2008.03.01. Szombat

Na, elértünk márciusig, majdnem túl vagyunk az első szakasz harmadán, ami jó érzésekkel tölt el. A mai nap is tartogatott néhány meglepetést, ami jó, nem fullad unalomba az egész. Sőt a történtek fényében csak most kezdődik a java:)
Miután tegnap este ki akartam ütni magam, ezért fél egyig nyomtam, hogy kimerüljek(átrágtam magam egy pár nagyon érdekes könyezetvédelmi témájú cikken, ayt hiszem járatni fogm a Természet Világát, meg a Magyar Tudományt, meg még van egy-két jó ötletem:)). Jó-jó tudom, két feles meg két doboz sör is ugyanezt a hatást adta volna.:)
Reggel már kaptam is az új méréseket Val-tól, és rögvest térképeket is akart látni az öreg. Na persze ez nem így megy, kell neki egy kis idő, mire mindent összeboronálok. Kb 15 perc múlva a kezébe nyomtam a kívánt térképet, aztán ugyanazzal a mozdulattal ki is téptem belőle, ő meg csak nézett, hogy Hofit idézzem (szó szerint!) "kezdő buzi a gőzfürdőben". Csak a méretarányt feliratozást felejtettem el. Egy perc, nyomtattam a következőt. A kezébe nyomom, az előbbi szituáció újra, tépem is ki a kezéből, persze mostmár nem volt annyira meglepődve...Kis ellenállást mutatott, ettől az amúgy is röhejes helyzet átment legalábbis komikusba. "A méretarány" - magyaráztam - "A méretarányt rosszul állítottam be!"
Egy heves mozdulattal kirántotta a kezemből a lapot.
"Ne foglalkozz a méretaránnyal." - vetette oda. Különösebben nem lepődtem meg(egy hónap mellette megedzi az embert az extrém reakciók tekintetében...Nade a jó térkép egyik alapvető alapvető tulajdonsága a jól megválasztott méretarány...Nem hagytam magam, megcsináltam úgy is, ahogy elsőre kellett volna:)
Talán érzékelhető, hogynem az intellektuálisan és szellemileg legfényesebben ragyogó napom volt március elseje:).
Aztán elviharzott a jó öreg Val, ki a terepre, merthogy csak akkor bízik a fúrások eredményében, ha ő maga is megvizsgálja a furatokat. Azt mondja, főleg részegen, hogy ő egy magányos farkas:)
Ő tudja.
Utána jött Harold, beszélgettünk a GPS-ről és a főnök megígérte nekem, hogy utánanéz, hogy hol a többi:) A főnök megígérte nekem. Ha ez nem vicces, semmi se az. Azaz semmmi se az.:)
Beszélgettünk egy kicsit, aztán rákérdeztem már a medermérő eszközre. Hát igen. Tegnap megjött végre, itt van! Egy 75 kg-os towfish(nem tudom lefordítani még mindíg)(egy vontatott félmerülésű fenéktérképező szonár, de ne higgye senki, hogy ez még egyszer leírom:)), meg a hozzá tarozó adatgyűjtő, meg egy csúcskategóriás laptop...Hogy fog fájni a szívem itthagyni...:)
A vicc, hogy senki se tudja,hogy hogy kellhasználni, én leszek a felelőse a kipróbálásnak...:)
Jó móka lesz. Két rövid leírás, és szülje meg az ember, hogy hogy kell használni...
Így lesz a legjobb. Így magaménak fogom érezni a tudást.
Még elég sokat beszélgettem Harolddal, ami nagyon nagy segítség a nyelvtanulásban. Még a végén tényleg megtanulok angolul...
Szóval végül megkérdeztem, hogy merre is nézhetem meg ezt a szerkentyűt. Elsőre nem találtam(nem az én napom folytatás), aztán rákérdeztem Alexnél. Ő megmondta és közölte, hogy a mai volt az utolsó napja, felmondott...Kissé leültem, mert ő egy igazán jó és barátságos fickó, aki hiányozni fog. Na, majd ha megyünk a Fülöp-szigetekre nyaralni, már lesz ismerős:)
Szóval megtaláltam, megnéztem a cuccot, nagy profi szerkentyűnek tűnik. Kiderül.
Aztán jött a java.
Szerintem tudjátok.
Val. Menjünk ki, ő majd beáll a kitermelési gödörbe, annak a falához, aztán akkor majd az ő testmagassága lesz a viszonyítási pont, és csinálunk egy 3D- képet az elkészült fotóból.
Tényleg nem tudtam, hogy sírjak-e vagy röhögjek.
Aztán erős személyiségről tanúbizonyságot téve az utóbbit választottam. Szakmai szempontból a nap vicce. De holnap, ha beledöglök is megoldom, nem lehet olyan nehéz:)
3D-ben még úgyse georeferáltam semmit. Az amúgy is orthorektifikálás néven fut és kell hozzá egy irtó pontos felületi modell.
Igen, kitaláltátok, itt a felületi modell alapja Val lesz:)
Hehe. Majd ha írok egy jegyzetet a geológiai 3D modell alapja Val lesz benne:)
Na, megejtettük, az öreg vezetése egy cseppet se javult az utóbbi időben...
Be is mászott a kb 6(vagy inkább 8) méter mély gödör aljába, bele a vízbe:) Mit mondjak élő kitűzőlécünk elég viccesen mutatott...
Visszajöttünk, letöltöttem a képeket, ő meg simán nekiállt szelvényeket behúzgálni rajta...Mindegy, ez szakmailag nem számít baklövésnek, legföljebb furcsaságnak...
Na, ennek örömére megpróbáltam az otthoniakkal felvenni a kapcsolatot...sajan nem ment, Bea nem volt bejelentkezve...
Utána késő délután végre sikerült öt percet kommunikálni. Épp a szüleinél volt, na Gizikével is váltottam egy pár szót:)
Írásban, persze.:)
Este csirkebarbecue volt a vacsi, kissé gyorsan ettem nem kellett volna sietni annyira...
Úgy volt, hogy Mike-al, meg Martinnal elmegyünk valami focimeccsre, meg mulatségra itt a közeli faluban, Waydalában, de a hirtelen evés elvette a kedvem. Nomeg az a tudat, hogy ez a két fickó vadászni megy:)
Csajokra.
Én meg nézzem?
Na nem.
Főleg nem fájós gyomorral.
Ahelyett inkább Beával beszélgettem. Jobban is lettem kicsit, az otthoniak nem annyira...A kiscsaj rosszul alszik, erős szél van otthon, az meg nem jó...
Remélem azért nem volt rossz éjszakájuk...
Utána meg Mariannal beszélgettem, az interkontinentális kapcsolatok ápolása végett New Yorkból:)
Remélem nekem sem lesz rossz éjszakám:)