Legyen most egy kis történet a dolgok fontossági sorrendjéről. A történet főszereplője egy bányászati cég, mondjuk Sierra Leone-ban és tegyük fel, gyémánt a fő profilja. Viszonylag kis területen(mondjuk eltartana egy-két hétig, mire gyalog bejárnánk), de elvileg jó adottságú területen.
Folyik a termelés, de ugye az üzemegységben sok a kopóalkatrész, nem is beszélve az avulsáról. Venni kell egy újat, különben leáll a termelés.(nem megyek bele a részletekbe, úgysem az a lényeg)
Van a cégnek egy térinformatikusa, aki javarészt befejezte a munkáját az adott területen, illetve ami még van, az megy távmunkában is; nem volt rest, megkérte a főnököket, hogy megoldható lenne-e.
Azok meg azt mondták, igen.
Meg is beszéltek egy időpontot, hogy majd megbeszélik, legyen ez mondjuk Kedd, július idusán.
De az üzemegység, valamilyen oknál fogva nem ért Accrából Freetown-ba, és ez mikor is derülhetett volna ki, mint Kedden.
Így a térinformatikus egy jópárszor félórát várt, mindig csak ennyi türelmét kérték.
A végén már a főnök is kínosan érezte magát, mert többször is adott neki feladatot, amiket rekordgyorsasággal készített el. Látszott a főnökön, hogy zavarban van, de mentségére legyen mondva nem menekült a térinfós kolléga elől. Szóval nem gerinctelen. Csak volt fontosabb dolga, de az egyéb feladatait se hagyták, hogy elfelejtse.
A cégnek az üzem megérkezése nyilván fontosabb, mint a térinformatikus kényelme.
Fordítva ez nem igaz.
De legalább tudja, hogy hol a helye.
Folyik a termelés, de ugye az üzemegységben sok a kopóalkatrész, nem is beszélve az avulsáról. Venni kell egy újat, különben leáll a termelés.(nem megyek bele a részletekbe, úgysem az a lényeg)
Van a cégnek egy térinformatikusa, aki javarészt befejezte a munkáját az adott területen, illetve ami még van, az megy távmunkában is; nem volt rest, megkérte a főnököket, hogy megoldható lenne-e.
Azok meg azt mondták, igen.
Meg is beszéltek egy időpontot, hogy majd megbeszélik, legyen ez mondjuk Kedd, július idusán.
De az üzemegység, valamilyen oknál fogva nem ért Accrából Freetown-ba, és ez mikor is derülhetett volna ki, mint Kedden.
Így a térinformatikus egy jópárszor félórát várt, mindig csak ennyi türelmét kérték.
A végén már a főnök is kínosan érezte magát, mert többször is adott neki feladatot, amiket rekordgyorsasággal készített el. Látszott a főnökön, hogy zavarban van, de mentségére legyen mondva nem menekült a térinfós kolléga elől. Szóval nem gerinctelen. Csak volt fontosabb dolga, de az egyéb feladatait se hagyták, hogy elfelejtse.
A cégnek az üzem megérkezése nyilván fontosabb, mint a térinformatikus kényelme.
Fordítva ez nem igaz.
De legalább tudja, hogy hol a helye.
2 megjegyzés:
Ha én lennék ott a főnök rendet raknék!
A kis kocsog térinfóst jól gatyábaráznám.
Úgy kínoznám az alja férget, hogy vennék egy brutál Sonor motyót alája, és napokig 21/32-et kéne ütnie!
:-)
Bele is zöldulne a kocsog! Biztos nem tetszene neki:P
Megjegyzés küldése