2008.03.06. Csütörtök

Ez a rendezkedések napja volt, különösebb kiemelkedő esemény nélkül. Reggel már megint Harolddal egyeztettem dolgokat. Felmerült, hogy az USA-ban jóval olcsóbbak a számtech eszközök, mint otthon Magyarországon, erre felajánlotta, hogy ha kell valami, hoz:) Nyilván nem egy 140 kilós A/0-ás plotterre gondolt:)...De pl az 500Gb-os külső vinyó 250 dolcsi, ami valljuk meg nem rossz ár. Főleg, hogy gyakorlatilag a ingzsebbe rakható, mert igen könnyű és vékony. Na, majd meglátjuk, nyilván nem ez az elsődleges. De mint lehetőség, tetszik.
Aztán Bea közölte a nagy hírt, hogy Maja mászik, méghozzá az eddig experimentális, inkább hátra és oldalra, mint előre módszer helyett a klasszikus előrefelé módon!
Alig várom, hogy lássam...
Utána az asztalomon heverő nagy adag fúrási naplót vettem kezelésbe. Ti is unjátok már? Én is kissé. Mindegy, amíg megfizetik:P
Aztán persze Valerij, hogy kapjam össze magam, meghogy GPS, meg kamera, meg panorámafotó. Úgy látszik, hogy egyre inkább fotós vagyok itt, mintsem GIS technikus. Kis is mentünk, na, fotózni nem fotóztam, mert megítélésem szerint nem volt mit, viszont mértem, mint a gép. Kissé szürreálisan hatott, ahogy az előtérben a fúróval épp mintáznak, míg a háttérben egy régebbi kitermelési gödörben féltucatnyian mossák az aranyat... A folyón, ami száz méternyire volt tőlünk keletre, meg búvárkodva hozták fel a mosnivaló homokot a folyó aljáról, na itt már volt benzines szivattyú is. Pont ezen a környéken látott Rupert néhány napja egy krokodilt...
No, vissza a táborba. Valerij el Koiduba, nekem kiadta az ukázt, az ebédből vigyek Pasisinek, nosza. Ebéd, Rupertet megkértem, hogy vigyen ki, elvégre ő meg ezért van itt fizetve:), ahogy mentünk kifelé, egy pillanatra elvétette az elágazást, aztán megállt, elkezdett volna visszafelé tolatni, de megállt. Mögöttünk épp lefordult az elágazásba egy bazi nagy Jeep Commander, meg két Toyota LandCruiser terepjárók(csak a nem autófüggők kedvéért). Bámultak is bennünket, mi is őket, az utolsóban ült egy napszemüveges csaj, na az nagyon bámulta Rupertet:). Elkeztünk röhögni erősen, kiadtam az utasítást: utána komám, ha meg akarod fogni:) Nos, nem kaptuk el őket, mert ők valszeg a kanadai cég tulajdonosai, látogatói, mittudomén lehettek, mi meg mentünk a magunk útján. Mindenesetre jó móka volt.:P
Kaja oda, nagy az öröm:), egyeztetés, vissza.
Elővettem egy pár leírást, és bevetettem magam a konténerbe, azzal a nem tikolt szándékkal, hogy többníire alfa, vagy béta állapotban fogom tanulmányozni ezeket. Az vesse rám az első követ, aki szerint egyszerű 37 fokban dolgozni. A kantin két klímája nem bírta a kiképzést...A konténeré egy fokkal jobban. Szóval olvasgatás közben szépen el is ájultam, egy óra múlva vissza a géphez. Rupert ült a gépnél, nyilván nem hajtottam el a fenébe. Feltűnt, hogy minden progim be van zárva, de úgyis mentettem...Aztán Georgie kérdezte, hogy nem-e lettem ideges az áramszünet miatt. Megsúgtam neki, hogy észre se vettem:) Na, ezen jót röhögött...
Aztán amikor odajutottam a géphez először véltottam egy pár szót Beával, majd utána Ecseri kollégával, nomeg Noival az unokatesómmal(csövi:P), akit épp Dubai-ba küld a cége. Szegényke:) Kívéncsi vagyok, hogy milyen...
Utána rendezgettem az adatokat, ami nem jó, mert oly kevéssé produktív, hogy azt már nehéz elmondani, értsd nincs igazán láttatja, csak egyszerűbb gyorsabb tőle a munka...Aztán birkóztam egyet a 3D modellekkel, na ez legalább izzasztja az agyat...
Utána vacsora, hát...különféle párolt zöldségek, meg tészta, meg valami húsos szósz, nameg persze rizs...A szósz már az elején kiesett, maradt a rizs, meg a zöldségek. Nagyszerű, bár nem mintha gond volna, hogy egy kis vegás cuccal töltöttem a bendőmet...
Utána rohanás, zuhany, vissza, beszélgetés Beával, támogatgatjuk egymást...:) Nem egyszerű itt lenni úgy, hogy otthon is kéne legyek...Mindegy, ez az ára sajna, attól nem lesz jobb, ha nyavajgok...:)
Mivel ma Riyan meg Hannes hazamentek három hétre, kissé halkabb hely lett a kantin...:)
Na, holnap.