2008.04.18. Péntek

Affene már úgy éreztem, hogy szombat van...Hát, nem sokára igen:) A nap első felében volt egy megbeszélés, mindenkinek ott volt a helye. 9-10.30-ig. Nem volt semmi. Gyakorlatilag minimumüzemen vagyunk, persze ez nem azt jelenti, hogy mindenki azt csinál amit akar, mert akkor húznék haza fizetett szabira:), hanem a helyiek nagy része takaréklángra kerül. Mondjuk a megbeszélés eleve érdekesen indult, mert Harold megint előhozakodott a képzéssel, és még mindíg az usa-ba akar küldeni...Ez persze azóta finomodott, mivel nem egyszerű a vízumot ennyi idő alatt összegereblyézni, szóval lehet, hogy az lesz, hogy Londonig lehozzák a fejlesztőmérnököt, aztán engem is odatranszportálnak, és akkor majd 2-3 napon keresztül megy a fejtágítás, és usgyi haza. Nekem ezzel egy gondom van. Az biztos, hogy gyakorlati bemutatót nem fognak tartani nekem, pedig az volna a legjobb. Nem vágyom különösebben az usa-ba, de tény, hogy ott jobb lenne megkapni ezt az oktatást, nem is beszélve arról, hogy a fickó nem biztos, hogy olcsóért fog okosítani engem itt...Valszeg többe lesz, mint az utaztatásom, meg a szállásom-költőpénzem az usa-ba. Már tudják a véleményem:) Aztán valamilyen szinten tisztáztam a státuszomat a cégnél, mert ez később fontos lehet. Aztán meló, meló, meló, dél után kiteszem a lábam az irodából, erre Efri elfoglalja, és elkezd megint fzut osztani a helyieknek. Szuper. Ezzel nagyjából el is ment a délután.
Ja, igen egy komoly lehetőség: keresnek ide mellém még egy jó GIS-es fickót, meg egy geológust. Ha valaki úgy érzi, hogy meri ezeket a körülményeket vállalni, és megvan a tudása(a képzettség másodlagos, nekem sincs térinformatikus végzettségem), akkor jöhet ide dolgozni. Akit érdekel, küldjön emailt. Na, nem hiszem, hogy tolongani fogtok:)
De én örülnék, ha vona itt valaki, akivel lehet magyarul beszélni.:) És akkor alázhatnánk ezeket a lökött dél-afrikaiakat...:P
No, délután sikerült egy jót beszélgetni Beával, közben viszont jött két új arc, Theo és Richard; az utóbbinak nagyon kellett valaki, aki tud neki segíteni a GPS-ről za adatokat letölteni, mert a laptopja nem fogadja a soros csatolású eszközöket. Egy pillanatra átfutott rajtam, hogy van-e értelme leírni az előző mondatot:) Na mindegy, egy ideig eltartott, mire sikerült, és közben elment az áram. Hurrá, egy órás pihi. Utána mindent újraindítani, megint nekiugrani, ezúttal sikerrel. Közben persze beszélgettünk. Egy csomó cégnek volt az igazgatója, az utóbbi 20 évben; angol; most Brazíliában lakik; ezen a héten már négyezer kilómétert ment, ebből közel százat gyalog; 1997-ben, amikor kitört a polgárháború, az iderendelt angol haderőnél szolgált, pont itt Koidu környékén; egy olyan, nem től messzi helyről érkezett, ahol a helyiek úgy mossák az aranyat, hogy összeseprik az utcát, aztán azt leviszik a folyóhoz, és abból mossák ki az aranyat. Nem port. Apró rögöket. Az utcáról.
No, ez azért nem semmi.
Megmutatta, hogy hol lehet platinát kimosni, ez szerencsére a tengerparton van, megyek:) Minden jel szerint magas az arány, úgyhogy akár rentánbilis is lehet a dolog...
És nem maradt itt, hanem ment tovább, haza, Brazíliába. Nagyon jó fej fickó... Jön majd vissza:)
Theo egy nagydarab, "hát te meg miccsinálsz a számítógépen" típusú fickó. Később kiderül, hogy milyen is valójában.
Este, családi ügyek, sajna nem sokáig, mert szegény Bea nagyon fáradt volt, ami kicsit se csoda, aztán egy óriási vihar tört ki, csapkodtak a környéken a villámok, én meg mivel nem akartam megázni, kivártam a végét. Úgy tűnik elállt...