Nos, ez egy szép hét volt. Nem volt netünk elég sokáig, aztán meg kaptam egy új munkakört: súlyosan túlfizetett magasan képzetlen sofőr munkakör. Nagyjából ilyenre változott gy-egy napom: reggel a szokásos időben, hétre megyek kiüríteni a koncentrátumot, Tonival. Másképp: a logisztikai és beszerzési menedzser, meg a térinformatikus megy együtt ezt csinálni.
Mivel ez a munka alapvetően nem áll kézre nekünk, ezért hamar végzünk vele. Aztán bepattanok a Toyotámba - egy régebbi Land Cruiser, asszem 3.3L-es turbódízel. Elég jó:P Ezzel a gépjárművel töltöm a következő nagyjából 10-11 órát, mert az új munkagödör egy Tefeya nevű városkában van, ami ide pontosan öt kilométer. 3-4 billencset kísérgetünk konvojban, nehogy eszükbe jusson véletlenül otthon lerakni a rakományt. Mivel a kiépített utak aránya alacsony - 0% - ezért ugye lassan kell menni. Nem mintha a billencsek alkalmasak lennének száguldozásra, de ott van még a por, meg az emberi élet védelmének kérdése is. Szóval kb 15-20 perc alatt tesszük meg ezt a távot. Ami folyamatosan együtt jár ezzel:
- A gyerekek folyamatosan fehérembereznek, persze két nyelven, angol és temene, az előbbi az angolul kevésbé beszélők kedvéért(szia Anyu, szia Apu:)), "white man", a másik a többiek kedvéért is: "..." - na ezt hogy kell leírni? Holnapra kiderítem. :P Alalpvetően amit mondanak nagyjából annyi, hogy adjál kaját:)(ezt tudom(mert ez alatt a hét alatt csak vagy ötezerszer hallottam):"Gimme chop-chop!") Persze ahogy lassan gurulok, leállok velük beszélgetni. Aranyosak.
Amikor kissé megunom a dolgot, azt mondom, hogy "Adjál, Te, éhes vagyok." Volt egy kislány, 7-9 év körüli (nem lennék meglepve, ha több lenne), aki szintén kért, de nem hangoskodva, csak mutatta(az édesanyjából kiindulva nincsenek kajagondjaik), na neki is ezt válaszoltam. Másnap reggel, amikor meglátott, felpattant és valami ételféleséget nyújtott felém.
Kicsit meglepett.
A következő fordulóban vittem neki egy palack vizet, meg egy dobozod üdítőt.
Azóta csak mosolyog, meg integet.
- A por sajnos nagyon száll. Folyamatosan kapom a megjegyzéseket az idősebbektől, hogy hozzunk vizet az útra, amit csinálunk is, de csak egy tartálykocsink van, nomeg eléggé limitált hozzáférés a vízhez. Ma délután műszak vége előtt(viccesen hangzik...) meg is állított egy pofa, hogy ha nem viszünk vizet az útra, akkor holnap eltorlaszolják. Nem volt konstrukív gondolatom az üggyel kapcsolatban, de mivel a másik oldalán állt a kocsinak, nem csináltam hülyeséget, nem vágtam képen. csak szó nélkül elhajtottam. Minden útszakaszra kerül víz minden nap. Csak azokat, akik egész nap az út mellett ülnek és semmit nem csinálnak egész nap, rendkívüli módon zavarja, hogy száll a por, nameg, hogy a kutyafuttában odavetett "hozzatok ide vizet"-re nem azonnal reagálunk. A gyerekek kedvéért azonnal odarendeltem volna a lajtoskocsit. Erre csak annyit csináltam, hogy megmondtam Richardnak, hogy mi a helyzet.
- Egyéb, nos:) Népszerű vagyok. Nagyon. Oké, a gyerekek közt nyilvánvaló, de a fiatalság gyengébbiknek csúfolt neme rendkívül bociszemekkel bámul mindig. Tétova integetésektől hangos kiabálásokig minden volt már, de persze nem értettem, egy szót se. Ja, igen, azt kiabálták, hogy ronda vagy, ne nézzé':P
Van egy híd, amit mi építettünk, no az alatt egy tiszta vízű patak. Abban mosnak és mosdanak. A szemérem kérdése viszonylag szűk keretek között merül fel, azaz amikor ott megyek el, különösen figyelek, _hogy_ _csak_ _ meredten _ _előre_ _nézek_:)
Jó része a vezetésnek, hogy amig arra várok, hogy megtöltsék a billencseket, addig olvasok. Sokat. National Geographic-ok(4db) - elolvasva, Hugh Laurie: A Balek című könyve: elolvasva, egyébként nagyon jó, könnyed szórakozás, ajánlom mindenkinek. Az első pár oldalon át kell esni. Most meg a Scientific American-ok, meg a Nature vannak soron. Abból van 3. Élet és Tudományból, nem tudom, sok.
Lássuk a jót a rosszban.:)
Richard ma este: nem tudja, hogy hogyan tudják tovább fenntartani a bányát, mert a gyémánt ára sokat esett és eze a környéken nincs a gazdaságos kitermeléshez elegendő mennyiség.
Riian csak annyit válaszolt, hogy alkudjál ki nekünk egy évi bért rendelkezésre állási díjnak és ne kínlódjunk tovább:)
Minden jelenlévő egyetértett.
Mivel ez a munka alapvetően nem áll kézre nekünk, ezért hamar végzünk vele. Aztán bepattanok a Toyotámba - egy régebbi Land Cruiser, asszem 3.3L-es turbódízel. Elég jó:P Ezzel a gépjárművel töltöm a következő nagyjából 10-11 órát, mert az új munkagödör egy Tefeya nevű városkában van, ami ide pontosan öt kilométer. 3-4 billencset kísérgetünk konvojban, nehogy eszükbe jusson véletlenül otthon lerakni a rakományt. Mivel a kiépített utak aránya alacsony - 0% - ezért ugye lassan kell menni. Nem mintha a billencsek alkalmasak lennének száguldozásra, de ott van még a por, meg az emberi élet védelmének kérdése is. Szóval kb 15-20 perc alatt tesszük meg ezt a távot. Ami folyamatosan együtt jár ezzel:
- A gyerekek folyamatosan fehérembereznek, persze két nyelven, angol és temene, az előbbi az angolul kevésbé beszélők kedvéért(szia Anyu, szia Apu:)), "white man", a másik a többiek kedvéért is: "..." - na ezt hogy kell leírni? Holnapra kiderítem. :P Alalpvetően amit mondanak nagyjából annyi, hogy adjál kaját:)(ezt tudom(mert ez alatt a hét alatt csak vagy ötezerszer hallottam):"Gimme chop-chop!") Persze ahogy lassan gurulok, leállok velük beszélgetni. Aranyosak.
Amikor kissé megunom a dolgot, azt mondom, hogy "Adjál, Te, éhes vagyok." Volt egy kislány, 7-9 év körüli (nem lennék meglepve, ha több lenne), aki szintén kért, de nem hangoskodva, csak mutatta(az édesanyjából kiindulva nincsenek kajagondjaik), na neki is ezt válaszoltam. Másnap reggel, amikor meglátott, felpattant és valami ételféleséget nyújtott felém.
Kicsit meglepett.
A következő fordulóban vittem neki egy palack vizet, meg egy dobozod üdítőt.
Azóta csak mosolyog, meg integet.
- A por sajnos nagyon száll. Folyamatosan kapom a megjegyzéseket az idősebbektől, hogy hozzunk vizet az útra, amit csinálunk is, de csak egy tartálykocsink van, nomeg eléggé limitált hozzáférés a vízhez. Ma délután műszak vége előtt(viccesen hangzik...) meg is állított egy pofa, hogy ha nem viszünk vizet az útra, akkor holnap eltorlaszolják. Nem volt konstrukív gondolatom az üggyel kapcsolatban, de mivel a másik oldalán állt a kocsinak, nem csináltam hülyeséget, nem vágtam képen. csak szó nélkül elhajtottam. Minden útszakaszra kerül víz minden nap. Csak azokat, akik egész nap az út mellett ülnek és semmit nem csinálnak egész nap, rendkívüli módon zavarja, hogy száll a por, nameg, hogy a kutyafuttában odavetett "hozzatok ide vizet"-re nem azonnal reagálunk. A gyerekek kedvéért azonnal odarendeltem volna a lajtoskocsit. Erre csak annyit csináltam, hogy megmondtam Richardnak, hogy mi a helyzet.
- Egyéb, nos:) Népszerű vagyok. Nagyon. Oké, a gyerekek közt nyilvánvaló, de a fiatalság gyengébbiknek csúfolt neme rendkívül bociszemekkel bámul mindig. Tétova integetésektől hangos kiabálásokig minden volt már, de persze nem értettem, egy szót se. Ja, igen, azt kiabálták, hogy ronda vagy, ne nézzé':P
Van egy híd, amit mi építettünk, no az alatt egy tiszta vízű patak. Abban mosnak és mosdanak. A szemérem kérdése viszonylag szűk keretek között merül fel, azaz amikor ott megyek el, különösen figyelek, _hogy_ _csak_ _ meredten _ _előre_ _nézek_:)
Jó része a vezetésnek, hogy amig arra várok, hogy megtöltsék a billencseket, addig olvasok. Sokat. National Geographic-ok(4db) - elolvasva, Hugh Laurie: A Balek című könyve: elolvasva, egyébként nagyon jó, könnyed szórakozás, ajánlom mindenkinek. Az első pár oldalon át kell esni. Most meg a Scientific American-ok, meg a Nature vannak soron. Abból van 3. Élet és Tudományból, nem tudom, sok.
Lássuk a jót a rosszban.:)
Richard ma este: nem tudja, hogy hogyan tudják tovább fenntartani a bányát, mert a gyémánt ára sokat esett és eze a környéken nincs a gazdaságos kitermeléshez elegendő mennyiség.
Riian csak annyit válaszolt, hogy alkudjál ki nekünk egy évi bért rendelkezésre állási díjnak és ne kínlódjunk tovább:)
Minden jelenlévő egyetértett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése