A fordulópont napja. Nem ez volt:)
A gondolataimban - és nemcsak az egyémben, a Beáéban is - a mai megbeszélés lehetséges kimenetele járt. Ezt jártuk körül egy párszor, oda-vissza. Van olyan részmegoldás, ami eddig még nem merült fel, de Beának is tetszik, nekem is tetszik, és teljesen biztos vagyok benne, hogy a családnak is bejönne. Ha összejön, akkor nem titokzatoskodok többet:)
Hála az égnek, Junior megbízható, mint egy óramű, ha kérek valamit, betű szerint próbálja megoldani a feladatot. Most jöttem csak rá, hogy tulajdonképpen jelen pillanatban én vagyok a geológiai kutatásokért felelős részleg vezetője. Pasisi elment rokonlátogatásra az USA-ba, egy hónapig nem látjuk, szóval az lesz, amit döntök, és nyilván nem fogok ostobaságokat művelni.
Szóval Junior hozta az elmaradt fúrási naplók egy részét, pont azt, amit a jelentésbe bele kell rakjunk, erre persze meg is jelent Richard, és megkért, hogy valamit dobjak össze, mert megint jönnek, a hétvége felé megtekinteni bennünket. Na, a szeme láttára gyártottam le a 3D modellt, persze nem úgy ment, ahogy számoltam vele, de végül fél óra alatt sikerült összegereblyézni egy épkézláb modellt, meg kipróbáltam, hogy tudok-e videó állományba menteni. Jelentem igen. Utána Richard boldog-boldogtalannak azt mutogatta... Daniel-Louw is csak bólogatott, azzal húzta az agyam, hogy na lám, volt értelme az oktatásnak. Kezd az lenni, hogy mostmár látják a konkrét hasznát a munkámnak. A főnök megkér, hogy csináljam meg a térképet. Eddig ilyen nem volt, csak Val piszkált, hogy ez kell, meg az kell, de aztán mindíg belepiszkált a térképbe, ami furcsa volt. De ez elmúlt:)
Szóval feldobtam a labdát Richard-nál, ezek után az események utánra időzítve. Igen, számító egy szemétláda vagyok:) Igen, oké, térjünk vissza rá a jövő héten, amikor már nem lesz több fúrás, és a következő hely előkészítése meg hosszadalmas folyamat.
Addig lemérjük a folyókat is, utána megyünk majd később a Moa folyóra, de oda meg még utat kell csinálni... És kb 150 km ide. Nyílván nem ennyi utat kell csinálni:), de oda kell szállítani a gépeket, némi egyéb felszerelést, szóval az se a következő két hét melója, figyelembe véve, hogy jön az új üzemegység, nekem a folyóhoz meg kell Hector, ő meg a gépek összerakásával-kalibrálásával lesz elfoglalva egy darabig.
Délután összesen semmi nem történt, - egy az adatmodellezésről szóló oktatóanyaggal szórakoztattam magam - aztán vacsora, utána a szokásos egy perc alatt kialakuló felhőszakadás, aztán csevely Beával, aztán meglátjuk.
Mára ennyi:)
A gondolataimban - és nemcsak az egyémben, a Beáéban is - a mai megbeszélés lehetséges kimenetele járt. Ezt jártuk körül egy párszor, oda-vissza. Van olyan részmegoldás, ami eddig még nem merült fel, de Beának is tetszik, nekem is tetszik, és teljesen biztos vagyok benne, hogy a családnak is bejönne. Ha összejön, akkor nem titokzatoskodok többet:)
Hála az égnek, Junior megbízható, mint egy óramű, ha kérek valamit, betű szerint próbálja megoldani a feladatot. Most jöttem csak rá, hogy tulajdonképpen jelen pillanatban én vagyok a geológiai kutatásokért felelős részleg vezetője. Pasisi elment rokonlátogatásra az USA-ba, egy hónapig nem látjuk, szóval az lesz, amit döntök, és nyilván nem fogok ostobaságokat művelni.
Szóval Junior hozta az elmaradt fúrási naplók egy részét, pont azt, amit a jelentésbe bele kell rakjunk, erre persze meg is jelent Richard, és megkért, hogy valamit dobjak össze, mert megint jönnek, a hétvége felé megtekinteni bennünket. Na, a szeme láttára gyártottam le a 3D modellt, persze nem úgy ment, ahogy számoltam vele, de végül fél óra alatt sikerült összegereblyézni egy épkézláb modellt, meg kipróbáltam, hogy tudok-e videó állományba menteni. Jelentem igen. Utána Richard boldog-boldogtalannak azt mutogatta... Daniel-Louw is csak bólogatott, azzal húzta az agyam, hogy na lám, volt értelme az oktatásnak. Kezd az lenni, hogy mostmár látják a konkrét hasznát a munkámnak. A főnök megkér, hogy csináljam meg a térképet. Eddig ilyen nem volt, csak Val piszkált, hogy ez kell, meg az kell, de aztán mindíg belepiszkált a térképbe, ami furcsa volt. De ez elmúlt:)
Szóval feldobtam a labdát Richard-nál, ezek után az események utánra időzítve. Igen, számító egy szemétláda vagyok:) Igen, oké, térjünk vissza rá a jövő héten, amikor már nem lesz több fúrás, és a következő hely előkészítése meg hosszadalmas folyamat.
Addig lemérjük a folyókat is, utána megyünk majd később a Moa folyóra, de oda meg még utat kell csinálni... És kb 150 km ide. Nyílván nem ennyi utat kell csinálni:), de oda kell szállítani a gépeket, némi egyéb felszerelést, szóval az se a következő két hét melója, figyelembe véve, hogy jön az új üzemegység, nekem a folyóhoz meg kell Hector, ő meg a gépek összerakásával-kalibrálásával lesz elfoglalva egy darabig.
Délután összesen semmi nem történt, - egy az adatmodellezésről szóló oktatóanyaggal szórakoztattam magam - aztán vacsora, utána a szokásos egy perc alatt kialakuló felhőszakadás, aztán csevely Beával, aztán meglátjuk.
Mára ennyi:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése