Nagyjából nyolc perc múlva éjfél van itt. Felmerül a kérdés, mi a bánatnak ülök itt? Oka van annak, oka, nem is egy...
Ma reggel az állítólag valósággá változott és sokkal korábban, mint gondoltam volna, csakúgy, mint tegnap, ma is félbeszakították a családi beszélgetést, ezúttal nem Martin, hanem Hector, hogy no, akkor készüljek össze, menjünk. Jó, mondtam, elbúcsúztam az otthoniaktól, összepakoltam a cuccot, mehetünk.
A Bafi kb 1,5 m-t emelkedett, mióta utoljára itt jártam, sőt, azóta más vissza is esett, mert vagy fél métert apadt...Na, akkor menjünk. Körülbelül 10 km-nyi hajókázás várt volna ránk...
Az első probléma ott jött, hogy még ez a másfél méternyi emelkedés sem volt elég, sok helyen a kitűzöttől iránytól el kellett térni, mert különben fennakadtunk volna. Aztán jöttek a zuhogók, szóval a vadízi raftingolás egy kevésbe arcolós formáját és is kipróbáltam, egy majdnem hat méteres alumínium csónakkal, amire fel volt rögzítve a házam ára, egy szonár formájában... Elég érdekes volt, mert kétszer is megpördültünk, mivel Hector kivette a motort a vízbúl, nehogy odaütődjön...
No, ilyenből volt kettő...
Nyugtalanabb idegrendszerűek kedvéért - értsd, család - van mentőmellény a csónakban.
Azon szoktam ülni.
Aztán kimerült az akku, amiről a szonár működik. Másfél órát vártunk rá, persze közben nem csak a tájat bámultuk, hanem pecáztunk. Csalinak apró tarisznyarákot használtunk, és nem fogtunk semmit.
Aztán amikor egyáltalán nem jött az akku, felmentünk a sziklás szakaszhoz a Bagbe-n, ott nemsokára hozták a félig-meddig feltöltött akkut, mi addig pecáztunk:)
Hector elszalasztott egyet, mert türelmetlen volt, én meg alaposan megáztattam a zsinórt, meg a horgot. Semmit se fogtam, meglepő, mi?
Aztán mentünk tovább, az akku nagyjából másfél óra múlva megadta magát újra, de ekkor már egy óra körül volt, mentünk vissza. Míg nem jött értünk az Unimog - csak ezzel lehet a csónakot vinni - addig én szalasztottam el egy fogást. Kezdők szerencséje, mi?
Vissza a táborba. Bevettem két Panadolt a reggel óta szűnni nem akaró fejfájásra és majd később felkeltem, úgy dél öt körül.
Hozzáláttam az adatok feldolgozásához.
Mivel elég hézagos az adatállomány, nem igazán mondhatjuk, hogy meggyőző az eredmény, mellé még kétségeim is vannak, de ma már csak befejezem ezt az egészet...
Közben, míg számolt a gép - van az úgy, hogy vagy tíz percre adok neki számolnivalót - kicsit kutattam némi zene után, ráakadtam egyre, ez új kedvenc lesz, Black Sheep Wall. Nem fog menni a rádiókban ez se. Lassú hanghegyek áramolnak az ember fülén keresztül, a tudatalattiig, összevissza tört ritmusokkal, persze súlyosan mint egy hegy még egyszer kihangsúlyozom, lassan, mint ahogy a kontinensek vándorolnak. Különleges egy zene...
Ma reggel az állítólag valósággá változott és sokkal korábban, mint gondoltam volna, csakúgy, mint tegnap, ma is félbeszakították a családi beszélgetést, ezúttal nem Martin, hanem Hector, hogy no, akkor készüljek össze, menjünk. Jó, mondtam, elbúcsúztam az otthoniaktól, összepakoltam a cuccot, mehetünk.
A Bafi kb 1,5 m-t emelkedett, mióta utoljára itt jártam, sőt, azóta más vissza is esett, mert vagy fél métert apadt...Na, akkor menjünk. Körülbelül 10 km-nyi hajókázás várt volna ránk...
Az első probléma ott jött, hogy még ez a másfél méternyi emelkedés sem volt elég, sok helyen a kitűzöttől iránytól el kellett térni, mert különben fennakadtunk volna. Aztán jöttek a zuhogók, szóval a vadízi raftingolás egy kevésbe arcolós formáját és is kipróbáltam, egy majdnem hat méteres alumínium csónakkal, amire fel volt rögzítve a házam ára, egy szonár formájában... Elég érdekes volt, mert kétszer is megpördültünk, mivel Hector kivette a motort a vízbúl, nehogy odaütődjön...
No, ilyenből volt kettő...
Nyugtalanabb idegrendszerűek kedvéért - értsd, család - van mentőmellény a csónakban.
Azon szoktam ülni.
Aztán kimerült az akku, amiről a szonár működik. Másfél órát vártunk rá, persze közben nem csak a tájat bámultuk, hanem pecáztunk. Csalinak apró tarisznyarákot használtunk, és nem fogtunk semmit.
Aztán amikor egyáltalán nem jött az akku, felmentünk a sziklás szakaszhoz a Bagbe-n, ott nemsokára hozták a félig-meddig feltöltött akkut, mi addig pecáztunk:)
Hector elszalasztott egyet, mert türelmetlen volt, én meg alaposan megáztattam a zsinórt, meg a horgot. Semmit se fogtam, meglepő, mi?
Aztán mentünk tovább, az akku nagyjából másfél óra múlva megadta magát újra, de ekkor már egy óra körül volt, mentünk vissza. Míg nem jött értünk az Unimog - csak ezzel lehet a csónakot vinni - addig én szalasztottam el egy fogást. Kezdők szerencséje, mi?
Vissza a táborba. Bevettem két Panadolt a reggel óta szűnni nem akaró fejfájásra és majd később felkeltem, úgy dél öt körül.
Hozzáláttam az adatok feldolgozásához.
Mivel elég hézagos az adatállomány, nem igazán mondhatjuk, hogy meggyőző az eredmény, mellé még kétségeim is vannak, de ma már csak befejezem ezt az egészet...
Közben, míg számolt a gép - van az úgy, hogy vagy tíz percre adok neki számolnivalót - kicsit kutattam némi zene után, ráakadtam egyre, ez új kedvenc lesz, Black Sheep Wall. Nem fog menni a rádiókban ez se. Lassú hanghegyek áramolnak az ember fülén keresztül, a tudatalattiig, összevissza tört ritmusokkal, persze súlyosan mint egy hegy még egyszer kihangsúlyozom, lassan, mint ahogy a kontinensek vándorolnak. Különleges egy zene...
8 megjegyzés:
Zsóti!!
1.A kárász nem szereti a tarisznyarákot, inkább girnyóval kínáld meg őket.
2. Most olvastam a Mozilla letöltésszámlálóján, hogy Sierra leonéban eddig kilencen, értsd kilencen töltötték le az új Firefoxot.
3. Magyarországon meg 106 000 emberke. Eddig. De csak azért ilyen sokan, mert sokan olvassák a blogod ahol felhívtad a figyelmet a letöltésre!!!
4. Szóval tessék helyi törzsi nyelven is belekarcolni a folyóparti homokba, hogy menjenek vissza a kunyhóba és kezdjék el sürgősen letölteni a cuccost.
Segítek: N'gowo Firefox 3. amuati!
5. Megyek böfiztetni.
A kocsi folyamatban van:-)
Majd elmesélem, picit már megőrültönk miatta.
1. - nem kárász, hanem yellowfish, amire tarisznyarákkal mentünk, girnyó ne is volt. Mondjuk ma is csak a bot végét fogtuk...
2. - Igen, és abból a kilencből én voltam három:)
3. - hehe, hüje vagy, nehogy mán az apehtól is olvassa valaki...ööö...kirándulni vagyok itt!!! Igen, kirándulni!
4. - N'gowo? Te teljesen megőrültél? Az azt jelenti, hogy toszd meg a birkát hátulról egy rókával...:P
5. - Naggyon hejjes:)
OK, Attila, várom a beszámolót:)
Picit belekontár:
1. Yellow, tehát sárga, mint az arany... Nehogymá.... Még ott is??
2. Gondolod a másik 6 a főnök, és az ő fia. Nézték, mit csinálsz, és azt gondolták, hogy tutira 3x kell, hogy jó legyen. Merthogy te tudod.
Bocsi:-P
Üdv: PA
Azért egy kérdés Zsót:
Suzuki SX4 GLX 1.5 klímával, vagy SKODA Octavia Tour 1.4?
szerinted?
Mondom, hogy kárász!!
Yellowfish - Aranykárász
Sőt, lehet ezüstkárász is van ot, azt Greyfishnek híjják.
Onnan ismered meg, hogy iszonyú bunkó tekintete van.
No, igen itten minden aranyból van. Kicsit kétségbeejtő bizonyos esetekben(arany wc-papír, stb), de nagy nehezen meg lehet szokni.
A halakat is onnan tudjuk, hogy ott vannak, hogy mindegyikre egy léghajót szereltek, hogy úszni tudjon a vízben.
Attila: Szerintem az Octavia-hoz kevés az 1.4-es motor. Én inkább a Suzukit választanám a helyedben.
Pimpa!!
ITT MINDEN HALNAK BUNKÓ A TEKINTETE!!!:P
(vagy az a tükör???)
Tiszta szerencse, hogy aranyból van. Az spec. sokkal puhább dolog, mint teszem azt pl. a gyémánt??:-)
Hu miket is beszélek. Mondjuk az acél, a márvány, vagy a tekintetem:-))) A lényeg : puhaságánál fogva felhasználható a fenti célra:-) Amugy én is a Suzukira voksolok. Holnap délután bevágom magam a csónakba Mártélyon (Tisza holtág) Veszem a botokat, és fogok valami halat. Amit azután jól visszaengedek a vízbe. Kíváncsi vagyok, hogy ezeknek is bunkó-e a tekintete. Bár ezek csak egyszerű pontyok, süllők...
Megjegyzés küldése