Csak innen folytatom, ha nem baj:)
Tematikusan összetartozik az előzővel, úgyhogy nem bontottam ketté a dolgot, ennek tényleg felesleges egy új blogot létrehozni.
Szóval 15.-én újra nekivágtam. Új szerződéssel, a régi helyen - miért is emelem ezt ki? Csak az Outdoor-os Felszerelés Csabi miatt, akinek lógok még egy beszámolóval, csakhogy semmi outdoor nem történik velem sajna. Bár az előbb egy kicsit megáztam.
Hétfőn hajnalban (sajnáljatok már egy kicsit:fél háromkor) megjött a reptéri transzfer, 8:25-kor meg felszállt a gép London felé, majd onnan 13:30-kor(itthoni idő szerint ugye 14:30-kor) meg Freetown felé. A gépen utazott a tulaj is, Nissim is, meg hozott egy geológust is magával, Paul-t, akiről rögvest megjegyezte, hogy magyarul is beszélhetünk. Merthogy vagy 30 éve Erdélyből költözött ki a feleségével Ausztráliába. Teljesen tiszta a magyarja, egy kis erdélyi tájszólása van - nem meglepő - az angoljából viszont kihallom a magyar tájszólást:) Mivel ők a business osztályon utaztak és meg nem azon, az úton nem beszélgettünk.
Mindenesetre a cég meglepetést meglepetésre halmoz. David után, aki pillanatok alatt szedett fel magára egy kis magyart, egy magyarul beszélő, magyar származású munkatárs...
És még ehhez kapcsolódóan: az angliai útlevélellenőrzéskor az indiai útlevélellenőrző hölgy azzal adta vissza az útlevelem, hogy 'Köszönöm.' Én csak vigyorogni bírtam, mint a tejbetök.
Az úton melletem egy libanoni srác ült, akivel jól eltársalogtunk, amíg el nem aludtam. Kaja előtt felébredtem. Ő nem evett semmit, sőt, a saját dolgai egy részét is nekem adta. Mivelhogy böjt van, harminc napig csak este fél nyolctól reggel négyig ehet. A környéken mindenkitől elkéregette az ebéd mellé adott sajtot és mondta, hogy amit fél nyolc lesz, ez mind el fog tűnni, rekordsebességgel.
Freetown. Viharban szálltunk le, de semmi gond nem volt. Aztán helikopterrel tovább. Végül a Bintumani, persze, mi más. Természetesen most is voltak nagyon kedves, nagyon barátkozni vágyó hölgyek, gyakorlatilag nem tudtam olyan helyre nézni, hogy ne lett volna ott egy-kettő. A feltételezett pénztárcám vonzereje (de büdösül bunkó vagyok ám) nem csappant meg, szerencsére a londiner volt oly kedves, és elküldte a leginkább barátkozni kívánó hölgyet.
Alvás.
Kedd. Reggeliztem - képzeljétek, előtte fel is keltem:) Sőt fel is öltöztem! Aztán elolvastam a szobámban egy Science magazint, megcsörrent a telefon, mehetünk.
9-kor indultunk. Ötre értünk a kereszteződéshez, ami a tábor felé vezet. Az út felében ömlött az eső, aztán meg ugye az út állapota volt olyan, amilyen. A kereszteződésnél várt Richard, Daniel Chen meg visszafordult Freetown-ba, mert - megkapaszkodni - a kotrógépet nem akarják átengedni a vámon. Kissé durcás lett a hangulat, és nekem se támadt röhöghetnékem, mivel ez volt az oka, hogy visszajöttem.
Na, mindegy. Richarddal meg elég jót beszélgettünk. Kaptam néhány kocsivásárlási tippet, meg felajánlotta a segítségét is a témában.
No, a tábor alaposan megváltozott, egyes utakat nem tudunk használni, mert elöntötte a Bafi őket; mondta is Richard, hogy őrület van... Nem kételkedek többé a szavában:)
Mindenki kedvesen fogadott, Hectornak nagyon ízlett a meggypálinka, amit ajándékba kapott, meg a téliszalámit is meg fogja emlegetni, azt hiszem:)
Na, alvás.
4 megjegyzés:
Zsolti, pár hete még azt mondtad, hogy jöttök mifelénk. Öööööööö......de mi nem Sierra Leonéban lakunk.
Vagy mégis?
Most akkor mi a kaszroj van?
Hát akkor piszkosul elnéztük...Gyanús is is volt...:P
Hirtelen szóltak, hogy jönni kell, én meg ki kellett jöjjek.
Nem vagyok a dologtól elragadtatva, de ez van. Főleg hogy semmi sem úgy alakul, ahogy tervezték...
Veletek mi a helyzet?
Némi takonykórral fűszereztük az életünket de amúgy semmi extra.
Kedvet kaptam én is a gyémántbányászathoz úgyhogy most belevágok egy projectbe. Most vettem az OBI-ban egy frankó ásót, délután leások a magmáig vele.
Remélem semmi komoly a takonykór!
Kedvet kaptál?
Hagyd a francba a gyémántot. Az arany sokkal könnyebb és rentábilisabb. Nyugi én se értem.
Megjegyzés küldése