2008. szeptember 25., csütörtök

2008.09.25. Csütörtök

Nissim még mindíg itt van.
És Nissim még mindíg akarja a térképeket; rájött, hogy ez óriási segítség, neki, a többi döntéshozónak és ha minden jól megy jövedelmezőbbé teheti a vállalkozást.
Tehát Nissim amikor először meglátott ma - cirka 9 lehetett, - rögtön a tegnapi mérések felől kezdett érdeklődni. Eddigre már persze elkészültem velük, sőt több scenáriót, illetve nem is scenáriót, hanem elvi megközelítést alkalmaztam. Jól el lehet szórakozni azzal, hogy milyen interpolációs technikákat alkalmazunk, például abban az esetben, ha valamilyen medert - folyó, vagy tó - akarunk modellezni.
Asszem inkább nem megyek bele:)
Bár altatónak jó lenne az irományom, de ha esetleg valaki reggel olvassa, hát nem akarok bajt, na.
Richardnak is tetszettek a térképek, el is döntötték, hogy a kotró melyik részét fogja felkotorni. Csak a miheztartás végett, hogy érezzék, hogy képben vagyok, megemlítettem, hogy le tudjuk határolni a területet, hogy hol, ha készítek egy lejtőmeredekség-térképet és arról leválogatom a megfelelő dőlészszögű részeket, és az általuk a megadott irányban lévő területtel számolhatunk.
Richard szeme felcsillant, el is küldött megcsinálni.
Elszórakoztam vele, mert nem is olyan egyszerű, legalábbis hogy megfelelő eredményt kapj...
De meglett, viszonylag hamar, oda is adtam Nissimnek, mert Richard addigra már elment a dolgára. Persze Nissimnek el kellett magyarázni jóformán minden pixelt, hogy micsoda. Mindenesetre örülök neki, hogy a tulaj értékeli a munkámat.
És az is kiderült, hogy Szeged mellett van egy nagy földje.
Az összes főnököm járt már Magyarországon. Ezt azért akkor még nem is álmodtam volna, amikor jelentkeztem erre a munkára.
Ebédkor megkínált a humuszból - nem, nem egy lapát földet vágott az arcomba, ez egy tradícionális zsidó kaja, kenyérrel kell enni, valami húsmentes pástétomfélének mondanám, a lényeg az az , hogy nagyon finom. Nem akartam pofátlan lenni, úgyhogy csak egy kanállal vettem, de nagyon jól esett. Valahogy a húsok - legalábbis az itteniek nem akarnak nagyon tetszeni: ha az itteni csirkesültre gondolok, a gyomrom a torkomban van...
No, utána beszéltem a családdal, kaptam egy pár fúrási naplót, szóval elszórakoztam, legyártottam a kötelező térképeket és el is jött a vacsoraidő.
Itt Brian az idegbajt hozta rám. Annyival, hogy annyit mondott, hogy ma látott krokodilt.
Ha ez nem volna még elég, egyszerre kettőt.
Jót szórakoztunk azon, hogy én meg már február óta üldözöm ezeket a dögöket, hogy a kicsiknek csináljak egy fotót. Mondjuk lehet, hogy Maja még nem értékelné, de Dancó valószínüleg igen:)
Utána figyeltük a rajzó denevéreket - ilyenkor milliószámra repülnek itt keleti irányba, hónapokon át. Kihoztam a binokulárt, mait ezért cipeltem idáig. A tizennyolc fokos szobából a huszonnyolc fokos nagyvilágba.
Nos, "fogged" - új szó(nekem), azt jelenti, hogy bepárásodott. Nem is melegedett át, míg kint voltam.
Hát igen.
Ennyi mára.

4 megjegyzés:

Edem írta...

Szeged mellett nagy föld? Földgázban, vagy kőolajban is utaznak?

Z írta...

Na, ezt nem említette, a következő mondata, mielőtt kérdezhettem volna, már a térképekre vonatkozott...Legközelebb megkérdezem:)

P Attila írta...

Hali!!
És nincsen szüksége Szeged mellet egy megbízható, tapasztalt, megnyerő és szerény intézőre?
:-)))
Talán ismerek valakit:-D
Amugy jól vagyunk, köszi!
És te?

Z írta...

Nos, nemtom, majd megkérdem:)
De csak ha ismersz valakit:)
Elvagyok, és most megint kifogyott alólam a munka; ha holnap befejezem, amit elterveztem, akkor megint csak űcsörgök itt, és várom, hogy hazamehessek.
Azaz jól vagyok:P