Történelmi nap a mai. Nem, nem világviszonylatban, csak nekem itt. Egy hónap van hátra a hazaindulásig, ha minden jól megy. Persze itt most jön majd a magyarázkodás, hogy de nem is, mert egy hónap múlva már rég Freetownban leszek, azaz a hazaindulás huszadikához képest egy hónapra van tulajdonképp, de ha ragaszkodunk a számokhoz, akkor biza ehhez kell ragaszkodnunk. Mi is történt csütörtökön, ami említésre méltó? Eh, meg kell erőltessem magam...Én se vagyok már a régi, hiába, no!
- Megint volt egy defektem. Ez önmagában a ki-a-bánatot-izgat kategória, de a környékbeli gyerekek közül a bátrabbja le is rohant azon nyomban és innen csak azok folytassák az olvasást, akik egy kis nyílt csúnya beszédtől nem sírják tele este a párnájukat.
Persze kéregettek, de a koruknál fogva (nagyjából négytől hét éves korig volt a koreloszlás) olyan dolgokat is, amikről ilyen korban még nem kéne tudni, azaz a kedves szülők értelmi szintje került pillanatok alatt eszményi megvilágításba. A következőket kérték:
- Aggyál kaját
- Add nekem a kocsit
- Elégíccsél ki a szájaddal(aka. "szopjál le")(kissé meglepett egy 5 év körüli kislány szájából)
- Aggyál pénzt(egész 10 000 leone-ig elmerészkedtek, nagyjából 3 dollár)
- Aggyál 1000 leone-t és főzök neked(a kis konstruktív)
- Aggyál halat. Sülve.(el nem tudom képzelni, honnan jött ez elő!)
Mindezt krio/angol nyelven. Szerencsére jött előbb Juan Martin, lekapták a kereket, majd a neki is nekiálló gyerkekenek azt mondta, hogy oké, de akkor hozzátok anyut ruha nélkül - neki nincsenek problémái a családja miatt, pedig van neki.
Aztán jött egy fiatal nőszemély, hátán egy kis gyerekkel, ő is sokat szórakozott a gyerekek kéregetésén, sütit akart eladni nekem, meg alkalmi fordítóként lefordította, amit nem értettem. Igen, az elégíccsél ki a szájaddal-t is, ehhez még meg is muatta, illetve eljátszotta - a meg is mutatta kissé félreérthető:) - hogy mi is. Na, itt már csak elsírtam magam a röhögéstől...
Jött Moshe, megmenetett, adott a gyerekeknek cukorkát. Mondtam is nekik, hogy látjátok, ő a jó fehér ember(juteszembe, "opoto" krio nyelven), én meg a rossz. Kerék fel a gépre, hajrá, folytatni a munkát.
- Utolsó kör, most is tartogat meglepetéseket. Tefeya-ban a helyiek megelégelték a port - én is megelégeltem volna - és eltorlaszolták az utat. Farönk, meg hasonlók. Odahívtam a kocsihoz a hangadókat, az egyetértésemről biztosítottam őket, míg a velem lévő rendőr kiment és a kb tíz másodperc alatt összegyűlő száz fős csődülettel foglalkozott. Ahogy a billencsek vezetői is. Európai ember számára ez elképzelhetetlen, ami itt ilyenkor megy:) Mindenki kiabál, mutogat, magyaráz, és annyira figyel a másikra, mint a honatyáink egymás felszólalásaira. Aztán azt mondták, jó, átengedünk. De.
Igen ultimátum jön!
Ha nem lesz az út leborítva sóderrel holnap, akkor végleg eltorlaszolják az utat.
(-De holnap vásár van Waidalában, nem fogunk jönni!, -Ööö, jó, akkor szombaton, oké? )
- Megint volt egy defektem. Ez önmagában a ki-a-bánatot-izgat kategória, de a környékbeli gyerekek közül a bátrabbja le is rohant azon nyomban és innen csak azok folytassák az olvasást, akik egy kis nyílt csúnya beszédtől nem sírják tele este a párnájukat.
Persze kéregettek, de a koruknál fogva (nagyjából négytől hét éves korig volt a koreloszlás) olyan dolgokat is, amikről ilyen korban még nem kéne tudni, azaz a kedves szülők értelmi szintje került pillanatok alatt eszményi megvilágításba. A következőket kérték:
- Aggyál kaját
- Add nekem a kocsit
- Elégíccsél ki a szájaddal(aka. "szopjál le")(kissé meglepett egy 5 év körüli kislány szájából)
- Aggyál pénzt(egész 10 000 leone-ig elmerészkedtek, nagyjából 3 dollár)
- Aggyál 1000 leone-t és főzök neked(a kis konstruktív)
- Aggyál halat. Sülve.(el nem tudom képzelni, honnan jött ez elő!)
Mindezt krio/angol nyelven. Szerencsére jött előbb Juan Martin, lekapták a kereket, majd a neki is nekiálló gyerkekenek azt mondta, hogy oké, de akkor hozzátok anyut ruha nélkül - neki nincsenek problémái a családja miatt, pedig van neki.
Aztán jött egy fiatal nőszemély, hátán egy kis gyerekkel, ő is sokat szórakozott a gyerekek kéregetésén, sütit akart eladni nekem, meg alkalmi fordítóként lefordította, amit nem értettem. Igen, az elégíccsél ki a szájaddal-t is, ehhez még meg is muatta, illetve eljátszotta - a meg is mutatta kissé félreérthető:) - hogy mi is. Na, itt már csak elsírtam magam a röhögéstől...
Jött Moshe, megmenetett, adott a gyerekeknek cukorkát. Mondtam is nekik, hogy látjátok, ő a jó fehér ember(juteszembe, "opoto" krio nyelven), én meg a rossz. Kerék fel a gépre, hajrá, folytatni a munkát.
- Utolsó kör, most is tartogat meglepetéseket. Tefeya-ban a helyiek megelégelték a port - én is megelégeltem volna - és eltorlaszolták az utat. Farönk, meg hasonlók. Odahívtam a kocsihoz a hangadókat, az egyetértésemről biztosítottam őket, míg a velem lévő rendőr kiment és a kb tíz másodperc alatt összegyűlő száz fős csődülettel foglalkozott. Ahogy a billencsek vezetői is. Európai ember számára ez elképzelhetetlen, ami itt ilyenkor megy:) Mindenki kiabál, mutogat, magyaráz, és annyira figyel a másikra, mint a honatyáink egymás felszólalásaira. Aztán azt mondták, jó, átengedünk. De.
Igen ultimátum jön!
Ha nem lesz az út leborítva sóderrel holnap, akkor végleg eltorlaszolják az utat.
(-De holnap vásár van Waidalában, nem fogunk jönni!, -Ööö, jó, akkor szombaton, oké? )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése