2008. március 11., kedd

2008.03.11. Kedd

Na, ez a nap jobb volt, sokkal...Reggel a szokásos beszélgetésem a családdal, aztán ami jött sorban...Valerij kiadta a feladatot, én meg toltam a dolgot ész nélkül úgy 10 percig, aztán kikapcsolták a generátort. Amikor visszajött az áram, Harold megkért, hogy szerezzek már neki egy könyvtártitkosító programot. 37 mp alatt sikerült is, elég lassú a net:) Aztán kipróbáltam, nem hatott meg, kerestem egy másikat, kipróbáltam, na, az bevállt. Elküldtem neki a linket, ahonnan letöltheti. Az még ment, a kicsomagolás már nem:) Na, segítettem neki, feltelepítettem, kipróbáltuk, jó:) Látszott rajta, és mondta is, hogy ezt értékeli...
Jó pontok a főnöknél...Nyaligép vagyok, mondjátok ki nyugodtan, nem sértődök meg.:) Mindenkivel igyekszem jóban lenni, némelyekkel kissé nehezebb...
Aztán végignéztem, hogy a markolóval hogy raknak át egy konténert , hogy az irodát tovább tudják építeni. Fel is vettem. Hogy miért értem rá erre? Mert az áram megint elment, és egy jó darabig nem is jött vissza...Ennek az áthelyezésnek van egy előnye, mégpedig a net. Így lesz az én konténeremben is:) Sőt, harold rám akar szuszakolni egy másik gépet is...Király:)
Utána ebéd, lassan visszajött az áram, de egy csomó mindent ki kéne cserélni a generátorban Georgie szerint. Neki meg elhiszem... Három éven keresztül úgy tartotta életben itt a gépparkot, hogy nem kapott pótalkatrészt egy darabot se. Nagy munkagépekről van szó, egy csomó kopóalkatrésszel...Kemény lehetett...Mostmeg, amikor már jön a felmető sereg Harold képében törött talpcsonttal:), akkor meg lelép...:) Na igen, Angola...Ez is megtörténhet...Bár ide még négy és fél hónap szerződés köt, de ez nem akadályozhat, ha mondjuk egy jó adaggal többet fizetnek, nem? Na, ez még a jövő zenéje:) Április előtt semmit se fogok erről megtudni, leghamarabb május, mire bármi is kiderülhet... Addig itt is kibírom:) Na, az nagy menet volna...Sierra Leone-ból Angolába szerződni:) De ha egy üzlet beindul...:) És még nagyobb gépeket tudnék Dancónak fényképezni...:) Meg több sivatagot:) Sokkal több keselyűt:) Csak egy gond van. Sivatag. Kb 45-48 fok...Na az kemény. Ez itt hozzá képest hűvös...A maga 35 fokával.
No, aztán Junior hozta az új mérések koordinátáit, na azt estig nem csináltam meg...Nem volt kényszerítő erő...Inkább Georgie-val beszélgettem, meg gyűjtögettem egy kis anyagot a Keselyűröptéhez. Van...
Lesz ott minden jó, elhihetitek:)
Aztán Georgie azt kérte, hogy fényképezzem már le szeretett gépei között, megtettem neki:) Cserébe előrángatta Martint és kihozatta vele a markolót...Anyám...Tudjátok, amikor az emberben feléled a gyermek:) Egy közepes gépről van szó. Elmagyarázták, hogy hogy kell vezetni... És ki is próbálhattam. Beleültem, megpörgettem, elég magabiztos érzést ad az embernek egy ilyen gép...Ezzel emelték fel a konténert...Ha pl bizonyos szögben akar fordulni, akkor nem csak a lánctalpak ellenmozgásával teszi, hanem leteszi a kanalat és azon is támaszkodik, mint valami óriási fémes-idegen élőlény...Ezt persze nem sikerült még lekapni... Na, nagy élmény, az biztos:) Állítólag holnap egy bulldózert is vezethetek, na az az igazi izomgép, nem ezek a szánalmas benzinzabáló amerikai "izomautó" hulladékok. Meg persze egy billencset is, ha már lúd...Holnap meglátjuk:)
Vacsora. Egy nagyon kellemes sült csirke, mindenféle zöldséggel, meg sült rizzsel. Na, ez jó volt...
Estére visszajött Valerij na, neki azonnal meg kellett csinálni mindet, amit eddig halasztgattam. Húsz perc alatt meg is volt. De végig piszkált, és ez meglepő módon a többieket húzta fel jobban, még kuni is rászólt, az öreg és jóformán csak a földieivel szóbaálló mogorva dél-afrikai, hogy héttő ötig van a munkaidő, hagyjon már békén...meg Georgie is, hogy nem hagy szocializálódni, mert tömi nekem a tennivalót. Én nem szóltam, csak csináltam tovább, közben Georgie-nak tanítgattam némi sztech alapismereteket. Persze megint jött a fejtágítással...Végighallgattam. A többiek már oda se bagóztak.
Adalék: ha nem megy hamarosan valami rendes kórházba, akkor elveszíti a hüvelykujját. Csakhogy nem hajlandó. Majd, ha hazament, az orosz katonai orvosok, majd azok rendbehozzák... Így lesz az emberből nyomorék, a saját szándéka által vezetve... Na, ennyit a horrorból.
Aztán Beával beszélgettem egy kicsit, és nekiláttam ennek.
Egész jól haladok, nem?:) Még tíz sincs...Jó vagyok. Jöhet az óceanográfia...Aztán a GIS előadás folytatása.

10 megjegyzés:

Antal írta...

Nagyon pörögsz Fater! ;-)
Vegyél vissza!

Z írta...

Nagyon pörgök? Asse tudom, hogy hogy kell!:P

Antal írta...

Beveszel két Kszanakszot, meg elpöfögsz egy "máriás" cigarettát!
....és kész a pörgés!

Z írta...

kszanakszot? Aztat nem hoztam. Két feles, meg egy sör jó lesz hejjette? "máriás" cigi van:P Az eccerűbb, mint a kszanaksz...
Bár tegyük hozzá, hogy amit leírtál inkább a leállás, nem a pörgés...

Antal írta...

Máriáznak az őslakók?

Z írta...

Tegnap este bemegyek a konténerbe, látom Georgie matat valamit a plcán, aztán üdvözült mosollyal előhúz valami cigiszerűséget, és felkiált:
- Na nézd már mit leltem!
- Mér, miaz? - kérdeztem.
- Hát, egy joint...:)

Antal írta...

Bázzzz!
Nehogy elqrvulj öreg!
Határold el magad a máriázástól!
Ha érzed, hogy elgyengülsz, hallgass egy kis Origin-t! :-)

Z írta...

No problemo.
Nem használok ilyen szarságokat, de ha valaki akarja, nem verem ki a kezéből.
Origin-t meg anélkül is hallgatok:)

peter írta...

Fáttér!

Ezeket az "irgalmatlan kemény arcot vágok ha magamat fotózom" című képeket a nemzeti múzeum archívumában is átküldtem, az afromagyar szekcióba, az "akik magyar gyarmattá tették a fődet" kategóriába.
Baj? Ugye-ugye :)

Ui: állítólag van némi bizonyítható összefüggés a magyar GPD csökkenése és a blogod elindulása között, bár az ecseri kolléga által vezérelt "paraszt a homokon" című alföldi-online-connecting, azóta pesten elhíresült un. "a vidék és budapest köldökzsinórja" olyan tartalomgazdagságba taszajtotta az országot, hogy itt-ott megállt a munka (?), de bíztatólag mondom az optikai hálózatok bírják a strapát, legfeljebb majd népszavazunk erről is.

Z írta...

Nem baj.
Apró lábjegyzet a kemény archoz. Képzeljük el, hogy leülünk egy kevésbé képzett fotós székébe, aki teljesen véletlenül a parlament megvilágításához használt jupiterlámpákból kettőt az arcodba irányít. Te megpróbálsz legalább egy futó mosolyt erőszakolni az ábrázatodra, azonban az, hogy a csukott szemhéjad ereit látod belülről kissé összezavar, és akkor kinyitod a szemed egy téves pillanatra, amivel a következő elintézted magadnak, hogy csak akkor tudsz olvasni, ha a Naptól két méterre ülsz le...Az a pillanat, amikor erre rájössz, na az vetül ki az arcomra a kemény fotókon...
ÖÖÖÖ
Szavazás?
Akkor nem.
Amíg az optikai háló, bírja, legalábbis.