Lyukas az agyam? Egen, olyasmi. Tegnap este nem volt nagy hangulatom összefoglalni a napot, ime a kifogásaim:
- 2-3-4 ezek az éjszakai ébredési időpontjaim, az utolsónál meguntam, és fel keltem
- ennek ugye van egy rahedli folyománya, úgymint csak dupla erejű teákkal birtam ébren maradni, és persze túl sokat ittan egymás után, amiből kifolyólag kialakult az az állapot, hogy nem tudtam eldönteni, pihnejek-e, vagy húzzam tovább az igát
- estére sikerült egy speciális tudatállapotba kerülni, egészen közel a megvilágosodás ellentétéhez, a besötétedéshez, ami nagyszerű, valószinüleg kisérletileg kimutatható összefüggés a napszakváltozással, továbbá tejesen deviáns lettem magamhoz képest, mert megnéztem az osztrák-német meccs végét, pedig nem is érdekelt.
- Richardot kiakasztottam - jó értelemben. Mutatom neki, hogy ott a térkép kinyomtatva. Azt mondja, oké, csináljak belőle akkor 3D, meg mindenféle egyebet. Az a fajta arckifejezés suhanhatott át az arcomon, ami a cápáén, közvetlenül, mielőtt elkapja a fürdőző lábát - megvagy:) Csak belenyúltam a zsebembe, elővettem a pendrive-ot, és faarccal annyit mondtam: Kész.
Látnátok kellett volna az arcát...
No, utána egyeztettünk, hogy holnap, azaz kedden előkészitik a csónakot, aztán szerdán csóbakázunk a szonárral egy jót. Ha minden sikerül, akkor csütörtökön megcsinálom a térképi részét, aztán pénteken teljes pompámban, rákérdezek a szerződésmódositásra.
Amúgy nemcsak nekem volt hosszú a nap. Beát el kellett küldeni aludni, mert majdnem belealudt a gépelésbe:)
Elgondolkodtam azon, hogy a blog az első egy-két hónap után már nem a helyről szól, az én szűrőmön át, hanem csak arról, hogy velem mi van. Most mondhatnám, hogy bocs, ha unalmas:) De nem fogom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése