2008.03.02. Vasárnap

No, kedves emberek.
Vasárnap,mint olyan ugye kevéssé szól a munkáról és én ehhez próbáltam több-kevesebb sikerrel tartani magam. Eleve nem ment jól az alvás, azaz az ébredés se:) Nem is vacakoltam, be a kocsmába:) és már ott várt egy adag fúrási napló. Az előzőekhez méltóan kb két órát vett igénybe csak ezek feldolgozása(összehasonlításképpen hétközben a húsz perc már túlzás ugyanerre a munkára...) Aztán Szent Vezérem(tm) kitalálta, hogy biza megint ki kell menni fotózni,mint tegnap. A gödrönél kettő, azaz kettő darab igen nagyon unatkozó helyi munkaerő volt, az egyik a nagy teljesítményű szivattyút kezelte(nem nagyon kíván beavatkozást), a másik meg az elsőt figyelte. Utóbbit biztonsági embernek hívhatnánk, ha ez nem feszítené szét eme fogalom határait olyam mértékben, hogy akár engem vagy Pí kollegát is SAS kommandósnak titulálhatnánk ebben az esetben.
Val bement a gödör falához, matatott, én meg gyártottam a panorámaképeket. Utána ő ezeket összerakta, bér ne láttam volna hogy...:) Aztán én is keresgéltem és találtam egy kis méretű progit, amivel elég primitíven, de össze lehet rakni a képeket. A tájképek összerakását továbbra is Drac kollegára bíznám, ha nem gond, mert azért az profi munka, amit ő csinál, én csak szórakozok.
Na, lett egy olyan, amin két példányban is ott van az öreg, mozgás közben kaptam le...Ezen jót röhögtünk, vele az élen, mondván az első a teste, azt meg követi a szelleme:)
No, ezután végigrágtam magam a profiler kézikönyvének maradékán, ami vicces módon csupán a gyakorlati használatról nem ejt szót, de az összeszereléstől kezdve a GPS-ek kommunikációs formátumának a részletes leírásáig minden van benne. Na, holnap feltelepítem, kipróbálom, legfeljebb röhögünk egy jót.
Utána megjött az ebéd, én meg egy másik kézikönyvvel a kezemben(hozzámnőttek ezek a cuccok:)), be a konténerbe, leültem az ágyamra, ami taktikai hibának tekinthető.
Az India-Dél-Afrika krikettmeccsre ébredtem egy óra múlva(minden konténerben van TV, hűtő, ha akarom, net is), meg arra,hogy Georgie horkol,mint én:)
Na,kaja után néztem, amit már akkorra elvittek, de mivel nem voltam éhes, nem zavart a dolog. Ettem egy pár narancsot helyette, az legalább tényleg jól esett. Közben jelezte a Nőm, hogy online van, nosza. Sikerült szinte kifogástalan videotelefonálást összehozni valahogy, na jó úgy öt percig, aztán már csak én hallottam őket. A kiscsaj nagyon édes. Fel akar állni, kapaszkodva, de még nem megy neki ezért keservesen szirénázik, Dancó a szirénázásra oda se bagózik... De aranyosan és főleg óvatosan játszik Majával, ami külön örömhír.
Vasárnap, azaz dél-afrikai pörkölt, ami majdnam olyan jó,mint a hazai, most leginkább egy felturbózott, de pirospaprika nélküli gulyásra emlékeztetett. Jó volt. Rizzsel, meg némi párolt zöldséggel leküldtem egy tisztességes adagot. Vacsora közben Mike telepedett mellém, és mesélt a szombat estéről. A csajok nem álltak velük szóba, mert mire oda jutottak volna, a többi kolléga körbehívogatása után már nem maradt pénzük...:) De azt mondja a zene jó volt(vicces...), és hogy ezt egyszer látnom kell, először a rendőrök kezdtek táncolni. Azt mondta,hogy ha nem a saját szemével látja nem hiszi el...Na,majd egyszer megnézem...
Utána Georgie jött a meglepetéssel, megborotválkozott, ami kiváltott némi élcelődést...
Egy kis óceanográfiai kutakodás:)(nem csak fellángolás volt, sajnálom:)), utána jött Pasisi,hogy a megnézné a levelezését. Oké, nyilvános gép, hajrá. Gondoltam végez 25 perc alatt, merthogy annyi idő volt addig, amíg Bea a szokott időben bejelentkezik. Közben újra felbukkant Mike, akivel beszélgetni kezdtem, bár inkább ő magyarázott, ami nem baj, mert így kezdem őt is egyre tisztábban érteni, mostmár az ismeretlen szavak azok, amik jobban zavarnak, nem a kiejtése. Elmondta, hogy mi ennek a helynek a legnagyobb problémája, és igaza volt. Az, hogy nem lehet innen kiszakadni, míg itt vagy és az arra hajlamosakban ez klausztrofóbia szerű érzéseket okozhat. Igaz...Meg beszélt a háborúról(már beszélt róla, de nem vette a lapot, amikor mondtam, hogy igen, erről korábban már társalogtunk), meg az angolok hatásáról a világra, meg az USA-ról, hidegháborúról. Alapvetően érdekes volt.
Közben fél szemmel Pasisit vizslattam, hogy nem akarja-e már befejezni. Aztán bejelentkezett Bea...Mit mondjak. Egyfelől szegény öreg kínlódik a nettel, másfelől meg egy angol magyaráz. Hogy oldjam meg, hogy ne sértsem meg mindkettőt? Egyszerű, megmondom nekik...Na ez nem úgy megy, hogy az ember csak odalöki, hogy bocs...Végül tíz perc után úgy találtam, hogy mostmár megoldható a dolog, sikerült is, Pasisi átvette a helyem:)
Beával meg beszélgettünk vagy tíz percet, és már mennie kellett is a kiscsajhoz...Remélem jobb éjszakájuk lesz, mint legutóbb...
Utána Attilával, Bea unokatestvérével beszélgettünk, aki, ott járt ma nálunk és fényképeket is csinált, no, azt elkunyeráltam. A kiscsaj valami nagyon édes kis nőszeméllyé változott, ahogy ül, ráncolja a homlokát és már megáll, ha az anyja kezébe kapaszkodik... Dancó meg egy colostokkal játszott a képeken, a kis mérnök úr:) Nagyon jól esett látni őket...
Aztán még elviccelőtünk Attilával, hogy majd jön ő is ide(nyugi hozzátartozók, nem gondolja komolyan, viccelődtünk) aztán hozzáláttam a mostani bejegyzés megírásához...
Asszem mára ennyi.