Kedves egybegyűltek.
Megragadnám az alkalmat, hogy folytassam a blogomat, aminek apropója, hogy visszatértem Sierra Leone-ba, azaz a szükség továbbra is bontja a törvényt!
A hazajövetelemről pár szóban: a Bintumani hotelban Valerijjel voltam egy szobában. Egész addig nem volt semmi, amíg el nem kezdett inni, jó sztorikat mesélt. Utána elkezdett inni. Elviselhetetlen bunkó lett, meglepő, mi? Ehhez hozzájött, hogy amikor megérkeztünk, a recepció asztalára tettem a kissebbik hátitáskám leültem tőle 5 méterre, és így is sikerült valakinek kilopnia belőle a fényképezőt. A gép még hagyján, de a rajta lévő 150-200 nem letöltött, és igen jól sikerült kép bizony már zavaró veszteség...Mindegy, a hazaút-adrenalinlöket ezen is átsegített. Aztán Lénárt Csaba barátomtól megvettem az 5 éves szintén Canon, de A60-át. Szóval lesznek fotók.
Ezen a szép napon nem sok említésre méltó dolog történt. Miután felkeltem a jól megszokott(ha-ha) Bintumani hotelben, felhívtam a Daniel Chen-t, és megkérdeztem, hogy mikor jön értem a kocsi. Két óra múlva ott volt KP, az "új" Toyota LandCruiser-el, ami csak a cégnek új; volt is vele bajunk az úton... Előtte még azonban mentünk némi alkatrészért a Caterpillarhoz, ott vátunk is vagy másfél órát, megígérte valaki, hogy jön hamar...Nos, éppenséggel felzavart bennünket a feszült figyelemmel végrehajtott szunyókálásból. Miután ezen túlestünk, jött az út maga. Öröm és boldogság. De nagy mennyiségben.
Felforrt a hűtővíz. Elereszetett a motorháztető zárja, a fél utat enyhén lebegő motorháztetővel tettük meg. Mivel elég súlyos, nem volt esélye a menetszélnek.
Közben KP elmesélte, hogy mik történtek vele Zambiában. Elrabolták, majdnem megölték, nekivezette a kocsit egy fának, úgy szabadult ki. Vaskos sztori, maradjunk annyiban.
Megérkeztünk. Mindenki örült. Én nem annyira, de nem mutattam:P
Az új főnöknek, Richardnak adtam az üveg Tokaji Aszút, a többieknek a házipálesz, meg a szalámi. Nos, mindkettőnek sikere van. Azaz volt.:)
Aztán meló. Igen, nem hibbantam meg. Szerdára ígérték a befektetőket. Egy geológussal. Szóval virítanom kellett a lapjaimat. Előkészítettem.
Beszélgettem Alex-el, Tonival, Richard-al, aki disznó vicceket mesélt. Jó arc, kétségtelen...
Alex annyira hulye (szándékosan 'u'-val) volt, hogy amikor felhívta a menyasszonya, akkor ideadta a telefont, hogy beszéljek vele.
Aztán alvás. Már el is felejtettem, hogy milyen sz*r állandóan bömbölő légkondi mellett aludni.
Este sikerült beszélni Beával is, szóval remek kis nap lett.
Megragadnám az alkalmat, hogy folytassam a blogomat, aminek apropója, hogy visszatértem Sierra Leone-ba, azaz a szükség továbbra is bontja a törvényt!
A hazajövetelemről pár szóban: a Bintumani hotelban Valerijjel voltam egy szobában. Egész addig nem volt semmi, amíg el nem kezdett inni, jó sztorikat mesélt. Utána elkezdett inni. Elviselhetetlen bunkó lett, meglepő, mi? Ehhez hozzájött, hogy amikor megérkeztünk, a recepció asztalára tettem a kissebbik hátitáskám leültem tőle 5 méterre, és így is sikerült valakinek kilopnia belőle a fényképezőt. A gép még hagyján, de a rajta lévő 150-200 nem letöltött, és igen jól sikerült kép bizony már zavaró veszteség...Mindegy, a hazaút-adrenalinlöket ezen is átsegített. Aztán Lénárt Csaba barátomtól megvettem az 5 éves szintén Canon, de A60-át. Szóval lesznek fotók.
Ezen a szép napon nem sok említésre méltó dolog történt. Miután felkeltem a jól megszokott(ha-ha) Bintumani hotelben, felhívtam a Daniel Chen-t, és megkérdeztem, hogy mikor jön értem a kocsi. Két óra múlva ott volt KP, az "új" Toyota LandCruiser-el, ami csak a cégnek új; volt is vele bajunk az úton... Előtte még azonban mentünk némi alkatrészért a Caterpillarhoz, ott vátunk is vagy másfél órát, megígérte valaki, hogy jön hamar...Nos, éppenséggel felzavart bennünket a feszült figyelemmel végrehajtott szunyókálásból. Miután ezen túlestünk, jött az út maga. Öröm és boldogság. De nagy mennyiségben.
Felforrt a hűtővíz. Elereszetett a motorháztető zárja, a fél utat enyhén lebegő motorháztetővel tettük meg. Mivel elég súlyos, nem volt esélye a menetszélnek.
Közben KP elmesélte, hogy mik történtek vele Zambiában. Elrabolták, majdnem megölték, nekivezette a kocsit egy fának, úgy szabadult ki. Vaskos sztori, maradjunk annyiban.
Megérkeztünk. Mindenki örült. Én nem annyira, de nem mutattam:P
Az új főnöknek, Richardnak adtam az üveg Tokaji Aszút, a többieknek a házipálesz, meg a szalámi. Nos, mindkettőnek sikere van. Azaz volt.:)
Aztán meló. Igen, nem hibbantam meg. Szerdára ígérték a befektetőket. Egy geológussal. Szóval virítanom kellett a lapjaimat. Előkészítettem.
Beszélgettem Alex-el, Tonival, Richard-al, aki disznó vicceket mesélt. Jó arc, kétségtelen...
Alex annyira hulye (szándékosan 'u'-val) volt, hogy amikor felhívta a menyasszonya, akkor ideadta a telefont, hogy beszéljek vele.
Aztán alvás. Már el is felejtettem, hogy milyen sz*r állandóan bömbölő légkondi mellett aludni.
Este sikerült beszélni Beával is, szóval remek kis nap lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése