Lassan a végére érünk, lassan, lassan. Szombat, 11 óra: indulás Freetownba. Vasárnap, Freetown, estére pedig Lungi. Hétfő hajnal kettőkor indul a járat. Kilenc körül London. Ott elmegyek a központba, viszek egy prezentációs dvd-t, amit még most összeütök mindjárt. Lesz rá időm, mert a gép Ferihegyre este nyolcor indul; majdnem éjfél, mire odaérek. Onnan még jó esetben négy-öt óra, mire otthon vagyok.
Szóval kedd reggelre ott is vagyok. Micsoda nap lesz az a kedd...
Nem árulok zsákbamacskát, örülök, hogy hazamehetek. De nem amiatt, mert az itteniekkel rosszul jönnék ki, nem.
Hector ma kétszer is kifejtette, hogy örül, hogy hazamegyek, mert akkor a családdal lehetek, de sajnálja is egyben.
A család viszont többet nyom a latba. Szép régies kifejezés...tudja valaki, hogy mi az a lat?
Izgalmas idők jönnek...
Elképzelhető, hogy ez a blog ezennel befejeződik. Mert az új munkamódszerrel, a szükség és a lehetőségek egyfajta egyensúlyba - mégha kényes egyensúlyba is - kerültek.
Talán ez lehet a születése a Keselyűröptének...Oké, a név persze még változhat...
Remélem nem elhamarkodott ez a döntésem, de jelen pillanatban legalábbis egy szakasz lezárul. A változás megtörtént - és hogy őszinte legyek egy kicsit meg is rémített a dolog, vagyis inkább egy kissé összezavart - szóval lehet, hogy abba kell hagyni, vagy át kell alakulni.
Mondjuk azt, hogy ideiglenesen szüneteltetem az írást ebben a blogban, míg nem találok okot rá, hogy újra írjak.
Remélem olyan okom soha nem lesz még egyszer, ami ide hozott első körben, de minden más előtt még ott áll a lehetőség. Lehetőség, hogy ne csak megélhetés mozgasson, hanem valami más. Megismerés. Világlátás. Tapasztalatgyűjtés.
Köszönöm mindenkinek, aki egyszer is vette a fáradtságot, hogy elolvasson egy bejegyzést és egy kicsit az én szemem keresztül lássa ezt az országot, az itteni körülményeket, a dolgokat, amik itt történtek. Remélem nem találtátok haszontalannak.
Zsolt
Szóval kedd reggelre ott is vagyok. Micsoda nap lesz az a kedd...
Nem árulok zsákbamacskát, örülök, hogy hazamehetek. De nem amiatt, mert az itteniekkel rosszul jönnék ki, nem.
Hector ma kétszer is kifejtette, hogy örül, hogy hazamegyek, mert akkor a családdal lehetek, de sajnálja is egyben.
A család viszont többet nyom a latba. Szép régies kifejezés...tudja valaki, hogy mi az a lat?
Izgalmas idők jönnek...
Elképzelhető, hogy ez a blog ezennel befejeződik. Mert az új munkamódszerrel, a szükség és a lehetőségek egyfajta egyensúlyba - mégha kényes egyensúlyba is - kerültek.
Talán ez lehet a születése a Keselyűröptének...Oké, a név persze még változhat...
Remélem nem elhamarkodott ez a döntésem, de jelen pillanatban legalábbis egy szakasz lezárul. A változás megtörtént - és hogy őszinte legyek egy kicsit meg is rémített a dolog, vagyis inkább egy kissé összezavart - szóval lehet, hogy abba kell hagyni, vagy át kell alakulni.
Mondjuk azt, hogy ideiglenesen szüneteltetem az írást ebben a blogban, míg nem találok okot rá, hogy újra írjak.
Remélem olyan okom soha nem lesz még egyszer, ami ide hozott első körben, de minden más előtt még ott áll a lehetőség. Lehetőség, hogy ne csak megélhetés mozgasson, hanem valami más. Megismerés. Világlátás. Tapasztalatgyűjtés.
Köszönöm mindenkinek, aki egyszer is vette a fáradtságot, hogy elolvasson egy bejegyzést és egy kicsit az én szemem keresztül lássa ezt az országot, az itteni körülményeket, a dolgokat, amik itt történtek. Remélem nem találtátok haszontalannak.
Zsolt
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése