljük egymást, de éhes is voltam, meg kissé dühös. Na, had szokja. Alibinak meg jó lesz, hogy a GPS memóriája tele van.
Szóról szóra bejött.
Berontott a kantinba, és ahogy gondoltam...Én mutogattam a GPS-re. Induljunk, induljunk. Még húztam egy kicsit az időt, aztán hajrá.
Igen, rohadt egy számító, bosszúálló típus lettem. Nem esett jól, de legalább visszakapott egy kicsit. Cserébe még rosszabbul vezetett, Rupert hátul ült és folyamatosan osztotta, igaz a bukkanóknál ő volt az , aki keményen beverte a fejét, a kocsi pedig egyszer repült is...Na, utána meg is egyeztünk, hogy teljesen elment az esze...Pláne, hogy sörrel indította a napot.
Persze most se oda mentünk...Egy csomó műszakost visszavitt még a táborba, miért is ne, biztos nem vitte vona tíz perc múlva Rupert őket...
Na, a folyó, végre. Szerinte a köves szakaszon, a köveken kell átugráljunk.
Szerintem nem, hangot is adok neki, végül beadja a derekát. Persze a gázlónál is a lehető legrosszabb helyen ment át...Szóval gatyára vetkőztünk, be a vízbe, ami éppenhogy térd fölé ért a legmélyebb részen és piszkosul strandhőmérsékletű volt, de nem ezért jöttünk, sajna. Egyébként elég sok helyi kint volt, mosott, mosogatott, a gyerekek meg játszottak. Rupert meg is jegyezte, hogy "Little piece of Heaven", azaz Egy kis darab Menyország...
Tényleg gyönyörű hely.
Az ezt követő hely már kevésbe, bár azt, hogy csúnya, még véletlenül se mondanám rá. Egy gyalogút a dzsungelben, de inkább a bokros, füves részben. Csak itt a fű 2.5-3m...Mérjünk, mértünk. Kissé repetitív volt, ezért minden környezeti változatosságért hálás voltam, amikor még volt erőm, fényképeztem. Összességében valamivel több, mint négy órát gyalogoltunk, vegyes terepen, uszkve 30 fokban, már ha voltunk oly szerencsések, hogy árnyékban lehettünk. Ez volt az összes út mintegy 15%-a volt. Hosszú gatya, hosszú ing, tanultam az előzőekből, hehe. Most nem is volt gond. Legföljebb az, hogy ezen a terepen csináltunk egy kb 3 km-es oda távot. Aztán vissza. A sebességünk kb visszafelé, amikor már nem mértünk, kb 3km/óra volt. 5 után indultunk a végéről vissza, a folyóig egy óra, onnan a tábor, szigorúan az is gyalog, mert nem jött értünk kocsi, megint kb 1 óra:). Kissé elfáradtunk, de.
Egy igen emlékezetes esemény történt.
Az egyik mérési vonal a Sewa partjára vezetett...
Kitört egy piszok nagy vihar, holnap folytatom...